Közösség

Bébiszitter kultúra. Hol a határ?

4546

Nyilvánvaló, hogy napjainkban a szülők, családok igényei változnak. „Ma már átlagosnak számít az, ha egy nő harmincas éveiben ad életet első gyermekének. Ekkorra jó esetben már bejáratott munkahelye és megbecsült pozíciója van. Ennek megfelelően nyugodtnak kellene éreznie magát, hiszen megalapozta a jövőjét, s remélhetően később – ha nem is onnan, ahol abbahagyta – különösebb nehézségek nélkül folytatni tudja majd munkáját.”

De mi történik ezután? Valóban képesek vagyunk összeegyeztetni a családi életet, a gyermeknevelést a munka kihívásaival? Túlságosan ambíciózusnak tűnünk-e akkor, ha az anyaszerep mellett a karrierünk alakításában is 100%-ot szeretnénk nyújtani? Lesz-e elég időnk, amit gyermekeinkkel tölthetünk, meg tudjuk-e nekik adni mindazt amit mi kaptunk szüleinktől, nagyszüleinktől hajdanán? Nyugaton már teljesen elfogadottnak számít, hogy a családok au-pair, bébiszitter, bejárónő segítségét veszik igénybe. Rosszabb szülőnek számítanak ők emiatt?

Franciaországban találkoztam egy családdal. ahol három gyerek és két bébiszitter is volt. Az első korán reggel érkezett a családhoz, elkészítette a gyerekek és a család reggelijét, ezután a három gyerekkel autóba pattant, elvitte a két idősebbet iskolába, végül a legkissebbet ismét haza. Elkészítette a gyerek ebédjét, mindemellet végezte egy bébiszitter mindennapos dolgait, vigyázott a gyerkőcre, játszott vele, mesélt neki. A második bébiszitter általában délután érkezett, gondoskodott arról, hogy az idősebb gyerekeket elvigye edzésre, tanfolyamra, vissza haza, emellett főként a háztartásról gondoskodott, nem is mondanám bébiszitternek, inkább egy otthoni mindenesnek, mosott, vasalt, bevásárolt, gondoskodott a családról.

A szülők büszkén mesélték, hogy a bébiszitterek alkalmazása egy lehetőség nekik, hogy jobban élvezhessék családi életet, kevesebb rohanás, kevesebb stressz, a gyerekekkel együtt töltött időben pedig nem kellett a család ügyes bajos dolgaival foglalkozni, a szabadidőt beszélgetéssel, a gyerekekkel való foglalkozással tölthették. Szerintük ez az igazi törődés. Kétségkívül a bébiszitter kultúra óráról órára egyre jobban terjed Magyarországon is. De vajon hol a határ? Probléma-e az, hogy a szülők egyre több segítséget vesznek igénybe a háztartásban, és a gyermeknevelésben?

Mi a véleményed? A szülők egyszerűen csak gyereket szeretnének, de nem akarnak a gyermekneveléssel és az ügyes-bajos szülői feladatokkal foglalkozni?

Túlságosan karrieristának számít-e egy nő akkor, ha napi nyolc órát dolgozik, és emellett segítséget vesz igénybe a háztartásnál? Megteremthetjük-e az egészséges egyensúlyt a család és a karrier között?


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások