Közösség

A csajoknak mindig igazuk van

4435

Miért van az, hogy a csajoknak a végén mindig igazuk van? (Kivéve akkor, ha eleve nincs vita, hanem azonnal igazuk van, rögtön az elején...)

Nem, nem, nem, ez nem egy férfisoviniszta kiáltvány, nem egy nőgyűlölő röpirat, pláne nem egy csajellenes kampány, ezt már az elején leszögezem. Minap a törzskocsmámban üldögélve beszélgettem az asztal- és fröccstársaimmal, és hamar körvonalazódott, hogy a mai eszmecsere vezérfonalai azok a történetek lesznek, ahol egész egyszerűen nekünk nem lehet igazunk. Mi bizonyos helyzetekből nemhogy győztesen nem jöhetünk ki, de még csak a döntetlen is elérhetetlen távolságban van. Aztán hazafelé bringázva megpróbáltam összepakolni a fejemben, hogy, hogy is van ez, és azt hiszem kategorizálni tudom azokat az állapotokat, mikor képtelenség az értelmes párbeszéd. Igen, fontos, hogy ez nem a veszekedésekre vonatkozik, mert ott már régen rossz minden, ez az egyszerű vitákra áll, a tények tényekkel való ütköztetésére. Azokra az esetekre, amikor tuti, hogy nem lesz igazunk. Nem feltétlenül egy Gipsz Jakab kapott-e Nobel-díjat jellegű kérdés esetén, hanem csak úgy, bármiben. Egy beszélgetésbe beleúszott választ váró gondolat kapcsán, tök mindegy mi is az... Finom-e a sült sárgarépa? Ankara messze van-e vagy közel? Most akkor XY ezt jogosan csinálta? Ezért nekik tényleg szakítani kellett volna? Stb, stb, stb...

1. Van úgy, hogy nem lehet igazunk, mert a tények csak az egyik oldalon tények, a másikon légből kapott állítások, tehát a sült répa akkor is finom, ha nekem nem ízlik. Ez igaz mindkét oldalra... Amikor egy ténynek beállított, látványos nagy humbugot kell megcáfolni egy 1000 éves törvénnyel, de nem megy. Nem, mert egyszerűen nem. Ebben az esetben a tény nem tény, pusztán egy félkreatív agyszülemény, vagy -ami a legjobb- "Ilyen szó nincs is, ezt csak most találtad ki..." Akkor sem megy, amikor vice versa kell a kőbe vésett törvényeket lufiszerű valamiktől védeni. Nem, nem, nem megy. Mindig van egy de!; egy és?; egy ésakkor?; egy tökmindegy!; egy leszarom! Ilyenkor a végelszámolás akár mosolygós és nevetgélős is lehet, de győztes nem. Nem-nem. Ebben a szituban tényleg nem tudjuk az érveinket a másik felé görgetni, és ha a fene fenét eszik, akkor sem lehet a másikat meggyőzni. Nem. Mert már azelőtt elvesztettük a csatát, mielőtt még megismertük volna őt annak idején, amikor még feltettük neki megismerkedésünk első mondatát arra a kérdésre, hogy, hogy is van-e ő, melyszerint: - Mondd! Te tényleg vagy olyan jól mintahogy kinézel? Nyert. Vesztettünk. Punktum...

2. Van úgy, hogy nem lehet igazunk, mert még mielőtt igazunk lehetne (de nem lesz, nem ám), azelőtt beindul a híres terelő-hadművelet... Az amelyikben semmi esélyünk sincs, hacsak nem megpróbálunk rögvest a felkelés után csendkapitányt játszani all day long... A vitatkozásban, a beszélgetésben és úgy egyáltalán az emberi kommunikációban az a szép, hogy bármikor átugorhatunk fényéveket és vissza. Úgy szökellhetünk témák között mintha hétmérföldes csizmával futnánk a 110 gátat. Na ez van, ez a lehetőség van itt tökéletesen kihasználva, úgy, hogy gyakorlatilag észrevétlenül vagyunk áteveztetve egy teljesen más témára, de olyan ügyesen, hogy nem csakhogy visszamászni leszünk teljesen képtelenek, de egyszerűen el is felejtjük, hogy mi előbb tulajdonképpen nagyon nem nyertünk...
Legismertebb fegyverek:

- Jó, én erről már nem szeretnék beszélgetni...
- Jó, erről nem nyitok vitát...
- Jó, majd máskor folytatjuk...
- Jó, de arra válaszolj amit most kérdeztem...
- Jó, ezt már előbb letárgyaltuk...
és a legtutibb
- Odanézzz, ott az Ancsa, pillanat, valamit nagyon meg kell vele beszélni...
Nyert. Vesztettünk. Punktum...

3. Van úgy, hogy nem lehet igazunk, mert... Az agresszió. Persze nem olyan durván, nem bántóan, csak pont annyira (ájjjjj verbálisra gondoltam, nem egy szakszerű rejtői pofozkodásra), hogy már ne érje meg belemenni, mert ő, mármint a vitapartner sokkal fontosabb annál, minthogy erre mi még egy lapáttal rátegyünk. Inkább ne. A következő lapát már tényleg egy másik állapot, és az már nem jó. Elvették a fegyverünk élét. Itt a legjellemzőbb az úgynevezett magánhangzóduplikálás, ééééééééééééééééérteeeeed??? Nyert. Vesztettünk. Punktum...

4. Van úgy, hogy nem lehet igazunk, mert előkerül a pszichofegyver. Az amit mi képtelenek vagyunk használni, vagy ha igen akkor sem olyan ügyesen. Erről felesleges sokat írni, inkább ide vetem a leggyakrabban előforduló lövedékeket eme fegyvertárból: "veled egyszerűen nem lehet vitatkozni..." "miért kell, hogy mindig ugyanaz jusson az eszedbe mindenről..." "Jó, hagyjuk, látom ez téged egyáltalán nem érdekel" "Ez hihetetlen, hogy te ezt egyszerűen nem érted meg..." "Annyira látom, hogy nem is figyelsz ide" stb... stb... majd utána jön "Akkor ezt most hagyjuk..." és kész. Nyert. Vesztettünk. Punktum...

Miért?

Nem tudom... Talán azért mert a csajoknak mindig igazuk van...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások