A szerelem vak?

1

Aug
24

Welmi írta:

Így igaz. De azért Isten nagy I.

11:01

2

Aug
24

Booo írta:

persze... éljél csak visszafogottan, figyeld meg az embereket és az életüket, így majd tuti rádtalál az igazi... :D hátbaver és rádkiált hogy, megjöttem :D
bocs, de ez a kiábrándult, örök pesszimista, bajom van az egész világgal életérzés nekem nagyon nem jön be.

de tény, hogy a szerelem nevében sokan sokmindenre képesek...

11:04

3

Aug
24

cickaa írta:

Hát,érdekes cikk... ha te csak úgy magadban várod az igazit,akkor honnan fog leesni ha megjött? neked nyilván nem lesznek előtte kapcsolataid,mert ránézésre meg fogod mondani hogy ki lesz az.. :) bocsi,kicsit ellentmondásos ez az egész...

Egyébként én azt utálom amikor valaki szóba sem áll az előző szerelmével, mert az új megtiltja. Ezért aztán sok értelme volt együtt lenni évekig...

11:10

4

Aug
24

Hella válaszaBooo írására:

Egyetértek!

11:18

5

Aug
24

ismeretlen írta:

Szerintem ez rossz hozzáállás. Az úgynevezett "jött-ment" viszonyok alatt rengeteget tanul az ember, amit később felhasználhat azért, hogy az új kapcsolata jobban működjön.
"De ez nem az én dolgom." Mégis figyeled őket.
(Nem bántásból, de nincs Benned egy pici irigység irántuk?)

11:26

6

Aug
24

Naphinel írta:

Érdekes cikk, csak a szimpla nézelődéstől nem fog rád találni a szerelem.
Kettő: próbálkozni kell, igenis, nem egynél leragadni, mert abból lehetnek aztán gondok - pont a kompromisszumnál.
Amúgy meg ne röhögtess, hogy neked nincsenek fellángolásaid, amik idővel kihunynak (ez a cikk nekem tök úgy hangzik, hogy te CSAK az Igazira vársz, és senki más nem érdekel).
Hm, kicsit ellentmondásos az egész, amit írtál.

11:28

7

Aug
24

antares777 írta:

Hogy az emberek mohók és kapcsolatfüggők lennének ???
Érdekes akkor miért van egyre kevesebb boldog párkapcsolat és magányos, egyedül élő ember ??

Cickaa nekem is megtiltotta a volt feleségem, hogy kapcsolatban maradjunk, még iwiw-ről is kitörölt, szerintem ez gyerekes és szánalmas dolog.
Pedig neki sokkal több iskolája van, csak éppen élni nem tud...

11:29

8

Aug
24

antares777 írta:

A cikk írójának így sosem fogod megtalálni az igazit, a puding próbája az evés...
És rengeteg boldog élményről maradsz le...

11:30

9

Aug
24

antares777 írta:

akkor is a szerelem a legjobb dolog, nekem most mindenki mondja nagy marha vagyok, hogy pont azt a nőt szeretem akit, de nem érdekel senki sem, boldog vagyok és kész....

11:31

10

Aug
24

Vica2 írta:

Tranzitpasi. ( - legalábbis így határozta meg egy női magazin valamikor régen.)
Az élet egy állomásán a kapcsolatfüggőknek kitalált "állapot". Legtöbbször egy szakítás után a következőbe beleugrást érthetjük erre.
Nem "olyan", nem annyira igazi, nem mindent elsöprő, de mégis ott a rózsaszín köd... Az idő múlásával felüti fejét a remény, hogy ebből még akár több (társ, férj, család?) is lehet, holott már kezd kirajzolódni, hogy több ponton ütközik két fél (mindenféle felfogásban)...
Innen tényleg nagyot lehet koppanni, az tuti.

11:32

11

Aug
24

0rshee írta:

Ha csak nézed a többi ember életét, figyeled őket, akkor helyetted ki fog élni? Ha azt mondod szerelem az, ami egy év után is úgy lángol, mint az első nap, akkor nem az elején kell eldönteni, hogy az-e, vagy sem, hanem egy, kettő, három, sok év után... Vagy én értek félre valamit?

11:34

12

Aug
24

Welmi írta:

Bocsmá, de szerintem ez a cikk nem fogalmazódott volna meg az íróban személyes tapasztalatok nélkül. Ha meg mégis, akkor tényleg hamis a kép. Antares, azért (is) sok a boldogtalan párkapcsolat, mert csak a magánytól való félelem miatt maradnak sokan együtt, nem is szeretik a másikat. Pedig ha tudnák, hogy a kapcsolatfüggőség tulajdonképpen társas magányba kerget... csak a saját démonaik mellett egy hozzá nem illő ember is rágja az életüket.

11:44

13

Aug
24

ismeretlen válaszaVica2 írására:

Jaj szerintem is van ilyen főleg a barátnőmnél! Nemrég szakított az exével és erre összejön azzal a csávóval aki az exe előtt volt! Inkább belemegy egy ilyen kapcsolatba, mintsem találna egy újat vagy lenne egyedül! Komolyan van olyan ember (nem akarom elhinni) aki nem tud egyedül meglenni? Inkább egyedül mint egy rossz kapcsolatban!

11:47

14

Aug
24

antares777 írta:

Breki lehet, de én sosem voltam ilyen a többiek nevében meg nem tudok nyilatkozni.
Ha valami rossz nem értem miért kell szenvedni ?
Egy ház ne tartson már össze senkiket...
Pedig most pont egy ilyen nőre várok, belém szerelmes, de képtelen kilépni a rossz, de gazdag kapcsolatából...
De 3 hét és lezárom az ügyet és soha többet nem fogok bele menni ilyen kapcsolatba, ha nem hagyja ott a pasit...

11:48

15

Aug
24

antares777 válasza írására:

Van ilyen, most a 4 napban is hívott az egyik volt barátnőm, hogy másfél napig egyedül van és itt a világvége :D
De mivel messze voltam így járt...

11:50

16

Aug
24

sunnymadge írta:

pont ma hajnali 4kor gondolkoztam ezen!
és ezzel én is így vagyok
tudom, h ki az igazi a számomra, csak ő még nem tudja, de kivárom!

11:54

17

Aug
24

Lunatic írta:

Jó cikk. Lényegre törő. Női magazinokat olvasgatva, én is pont a napokban gondolkodtam azon: Jézus, itt minden a szerelemről szól! Mintha olyan könnyű lenne szerelembe esni! Már-már kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok a nyominger, hogy nekem nem megy egyik napról a másikra, hogy én nem tudok minden jött-ment arcba beleszerelmesedni egy-kettőre. Persze, vonzalom van első látásra... belehabarodás is... de a szerelem az más dimenzió... Spec nekem az elmúlt jópár évben nem jött össze. És hiába tudom, hogy nem úgy működik, mint a kávéautomata, hogy beledobod magadat és kikapod a szőke herceget, akkor is jó néha leírva látni. Mert hosszú idő után azért az ember mégiscsak elbizonytalanodik: hülye lennék? vagy ez már betegség? lelki kiégés? képtelen lennék szeretni?

Tehát Köszi, most maximálisan megnyugtattatok! Normális vagyok! Legalábbis annyira, amennyire a legtöbb ember! :D

11:55

18

Aug
24

cickaa válaszaantares777 írására:

Nekem is mindig igyekeztek megtiltani ilyesmiket, csak nem hagytam magam..:) nekem elképzelhetetlen az hogy ne beszéljek soha többet valakivel,aki olyan fontos volt.Ez van.
Aki viszont olyan közös múlt után képes ezt tenni, arról megvan a véleményem. ;(

11:58

19

Aug
24

ismeretlen válaszaantares777 írására:

Igen ez borzasztó, én is ma hallgattam egy adag siralmat! De már más van a láthatáron neki! Hát ennyi gondja legyen az életben!

11:58

20

Aug
24

antares777 válaszacickaa írására:

Szerinted miért váltam el tőle ? És még csak nem is haraggal váltunk...
Pedig én nagyon jó alkalmazkodó vagyok, de vele élni...
De nem akarom bántani, biztos neki is megvan a másik fele, az elején sok csodás percünk volt, én nem haragszom rá, csak nem illettünk össze.

12:00

21

Aug
24

Lunatic írta:

Abban viszont egyet értek az előttem szólókkal: randizni, keresgélni kell. Csak én úgy válogatok, ha úgy érzem a pasi valamiért nem illik hozzám, nem működne, akkor baromi gyorsan lezárom. Egy-három randi. Ne raboljuk egymás idejét....

12:05

22

Aug
24

Solange írta:

abban a hozzászólóknak van igazuk, hogy csak az nyer, aki mer... az viszont tény h elcséplődik lassan a szó: Szerelem. Azt hiszem, sokan vagyunk, akik hitték már magukat szerelmesnek, aztán később, az Igazi betoppanásakor jöttek csak rá, a korábbi érzések meg sem közelítették ezt a nagyon különleges, de törékeny ajándékot. Véleményem szerint óvatosabban kellene bánni a szóval, mert az tényleg nevetséges, hogy nyilvánvalóan kérész-életű járásokat neveznek szerelemnek, csak mert annyira vágynak vkihez tartozni. (Akik igazán mélyen éreznek Egymás iránt, az nagyon is sugárzik róluk, nincs szüxég hangoztatni, hogy "szerelmesek")

12:08

23

Aug
24

ismeretlen válasza írására:

Pont ezt akartam írni. Az okos ember tanul a kudarcokból. Amúgy pedig tele van helyesírási hibákkal a cikk, de az alapgondolattal, az elcsépelt szóval egyetértek.

12:23

24

Aug
24

Nyruszi válaszaBooo írására:

A szómból vetted ki a szám.

12:34

25

Aug
24

vanek írta:

Hát nyuszikám, tudod mi kéne neked? Az, az, bizony, egy kiadós dugás valami jöttmenttől.
Csak tippelni merek, hogy az életbe most kiröppent bölcsészlányka lehetsz (vagy még gimista), akit anyu-apu eddig féltett jótól rossztól, mindig csak irigykedtél az osztálytársaidra, amikor a hétvégi berúgást és az aktuális szerelmeket ecsetelték egymásnak. Valószínűleg kövér is vagy oder csúnya, esetleg mindkettő.
Próbálsz magadnak valami ideológiát felépíteni, hogy miért is vagy te egyedül, miért is szar neked stb. - védekező mechanizmus. Nyilván mindenki más a hülye, és nem te. Röhöghetsz a másokon, de jobban tennéd, ha megpróbálnál szocializálódni. Még nem késő, előtted az élet.
Tudod, azok az emberek, akiket te szánalmasnak nevezel a fenti kis nyafizásodban, lehet, hogy nem gondolkodnak annyit a világ dolgairól, viszont legalább nem félnek cselekedni.
Biztosan utánaolvastál már annak is, hogy egy párkapcsolatot is ugyanúgy tanulni kell: hiába hiszed magad felkészültnek mások csetlésbotlásain nevetgélve, élesben olyan dolgokkal szembesülsz, amikre nem gondoltál volna.
Annyiban igazad van, hogy sok idióta, saját magát sem ismerős, önbizalomhiányos, kompenzáló ember menekül mindenféle párkapcsolatnak és szerelemnek nevezett dologba, hogy aztán macinak és cicának szólítsák egymást, problémákat a szőnyeg alá, vagy már az elsőnél dobbantani. De előbb utóbb tanulnak ezekből ők is, jobb esetben, ha csak minimálisat is.
Nem kéne szánalmasnak nevezni azokat, akik azt hiszik, hogy szerelmesek. Az neked mér fáj? Van ilyen, hogy tévedünk.
"Hát ilyenek az emberek. Szórakoztatnak magamfajtákat, és értem már isten is mért leli kedvét az emberiségben. Ugyanis mi vagyunk a világ legbalgább teremtményei, akikkel mindig történik valami, akik mindig áltatják magukat valami újjal, jobbal." - magamfajták????????? ki vagy te, hogy ilyen lekezelően osztod a népet? - balgaság: miért baj, ha az ember keresgél???? jé, milyen szánalmasak, balgák a kisgyermekek, mert megeszik a homokot...

12:37

26

Aug
24

Nyruszi válaszaNyruszi írására:

Na jó, azért részletezem. Ha nem lettek volna az elcseszett kapcsoltaim, aminek a nagy része igazán boldog percekkel ajándékozott meg, akkor nem lennék az, aki ma vagyok. Minden barátomtól tanultam valamit és bízom benne, hogy én is tudtam nekik valamit adni.
Szerintem nem vak a szerelem, csupán megtanulod a másikat a hibáival együtt szeretni. A rózsaszín köd baromság. A szerelem a szenvedéllyel,a gyengédséggel, a romantikával, a szeretettel, az elfogadással és a türelemmel lesz igazán szerelem. A kis pillangók magunkban mit sem érnek.

A barátok elhanyagolásáról meg annyit, hogy szerintem ezen sokan átesnek, mikor első komolyabb kapcsolataikat élik meg, de épeszű ember rájön, hogy egyensúlyt kell itt is tartani, mint az élet más területein.

Mindenki szabad ember és azt tesz amit akar, de a cikkírónak javasolnám, hogy ne másokat figyelj meg, hanem ÉLJ, mert 60 évesen ott fogsz csücsülni a padon és rájössz, hogy mindig csak mások életét és párkapcsolatát lested, ahelyett, te magad megélted volna a csodát, mert a fellángolás is tud csoda lenni, sőt egy egyéjszakás kaland is....

12:43

27

Aug
24

ravine válaszaSolange írására:

dömdödöm :D

12:47

28

Aug
24

Titania írta:

Na ez a cikk nekem nagyon nem tetszett.
Sem a stílusa, sem a mondanivalója nem áll közel hozzám. Tényleg igaz, hogy a kevesebb több lett volna. Jelzőkből, erőltetett szókapcsolatokból, és főleg: ítélkezésből.

Ha te magaddal rendben lennél, akkor nem bökné a csőröd mások boldogsága, tökmindegy, hogy valódi-e, tartós-e megalapozott-e. Őszintén: mennyiben érint, miért bánt ez téged? Nekem is van véleményem a barátnőimről, ha megkérdik elmondom, de barátként annyi a dolgom, hogy örüljek annak ha örül. Mindegy miért. Akkor is ha esetleg "szánalmas". És ha mégis befuccsolna ott legyek, kibírjam "énmegmondtam" nélkül és keverjem a Vodkaszódát. Ennyi.

Biztos mondták már, hogy nem vagyunk egyformák, mi emberek. Én sem vagyok "szerelmes típus", és azt is gondolom, az elején nehéz megítélni, hogy a remélt képbe, vagy tényleg a másikba szeretünk bele, meg egyébként is lassan melegszem be és óvatos is vagyok na.
Ettől függetlenül kifejezetten tisztelem (!) azokat, akik a csalódásaik után újra és újra tiszta lapot tudnak nyitni egy kapcsolatnak, és ami még fontosabb: teljes szívvel, mindent beleadva és a legjobbakat remélve mennek bele. Nem zárkóznak be, nem keserednek meg, nem szarnak be mert egyszer már megütötték magukat.
Ők azok, akiken te szórakozol, akik szerinted nevetségesek. Szerintem meg bátrak, mert újra és újra vállalják a hullámvasutazást, a fellángolást követő esetleges pofára esést, és közben végig őszintén remélik és hiszik, hogy valamelyik szerelem majd Szerelem lesz. Közben rengeteg olyan jó dolog történik velük, amit nézelődés közben elég nehezen élhet meg az ember, és ha van eszük akkor a kudarcaikból is tanulnak magukról, a másikról, a szerelemről. Tapasztalnak. A saját bőrükön. Míg meg nem találják amit, akit kerestek. Csak közben ők játékosok a pályán. Nem csak nézőként ücsörögnek a székeken.
Részemről én csak felnézni tudok rájuk amiért a mai büszke, kemény, egoista világban sikerült megmaradniuk "naívnak" és "hősszerelmesnek". Azért a biztonság kedvéért mindig tartok otthon vodkát, szódát meg limeot. Szép csendben.

13:10

29

Aug
24

Nyruszi válaszaTitania írására:

Teljes mértékben igazad van.

13:21

30

Aug
24

scarlett válaszavanek írására:

1000% egyetértek!

a cikkíró úgy ahogy van szánalmas. ÉletemPasija előtt nem egy "szerelmem" volt, melyik hosszabb, melyik rövidebb, hol tudtam, hogy igen, ez szerelem, hol tudtam, hogy ez csak egy "nyári flört" és semmi értelme hosszútávban gondolkodni, DE minden egyes kapcsolatból tanultam és hálát adok a jó égnek, hogy volt merszem élni.
ha meg majd a gyermekem fog odajönni hozzám tanácstalanul szívügyekben (mert én ilyen naív vagyok, hogy azt hiszem, oda fog jönni:D ) akkor tudni fogom miről beszél és nem fogom a barátnőihez zavarni tanácsért..

13:25

31

Aug
24

hellomoncsi írta:

szerintem ez a biokémiai magyarázat nem a legjobb - bármennyi csokit befalhatnék egy ültő helyemben, soha nem érezném azt, amit Szerelemnek hívok :)

13:27

32

Aug
24

Csillagszem válaszavanek írására:

Na. Szóval okés, hogy nem tetszik a cikk, mert nekem sem, de tényleg lehettél volna egy kicsit "udvariasabb"....:)

13:40

33

Aug
24

ismeretlen írta:

Szerintem korrekt a cikk, amolyan irói ars poetica, az Ő véleménye. Nyilván joga van hozzá. Csak az a baj, hogy az emberi másságot, a személyiségben, természetben rejlő különbségeket "hibának" fogják fel. Ez pedig a cikkírótól és egyes hozzászólóktól sem korrekt. :P
Én is válogatós vagyok, rájöttem évek alatt, nem érdemes magamra erőltetnem a próbáljuk ki magatartást, ha egyszerűen nem nyújt örömöt. Nekem ez többet jelent. De pl nővérem össze-vissza próbálkozott, nagyon nyitott volt a szerelemre mindig is.
Addig jó, amíg nem azért nem teszed meg, mert képtelen vagy vele szembesülni, hanem mert neked ez passzol. Szóval hajrá kiegyensúlyozottság! ;)

13:43

34

Aug
24

madrid86 válaszaBooo írására:

Köszi! Reméltem, hogy mire a cikk végére érek, más leírja előttem...nem nagyon olvastam még itt ilyen pesszimista cikket...én valószínűleg akkor mondanék ilyeneket, ha nagyon savanyú lenne a szőlő.

Én a párommal 3,5 éve vagyok együtt és be is vallom neki is és mindenkinek, hogy a szerelem nagyjából 1,5 évig tartott. Addig képes voltam ugyanazt érezni, mint az első nap...ha másnak ez fellángolás, és nem szerelem, az legyen az ő baja. Én mindig szerelemnek fogom hívni. Most megszokás van, szeretet, tolerancia és lehet, hogy nemsoká vége lesz, mert még fiatal vagyok és élnem kell...de az is lehet, hogy kitartok, mert konzervatív is vagyok és szeretek küzdeni a kapcsolatért (sajnos akkor is, amikor már nem kellene).
Ami nekem nem tetszik az a mai felfogás, hogy ha valami nem működik, álljunk tovább arra hivatkozva, hogy előttünk az élet és a legjobbat érdemeljük...sokan csak így képesek élni és egyre önzőbbé válnak.

Én az ellenpólus vagyok, a kapcsolatfüggő, ami szintén nem jó, de egyszer talán kinövöm.
Évekig szeretni valakit nem fellángolás, hanem szerelem...ami pedig elmúlik az okosok szerint is, de attól még egy kapcsolat működhet.

13:44

35

Aug
24

Csillagszem írta:

Kedves gnony! Biztos vagyok benne, hogy egészen fiatal vagy. Nem hinném, hogy sok tapasztalatod van ezen a téren, különben nem írtál volna így a szerelemről. Te vársz az "Igazira," a "Nagy Ő-re"?? És honnét fogod tudni, hogy éppen Ő az igazi? Nagy Ő? Egyáltalán nem is biztos, hogy létezik. Szerelmes leszel, azt hiszed, hogy ő a nagy ő, aztán tíz év múlva rájössz, hogy hoppá, mégsem. Na mindegy, nem részletezem, kicsit olyan rózsaszín köd az, amiben élsz. Legalábbis szerintem. Ezt betudom a fiatal korodnak.

13:45

36

Aug
24

LStyle válasza írására:

Igen, nagyon sokan vannak így, hogy inkább egy rossz kapcsolatba mint egyedül. Nah ez mekkora baromság.

14:01

37

Aug
24

summerlover írta:

Az emberek kapcsolatfüggők? Az optimisták ezt úgy hívják, hogy társas lények vagyunk. Nem magányra teremtődtünk.És én még ha megkapnám se kívánnám azt a hiperszuper tulajdonságodat, hogy látásra ki tudod szúrni ki lesz az igazi. Mert akkor mit tanulsz belőle? Úgy gondolom nem csak egy Igazi létezik. Kit érdekel, ha nem örökre vagytok együtt, hanem csak pár boldog hónapot vagy évet lesztek együtt? Nem az együtt töltött idő határozza meg azt, hogy ki lesz az Igazi.

14:04

38

Aug
24

dexi írta:

Én most jelenleg egyedül ügyködöm, nyitott szemmel járok, hátha Ő is:D... Viszont a baráti társaságomba épp ez a rózsaszín köd ette be magát úgy, hogy egy 10éves barátságot, és egy egész baráti társaságot tesz épp tönkre. A szokásos szenyvedés, excsaj (akivel mindíg is az volt a probléma hogy boldog boldogtalannal, a megcsalás művésznője), két legjobb barát, először az egyik, aztán a másik... a két fiú meg így járt. Bezzeg régen: "Hú ez a szemét semmirekellő kis céda - ma meg, annyira érzékeny és szeretem" Pfö! A "szerelem" kibaszottul vak, az meg a legnagyobb, aki kurvára nem bír egyedül lenni, képtelen keresgélni, élni, és minden "használt szart" összeszed, majd nem mer odaállni hogy "hé haver ne hari, de kenem az exed"... hol van már a házinyúlra nem lövünk íratlan szabály??? vagy csak én vagyok ilyen hülye és tartom be????

14:07

39

Aug
24

dexi írta:

Ja amúgy én szeretek szerelmes lenni :D a legjobb :D

14:08

40

Aug
24

LStyle írta:

Egyébként egyetértek a cikk írójával,pont így gondolom én is. Nem értem viszont, mért kell valakit ilyen alpári módon kiosztani. Nem úgy, gondolja mint te, és akkor? Ez van kész. Csók a családnak.

14:09

41

Aug
24

kinguc írta:

nem értelek.komolyan. lehet hogy csak én vagyok így, de a szerelmek többsége fellángolással kezdődik. nem?! vagy ha szerelmes vagy akkor is van rózsaszín szemüveg, köd vagy bármi hasonló amitől nem látsz tisztán és elfogult vagy a pároddal és a kapcsolattal szemben. persze ez egy idő után jó esetben lekerül.vagyis észere veszed a hibákat és ilyenkor jön az a bizonyos kompromisszum.
honnan fogod tudni hogy ki Ő? de most komolyan.nem látod az auráját. nincs ráírva a homlokára alkoholos filccel (amit csak te látsz) hogy Ő a te nagy Ő-d.és a horoszkóp alapján sem fogod tudni megmondani hogy hűűű Ő az.
kicsit okoskodós nagyotmondós mostmegmutato hogyénistudokcikket írni cikk lett.
nyitottnak kell lennünk nem lehet bezárkózni és azt mondani hogy csak akkor léphetsz be he te Ő vagy.mert nem csak Ő van. hanem van sok A férfi az életben. aki nem nagy Ő de mégis bármilyen szempontból meghatározó életünk során.jobbak okosabbak tapasztaltabbak leszünk az A által.ami nagyon jó dolog:)
ennyi voltam.

14:10

42

Aug
24

ismeretlen válaszaTitania írására:

Egyetértek.

14:23

43

Aug
24

Gica válaszavanek írására:

KÖSZÖNÖM!
Pontosan erre gondoltam! És ilyen formában is :) Vmilyen szinten igaza van a cikk írójának, de csak kb 5%-ban. Amikor mindig mindenki szerelmes, holott a kéthetes fellángolás nyilván nem az. De ebben ki is merül az igaza. Én inkább azt tartom szánalmasnak, amikor vki csak néz, okos, és oszt. De egyértelmű, h nem ő jár jobban hosszútávon. Én begyűjtöttem a pofonokat, a jó élményeket is, innentől kezdve tudom értékelni a párom, akivel ma is olyan szerelmesek vagyunk, mint (1 éve) amikor összejöttünk. Két hét után költöztem hozzájuk, májusban költöztünk külön albérletbe, van egy kiskutyánk...
Akkor ki a szánalmas? Én? Én BOLDOG vagyok! :)

14:24

44

Aug
24

Gica válaszaLStyle írására:

Azért, mert erre való a fórum. Ő egy cikkben megírta a nézeteit, bevállalta ezt is, ami vele jár. Ha nem tetszik... tudod... Ez van!

14:25

45

Aug
24

bellissima írta:

Volt egy ismerősöm, aki azt tanácsolta, hogy gondolkodjak el azon, hogy mi is az a szó, hogy szerelem: szerel-em. Vagyis te teszel érte valamit, ha tetszik "szereled" a másikat és a kapcsolatot, olyanná teszed, amilyennek szeretnéd, amiben jól érzed magad. De olyan nincs, hogy kezdeti "kapcsolat" nélkül is tudod, hogy szerelmes vagy. Vagy ha van, azt máshogy hívják (legalábbis én).

14:31

46

Aug
24

lightmyfire írta:

én sem értek ám egyet a cikk írójával, de nem kezdem el leszarozni, csak mert ő most épp így látja a világot. kinek nem volt még rossz napja? lássam a kezeket.
saját véleményt írtok ti is kedves többiek, csak nektek a komment jutott, nem egy cikk.
szerelem, szerelem...
ha valakinek összejön, vagy ha csak azt hiszi, hogy összejön, hát hagy örüljön csak neki, és a letörölhetetlen vigyor az arcán csaljon a mi képünkre is inkább egy kósza mosolyt, minthogy lefikázzuk, hogy milyen "balga".
ha meg valaki inkább a saját dugájába dől, minthogy keresgélje az új kalandot, azt a nagyon izgalmasat, amiből lehet nem lesz semmi, de hú írt egy smst, szépnapot kívánt, meg meghívott eg y kávéra, hát ez milyen jó! tervezgetni és várni mi lesz, stb. ennek is megvan a maga szépsége.
kár kihagyni. tapasztalatnak ez is jó, ha végül másnak nem is.
fenébe már a pesszimizmussal, hajrá pozitív gondolkodás.
meglátjátok, legközelebb a cikkíró is vidámabbat ír, csak legyen jókedve.

14:47

47

Aug
24

kismedve írta:

Nekem sem igazán tetszett ez a cikk.Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz.Mégis honnan fogod te tudni h ő a nagy Ő?Igen, sokat lehet sérülni,de tanulni is...Nem kell mindenbe beleugrani, de ha csak ülsz és nézel, elpazarlod az életed!Én nehezen tudok megbízni az emberekben, de próbálok és tudom, hogy megéri, mert ha nem tenném sok szép és izgalmas dologtól fosztanám meg magam!Örülnék, ha én is olyan lehetnék, akit ellep a rózsaszín köd első látásra :D Próbálkozni kell, és ez nem egy szánalmas, megvetendő dolog. Persze 2 hét után nem mondhatja ki senki hogy húú de szerelmes vagyok és azt is utálom, ha valaki elfelejti a barátait mert ő "szerelmes"!

14:51

48

Aug
24

ismeretlen írta:

Jujj,nekem erről a témáról nagyon összetett a véleményem...
Többé-kevésbé egyet értek az íróval,tényleg mindenki elcsépeli mostanság a szerelmet,és tényleg sok a kapcsolatfüggő ember,nem társas lény,hanem függő,aki 1 hetet nem bír ki egyedül,mert abba belehal.Pl. nem egy embert ismerek,akik csak akkor szakítanak az előzővel,ha már összeszedték a másikat.Na ez kapcsolatfüggés,és nem jó.
Viszont simán lehetsz szerelmes 1 hónap alatt is!Én egyszer voltam ezelőtt szerelmes,akkor kb első látásra jött,és még a szakítás után is sokáig tartott,és a mai napig azt gondolom a srácról,hogy csodálatos ember,bár semmi jövője nem lenne a dolognak,és túlléptem már rajta.
Aztán keresgéltem én is,de viszonylag rövidre zártam a dolgokat,ha nem ment,bár sose mondtam,hogy szerelmes vagyok.Szereztem nagyon sok lelki sebet és sérülést,meg rengeteg tapasztalatot magamról és a hibáimról.Így utólag azt gondolom,hogy megérte,mivel sokat tanultam a kapcsolatokról,szóval keresgélni muszáj,de azért nem kell leállni mindenféle pancserrel,aki szembe jön és azt mondja,hogy tetszel!:)
Most vagyok szerelmes másodszor (bár tudom,sok ember szerint csak egyszer lehetsz,és valamelyik akkor nem is igazi,de szerintem ez hülyeség,lehetsz szerelmes többször is,csak nem ugyanúgy...),és most lassabban jött az érzés,pont a korábbi negatív tapasztalatok miatt,viszont érettebb vagyok,és nem követek el tipikus hibákat.

14:55

49

Aug
24

Nyuszko8 írta:

Szerintem evidens,hogy a mai világban kapcsolatfüggők vagyunk.Mindenki rohan,nincs időnk egymásra,de ha van valaki,aki vár ránk este és adhatunk Neki egy jó éjt puszit vagy valakivel letudunk ülni reggel egy kávéra,akkor tényleg másabbak egy kicsit a szürke hétköznapok.És lehet,hogy nem az első vagy a 25. az igazi,de tapasztalatot szerzünk minden egyes kapcsolatunkból,lehet negatív vagy pozitív! :)

14:57

50

Aug
24

Titania válaszalightmyfire írására:

Szerintem nem a véleményét szarozzuk úgy alapvetően, mert abban még van is igazság.
Azt szarozzuk, ahogy szarozik... :)

15:05

51

Aug
24

Gicus válaszaWelmi írására:

Bár nem ismerem a cikk íróját már most tudom hogy nem lennék jóba vele...csak azért szánalmas valaki mert keresi az Igazit?!..hát szerintem nem...nagyon nem...szerintem az a szánalmas aki egy internetes oldalon irigységből vagy csak mert ronda fikázza azokat akik megpróbálnak boldog életet élni...akármennyire is nehéz manapság!!!
én nem mondom magam kapcsolatfüggőnek, ugyanakkor nagyon sok barátom volt már eddig is hol hetekig hol hónapokig tartott...mindegyikből tanultam és a legtöbbje egy szép emlék! ha csak a nagy Ő-re várnék mind kevesebb lennék mert ezek az emlékek nem lennének..nem lenne mellettem senki akkor amikor jól esne.most egy lassan egy éves kapcsolatban élek,hullámvasút és talán pont ez a szép benne hogy bár vannak viták és nézeteltérések ezek után talpra állunk és képesek vagyunk továbblépni együtt!igen igaz hogy az emberek eltérőek..a párom első perctől szerelmes, nekem hónapokig telt hogy belészeressek (habár szerettem előtte is) ...hány olyan alkalom volt hogy szakíthattam volna vele csak mert nem érzem AZT a bizonyos érzést... és mennyivel kevesebb lennék most???!mert tudom hogy ez az érzés a Szerelem amit érzek iránta.
és semmiért nem adnám fel és az a szép hogy ő sem!!!EZ a szerelem!!! és a cikk írójának még annyit hogy csak sajnálni tudlak hogy ilyen begyepesedett vagy!!!!xoxo

15:13

52

Aug
24

Noti írta:

Ha azt nézem, hogy hogyan lehet negatívan nyilatkozni a szerelemről, akkor nagyon jó a cikk. Ez is egy vélemény és ugye más véleményét tiszteletben tartjuk, de én is az ellentábort képviselem.

Nem azt mondom, hogy irigység van a szavak mögött, de egyfajta emberi utálat és lekicsinylés van benne. Mi, emberek szánalmasak és balgák vagyunk, ha szerelemről van szó? Talán. Attól függ honnan nézzük. Istenhez képest persze, hogy annak tűnünk, ezért vagyunk emberek és nem istenek. De az állatokhoz képest nem vagyunk azok. Miért lenne baj, ha szánalmasak és balgák lennénk? Kit érdekel? Azért ne éljük át az élet minden egyes szakaszát, mert szánalmasnak és balgának tűnünk? Mindenki a saját háza táján sepregessen. Ennyi erővel a cikk íróját is nézhetjük szánalmasnak és balgának, hogy mások kapcsolatán keresztül éli az életet.

Lehet, hogy olyanok vagyunk a szerelemben, mint a nyeretlen kétévesek, de senki sem úgy születik, hogy profi az emberi kapcsolatokban. Felállunk, elbukunk, felállunk és megint elbukunk. Ez az élet rendje, nemcsak a szerelemben, hanem mindenben, a barátságban, a munkában, a tanulásban... Egész életünkben "tanuljuk", hogy mi a szerelem és sose fogjuk megtudni, mert nem vagyunk mindentudók és mindenhatók. Ha valaki konkrétan deffiniálni tudja a szerelmet, annak végigcsókolom a lába nyomát. Nem tudja senki. És miért nem? Mert nem tudni kell, hanem érezni. Kinek ez a szerelem, kinek az. Tök mindegy, hogy miben nyilvánul meg, ha egyszer boldogsággal tölt el és felemel minket. De legalább érezzük.

Az emberek kapcsolatfüggők? Naná! És ez miért baj? Társas, kommunikáció képes lények vagyunk, akik vágynak arra, hogy gondolataikat, érzelmeiket megosszák egymással. Még jó, hogy kapcsolatfüggők vagyunk! Ha úgy nézzük minden "vámpírkodás" emiatt, a barátság, a családi kapcsolatok, a szerelem és a munkahelyi kapcsolatok is.

Ha nem lennének emberi kapcsolataink, hogyan fejlődnénk? Ha nem lenne a hátunk mögött annyi szép vagy rossz szerelem, akkor hogyan tudnánk értékelni az Igazit, ha betoppan? Mihez képest éreznénk őt az Igazinak? Honnan tudnánk, hogy Ő az? És legfőképpen, hogyan tudnánk őt megtartani és méltók lenni hozzá? Ha nem "gyakoroljuk" a szerelmet, akkor mit tudnánk adni az Igazinak? Honnan tudnánk, hogy milyen hibákat kerüljünk el és milyen előnyöket, szépet és jót adjunk neki? Ezeken a kérdéseken kellene a cikk írójának elgondolkoznia és talán másképp látná a szerelem-kérdést.

Az élet úgy, ahogy van egy nagy küzdés, ez alól a szerelem és az Igazi megtalálása sem kivétel. Pont ettől szép és izgalmas az élet. Ha nem küzdenénk a szerelemért és az Igaziért, akkor mire fel érdemelnénk meg, hogy megkapjuk? Azért, mert xy-nak hívnak? És akkor mi van? Annyi ember van a Földön, hogy a sokaságban elvész az Igazi. Meg kell keresni, küzdeni kell érte. Ez nem azt jelenti, hogy "végig kell menni" minden jött-menten, de, aki "megfog" és méltó társnak tűnik, annak igenis meg kell adni az esélyt a szerelemre, ha már egyszer a jó Istenke az utunkba sodorta. Nem pedig egy szobában ülve kell elhessegetni őket, hogy bocs én az Igazira várok, menj arrébb. Honnan tudjuk, hogy nem pont Őt zavartuk el?

15:18

53

Aug
24

tein válaszaWelmi írására:

és ott a pont nálad. ennél jobban megfogalmazni nem lehetett volna.

amikor én kiléptem az ötéves, problémamentesnek mondható, de már régóta nem kielégítő kapcsolatomból, mindenki azt mondta a barátaim közül, mennyire büszkék rám, milyen bátor vagyok, hogy meg mertem tenni. nem nagyon értettem akkor, de most már egyre jobban, mert látom, hányan szenvednek béna kapcsolatokban csak azért, hogy ne legyenek egyedül. vica2 megfogalmazásával élve, volt azóta ugyan egy tranzitpasim, meg ez-az, ami komolytalan, de többé-kevésbé egyedül vagyok a szakítás óta. és persze, hogy megvisel, persze, hogy magányos vagyok sokszor nagyon, de ez csak egyféle magány. a kapcsolatom idején a saját magányom mellett az aggódás is rágott, hogy jó helyen vagyok-e, meg persze a társas magány. szóval jobb ez így. ennek ellenére nem hiszem, hogy a cikkíró példáját fogom követni és csak az igen komolynak kinéző pasikra fogok ránézni, mert valahogy túlélni meg kell. és vannak azok a pasik (nők) mindenki életében, akik "erre vannak kitalálva". aztán majd csak jön a nagybetűs is. :)

15:31

54

Aug
24

trillarom írta:

Eléggé pesszimista hangvételű a cikk. Abban egyezik a véleményem, hogy sokan felelőtlenül mondják ki, hogy szerelmesek. Én nem hiszek az első látása szerelemben (max. erős vonzódásban). A szerelem sokkal összetettebb érzés. Én magát a "szeretlek" szót is nagy becsben tartom. Felelőtlenül nem mondom ki, csak ha már tényleg komolyan gondolom. Barátommal már majdnem félévesek voltunk mikor kimondtuk egymásnak. Azóta sem hangzik el mindennap a szánkból, de mikor igen..akkor könnyes lesz a szemem:)
Jó néhány kapcsolaton túl vagyok, főleg rövidkéken. Ezek kellettek a tapasztaláshoz, általuk kialakultak az elvárásaim, a vágyaim, és látom a buktatókat is. Talán ezeknek a kis fellángolásoknak is köszönhetem azt, hogy a barátommal most ott tartunk ahol:)

15:40

55

Aug
24

LittlePrincess írta:

óóó... hát, én is rettenetesen ki vagyok borulva azokon, akik egy hét együttlétután kijelentik, hogy szerelmesek, egy héttel később meg már "ja annak rég vége...".
és elnézést, de azokon is kiakadok, aki azt mondja hogy: MÁR fél éve együtt vagyunk, és én érzem, hogy vele fogom leélni az életem. 100-ból hányszor jön ez be? egyszer?
nem az irigység mondatja velem, hanem az észérvek. lassan 2 és fél éve vagyok a párommal, szeretem, imádom, bármit megtennék érte (najó, madjnem), de nem dobálózom ilyenekkel...

16:05

56

Aug
24

donci írta:

nem igazàn tetszik ez a cikk.....
nem jön be nekem ez az önsajnàlkozo,ràgodo,pesszimista stilus.
éld az életed amig fiatal vagy, és gyüjtsd a tapasztalokat(azokbol tanulni lehet), hogy késöbb egy boldog és elégedett felnött legyen belöled, remélhetöleg életed pàrjàval! : )

16:12

57

Aug
24

katzlerluca válaszavanek írására:

Te, persze, mint férfi, azt gondolod, hogy a szex egy másodperc alatt helyrebillenti a nők lelki világát! Tévedés, amit sosem érthetsz meg.
Ha már feltételezgetünk... tegyük fel, hogy ennek a lánynak most ért véget egy kapcsolata, ami úgy indult, mint egy rózsaszin álom, aztán rájött, hogy egy ugyanolyan szemétládának adta a szivét, mint amilyen Te vagy! Hogy csalódott? Teljesen érthető. Hogy ez már a hetedik féreg, aki megfordult a lelkében? Valószinű. S hogy elege lett, s ezt ki akarta irni magából? Elfogadható, s aki vette a fáradságot, hogy hozzászóljon a legbonyolultabb témához, annak kell annyira tapintatosnak lennie, hogy tiszteletbe tartsa más "gyógyulási folyamatát".!
Ki az, aki nem fogadkozik egy kapcsolata végén, hogy soha többé nem hagyja, hogy a szivét elrabolják, átejtsék? Várom a jelentkezőket, hölgyeim! Miután egyedül maradtál pár hétre, ki nem gondolja ismét azt, hogy kevésbé félelmetes párkapcsolatban élni?
A legtöbb gyenge ember ilyenkor bele is rohan egy "kapcsolatba", mert félnek egyedül maradni. De ki az, aki a látszatszerelmet ép lélekkel túléli? Ki az a bátor ember, aki egyedül mer maradni, s egy sokkal érdemesebbre várni?
Elképzelem, hogy Te egy olyan ember vagy, aki egész nap a tökét vakargatja egy sörösdobozzal a kezében, s úgy gondolja, hogy egy párkapcsolat heti ötszöri szexet jelent! Na, de az ilyen mégcsak meg sem érdemli, hogy igazi nőt lásson az ágyában!

16:24

58

Aug
24

Silaz válaszavanek írására:

VEHEHE!!!Mekkora királyság!Valaki aki megmondja a frankót.Én is erre gondoltam...mármint,hogy egy kiadós dugás kéne az irígy kiscsajnak.
Egyébként meg sokszor éreztem én is úgy hogy szerelmes vagyok aztán kiderült hogy nem is.
Volt olyan is a,hogy kishíján 7 évig tartott a kapcsolatom,ráadásul elég fiatal voltam amikor kezdődött(17),de nem éreztem úgy hogy pazaroltam volna az időmet,csak mert a fiú hagyott el(amit aztán meg is bánt)A mostani kapcsolatom bár még fiatal,4 hónapja vagyunk együtt,és nem is az a mindent elsöprő érzésekkel teli,de hihetetlenül kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok mióta ezzel a fiúval vagyok.Azt gondolom fontos a kompromisszum,és hogy ne fojtsuk meg egymást,ne nőjjünk rá a másik fejére.Egy szó mint száz tanuljunk a hibákból,és azokat próbáljuk meg nem elkövetni többé.

16:26

59

Aug
24

vanquish írta:

Én abszolút át tudom érezni a cikk írójának a mondanivalóját ( mert szerintem van neki...).
Katzlerluca hozzászólása is nagyon tetszett!
Lehet, h igazatok van, h ez egy fiatal véleménye, mert én is az vagyok, de szerintem nem a cikk írója fog rosszul járni hosszútávon. Sok esetben tényleg az a bátrabb, aki egyedül mer maradni.
És nem attól ér valaki többet, mert már volt agy-két vagy sok kapcsolata.
Nem a cikk íróját kéne leoltani, hanem elgondolkozni, h rád vonatkozik-e amit mond, vagy sem.
Akinek nem inge, ne vegye magára...
Azt mondtátok, h ne a jkeresgélő embereket oltsa... ti meg ne a nézelődő embereket oltsátok :) Köze nincs ahhoz, h ki szép és ki ronda.

17:08

60

Aug
24

sequel írta:

Tényleg elég pesszimista a cikk írója. Én sosem tudnék a seggemen ülni és csak nézni a többieket (meg irigykedni rájuk). Egyet értek az előző hozzászólókkal, így nem fog találni senkit, és tapasztalata se lesz egy darab se.
Vanquish, tetszik az a mondatod, hogy ,,Sok esetben tényleg az a bátrabb, aki egyedül mer maradni." Én sosem mertem és mindig világvége volt, amikor nem volt valaki mellettem. PErsze az ilyen dolog sok mindentől függhet, családi háttér, gyerekkori tapasztalatok...

17:13

61

Aug
24

rain írta:

nekem sem nagyon tetszett ez a cikk. nagyon negatív és azt sem értem, h ha benne vagy egy kapcsolatban, akkor miért kéne rögtön azt elemezni, h ez szerelem e vagy sem. az a lényeg h jól érzitek magatokat benne és minden oké. nem kell rögtön filózni rajta, h mi lesz ebből. élj a mának és nem lesz gond. és igen, tapasztalni kell sokat és nem csak várni, várni....

17:15

62

Aug
24

bella7 írta:

a cikk írójának sok mindenben igaza van.. sajnos... és azok, akik támadásba lendültek ellene, sajnos csak az ő igazát bizonyították be... ha valaki igazán szerelmes, nem kell h azt bizonygassa és ilyen véleményen felháborodjon és magára vegye... mert akkor valószínűleg ő is érzi h vmi mégsem az igazi.. nem értem miért támadják annyian a cikk íróját? szerintem egy szóval sem említette h nem létezik igazi szerelem, csak azt mondta h manapság már mindenre ráhúzzák ezt a szót..
és igaza van, rengeteg szeretet-szerelem-vámpír rohangál a világban, akik egyik embert használják ki a másuk után a szerelem álneve alatt... szerintem a cikk írója csak azokról az emberekről beszélt, akik úgy lépnek bele egy kapcsolatba, h már az elején tudják h nem szerelmesek mégis úgy tesznek vagy mikor rájönnek h nem azok, akkor sem lépnek ki belőle... tudjátok, akinek nem inge nem vegye magára!!!!

17:40

63

Aug
24

Nyuszko8 válaszaNoti írására:

Nah,ez az igazi megfogalmazás..:)

17:54

64

Aug
24

kinguc válaszabella7 írására:

hülyeség.

17:59

65

Aug
24

kinguc válaszakatzlerluca írására:

és neked most mi bajod van a pasikkal?! eddig mindenki egyetértett vele. énis. és lám lány a szoknyás alakos mosdóba szoktam járni.legálisan:D

18:02

66

Aug
24

eperfagylalt írta:

Én hiszek az Igaziban és úgy érzem h meg is találtam,persze 1 év után még nembiztos h ki lehet ezt jelenteni de nagyon boldog vagyok vele és szerintem ehhez kellettek az eddigi tapasztalataim, különben lehet, hogy ez sem működött volna...a cikkírónak is azt javasolnám,hogy nyugodtan lehet próbálkozni,csalódásokra igenis szükség van mert abból tanul az ember..Igaz azt mondják h okos ember a mások hibáiból tanul, de ebben az esetben mások kapcsolataiba se látsz bele 100%osan és senki sem ússza meg az életet néhány bukás nélkül, csak aki nem él igazán.Annak meg mi értelme van?Ha úgy érzed megtaláltad az Igazit és ugy kezdesz bele h semmi tapasztalatod nincs akkor nem hiszem,hogy hosszantartó lehet mert ezt is meg kell tanulni és kicsit ki kell élned magad ahhoz,hogy aztán hűséges és odaadó legyél..egyébként meg az nem baj hogy az emberek többsége próbálkozik és nem mind1 minek nevezik?ha szerelemnek nevezik akkor nyilván azért mert ők ugy érzik és sztem mikor rájönnek hogy mégsem volt az akkor nekik a legrosszabb érzés..kicsit kevesebbet filozofálj, és többet szórakozz!:)

18:08

67

Aug
24

eperfagylalt írta:

ja a barátos témáról meg csak annyit,hogy szerintem az emg sem érdemli hogy legyenek barátai aki teljesen elhanyagolja őket egy uj pasi/csaj miatt..nekem nem egy barátságom ment tönkre ilyesmi miatt, az a baj,hogy a legtöbb nő ilyen , hogy ha van 1 pasija az fontosabbá válik mint a barátai és inkább mindig a barátait hanyagolja.De az ilyen nem igazi barát csak ki kell várni,hogy ez mikor derül ki vkiről. Én ugy tapasztaltam eddig hogy a férfiak vmiért jobban tudják értékelni ennél a barátaikat és igyekeznek a kettőt egyensulyba hozni de ez a nőknél sajnos ritkábban sikerül..én próbálkozom és úgy tűnik egész jól megy:)csak 1 kis szervezés kell.

18:17

68

Aug
24

ismeretlen írta:

A Cikkíró mintha egy picit negatívan látná a világot...
Az ember szerelmes lesz, aztán pofára esik. Nem egyszer, nemsokszor, de ez az élet rendje. Amint ezt elfogadtad, többé nem fogsz pofára esni, legalábbis szerelmi téren.

18:30

69

Aug
24

ismeretlen írta:

"hanem sokszor"

18:31

70

Aug
24

Hindi írta:

És véleményed szerint mi van akkor, ha azt mondom, SZERETLEK, de tudom, hogy ez nem szerelem? És ő is tudja. És ő sem szerelmes. Megbeszéltük. Nincs lebegés és gyomorszorító érzés. Mégis várom, hogy jöjjön, várom, hogy lássam, hogy vele legyek, hogy átöleljük egymást. És igenis szeretem mindenét és mindenhogyan. Csak nincs lebegés. De ettől szeretem és ezt tudatom is vele. És nem érzem úgy, hogy közben becsapom.

18:33

71

Aug
24

kittiorszagh írta:

Cotcot-fórumozók leülhettek.
Szövegértés: egyes.

18:56

72

Aug
24

safranek írta:

Szerintem elég szörnyű ez a Szex és New York-os erőltetett cikkírás a szerelemről meg kapcsolatosdiról. Meg lehetett volna fogalmazni ezt a mondanivalót humoros köntösben is.

18:59

73

Aug
24

ismeretlen írta:

veled meg mi a f********asz van?????????????????
ne haragudj de úgy felidegesített ez a cikk:@
szerintem téged még csak a szele érintett meg annak amiről ez az egész szól,de az is negatívan,de azért biztos tudsz frappánsnak mondott mondatokat facsarni magadból..szerintem vegyél be pár ":)pirulát"
aztán fogj neki még egyszer..nem hiszem el,hogy valaki,aki már valaha is érezte azt h szerelmes,még ha később kiderült is,hogy nem ő volt a nagy Ő,tud ilyet írni:)..khm...
kész...kicsaptad nálam a biztosítékot,és lehet,hogy nem vagyok egyedül!!!

19:24

74

Aug
24

katzlerluca válaszakinguc írására:

Nem a pasikról szólt a véleményem, hanem az olyan gennyes alakokról, akinek a véleményemet is irtam...

19:29

75

Aug
24

katzlerluca válaszakinguc írására:

És lehet, hogy nem vagyok értelmes lény, de nem értem a hozzászólásod második részét. Kérlek, magyarázd meg!

19:33

76

Aug
24

katzlerluca válaszaHindi írására:

És véleményed szerint, ha vágysz rá, hogy átöleld, és végül meg kapod, akkor mit érzel? Boldogságot, nem? Más szóval lebegés...

19:37

77

Aug
24

katzlerluca válaszakittiorszagh írására:

Ez nagyon tetszett! Ötltes, és nagyon igaz megfogalmazás!!!

19:38

78

Aug
24

LauraPalmer írta:

Gondolom, hogy elég fiatal vagy, mert a jelenség, amiről írsz, tapasztalataim szerint úgy a 14-18 éves korosztályt jellemzik, gondolom velük vagy kapcsolatban és őket figyeled. Amiről írsz, az első kapcsolatok, a szárnybontogatás, amikor azt sem tudod, mit akarsz, vagy mit érzel, és tényleg 2 nap után halálosan szerelmesnek érzed magad, mivel nincs viszonyítási alapod:)
De ez engem egyáltalán nem zavar, nem frusztrál, és nem nézem le emiatt őket. Igen, naívak és hősszerelmesek. De és akkor mi van? Kell 1 pofáraesés (vagy több), kell az első igazi, hosszabb kapcsolat, és akkor az ember tanul, többek között, hogy tényleg szerelmet érez-e, és kimondja-e ezt, vagy ne dobálózzon vele. Közben ők is felnőnek, és felfedezik a szó súlyát.

na de még mennék sorban egy pár dologra
- "Az, hogy a rózsaszín köd épp elönti az agyadat, még nem azt jelenti hogy szerelmes vagy. Ha egy év után is ugyanúgy érzel mint első nap mikor összejöttetek, na az a szerelem." - igen, csak ehhez mondjuk ismerned kell magadat, meg kell hozzá tapasztalat. Elég könnyű összekeverni a 2 dolgot. Főleg, mikor az elején beleképzlesz a másikba bizonyos dolgokat, amik pár hónap múlva derülnek ki, hogy nincsenek is, meg a fejedben lévő kép nem egyezik az adott emberrel. És nem tudod, akarod tolerálni. És akkor igen, vége, pedig nemrég még szépeket búgtál a fülébe.
Mondjuk én könnyen leszek szerelmes, sajnos vagy nem sajnos, de ezek viszonylag sokáig ki is tartanak. Az első igazi szerelem 2 és fél év volt, 16 éves koromtól. A szakítás után, bő fél év alatt volt 3 fellángolásom - az egyiknek én mondtam, hogy szeretem, majd 2 hét múlva szakítottam vele, mert valahogy kiábrándultam... Ezután jött egy 3 éves kapcsolat, 2 hét után mondta, hogy szeret és én is így éreztem. Ennek bő egy éve lett vége, szakítás után 3 héttel ismertem meg a pasim, úgy érzem, ez az igazi szerelem, de attól szerettem még a másik két fiút is, sőt a definíciód alapján azok is igazi szerelmek voltak, hisz 1 év után is szerelmes voltam beléjük... Sőt, a legutóbbi exbe még 2 és fél év után is, ugyanúgy, mint az elején... Hát én ilyen csodabogár vagyok, úgy tűnik. Sőt, most hogy nézem, mintha kapcsolatfüggő is lennék... Bár én szar kapcsolatokban sosem maradtam benne, és nem egy másik ember hatására léptem ki, hogy véletlenül se legyek egyedül, a legutolsó szakításom után azt akartam, hogy vagy 1 évig legyek egyedül és hagy gondolkozzak, de hát nem így jött össze... (amit persze egyébként cseppet sem bánok)

- "Aztán jön a földről felkapaszkodás, ami szintén gyorsan sikerül, hiszen egy fellángolást csaknem fogsz évekig nyögni. De mindegy, a te tudatodban akkor is nagy szerelem volt, csak még se ő volt az igazi, és ezzel nyugtázva van minden. Elrejtve pedig ott lapul a tudat, hogy mennyire szánalmasan is viselkedtél, hogy így bedőltél az egész színjátéknak, miközben belül mindigvégig tudtad, áh, ez nem is szerelem." - szerintem ezt megint csak egy fiatlka gondolhatja. Én ha csak fellángolás volt, nem mentegettem magam, rájöttem, hogy hülye voltam, és túlzásba vittem, azt is, hogy valószínűleg szánalmas vagyok, hogy ennyire nem ismerem magam, és nem nyugtatgattam magam, hogy ez bizony nagy szerelem volt, csak nem jött öszsze...

De arra már válaszolhatnál, hogy hogyan szeretnéd kivitelezni a tervet az igazi megtalálásával kapcsolatban, anélkül, hogy belemennnél kapcsolatokba, amik között sajnos akad majd jöttment is, de ezt nem tudod előre, csak utána. Így nehéz kikerülni. Vagyis inkább lehetetlen. Azt is majd csak az együtt töltök évek után fogod megtudni, hogy ő az igazi-e vagy sem. Hogy akarod ezt kihagyni? Honnan fogod tudni, hogy ki az igazi? gondolod, hogy egy nap rádrontja az ajtót a szőke herceg a fehér lovával, elvisz, és boldogan éltek, míg meg nem haltok?

19:50

79

Aug
24

LauraPalmer válaszaLauraPalmer írására:

Ja és bár így is rohadt hosszú lett, azt még kihagytam, hogy a pasimnak kb 1 hónap után mondtam meg, hogy szeretem, mert akkor már majd szétfeszített, pedig meg akartam várni, hogy ő mondja ki :) És most, több mint 1 év után, ugyanolyan szerelemmel szeretem, mint azon a napon.
Ennek tekintetében csak mázli, hogy még együtt vagyunk, mert ha szakítottunk volna pár hónap után, akkor csak dobálóztam volna a "szeretlekkel" feleslegesen, de így már tudom, hogy ez _tényleg_ igazi szerelem, hisz már több mint 1 éves:)

Tényleg, szerelmet vallani is csak ennyi idő után felelősségteljes, pár hét után nem?

20:01

80

Aug
24

Naphinel válaszavanek írására:

Hogy te mekkora Grandfarok vagy! Látszik, hogy pasas, miért kell így lehordani a másikat???
Vagy, ha hordod, válogatnád meg a szavaid! Mert te olyan piszok jól tudod, mit érez a cikkíró, mi okból, milyen élmény hatására írta meg a cikket, mi hajtotta, motiválta... fogalmad sincs, csak okoskodsz! Szállj egy kicsit magadba, mert te meg p*raszt vagy, a stílusod szánalom!
Te vagy az irigy, nem gnony, és nincs jogod ilyeneket írni, így megsérteni a másikat, mert ő csak véleményét mondta el egy dologról - bár negatívan!
NŐ (nem az utcai k*rvákra gondolok) tédeg jó messze elkerült, ha van egy kis esze! I*dióta!

Gnony, a cikked jó, csak ez a pesszimista hozzáállás... :S

20:03

81

Aug
24

rain írta:

Azidegenbajnok, te egy állat vagy. :D jó értelemben, szóval ne értsd félre lécci. de ez nagyon ott volt. ott a pont! :))

21:08

82

Aug
24

rain írta:

ez kérlek Hitchcock mester személyesen. :)

21:34

83

Aug
24

kinguc válaszakatzlerluca írására:

=lány vagyok.mégis egyetértek vele...:D

21:34

84

Aug
24

Naphinel írta:

Tudom, mit jelent a szó, és nem a szókimondáson, hanem a stíluson háborodtam fel. És, tudom, én sem vtam jobb az enyémmel, de megérdemli. Ha normális stílben írja a vmnyét, egy szót nem szólok rá.

21:35

85

Aug
24

rain írta:

én sem szeretem őket, bár ez nem a film miatt van, mert sajna még nem láttam...:):S

21:40

86

Aug
24

Naphinel írta:

Ja, bocs szokásom a rövidítés.
vtam = voltam
vmny = vélemény

21:42

87

Aug
24

Naphinel írta:

Csak azt fejeltem el, h a hieroglifákat nem mindenki (mki) érti meg.

21:43

88

Aug
24

Naphinel írta:

Jó, ez az írás már nem megy.
Szóval (szal): h = hogy
fejeltem = felejtem. :)

Én nem akarok itt háborút, csak kiakasztott ahogy vanek beszélt. Mintha mindentudó lenne, úgy okoskodott.

21:46

89

Aug
24

Naphinel írta:

Ja, nem szoktam rá, csak MSN miatt könnyebb. Amúgy elég sokat írok, novellákban, fejezetekben mindent kiírok.

21:49

90

Aug
24

rain írta:

nem akarok beleszólni, de szerintem nem a világvége, ha valaki rövidít. az sms, e-mail világában ez már egyre jobban elfogadott. nyílván vannak olyan helyek, ahol nem kéne, de itt mindenki meg fogja érteni úgyis. :) szóval písz

21:49

91

Aug
24

rain írta:

hát nem tudom...valahogy sosem szerettem őket. szerintem nekem szárny fóbiám van, ha létezik egyáltalán ilyen...:D

21:50

92

Aug
24

elanor írta:

Kedves mindenki, aki a cikk íróját/tartalmát, stb fikázza, mert hogy élni kell+próbálkozni!
Miből gondoljátok, hogy csak kapcsolatban lehet megismerni valakit? Hogy ha a fél világgal ágyba bújunk, akkor majd csak egyszer megtaláljuk az igazit? Hogy csak... ezer próba után találhatunk valamit?
Nem ismerjük meg jobban az embert, ha kicsit kívülről figyeljük? Nem mint a szerelme? És boldogság ide vagy oda, anélkül, hogy ismernénk valakit, nem mondhatjuk, hogy ő az igazi!

Ne értsen félre senki, nem azt akartam írni, hogy üljünk otthon, ölbe tett kézzel várva! Csak annyit, hogy attól, hogy rögtön összejövünk azzal, aki tetszik, nem kerülünk hozzá feltétlenül közelebb, nem ismerjük meg jobban. Szóval feltétlenül ez kell?

21:54

93

Aug
24

rain írta:

köbüki-kor....XD

21:57

94

Aug
24

rain írta:

már hogy mi nem létezik?

22:01

95

Aug
24

Titania válasza írására:

Na ezen a kipontozáson én pusztultam... :D

23:27

96

Aug
24

amarie írta:

Drága cikkíró, te tényleg a kamaszkorod környékén járhatsz, szóval ne félj, ki fogod ezt nőni. Ugyanúgy kezdtem, mint te, ma pedig már semmit sem bánok, még a legelső pasimnak is hálás vagyok egy csomó élményért, és akármilyen logikátlanul is hangzik, a fájdalomért is, amit okozott (horribile dictu, ritka nagy köcsög volt a fickó). Annyival is többet láttam, tanultam, tapasztaltam.

Abban igazad van, hogy egy párkapcsolat a világ legképlékenyebb dolga; rengeteg külső tényező befolyásolja, no meg a felek ingerenciája a fenntartásra. Ezzel együtt egy pótolhatatlan varázslat marad ki az életedből, ha elbújsz mindez elől. Ahogy egy kedves volt barátom mondta: amíg meg nem találjuk az igazit, nyugodtan érezhetjük magunkat kellemesen a többiekkel :)=

Mellesleg amit Vanek Úr írt, az nem szólásszabadság, hanem szólásszabadosság, mondhatni, bunkóság. Miért is kellene a cikkírónak bölcsészlánynak, illetőleg rondának és kövérnek lennie? Ismerek egy csomó nagyon csinos lányt, aki hozzá hasonlóan valószínűleg épp egy jó nagy pofára esésen van túl kapcsolatilag, és ugyanilyen véleményen van (előbb-utóbb amúgy mind észhez is fog térni, így megy ez). Ellenben rám például a megállapítás mindhárom része igaz, és ajjaj, boldog merek lenni a kedvesemmel. (És igen, vállalom, hogy ezt azért veszem magamra, mert nincs sok önbizalmam, ami a külsőmet illeti.) Ha ez a személyeskedős rész kimaradt volna az ominózus hozzászólásból, értékesebb lett volna.

23:27

97

Aug
24

Titania válaszaelanor írására:

Nekem a legtöbb kapcsolatom haverságból, régebbi ismerettségből alakult át szerelemmé, ennek alapján úgy gondolom, hogy valóban többet látsz a másikból, mint emberből, ha kicsit kívülről figyeled, és nem "egyből jössz össze vele", de azért sajnos az a döntő ahogyan majd veled mint nővel ő mint férfi bánni fog. Ezt kívülről szerintem nem látod, bár lehet hogy még párkapcsolatban is van szerencséd tanulmányozni, de a tiétek úgyis másmilyen lesz, így veled is egy kicsit máshogy fog viselkedni, és akkor derül ki igazán az a sok pici részlet amiben az ördög lakik... :)

23:33

98

Aug
24

engelchen írta:

Kedves cikkíró!
Kíváncsi lennék, hogy volt-e már komoly kapcsolatod, amiből kilépve rájöttél, hogy mekkora egy hülye voltál?Voltál már naiv, balga,szánalmas vámpír?Egyszóval voltál már szerelmes???
Vagy csak egy barátnőd épp ilyen, és úgy érzed elhanyagol...
Bocsi, ha indiszkrét vagyok, vagy nincs igazam...de ahogy olvastam a cikked, a soraidból erre következtettem.

23:34

99

Aug
24

engelchen válaszaTitania írására:

"Részemről én csak felnézni tudok rájuk amiért a mai büszke, kemény, egoista világban sikerült megmaradniuk "naívnak" és "hősszerelmesnek". Azért a biztonság kedvéért mindig tartok otthon vodkát, szódát meg limeot. Szép csendben."
Ez nagyon tetszik =)
Ezeket a sorokat mégjobban publikálni kellene.Ha érted mire gondolok.Nagyon jók..ááá nagyon tetszett.=)
...ezt most le kellett írnom :$... =)

23:39

100

Aug
24

Titania írta:

Egyébként én csak azt sajnálom, hogy ez a cikk még lehetett volna jó is. Ha pl. nem akartál volna egyszerre vagy 3 témát belenyomni. Gondolom leültél és csak írtad, írtad... ettől lett csapongó, ellentmondásos és átgondolatlan. Az eredeti téma, hogy manapság mennyire könnyen használjuk azt a szót, hogy szerelem, még nem is hülyeség, lehet róla gondolkodni. A párkapcsolatok értéke, és a kompromisszumkészség meg stb. már sokszor felmerült az oldalon, de ez úgyis mindig aktuális, és a te szemszögedből is biztosan érdekes lett volna megszemlélni.
Kaptál most hideget és meleget is, de szerintem még írj, csak legközelebb mondjuk ne egyből küldd be, előbb tedd el aztán ha már nem vagy dühös/csalódott/kiábrándult, szóval ha tudsz objektív lenni akkor vedd elő és írd meg úgy.
Mindenesetre bátor dolog közzétenni a gondolatainkat és ha nem is értek velük egyet, azért ehhez gratulálok. Tényleg.

23:40

101

Aug
24

Titania válaszaengelchen írására:

:) Köszönöm, aranyos vagy. Tényleg így érzem, mert én pl. hajlamos vagyok bezárkózni, és magamon látom, hogy egyre keményebb és egyre szkeptikusabb vagyok a szerelmet illetően, ami nem feltétlen jó. Önvédelem, csak ha körülveszed magad fallal azon nem csak a rossz de a jó se jut át. :(
A vodka+lime+szóda a legjobb pia a világon, mindenki próbálja ki! :) Én utálom a vodkát de ebben alig érzed, és mivel vizet is iszol nem vagy másnapos... :)

23:44

102

Aug
24

engelchen válaszaTitania írására:

Én eddig szóda nélkül próbáltam, mi így szoktuk inni,de majd kipróbálom szódával is ;)
A védekező mechanizmusról meg csak annyit, hogy én is ezt csinálom.:S Én várom,várom a szerelmet, azokat engedem be, akiktől nem kapom meg, megbánom, és talán pont azokat utasítom vissza, akikkel boldog lehetnék.
De ez már csak így megy.

23:49

103

Aug
25

Zokni írta:

Én nem támadnám ennyire a cikk íróját. Vaneket pedig egyenesen vesénrúgnám:) persze csak kedvesen. A negatívan kommentelő és párhuzamosan boldog párkapcsolatban élő egyének pedig gondolkozzanak el egy kicsit a saját fennhéjázásukon és azon, hogy a cikkíró talán miattuk érez úgy, ahogy. Ha valaki boldog, azt érezze, ne beszéljen róla. Több csalódáson is túl vagyok már, nem mindegyik kapcsolatnak álltam neki úgy, hogy ebből komoly kapcsolat lesz. Talán nem is bánom, hogy belementem ezekbe. Csak magamat büntetném a megbánásokkal, hiszen amikor elkezdtem, volt rá okom, hogy elkezdjem. Viszont sokat lehet tanulni. És gondolkodni. Ezekben a korszakokban született elmélkedésekből íródhat egy ilyen cikk... Személy szerint egy éve nincs barátom (fél évembe került túltenni magam azon a hullámvölgyön, amit okozott a szemétségével), egy éve közel sem merek engedni magamhoz senkit. Próbálkoztam, több randim is volt azóta, és mielőtt összejöhettünk volna, valahogy mégis megtorpantam és kiszálltam. Vajon ez miért van? Pesszimista vagyok? Begyöpösödött? Vagy egyszerűen ez egy védekező mechanizmus? Nem tudom. De nem érzem magam szerencsétlennek/ reménytelennek, mert tudom, hogy egyszer fogok találkozni egy olyan emberrel, akitől nem kell tartanom, és nem kell feltétlenül összejönnöm vele/lefeküdnöm vele, csak azért, hogy azt mondhassuk, hogy mi összetartozunk. Várok, és talán a saját hibáim mellett ugyanúgy külső szemlélőként mások hibáiból is tanulhatok, és nem megyek bele halva született kapcsolatokba. Ez az én módszerem

A cikkírónak pedig inkább egy nagy ölelést küldenék:) A többiek pedig legyenek boldogok, de egy kicsit csendesebben és szerényebben.

00:11

104

Aug
25

Cameron írta:

Szerintem szép mese a cikk. Jó, hogy valaki végre máshogy gondol mint az összes többi.

01:05

105

Aug
25

LauraPalmer válaszaZokni írására:

Mi az, hogy csendesebben legyek boldog, meg ne beszéljek róla??? Pfffff

Téged az nyugtat meg, ha valaki szenvedéseidet, problémáit olvasod? Azt lehet harsogni, mi? Mint ahogy itt a cikkek 99%-a arról szól... Akkor ha valaki véletlenül gondtalanul boldog, hagy mondja már akár ő is, jó?
Miért elfogadott a fikázás, a nyávogás, a pesszimizmus, az állandó hülyeségeken görcsölés, és miért kell azt basztatni, aki boldog? (és itt most nem az extrém esetekről beszélek, mint mikor valaki minden cikkhez az ő tökéletes párkapcsolatát és szerelmét hozza fel, csak mondjuk aki akár témábavágóan elmondja) A cikk is erről szól... Miért fáj ez neked?
Ez nem fennhéjázás... Attól, hogy most valaki boldog, biztos volt már boldogtalan, volt már a padlón ő is, de én attól nem nézek megvetve arra, aki éppen akkor jól érzi magát.

Igazából elegem is van már ebből... Vegyük csak a barátnőimet... Találkozok velük, és 1 óráig hallgatom, hogy épp mi a bajuk a pasijukkal, és milyen hülye a pasi, épp milyen óriási problémáik vannak (amik abszolút irreálisak az esetek többbségében), és amikor megkérdezik végre, hogy na és mi van velem/velünk, én érzem rosszul magam, ha azt merem mondani, hogy minden tök jó, jól megvagyunk. És nem vagyok negatív és hisztis. Most ez miért jó?

07:22

106

Aug
25

Solange írta:

Tudjátok, hogy a legjobb védekezés a támadás. Nekem is volt gyűlölt tini koromban ilyen időszakom, mikor gúnyosan néztem a párocskákat, akik látványosan összejöttek a suliban, aztán 1 hónap múlva színpadias drámák közepette szétmentek... és mivel én csúnya kis béka voltam és nem is remélhettem h egy fiú nőnek néz, sokkal könnyebb volt a lelkemnek úgy gondolni, hogy a "szerelem" csak egy szó a szex előtti időszakra, ilyesmi nem is létezik és akik olyan nagyon együtt vannak, azért "boldogok", mert még nem tudják, hogy a másik megcsalja őket. Ez is baromira pesszimista és cinikus hozzáállás, de abban a szakaszában életemnek ez sokkal jobb érzés volt, mint belegondolni, hogy otthon ülök és tanulok, soha nem megyek sehová és tényleg nem vagyok szép. Jó volt kárörvendeni úgy, hogy fogalmam sincs, miről szól egy "járás". :-P

Szóval én megértem a cikkíró gondolatait, de ebből az egészből igyekszem azt leszűrni, hogy óvatosan ezzel a szép szóval, Szerelem. Megérdemli, hogy csak akkor használják, mikor valóban komoly érzelmek bújnak meg mögötte, nem csak látszat-csillogás. Mert manapság ugye ez a divat, hogy csak a szépet lát(tat)ják az emberek a kapcsolatból és az első bukkanónál kiszállnak, mert hajlamosak elfelejteni egy örök igazságot: a Szerelem nem csak Boldogság, hanem Szenvedés is. Aki nem járta meg a Poklot, nem tudja igazán értékelni a Mennyországot.

08:37

107

Aug
25

ismeretlen válaszaengelchen írására:

énisénis utálom...de milyen arányban?mármint ezt a szódás limeosat:$

09:32

108

Aug
25

ismeretlen válaszaengelchen írására:

énisénis utálom...de milyen arányban?mármint ezt a szódás limeosat:$

09:32

109

Aug
25

MarieLaure írta:

Én azt hiszem, értem mit akar mondani a cikkíró. Egyszerűen arról van szó, hogy az, aki átlag 3 havonta ugrál kapcsolatról kapcsolatra, az milyen jogon mondhatja az szerelemnek. Elveszti a hitelességét.

Engem egyébként meg az zavar, hogy a mai társadalom betegségnek fogja fel, ha valaki egyedül van.
Az életem most úgy alakult, hogy rengeteg elfoglaltságom van, nagyon jól érzem magam úgy, ahogy vagyok, így nem keresek párt. Nem ülök a négy fal közt, és átkozom a világot, csak egyszerűen nem randizom. Nem örökre, csak egyelőre.
Mikor az ismerőseim kérdésére azt mondom, nincs senkim, 2 reakció van:

1. Alig tudnak elfojtani egy "Szegénykém, na ne búsulj, majd csak lesz valaki" sóhajtást

2. Lopva elkezdik szemlélni, hogy nincs -e műlábam vagy 8 ujj a kezemen.

A szerelem elcsépelt szó lett, de aki meg nem szerelmes a deviáns. Szerintem.

09:37

110

Aug
25

Jinzilla írta:

Szerintem a cikk író nem feltétlen a nézelődéstől várja az igazit,gondolom én keresi is.De hamár úgy is egyedül van az ember,megtud figyelni másokat.Én is így vagyok a dolgokkal.Volt a NAGY RÓZSASZÍN LÁV,csúnyán múlt el.Azóta,lassan egy éve,már csak vágyódok az érzésre,illetve az igazi feltételnélküli szeretetre.Ez nem jelenti azt,h nem randiztam senkivel sem és nem adok esélyt magamnak és a másiknak.Sajnos nem úgy jönnek össze a dolgok,mint ahogy szeretnénk és csak üresjáratban futunk.

"a Szerelem nem csak Boldogság, hanem Szenvedés is. Aki nem járta meg a Poklot, nem tudja igazán értékelni a Mennyországot. "
Ismétlem magam,nem csak a boldogság kell,hanem az egész csomag...:)

09:39

111

Aug
25

Jinzilla válaszaZokni írására:

Mintha a saját kapcsolat-függvénytáblámat olvastam volna.:)

09:43

112

Aug
25

Jinzilla válaszaZokni írására:

Mintha a saját kapcsolat-függvénytáblámat olvastam volna.:)

09:43

113

Aug
25

rain írta:

holnap van. még mindig nem szeretem. :D ( de egyébként ha lehet egy borsótól rettegni - mert van ilyen, tényleg - , akkor szárnyfóbia is lehet :) )

09:59

114

Aug
25

antares777 írta:

Csak úgy általánosságban nem emelek ki neveket.
Akik a cikk készítőjét védik itt, sokan építő kritikát írtunk, hogy tanuljon és jobb legyen az élete, ez nem fikázás.
"Ha már úgyis egyedül van az ember meg tud figyelni másokat..." ???????
Ezen eléggé leakadtam, hogy gondoltad a dolgot ?
Én akkor szerzek tapasztalatokat, ha randizok,ismerkedek,beszélgetek emberekkel.
Nem tudom más magánéletét hogyan lehetne megfigyelni :D
És hiába szimpatikus valaki msn-en, meg levelezés alapján, ha élőben nem mennek a dolgok és nem passzolunk...
A puding próbája igenis az evés...
És aki gyáva és fél mindenkitől az ne csodálkozzon ha egyedül van és marad.

10:37

115

Aug
25

Denisa írta:

"A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít." (Vavyan Fable)
Igaz, igaz, igaz..... Egyébként teljesen egyet értek, ez nem szerelem. Sajnos ma már a valódi érzelmeket felváltották a kicsi, semmitmondó élvezetek. Modern kor...

Ja, még egy eszembe jutott: Hogy lehet megtalálni a nagy Ő-t? SHIFT+ő.

11:10

116

Aug
25

dralizs írta:

Jól látod!:-)
Csak egy megjegyzés:
-> ÉS KEZDŐDIK MINDEN E L Ő L R Ő L!:-)))))

11:18

117

Aug
25

dralizs válaszadralizs írására:

éS BOCSI NEM SZOKTAM IYLET TENNI DE AZONNAL JAVÍTOM IS MAGAM:
->aZ IGAZIRA VÁRNI TÉMAKÖRHÖZ:
HA ENNYI BÁNAT VAN SZÍVEDBE A SZERELEM MIATT, AKKOR TE NEM A SZERELEM ÉRZÉSÉBE VAGY SZERELMES, NEMDE?!?NÉZD MEG A SPANOM CSAJA CÍMŰ FILMET HÁTHA SEGÍT!:-)
ÜDV.:
DRALIZS

11:20

118

Aug
25

dralizs válaszakittiorszagh írására:

Kedves ismeretlen aki ugyebár te is fórumozó vagy!:-)
Innentől kezdve amit mondassz azt asszerint tedd, hogy ha általánosító kijelentést teszel, akkor indokold is meg. Pl.: Az hogy a pasid vagy ne adj isten több exed is zátonyra futott veled, az nem azt jelenti hoyg meg kell ijedned, sódisznóállásba vonulni, majd egy jól bezárt hat lakat alatt őrzött szobában kellene vágyódnod a nagy őre!Igazából csak találgatni lehetne, de ha te eme cikkel 100%ban együtt érzel, akkor el kellene gondolkodnod, hogy vajon miért van az hogy ha valaki esetleg jól érzi magát, még urambocsá nem is olyan hosszú a kapcsolata, és optimistán vág bele;-gondolok itt arra hogy senki nem 5 évvel indul neki, minden kapcsolatba volt egy nulladik nap-; s bízik abban hogy jó lesz, az vajon miért bánt téged? És miért nagyon sok az egyhez az arány ha arról van szó hoyg ez helyes vagy helytelen. S igenis a szerelemnek sok arca van!No meg ha valaki egy élhető jó kapcsolatban van annak elenére hoyg nagy szerelem még várat magára, az miért baj?Hogy jól érzi magát?Hogy szórakoznak?Hogy kellemes perceket szereznek egymásnak.Igen akár az ágyban is!:-)S képzeld , ha az ember nem igazán nagy szerelmes , de vannak pozitív érzelmei a másik iránt, akkor az olyannyira feltüzeli eme dolgokat, hogy ha kihagyod, akkor vess magadra, és ne mást vess meg ezért.S bizony aki közel megy a tűzhöz az néha megégetheti magát.De hát ez foglalkozási ártalom.Hogy értsed ha egyszer bakizol, s okulsz belőle , akkor valószínű hogy legközelebb már nem nagyon fogsz!HA meg nem , akkor a minősítés nem az én feladatom, hanem magadra nézve a tiedé!!:-)))
Úgyhogy neked is csak annyit hogy a romantika nem rossz dolog, és miért vagy esetleg FÓRUMOZÓ LÉTEDRE ENNYIRE MÁS?S félre ne értsd nem az a baj hoyg van véleményed, és az sem hogy ennyire más, csak annyi hogy ha már beszolsz akkor azt tedd úgy hoyg annak súja legyen!Tehát ülj le egyes!!!
HA szeretnél valamit reagálni nyugodtan tedd meg kérlek, nem harapom le a fejed, s szerintem más sem.Csak előbb gondolkodj, azután írj!:-)
Üdv.:
Dralizs

11:49

119

Aug
25

katicabogar írta:

en soha nem tudom tartani a kapcsolatot az exeimmel, azert, mert ha folyton latom meg beszelek vele, akkor sosem fogom tudni kiverni a fejembol az erzelmeimet iranta, es vagy nem keresek mast, vagy az uj kapcsolatom megsinyli...
es nem tudom hogy ezt mas hogy tudja megcsinalni, mert nekem meg most is, sok ev elteltevel, es sok mas pasi utan, es kapcsolatban, ha meglatom valamelyik regi szerelmemet, megdobban kicsit jobban a szivem...s ezt nem birnam hogy meg gyakran is tortenjen..

11:52

120

Aug
25

dralizs válaszaelanor írására:

Nem csak kapcsolatban ez tény, de ez egy szórakoztwatóbb oldal lehet.S ha már tudod hoyg miylen az ágyban és esetleg nem jön be, akkor már tudsz vele másként is beszélgetni.No meg nem kell fűável fával, én speciel csak a bokrokkal!:-)
üdv

11:54

121

Aug
25

dralizs válaszakaticabogar írására:

Persze katica.Csak ne feledd, ha ejben helyén kezeled, akkor nem lessz para, s máris rögtön a jó utra térhettek.Csak gondolj bele.
Első lépés szakítassz.Egy hétig nem keresed, s nem is engeded hoyg keressen.
Következő, ha bezséltek,. akkor nem kell ffeszengeni hoyg vajh nem e akarja újra kezdeni(általában ez öli meg a továébbiakat)
Harmadik lépés, immáron tovább kell lépj(Ergo summ:Pasizzz)S ezt akár mosbid, de ha jóban vagytok meg is beszélhetitek.Jahh ne győzködd arról hogy őú meg csajozzon.De csak abban az esetben ha:Vagytok olyan viszonyban és az elválás jó volt(Jó =értsed , tisztességes és emberi)
NEgyedik az idő mindent eldönt, vagy jó lessz vagy nem.Csak nem kell midnent gyanakvással kezelni, hanem érdeklődések fogd fel!!!!

12:00

122

Aug
25

katicabogar válaszadralizs írására:

vagy nagyon homalyosan fogalmaztam, vagy te vagy nagyon okoskodos kedvedben.

de nekem meg nincs turelmem magyarazni

12:14

123

Aug
25

cickaa válaszaWelmi írására:

"Pedig ha tudnák, hogy a kapcsolatfüggőség tulajdonképpen társas magányba kerget... csak a saját démonaik mellett egy hozzá nem illő ember is rágja az életüket."

Aztaaa,ennél tökéletesebben nem is lehetne megfogalmazni...!!
*tapsol* :)))

12:17

124

Aug
25

claire25 válaszaHindi írására:

nem tetszik az egész cikk, elég szánalmas és kiábrándító. mi az hogy vámpírkodás és egymás kiszipolyozása? erről akkor lehetne szó, ha két ember nem bírná egymást elviselni, nem pedig egy szerelemben. vagy ha mégis ilyenné válna a kapcsolat, nyilvánvaló a szakítás. nem kellene gúnyolódni, hogy az emberek minden alkalommal azt hiszik, a nagy Ő-vel találkoztak, mikor Te is rá vársz... és honnan fogod tudni, hogy Ő az? vagy majd Te is azt hiszed és később rájössz, hogy mégsem? eléggé ellentmondasz önmagadnak ebben a cikkben, végig kellett volna logikusan gondolni, mielőtt bármit is írsz, ez a véleményem.

12:40

125

Aug
25

claire25 válaszaHindi írására:

bocs, az előző a cikkírónak szólt, nem Hindinek, Hindi neked csak azt akartam írni, hogy szerinted egy kapcsolat működhet így ahogy leírtad? hogy nincs már az a mindent elsöprő angy szerelem, de van szeretet és ragaszkodás, számíthatnak egymásra a felek, és jól érzik magukat együtt. és egyáltalán ez elejétől fogva működhet így vagy mennyi idő után változik a nagy lebegés pusztán szeretetté?

12:43

126

Aug
25

vercsykeee írta:

nah, jóóóvanakkor, én kábé 2 naponta vagyok ,,szerelmes" nagy a fellángolás mindíg, de igazából szerelmes még nem voltam. majd leszek, hiszen csak 19 vagyok, nem vagyok lemaradva semmiről. a cikk túl negatívan állítja be a dolgokat, igenis, hogy szép az élet és jó dolog élni!!! szeretek!élni!

13:25

127

Aug
25

vercsykeee válaszakaticabogar írására:

teljesen egyetértek és még jóóó, hogy megdobban a szíved, ha meglátod az exet, hiszen régen szerettétek egymást. nekem is mindíg megdobban a szívem, a gyomrom remeg és eszembe jut valami jódolog velünk kapcsolatban. az élet megy tovább neki is, meg nekem is, de akkoris! és szerintem tutira a pasik szíve is megdobban egy kicsit az exek iránt! :)

13:28

128

Aug
25

MidnightLady írta:

"De az emberek mohók és kapcsolatfüggők." - olyan igaz :(
Még fiatal vagyok és keményen válogatok a pasik között. Néha úgy érzem nekem senki sem jó. Elég sznob hozzáállás, de valahogy egy pasi mellett sem érzem azt az Ez-most-pont-jó érzést. Legtöbbjükkel egy éjszakáig jutok, s az elmúlt egy évben a one night stand-ek burjánzottak az életemben. Meg is felel nekem ez az életforma, mert még nem akarok férjhez menni, terveim vannak, melyek megvalósulását akadályozná egy komoly kapcsolat. Nem vagyok kész a kompromisszumokra. Egyelőre még Én vagyok a fontos saját magamnak. Ne jöjjön nekem valaki azzal h éretlen vagyok! Volt nekem is 3 évig terjedő komoly kapcsolatom. S mi maradt meg belőle??? A sok lemondás...az elszalasztott lehetőségek, megsemmisülő baráti kapcsolatok. S mindez miért??? A szerelemért???
Ezért lettem én szerelem fóbiás! Mert akárhogy nézem, a szerelembe esés többszörös lemondással egyenlő!
Alkotni akarok. Lenni akarok valaki mielőtt eljön az igazi. Csak ennyi.

13:36

129

Aug
25

bubzi írta:

amikor utoljára szerelmes lettem, nem egy év után jöttem rá, hogy "na ez aztán a szerelem". sokkal hamarabb. én teljesen úgy éreztem, hogy meg vagyok őrülve a másikért és ő is értem. eltelt az egy év, aztán eltelt még 6. és mégnagyon sokáig nem szeretném azt, hogy ez elmúljon. a szerelem azért ma már nem emészi fel az egész életünket, de nagyon szeretjük egymást. és jó barátok is vagyunk. nem múlt el, és nem jött a következő szerelem. nem mozgunk kizárólag együtt mindenhová, nekem is, neki is megvan a saját élete. viszont az igaz, hogy a programjaink 80-90 %-a közös. a barátaink is közösek, ha elmegyünk valahová, nem csak egymás szemébe nézegetünk egész éjjel.
nem szabad ilyen kiábrándultan figyelni másokat a pálya széléről.
mondjuk én könnyen beszélek, sosem ütöttem meg a bokámat (remélem nem is fogom). nyilván nekem is fájt, amikor valami végetért, de ez természetes.
én úgy gondolom, hogy a szerelemnek az a dolga, hogy vak legyen. senki nem tökéletes, kell az a kis vakság ;)

13:49

130

Aug
25

bubzi válaszaMidnightLady írására:

"Volt nekem is 3 évig terjedő komoly kapcsolatom." - azt hiszem, ezt Te tényleg szadabságvesztésként élted meg :D a 3 évig terjedőt az elé szokták odatenni.
nem gúnyológom, félre ne értsd, csak sosem láttam még ezt így leírva.
:)
egyébként ha egyszer majd találkozol valakivel, aki tényleg megdobogtatja a szívedet, és úgy érzed, hogy jó vele és érdemes együtt lennetek, akkor úgyis szerelmes leszel. és jó is lesz. :)

13:54

131

Aug
25

bubzi írta:

szabadságvesztés. csak néha összegabalyodik az ujjam ;)

13:58

132

Aug
25

KicsiLautreck írta:

Asszem itt már mindenki mindent elmondott. Sőt, talán többet is.
Abban hibázik a cikk írója, hogy nem látja a fától az erdőt. Minden szerelem más. Mindenki számára más a szerelem és ezt nem lehet egy definícióval meghatározni. Nem döntheti el egy ember, hogy a másik most szerelmes e vagy sem. Amire én még nagyon allergiás vagyok ezzel kapcsolatban, az az, ha valaki temeti a barátja/barátnője kapcsolatát pusztán azért mert az illető elmeséli a problémáit, aggályait a párjával kapcsolatban. Soha senki nem láthat bele két ember kapcsolatába teljes egészében.. Bármennyit meséljenek is a felek a magánéletükről. Pusztán csak a két ember tudhatja, hogy igazából mi van köztük. Így nem tanácsos ítélkezni.. Véleménye persze bárkinek lehet, de asszem a cikk írója túlzásba esett.. Egyet értek az előttem szólókkal abban, hogy valószínűleg nagyon fiatal lehet. Számomra az a legnevetségesebb, hogy ő úyg gondolja, majd csak a nagybetűs Igazival kezd kapcsolatba és arról rögtön tudja majd, hogy szerelem.. Persze, igen.. Az épp aktuális Igazi, és az épp aktuális szerelem.. Mert minden kapcsolat véget érhet egyszer, még a legnagyobb szerelem is. És akkor mit mond majd?! Ő is balga volt és tévedett?! Mert minden kapcsolat, szerelem ami véget ér balgaság, rózsaszín köd és egyéb következménye..? Hajaj...
Tavasszal költöztem haza a páromtól miután felbontottuk az eljegyzésünket. Ő úgy érezte nincs olyan közös jövőnk amilyet ő szeretne. Ez hosszú, és bonyolult, nem ide tartozik. De nem érzem úgy, hogy bármelyikünk balga lett volna, vagy elhibázott lépés lett volna belekezdeni pusztán azért mert vége lett. Szerelem volt e? Az én részemről biztos. Nekem ennyi éppen elég.
Nem hiszem, hogy csak egy igazi szerelem és egy Igazi jön szembe életünk során.. Abban meg végkép nem hiszek, hogy létezik olyan ember aki már a kapcsolat legelején biztosan tudja, hogy Ő az, és vele aztán örökkön örökké szerelemben és a 'jóslata' be is következik. Ehhez mi magunk, és a világ is túl változékony.. Próbálkozni kell és remélni. Ha pedig elbukunk akkor felállni és tovább menni..

Ömm, hogy én se legyek túl kedves.. Mielőtt kikerül a cikk, azért jó lenne átfutni a fogalmazást, a helyesírást és ilyesmiket, mert szinte bántja a szemet 1-2 helyen a pontatlanság..

15:14

133

Aug
25

Hindi válaszaclaire25 írására:

Igen, szerintem működhet szerelem nélkül is egy kapcsolat. A mostani páromba sem vagyok szerelmes, mégis úgy érzem, ez az eddigi legmélyebb kapcsolatom. Valahogy annyira passzolunk, és olyan boldogok vagyunk, hogy nem kérdés, van-e szerelem. Vagy nevezhetjük annak is, de ez nem az a rajongós, imádós, csak szívvel és elvakultan szeretős. Ez olyan felnőttes, ésszel is és szívvel is szeretős, "megtaláltam a másik felem és ez megnyugtat" érzéses.

18:32

134

Aug
25

Hindi válaszakatzlerluca írására:

Igen, olyankor boldog vagyok. Azért mondom mégis, hogy ez nem szerelem, mert voltam már őrülten szerelmes, és az nem ilyen volt (abban volt lebegés, rózsaszín köd, meg ami kell). Vagy fogalmazhatok úgy is, hogy ez már egy érettebb, racionálisabb szerelem. Amolyan kisszerelem. Így már érted? Egyébként pedig nem problémázunk sokat azon, hogy ez most szerelem-e vagy sem, ameddig tart és jó és kell... :o)

18:41

135

Aug
25

Sziporkaa írta:

hát én csomó mindennel nem értettem egyet a cikkíróval, aztán elolvastam az első pár kommentet és mégis inkább vele értek egyet :D

nyilván ha az ember csak ül és vár akkor nem fog a nagy Ő bekopogtatni az ajtaján hogy tessék itt vagyok megjöttem.
de igaza van, minek fecsérelje az idejét felesleges kapcsolatokra? én 21 éves vagyok és most van a 2. kapcsolatom...rengeteg lehetett volna, de akiről 1-2 randi után kiderül, hogy hááát, valami mégsem oké, helyes, kedves, okos, de nem fog meg, azzal miért legyek együtt? csak azért hogy húú, legyen pasim, akivel lehet kézenfogva mászkálni meg bújni aztán ennyi? hát nekem ez nem kell..van egy-két barátnőm, akik 2-3 havonta cserélgetik a pasijaikat, persze az aktuálisért mindig odavannak, aztán hoppá valami mégsem...én nem vágyom arra hogy 2-3 hónapig együtt legyek valakivel, csak azért mert "rengeteg szép élmény és rengeteg lehet ezekből tanulni", ahogy pár kommentelő írta...
nekem pl (és gondolom a cikkírónak is) tök jó élményei vannak egyedülállóként is, nekem szuper barátaim vannak, családom, meló, suli, bulik, persze ismerkedések, de ha valakinél nem érzek az elején valamit (nyilván nem azt hogy ő az Igazi, hiszen az nem derül ki az első pár randin), akkor minek legyek vele együtt? abszolút nincs szükségem felszínes kapcsolatokra :))

én mindenesetre most találtam valakit, akivel 2 hónap után úgy érzem hogy vele örökké, persze lehet hogy 4 hónap múlva rájövök hogy hülyeség és fellángolás volt, de bízom benne hogy nem így lesz..én ha valakivel eljutok 3. randiig, vagy még tovább, az már hatalmas szó :)))

18:45

136

Aug
25

Sziporkaa válaszaSziporkaa írására:

persze lehet hogy bennem van a hiba vagy túl független típus vagyok, és az lenne normális hogy jaj folyton a szerelmet keresem mindenkibe meg minden második pasiba belemagyarázom hogy ahh tuti ő az Igazi, de borzasztó távol áll tőlem ez. de ettől még lehet hogy én vagyok defektes és ennek kéne normálisnak lennie :D (de nem :D)

18:46

137

Aug
25

Sziporkaa válaszaelanor írására:

na ezzel is egyetértek :)))

19:36

138

Aug
25

Zokni válaszaLauraPalmer írására:

Nem nyugtat meg, ha pesszimista cikket olvasok... egyszerűen együtt tudok érezni a cikk írójával. És a kommentem sem rólad szólt azok alapján, amit leírtál magadról. Azokról beszéltem, akik direkt az orrod alá dörgölik a boldogságukat mindenféle tapintat nélkül, annak ellenére hogy vagy semmit nem tudnak az érzelmi állapotodról, vagy annak ellenére, hogy pontosan tudják, hogy milyen szarul vagy...

20:06

139

Aug
25

katzlerluca válaszakinguc írására:

Elég szomorú...

20:13

140

Aug
25

Zokni válaszaJinzilla írására:

köszönöm:) én pontosan ezért nem irigylem a lányokat, akik folyamatos "műszakváltásban" "szerelmesek"... feltétel nélküli szeretet. na ez az, amire vágyom.. és szerintem természetes, ha néha savanyú a szőlő..mert az ember ugye társas lény. na de ki vágyik egy olyan valakire, aki csak azért van, hogy ne érezzük magunkat egyedül.. inkább ismerkedem tovább, és majd leszek együtt valakivel, akiről már az elején el tudom képzelni, hogy egyszer azt mondhatom neki, hogy Szeretlek..:)

20:33

141

Aug
25

Micmi írta:

sziasztok!
Mint mindenhol mindenre több véleményt tudok mondani,itt is azt teszem. Cáfoltok 1 olyan embert, aki ugyanúgy él mint ti. Semmiben sem különbözik ..csak éppen annyiban, hogy most inkább kívülállóként figyeli az embereket....de miiért baj ez? Tudjátok néha én is ezt teszem..nem lehet mindig belülről tanulni..élni..nem elég ha csak nézel, kell, hogy néha láss is!
Ez az ember aki ezt a cikket írta, bölcs lehet..ha ilyenen elgondolkodik. Van amiben úgy gondolom igaza van, van amire azt mondanám, hogy én nem Így látom. Mégis, minden ember véleménye számít..de nem mindenkinek lehet igaza. Miért baj az, ha közben más témát is magával vonz? Miért baj, ha figyel? egyáltalán nem baj. Azzal, hogy ide irtatok,ahogy én is, ezzel is megfigyel minket...mi a véleményünk...hogyan reagálunk..stb...vannak akik igy élnek, vannak akik úgy..nem csak ő tért el a témától,hanem ti is...

22:02

142

Aug
25

desecrator írta:

Mert mi is a jobb?
Tudatosan elmenni az élet mellett, vagy tudatlanul benne élni?

Én a cikkíróval egyetemben az első lehetőséget választom, bár én mellőzöm a mások feletti ítélkezést. Könnyű úgy racionálisan és logikusan szemlélni mások párkapcsolatait, hogy mi magunk nem vagyunk a szerelem befolyása alatt.

22:16

143

Aug
26

bubzi válaszavanek írására:

igazad van abszolút :D. az utolsó mondatodon még mindig röhögök ;)

09:14

144

Aug
26

dralizs írta:

Szia.
Az írásom részben a klaviatúrának részben pedig a dysgrafia-ámnak köszönhető, de ezt msot nem részletezném!:-)A summa sót szerettem vón rövidíteni csak a pont lemaradt, ami figyelmetlenségi hibám volt de ebbe most nem mennék bel!:-)
üdv.:
dralizs

09:31

145

Aug
26

dralizs válaszakaticabogar írására:

Nem is kértem hogy mindenképp győzz meg az ellenkezőjéről!:-)))))

09:34

146

Aug
26

amarie írta:

Na, ez egy olyan kedvesen aljas indoklás, és őszintén szólva nem is értem, miért terjedt el. Annyi nőt ismerek, akiről tudom, hogy rendszeresen dugják, mégis phd-ja van hülyepicsaságból.

10:49

147

Aug
26

amarie válaszaZokni írására:

Ez az egyik legértékesebb hozzászólás ebben a témában :)

10:50

148

Aug
26

dieselgirl írta:

Ha az volt a cél h minnél többen kommenteljék a cikkedet, elérted. Ha az hogy valamiféle eszmei mondanivalót adjál át, hát, véleményem szerint nem. több helyen képzavar és fölényesség az , amit kiolvasok belőle.
Van benne igazság, sokszor azt mondják bizonyos emberek, h szerelmesek, amikor nem. De ennyiben szerintem ki is merul a valósságtartam.
Majd ha egyszer te is ezt érzed, Te is azt fogod hinni h o az igazi, és nem tehetsz ellene semmit, nem lesz józan ész. Majd akkor nem ezt fogod gondolni...

12:07

149

Aug
26

Sol írta:

Sziasztok!!!
Szerintem az emberek addig nem értékelnek igazán egy kapcsolatott míg nem voltak igazán magányossak, mert a magány sok mindenre rátud döbbenteni....

17:21

150

Aug
26

bella7 írta:

nem akarok kötekedni... de annyira idegesítő ez a tipikus hülye pasis hozzáállás h minden középpontjában a szex áll... tény h fontos és nagyon jó dolog is :P, de a nőket általában nem a lábuk között lévő vmi irányítja, mint ahogy a pasikat, persze tisztelet a kivételnek !!!!
a másik férfiak körében elterjedt téveszme pedig ez a hiszti-dolog, biztos van egy csomó nő aki agyba főbe hisztizik ok nélkül, de ez nem minden nőre igaz...

19:08

151

Aug
26

Liliomka válaszabella7 írására:

Egyetértek. Sokszor én is pont így nézem az embereket, az ismerőseimet, hogy "te jó ég, a csaj már megint csak 2 hétig volt 'szerelmes', aztán már dobta is a srácot, mert másba 'szeretett bele'..." Persze, van, aki tanul a fellángolásból, és észreveszi a különbséget ez és a szerelem között. De nagyon sokan nem. És egyre többen, sajnos. Nekem később lett kapcsolatom, mint az ismerőseimnek, mert én azt vártam, hogy tényleg szeressek valakit és ő is szeressen. És bejött. Csak így van értelme az egésznek. Megéri várni - ha nem is Mr. Igazira, de valaki olyanra, akinek tényleg te kellesz.

19:50

152

Aug
26

katzlerluca írta:

Az is kár, hogy sok ilyen lány van a világban.

21:17

153

Aug
27

antares777 írta:

Azt hiszem most 31-32 évesen voltam először igazán szerelmes.
Most olyan állapotban vagyok, hogy sírtam sokszor egy nő miatt(ha távol kerültünk egymástól a fájdalomtól, ha együtt voltunk a boldogságtól...)
és akárki akármit mondott nekem minden áron ő kell(ene)...

11:48

154

Aug
27

elanor válaszadralizs írására:

:D
ok. bokor. értettem :)

13:22

155

Aug
27

adrienn777 írta:

A cikk írójával nem tudok egyet érteni. Szerintem az emberek gyakran azért szakítanak, mert "lusták" megoldani a problémáikat. Sokan úgy gondolják, hogy egyszerűbb egy "tiszta lappal" kezdeni valaki mással, mint helyre hozni a régit. Persze ez alól is vannak kivételek. De a lényeg, hogyha nem kísérletezel, akkor honnan fogod felismerni az igazit? Kell hogy legyen valami viszonyítási alapod, amit az ún. "fellángolásokból" szerzel meg...legalábbis szerintem. Én öt éve élek együtt a gyerekem apjával, és már nem mondhatnám, hogy lángoló szerelem van köztünk, de amikor vele vagyok, akkor úgy érzem, hogy hazatértem, és lehet bármilyen őrült a világ mellette megnyugszok. Soha nem cserélném le senkire, mert mellette önmagam lehetek, ez nekem többet ér minden futókalandnál, és fellángoló szenvedélynél. Számomra ez az igazi szerelem. És nem tudom elítélni azokat, akik nem tudják egyből megkülönböztetni a fellángolást a szerelemtől. Szerintem az sokkal nevetségesebb, hogy egyesek "megjátszák" a rideg megközelíthetetlent.

15:25

156

Aug
27

csillagmoha válaszaHindi írására:

Nahát, Te öntötted szavakba azt amit érzek. Hindi hálás vagyok Neked. Ha nem baj, idézni foglak egyszer-kétszer. =)

Egészen 17 éves koromig én is csak szemlélődtem, nézelődtem, figyeltem. Nem volt rossz. Borzasztó sem. Mélypontok voltak, persze - mert ki ne örülne egy párnak, aki Veled lehet, átölel, megcsókol. De nem fogtam fel olyan drasztikusan. Igazából nem is érdekelt a pasizás. (Randizgattam, de vhol mindig megakadt.. S nem feltétlen az én részemről.) Mindig vmi lekötött, nem gondoltam ilyenekre. Úgy voltam vele, h én bizony nem keresem - ha kellek vkinek az megtalál. Ezért sokan azt hitték, h egy betörhetetlen, megközelíthetetlen csaj vagyok, nem csak nem álltam le mindenkivel egy-két napos kapcsolatra. Aztán jött Valaki, máig nem értjük - hogy mi miért hogyan - tetszettem neki, nem nyomult, rendes volt, és máig az. Eleinte tesztelgettem, mennyire lehet megbízni benne, képes-e megtenni mindent értem. S kitartott mellettem, pedig én akkor nem voltam szerelmes belé - ezt tudta. Talán a tudatalattimnak tetszett. Úgy voltam a kezdetekben, h vmi úgyis megfog majd benne valami, amit megszerethetek. S szépen lassan-gyorsan telt az idő, és bizony nagyon beleszerettem. Szerelmes vagyok, igen. Nem elvakult, ködös szerelem. Hindi fogalmazta meg jól, ezt a reális - mások által is látható, nem émelygő szerelmet. Bizonyos lebegés azért van, mert boldog vagyok - h van kiért létezni. Kicsit furcsa ez, mert Ő meg az elején volt elvakult szerelmes - de kérem csak 16 éves volt - ezt annak tudom be, h gyerekfejű volt nagyon. Szeret - nem mondja mindennap -, de tudom mert ha nem szeretne, akkor nem cselekedne olyanokat, amiket. Hazudni pedig nem tud, sokszor túl őszinte.

Mindkét oldalon ültem már. Így pártatlan maradok.
Az embereket figyeltem, nem a párkapcsolataikat. Sokat úgysem láthatsz a kapcsolatból.
Ítélkezni meg nem a Mi dolgunk.

18:39

157

Aug
28

Hindi válaszacsillagmoha írására:

Örülök neki és használd bátran a szavaimat! :o))))

15:55

158

Aug
28

Amnesys írta:

Manapság. Manapság nincs értéke szinte semminek. Szex legyen, abból bőven. Én sokszor ezt látom csak. Legyen valaki, hogy ne legyenek egyedül, és hogy legyen kivel tekerni a lepedőt. Sajnos már a gyerekek között is terjed. Nem hiszem el hogy nem jó a gyerekkor. Játszani jó, de nem felnőttet. És a felnőtteknek sem kellene azon lenniük, hogy játszanak egymással. Azaz kihasználják egymást. A szerelem ritka. Fellángolás az lehet több ezer. És ez így is van rendben. Ahhoz hogy valakit tényleg igazán tudjunk szeretni, ahhoz meg kell ismerni őt. Addig nincs szerelem, csak fellángolás. A szerelemhez idő kell. A szerelem első látásra is csupán a szerencse műve. Meglátom, beleszeretek. Éljen a külső. De ha a belső nem jó, én személy szerint teszek a külsőre. Tehát a szerelem első látásra is csak szerencse. Meglátjuk, annyira tetszik hogy majd ki ugrunk a világból. Aztán megismerjük, a belső is olyan, mint amilyennek gondoltuk, és bumm. Szerelem első látásra. Pedig ez így nem igaz. Sokak kérdése az, hogy mi számít jobban. A külső, vagy a belső. Mindkettő fontos. A szerelemben sem csak az egyikbe leszünk szerelmesek. Már ha az a szerelem igazi. A kérdés. Vajon a rengeteg "szerelem" közül, hány igaz?

21:12

159

Aug
29

Sensei írta:

hátigen..tanulságos egy cikk. van egy ismerősöm,aki 2 hónapnyi szünet után azért ment vissza a barátnőjéhez,mert megszokta a csajt... pedig az agyával más valakit akar és mégis a megszokás döntött,nem a szerelem. sokan félnek az újtól, hogy mit hoz az élet. Pedig pont ez a lényeg,merni kell váltani és nem egy eleve halálra ítélt kapcsolatban tespedni. Nem 80 évesként élni,amikor már úgyis csak az számít,ne legyünk egyedül, de amíg fiatal az ember,igenis merni kell és váltani. Ez az én véleményem

13:00

160

Aug
29

Sensei írta:

hátigen..tanulságos egy cikk. van egy ismerősöm,aki 2 hónapnyi szünet után azért ment vissza a barátnőjéhez,mert megszokta a csajt... pedig az agyával más valakit akar és mégis a megszokás döntött,nem a szerelem. sokan félnek az újtól, hogy mit hoz az élet. Pedig pont ez a lényeg,merni kell váltani és nem egy eleve halálra ítélt kapcsolatban tespedni. Nem 80 évesként élni,amikor már úgyis csak az számít,ne legyünk egyedül, de amíg fiatal az ember,igenis merni kell és váltani. Ez az én véleményem

13:00

161

Aug
29

Sensei írta:

hátigen..tanulságos egy cikk. van egy ismerősöm,aki 2 hónapnyi szünet után azért ment vissza a barátnőjéhez,mert megszokta a csajt... pedig az agyával más valakit akar és mégis a megszokás döntött,nem a szerelem. sokan félnek az újtól, hogy mit hoz az élet. Pedig pont ez a lényeg,merni kell váltani és nem egy eleve halálra ítélt kapcsolatban tespedni. Nem 80 évesként élni,amikor már úgyis csak az számít,ne legyünk egyedül, de amíg fiatal az ember,igenis merni kell és váltani. Ez az én véleményem

13:00

162

Aug
29

macskuszka írta:

annyira, de annyira nem értem, mért gondolod, hogy minden egyes kommentre válaszolnod kell. pedig már örültem, hogy a múltkori nagy osztás után leesett, hogy milyen egy "stupid spoiled whore" vagy.
meg ostoba is, hidegen hagyhatatlanul ostoba.

21:50

163

Aug
31

TeremtesKoronaja válaszaTitania írására:

Én pedig az ilyen nőnemű embereket tisztelem, akik tudják, hogy mit kellene tenni, de nem teszik, viszont tisztelik, értékelik, sőt egyáltalán észreveszik, hogy egy másik ember ilyen.
Maximálisan osztom az Általad leírtakat.

14:05

164

Sep
08

ismeretlen írta:

Érdekes téma az igazi megtalálása. Honnan tudod, hogy ő az? Lehet hogy neked ő az, de honnan tudod, hogy neki is te vagy az igazi? hmm... A cikk tényleg fura ellentmondásokat tartalmaz. Várni az igazit, úgy hogy közben nincs senki más. Egyszer odajön majd valaki és azt mondja, hogy: "Szia!Én vagyok a nagy Ő-d!" Nem hiszem, hogy ez így működne. Sok szerencsét annak, aki így próbálja megtalálni a párját! :)
Éva

15:12

165

Sep
09

ismeretlen válaszaSolange írására:

ez a szüxég-olyan, mintha pösze lennél :) egy csomó helyen láttam már tőled

14:54

166

Sep
09

macskuszka írta:

de nyafka vagy:)mi is a bajod? az,hogy nem tudsz angolul (igaz, nem mindenki tud), és számonkéred rajtam, hogy mért nem a te szinteden fogalmazok... szóval, guglizz rá, vagy nézz át itt egy másik cikkhez, a fórumon felbukkant ez a kis sp-os idézet. hú, elvégre magyarok vagyunk. pont a király linda szint:)ja, és te ne utasítgass, majd eldöntöm, hogy milyen mondatokat használok, jó?

16:24

167

Sep
11

polly2 válaszamacskuszka írására:

spoilt

11:19

168

Sep
17

CkRoz írta:

Nagyon nagyon jó cikk! A barátommal nemrég voltunk 5 hónaposak, két éve szerelmesek vagyunk egymásba.. Csak az a baj, hogy egyre több a veszekedés, a gondok. Lehet, hogy az a baj hogy túl sokat vagyunk együtt, nem tudom. Segítsen valaki! Nem akarom elveszíteni!!!:(

21:20

169

Oct
10

vanquish válaszaZokni írására:

nem vagy véletlenül egy másik énem? mintha rólam írtál volna....

20:06

170

Dec
05

ismeretlen írta:

Na sikerült egy örök témába belecsöppenem. Ahogylátom sokan próbálkoznak itt a „Szerelem” fogalmának meghatározására, meg, hogy létezik-e az az egy Igazi és van-e belőle másik. Mivel mindenki egyedi ezért mindenki másképp éli meg kapcsolatait, másként értekeli mint a másik fél. Lehet, hogy neki Te vagy az Igazi, de neked nem ő Ő.
Ideálok, igények és igényszintek határozzák meg ki mit akar, keres és ezek idővel változhatnak. Van aki egy fullos cicababára gerjed (esetleg azonos neműre :S ) és nem is igényel mást. Van akinek a belső is számít, van akinek csak az. Van akinek ő, ő, ő, is Ő, Ő, Ő. És vannak egy jó páran akik a szerelem érzésébe szerelmesek. Ki mennyire szerencsés…
Nincs egy közös definíció a Szerelemre amelyik minden kapcsolatra ráillene. Ezért inkább gyűjtőfogalom. Valakinek az a szerelem, ha mondjuk valamilyen külső v. belső tulajdonsága miatt nem „versenyképes” és örül, hogy talál valakit, akitől komoly kapcsolatot remélhet. Valakinek meg az, hogy azt gondolja kölcsönösen megtalálta azt, akit a LEG-LEGnek tart és ez jobb esetben évek teltével igazolódik. Szerintem ez utóbbi csoport a ritka és mindenki által áhított párkapcsolat, ebbe az idillbe szerelmes mindenki!
Ezért ugranak a „bátrabbak” kapcsolatokba. Remélve, hogy lehetőleg minél hamarabb ráakadjanak az Igazira. Vannak akik meg kiugrani nem mernek belőle. Vannak akik megelégszenek egy fél IGAzival. Akik mernek nyitni sokat tanulhatnak, de nyitottá válnak a fájdalmakra is. A tanulás szenvedéssel is járhat. Akik kivárnak nem biztos, hogy lemaradnak.
Van viszont egy fontos differencia specifica. Ha most megkérdeznéd magadtól, hogy rangsorolnád az eddigi embereket az életedben, ugye tudnál választani és sorrendet állítani?! Ez azért van mert a választás életünk során mindig jelen van. Hol jelentéktelen, hol komolyabb formában. Választanunk kell nap mint nap; melyik ruhát vegyük fel, mit adjunk a nagyinak Karácsonyra, milyen foglalkozást álmodunk magunknak, mit kezdünk jelenbeli kapott perceinkkel. A döntés a miénk, a következmények is. Ha nem választunk csak hagyjuk, hogy alakuljon valahogy, az is választás. Lemondás, önmagunk sorsának befolyásolásáról.
Ez a helyzet a párkapcsolatokkal is, egy nagggyon fontos különbséggel. A Szerelem a racionalitáson túlmutat. Nem lehet például közgazdasági módszerekkel kiszámolni, hogy ki érné meg a legjobban. Pontosabban lehet, de az akkor nem Szerelem. A Szerelem nem racionális. Ha az lenne nem is lenne olyan izgalmas…
De választani muszáj! Megelégszem-e vagy tovább próbálkozok/várok tudva azt, hogy a kisszerelem úgyis elmúlik. Ha már benne vagyok megszokom vagy megszököm?! Létezik-e, hogy ő a nagy Ő, vagy lesz még nagyobb is!? Honnan tudjam?!
Nos szerintem mindenki tudja, hogyan érez a másik iránt és az az elképzeléseinek menyire felel meg. Ő az-e akinek a toplistád élén a helye. A LEG-LEG. Mert ugye Te sem éred be kevesebbel!

21:10