Közösség

Fizetni? Minek? Rakenroll!

4463

"A Thalióban, az FMK-ban nagyon ment a pecsétrajzolás, meg átnyalás. Te, én azt hiszem tíz évig semmiért sem fizettem." "Amikor csóró voltam, volt, hogy úgy lógtunk be partira, hogy odamentünk korán, mikor még ment nagyban az építés. Mindenki azt hitte, hogy mi is szervezők vagyunk, szóval nagyjából három asztal és szék arrébtétele után jött egy csávó, és aki ott volt, annak adott pecsétet."Csak úgy záporoztak az ehhez hasonló történetek, mikor körkérdésben firtattuk, ki, mikor hova és miért lógott be. Azt hinnétek belógni csúnya dolog, hisz a lógás is lopás, de úgy tűnik, szinte nincs olyan ember, aki ne űzte volna ezt a hobbit ifjú korában. Az okok eltérőek, a pénzhiány, a költségcsökkentés, a kihívás, a menőzés egyfajta egyvelege körvonalazódik, de az alkalom szüli a tolvajt illetve belógót is állja a helyét.

Hova?

Mindenhova. Fesztiválra, buliba, rendezvényre, színházba, moziba, kiállításra, esküvőre. Mindenhova, ahova fizetni kell vagy ahova nem vagyunk hivatalosak, ahol szeretnénk ott lenni, de nincs kedvünk vagy nincs pénzünk jegyet váltani. Belógni gyakorlatilag bárhova be lehet.

Miért?

Mert van úgy, hogy nincs pénzünk, de iszonyúan szeretnénk ott lenni. Van úgy, hogy van pénzünk, de buliból megpróbáljuk, sikerül-e. Van úgy, hogy sikerül, és ezen felbuzdulva újra és újra megtesszük. Van úgy, hogy nem értünk egyet az árképzéssel, a kapitalista kizsákmányolással. Vagy éppen úgy, hogy azt gondoljuk, nem azon a pár száz vagy éppen ezer forinton múlik valaki életben maradása, nekünk viszont sokat jelent a tárcában maradó - esetleg nem is létező - pénz. Vagy mert azt gondoljuk, bizonyos dolgokért nem szeretnénk fizetni, ilyen lehet például a múzeum - hisz a művészet mindenkié.

Persze, ha mindenki így gondolkodna, megnézhetnénk magunkat - mondják most bizonyára sokan, de legtisztességesebb válaszadónkkal is megesett már a potyázás valamilyen formája. Az esetek 99,99 század százalékában fizetünk, mikre nem is emlékszünk, de az az egy-két trükközés mindenki számára emlékezetes. Változó, hogy kinek mi fér bele, a BKV-n lógás a legtöbbeknek igen, ez köztudott. Van, aki fesztiválra lóg be előszeretettel , de egy moziban elve, hogy fizessen, míg mások inkább a múzeumbelépőt cselezik ki, de a koncertekért, bulikért többnyire csengetnek. De ezek a kategorizálások is értelmetlenek, hisz tulajdonképpen ott lógunk, ahol tudunk, ahol lehetőségünk van rá vagy ahol épp úgy alakul a helyzet.

Sose felejtem el például - bár a vége kellemetlen volt -, mikor Jordániában a sivatagban, egy pokrócon töltöttük az éjszakát ott, ahol a beduinok szerint alkalmas volt erre a hely. Reggel korán értünk jöttek, és bevezettek minket Petrába a hátsó ösvényen, hisz ők dolgozni mentek oda minden nap, mi meg csórók voltunk, és a bejárat is jó negyven kilométerre volt éjszakai "szállásunktól". Az az egy óra, a napfelkelte, a teljesen üres Petra, a visszhangzó léptek, maga az élmény valóban megfizethetetlen volt, így még a büntetést sem bántuk, mikor elcsípett minket a tourist police.

Hogyan?

"Én legutóbb ZP-ben a Quimby koncertre akartam belógni a barátnőmmel. A fémkaros bejáratnál belapítottuk magunkat két kar közé, hogy ne kelljen 300 Ft-ot fizetni mindkettőnknek. Be is tudtunk menni, de utánunk jöttek a kidobók és jót anyáztak. Nem tudom miért csináltuk. Adta magát a szitu. Vicces volt."

"Egyetlenegyszer voltam illegális koncertlátogató, ez életem első Kispál koncertjén volt, nagyon gyerek voltam kb 13 éves vagy fiatalabb, és csak elhittem hogy nekem az jó lesz. A hódmezővásárhelyi vendéglátóipari szakközépiskola reprezentatív udvarában koncerteztek, amit a beavatottak a szomszédos hódmezővásárhelyi általános óvoda kertje felől közelítettek meg egy drótkerítésen át. Én is. Jó volt. Egyszerűen csak a pillanat szülte a helyzetet, no meg persze az, hogy ha fizetni kellett volna: 1. nem is megyek. 2. be sem engednek."

"Moziban állandóan belógunk. Veszünk egy jegyet, vége a filmnek, és már megyünk is be a következőre - persze ez csak plázákban megy, de volt olyan, hogy négy (!!!) filmet néztünk meg egymás után."

"Moziba sokszor, régen az Örökmozgóba simán be lehetett sétálni a Dob utcából, hisz az ajtó, amin a film végén kimegy a tömeg, ide nyílik. Ez azonban film közben is nyitva, úgyhogy ha van hozzá pofád, simán beülhetsz vetítés közben. Plázákban is elég egyszerű a helyzet, a MOM-ban például egy lift egyenesen a felső szinti termekhez visz, ahol már nem nézik a jegyedet. Nem is értem, hogy lehetnek ilyen amatőrök."

"Az egyik haverom arról volt híres, hogy mindenhova besétált, így, nemes egyszerűséggel besétált, mintha mi sem lenne természetetesebb. Ez egyébként igen célravezető, sokszor nagyon könnyű csőbe húzni az ajtónállókat, mert nincs idejük reagálni se."

"A nagy metálkoncerteken nagyon ment, hogy spontán összeverődött 20-50 ember és egyszerre nekiindultak a kordonnak. Az persze feldől, és a 4-5 szekus csak a pár leglassabbat kapcsolta le, a többiek rohantak a szélrozsa minden irányába."

"Régen sokszor csak ezt kellett eldarálni magabiztosan: - Figyi, kb két perc múlva kezdődik a beállás, és be kell lőnöm a voáalmikrofont. Most vagy elkezdesz telcsizgetni, meg keresgetni valakit, hogy nem vagyok rajta a listán, majd rákerülök, és nem lesz koncert, mert nem szól a mikim, vagy beengedsz most, hogy felrohanhassak beállítani. - Mindezt persze akkor, amikor hallod már a beállást. Persze borzasztó idegesnek kellett lenned."

" A kapolcsi fesztivál koncerteken nagyon ment az egyenként bemenés és bérletet a másik oldalon árkon átdobás, és így bejutás a többi tíz embernek egyetlen jeggyel."

"Külföldön múzeumokba ismerős lejárt press igazolványával menetelek be évek óta. Képet átragasztottam, minden évben frissítem az aktuális évszámos hologramot a BKV bérletről. Görény dolog, de csak azért, mert csóró turista vagyok, ugyanúgy szeretném megnézni Picassót, Dalit vagy épp Michelangelót."

"Egyszer egy hétig laktam külföldön egy szállodában úgy, hogy senkinek nem tűnt föl. Kifigyeltem, mikor jön a turistacsoport, és szépen átvettem velük én is egy szobakulcsot. Tény, hogy nem egy felkapott hely volt, de a mai napig nem értem, hogy nem tűnt föl nekik."

"A fesztiválra való belógásnak megannyi formáján túlestem már, a futár vagyok, melót hoztamtól kezdve a karszalag átragasztásig. Idén, ha jól hallottam, a sebbenzin megy nagyon, ami oldja a szalag ragasztóját, és szépen visszasimítható. A biztibojok állítólag néha szagolgatják is a karszalagokat, de lehet, hogy ez csak legenda."

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások