Közösség

Európa értelme

4591

Még javában tartott a tél, amikor egy szürke este Zsófival és egy barátjával beültünk borozni a Nagymezőben egy csehóba. Semmi konkrét megbeszélnivalónk nem volt, csak amolyan ismerkedős beszélgetésre jöttünk össze. Mivel én voltam a harmadik, tehát, aki nem ismert mindenkit, sokáig csak figyeltem. Néhány pohár után elkezdtek feljönni a csajokban különböző európai városokkal kapcsolatos emlékek. Amikor Barcelonához értek, nem is volt többé kérdés, hogy melyik a kedvenc városuk. Ömlöttek a jobbnál jobb emlékfoszlányok, közös tapasztalások, bár nem együtt voltak a katalán fővárosban. Akkor ugyan még eléggé elérhetetlennek tűnt számomra, de elkezdtem arról álmodozni, hogy Barcelonába utazom a nyári szabadság során. Miután hazaértem, mondtam is KoPénak, oda menjünk - persze egyáltalán nem gondoltam halálosan komolyan, valahogy olyan elérhetetlennek tűnt, nem tudom miért. Szerencsémre nem volt ellenvetés, így a legközelebbi plázás mozizás alkalmával bementünk az utazási irodába, és kiválasztottunk egy tíz napos nyaralást Barcelonába. Mivel még február volt, viszonylag olcsón megúsztuk a repülőjegyet és a szállásfoglalást is. Ráadásul volt még szűk fél évünk, hogy összespóroljuk a költőpénzt, és a várakozás gyönyörét is bőven kiélvezhessük.

Pénz

Ha már az anyagiak szóba kerültek, akkor mindenképpen meg kell említeni Barcelona egyetlen rossz oldalát: iszonyú drága a magyar bukszának. Lássuk a kötelező elemet, az ételt! Mivel szállodában laktunk, főzésre nem volt lehetőségünk, így rá voltunk szorulva a készételekre. A katalán konyha messzeföldön híres, így evidens volt, hogy a paellát és a milliónyi tapast meg kell kóstolnunk. Bár az útikönyvek hajlamosak azt írni, hogy a tapashoz ingyen hozzájutunk a sörünk mellé, ennek a valóságalapja nulla. Legalábbis nem 2009-ben. Korábban el tudom képzelni, hogy így volt, de most már súlyos eurókat kell kifizetni a tapastálakért. Első este meg is hökkentünk, amikor a gótikus városrész egy eldugott kis éttermében, miután megittunk két korsó sört és megettünk némi kis tapast, hatvan eurónk odaveszett. Másnap már jobban odafigyeltünk, kinéztünk egy másik kis ellátót, ahol egytálételre pályáztunk. Ez volt a híres paella, ami nem más mint a rizottó, tengeri herkentyűkkel és/vagy csirkével, esetleg zöldségekkel. Tényleg semmi extra, a legtöbb mediterrán térségben kapható "hot pan" néven fut.  Bár ez volt a legolcsóbb étek, két nagyobb pohárka sangriával kiegészítve ez is több mint ötven eurónkba került. Ezt követően eszembe jutott kedves kollégám intelme: "Közértben vásárolj, az olcsó!" Innentől kezdve a Dino Pan törzsvendégei lettünk, ahol helyben sütött bagettekbe eszement fincsi szendvics hozzávalókat pakoltak. A pármai sonkás, salátával és valami nagyon finom vajkrémmel csak öt euro volt... Persze, ha kiszámolom, ez is bizony legalább ezerháromszáz forint, de ott olcsónak tűnt. Mindennapi apróságok, amelyek a városnézés részei: víz: 1-1,5 €, gyümölcs: 3-4 €... Sorolhatnám a meghökkenést, de minek. Drága és kész.

Száll

Mivel Spanyolország sajnos nincs túl közel, leginkább repülővel éri meg menni. Az elmúlt évekhez képest mostanra a fapadosok jegyárai igen-igen megemelkedtek, ezért majdnem mindegy, hogy melyik légitársasággal utazunk. Mi az Ibériai légitársasággal mentünk, kényelmes volt, bár odafelé kicsit késtünk, de nem a levegőben lévő dugó miatt, hanem egyszerűen későn érkezett meg, ergo késve indult vissza. Mert ezek olyanok ám, hogy jönnek-mennek. Odafelé nem volt semmi különös, halálosan sima fel és leszállás. Bezzeg visszafelé! Budapestre érkeztünk, bele az őszbe, és olyan eszement turbulenciába keveredtünk, hogy nem is hittem el, hogy írhatok még valaha szeretett olvasóimnak. Persze leszálltunk, kézremegés, hideg verejték abbamaradt, és boldogon vártuk a csomagjainkat. A szállásunk Barcelonában nem volt valami nagy szám. Nem szoktunk erre sokat költeni, két szempont van: legyen fedél a fejünk felett és ne legyen más a szobában. Ja, és van egy harmadik is, hogy lehessen zuhanyozni. Ezek adottak voltak, sőt még egy kivénhedt, de funkcionáló légkondicionáló berendezés is meghúzta magát a szobánkban. Szóval remek volt, a helyi viszonyokhoz képest olcsó is, jó helyen, nem messze a kikötőtől. Mivel fél évvel korábban lefoglaltuk és kifizettük, ezért csak húsz eurót kellett fejenként fizetnünk naponta, ami nagyon baráti, hiszen a leglepukkantabb, sokágyas hostelekben is ilyen árban van egy ágyikó főszezonban. És az csak egy ágy, semmi privát szféra.

Emóció

Barcelona sokkolóan jó! Ha nyaralás, akkor Európa legtökéletesebb színhelye. Ja, te a tengerpartot kedveled? Nyert ügyed van ezzel a várossal, ugyanis 1992 óta csuda jó strandjai vannak Barcelonának. Korábban csak halászhajók, ladikok kötöttek ki itt, de az olimpia tiszteletére rengeteg aranyló homokot hordtak ide, és remek kialakítású fürdőző helyeket hoztak létre. Korábban rengeteg, sokszor életveszélyes medúza tengődött ezen a partszakaszon, manapság ezt egy háló kifeszítésével előzik meg, így szinte veszélytelen a fürdőzés a Földközi-tenger ezen partszakaszán. "Szinte" veszélytelen, hiszen ottlétünk alatt is beúszott egy három méteres cápa a strandolók közé, ami miatt több strandnál is belengették a piros zászlót, kiterelték a jó népet a vízből. Mint ahogy azt az esti híradásokban megnézhettük, egy ember a puszta kezével rángatta ki a cápát a vízből. Ezt követően valószínűleg elvitték Barcelona egyik nevezetességébe, a tengeri akváriumba, ahol egy félköríves üvegbúra alól lehet megnézni szerencsétlen állatokat, akik korábban sokkal nagyobb térhez szoktak. Persze gyönyörű, meg káprázatos színek, formák láthatóak a méltán hájpolt komplexumban, mégsem éreztem felhőtlenül magam a helyen. Szánalmasan kis helyen kell elférniük a cápáknak, rájáknak és egyéb, általam kevésbé ismert tengeri állatoknak.

Kultúrsznoboknak

Amennyiben a városi sétákat, a kulturális emlékeket kedveled inkább, akkor is a legtökéletesebb helyszín a katalán főváros, hiszen annyi művészeti csodával kevés helyen találkozni, mint itt. Kedvenceim mind fellelhetőek a városban: Miró, Dalí, Gaudí, Picasso, sőt még Lichtenstein is. Miróról órákon át tudnék mesélni, szerintem mindenki, aki járt már Barcelonában. Engem leginkább a Picasso múzeum nyűgözött le. Művei egy középkori palotában helyezkednek el, ami a művész összes korszakát bemutatja. A múzeumban több mint háromezer alkotás látható Picassótól. Megdöbbentőek a korai munkái, amelyeket még tinédzser korában festett. A legnagyobb klasszikus festőművészekkel is felveheti a versenyt, valójában itt lehet rádöbbenni, hogy mennyire sokrétű és hihetetlenül tehetséges művész volt ő. Kulturális szempontból is talán a legnyitottabb város Barcelona. Ettől lehet az, hogy lüktet, csillog és lenyűgöz. Ha elvesztél Európában, irány Barcelona, itt megleled önmagad. Egy barátomnak elmélkedtem a város nagyszerűségéről, amikor azt mondta, hogy a három bé betűs város a legnagyszerűbb Európában: Barcelona, Berlin és félúton Budapest, és ezt egy brit barátja mondta neki.

Túrázz!

Barcelonát északról a Besós folyó határolja, délről a Minjuic dombjai, sziklás hegyfokai, keletről a Földközi-tenger aranyló partja. Talán a város legmagasabb pontja a legélvezetesebb, név szerint a Tibidabo, ami ötszázötven méter magasan nyugszik, így legendás kilátás nyílik Barcelonára. Bár tömegközlekedéssel kalandos a feljutás, de nosztalgia villamossal és siklóval kicsit egyszerűbb - persze drágább is. A hegy tetején egy lélegzetelállító vidámparkot és templomot találunk, az El Sagrat Cor de Jesus, melynek tetején Jézus épp úgy tárja áldásra karjait, mint a Rio de Janeiro-i Krisztus szobor. Ha sportosabb élményre vágyunk, akkor a Montijuic kihagyhatatlan. Ezt a területet jelölte ki a városvezetés az 1992-es olimpiai játékok helyszínéül,ahol a felépült olimpiai épületek azóta is sport és szabadidős tevékenységek helyszínéül szolgál. Az itt található - sportlétesítményeken kívüli - épületeket az 1929-es világkiállításra építették, és itt található a Miró alapítvány is, benne a művész munkáinak tárlatával. A legkönnyebb ide a kikötőből feljutni, egy drótkötélen közlekedő siklóval, ami szédületes élményt biztosít, ahogy a magasban átszeli a kikötőt és felmegy a dombra.

BKV

A legolcsóbb utazási mód a városban a busz és metró használata. Mindkettőt hihetetlenül praktikusan építették ki, és az információknál ingyenesen hozzájuthatunk a közlekedési térképekhez is. A buszmegállókban térképen jelölik a buszok útvonalát, a pontos érkezést digitálisan írják ki, és másfél órán belül, ha ugyanarra a buszra szálunk vissza, a jegyet nem kell érvényesíteni. Barcelona alatt nyolc metróvonal közlekedik (egymillió-négyszázezer lakosra jut ennyi metróvonal). Tiszták és kényelmesek, praktikusak és gyorsak, és kapaszkodj meg, még bringát is szállíthatsz rajtuk. (Üdvözöljük a BKV-t.) Érdemes tíz utazásra szóló bérletet vásárolni, ez hét euróba kerül. Amennyiben metróról metróra szállunk át, elegendő csak egyszer érvényesíteni a jegyet, az átszállásoknál nem kell. Ha már ilyen gyakorlatias dolgokról esik szó, mindenképpen meg kell említeni a számtalan európai nagyvárosban kapható turista kártyát, itt Barcelona Card néven fut, és egy-két-öt napos változatokban szerezhető be. Ezeken a napokon a tömegközlekedés ingyen használható, és számos múzeumba, kiállításra kedvezményes belépőt biztosít, viszont azt kell, hogy mondjam, nem éri meg. Míg más városokban - Amszterdam, London, Róma - nagyon sok nevezetességet ingyenesen látogathatunk meg az ilyen kártyákkal, Barcelonában csak kedvezményt kapunk, ami általában öt és harminc százalék között mozog.

Nézőpont kérdése

Hajlamosak vagyunk más európai városokat piedesztálra emelni holott, ha valahol nyaralunk, turistáskodunk nyilván rózsaszínűbb, mint saját környezetünk, ahol mindennapi gondjainkat éljük át. Biztos vagyok benne, hogy Barcelonában is vannak olyan jelenségek, amelyek a helyi lakosoknak több, mint bosszantóak. Én valószínűleg nagyon hamar kikészülnék a bevándorlók mennyiségétől, a rengeteg turistától, a gótikus negyed sikátoraitól. Néhány helyi lakossal sikerült beszélgetnünk, amelyek során kiderült, hogy a minimálbér ezer euro, viszont a munkanélküliség nagyon magas, jelenleg több mint három és fél millió munkanélküli van Spanyolországban, akik a lakosság tizennyolc százalékát teszik ki. Szóval hiába a napfény, a tenger, a mediterrán hangulat, ott sincs kolbászból a kerítés!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások