Étel+Ital

Mit egyek?

4426

Néhány hónapja nem eszem húst. Na, ez nem valami elhatározás, arra nézve, hogy én mostantól vegetáriánus leszek, nem szó sincs erről. Egyszerűen nem kívánom a húst, és vagyok olyan szerencsés, hogy megengedhetem magamnak, hogy válogassak.

Eleinte azt hittem, hogy a tésztán és a zöldségeken kívül semmi nem lesz az étlapomon, folyamatosan salátákat fogok enni. Ez így is volt egy darabig, amíg azt nem éreztem, hogy kezdek mekegni és elkecskésedek. Mivel padtársam, Zsófi régóta hús nélkül táplálkozik, sokszor hagyatkozom rá, azzal kapcsolatban mit egyek. Egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg a Humusz bár padlizsánsalátájával, ami rögtön levett a lábamról. Miután megettem tudtam, hogy egy héten keresztül mindennap tudnám ezt enni, ami cseppet sem lenne költséghatékony. Le kellett vadásznom egy autentikus receptet.

 A trutyiban érezhető volt a hagyma, fokhagyma, paradicsom és természetesen padlizsán is. A paradicsomos padlizsánsaláta állaga, arra engedett következtetni, a benne található zöldségparádé sült, esetleg főzött. Elkezdtem kutakodni, míg egy kis segítséggel, egy nemzetközi szájton, izraeli kommentekkel megleltem az autentikus paradicsomos padlizsánsali receptet. 

Kell hozzá: padlizsán, paradicsom, vöröshagyma, fokhagyma, kápia paprika, füstölt (???), őrölt csemegepaprika, só, bors. Nos, a füstölt darált paprikán kívül mindent be tudtam szerezni, már csak az elkészítés volt hátra. A padlizsánt ujjnyi szeletekre kell vágni, héjastól - az izraeli srác által írt kommentben olvastam, hogy vétek leszedni -, és le kell sózni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez talán a legfontosabb momentum az étel elkészítését illetően. Először is azért sózzuk le a padlizsánt, hogy az a furcsa, kesernyés íz kijöjjön a levével együtt, másodszor pedig azért, hogy később egyáltalán ne kelljen (konkrétan TILOS) sózni az ételt. Na, én az utóbbi momentumról elfeledkeztem, és bőszen sóztam, később is. (Nyugi, még az elsózott ételt is lehet korrigálni.) 

A paradicsomos padlizsánsaláta elkészítését a legegyszerűbben szerettem volna megoldani, így eltekintettem a nyílt lángon pirított, sütött, puhított zöldségkészítéstől, inkább elővettem a mindenre használhatom wokomat. Ennél jobb ötletem nem is lehetett volna. Felhevítettem, tettem bele némi olívaolajat (mondjuk három evőkanálnyit), és ebben elkezdtem pirítani a nagyobb kockákra vágott vöröshagymát, míg ez pirult, dinsztelődött, összevágtam a kápia paprikát hektikusan, de körülbelül egy-két négyzetcentiméteresekre. Ezután szűrőkanállal (tudjátok az a lapos, lyukacsos) kihalásztam a hagymát, áttettem egy műanyag edénybe (ebbe fogom majd összekeverni a cuccot), és már dobtam is a helyére a paprikát, ezt is sütögettem, közben kinyomkodtam a padlizsánt és felkockáztam. A megpuhult paprika ugyanarra a sorsra jutott, mint a hagyma. A padlizsánkockáknak egy kicsit több sütési idő kellett, de nem szabad túlzásba vinni, kevergetni kell, épp csak annyi ideig szabad magára hagyni, míg egy fél paradicsomot felkockázunk. Ezt egyébként el is hagyhatjuk, ha van otthon paradicsomszószunk, de nekem nem volt. Ha kész a padlizsán, tehát aranybarna és puha, akkor kiszedjük a szűrőkanállal, beletesszük ugyanabba az edénybe, amibe már előzőleg belekerül a hagyma, a paprika és most a padlizsán, majd a paradicsomot is beletesszük a wokba, kicsit szaftosítjuk és már tesszük is bele az edénybe, a többi hozzávalóhoz.

Mivel minden hozzávaló elkészült, jöhet az ízesítés. Sót NEM teszünk a cuccba, mert már a padlizsán lesózásánál kapott annyit, amennyire szüksége van ennek az ételnek. Reszeljünk rá egy-két gerezd fokhagymát (attól függ, hogy egy vagy kettő, hogy ki mennyire fokhagyma imádó), őröljünk rá borsot és szórjuk meg darált paprikával. Na, itt meg is bukik az autentikus ízkavalkád, ugyanis nekem nem volt otthon füstölt paprika őrleményem, ezért simát használtam. Mivel nem nyílt tűzön sütögettem a zöldségeket, pont ez a füstös íz veszett el. Elvetemültek tehetnek bele füstölt ízt, amit olyan kockában lehet kapni, mint a húslevest. Ha a fűszerezés megvolt, akkor villával nyomkorásszuk össze a cuccot, és pitával, vagy pirítóssal már ehetjük is.

Ha minden intelmem ellenére elsózzátok a paradicsomos padlizsánsalátát, akkor főzzetek ki sima vízben - ne tegyetek bele sőt - tésztát, mondjuk fussilit, turmixoljátok össze a padlizsánsalit és keverjétek össze a tésztával. Így a sótlan tészta és a turmixolt zöldségek sótlan belseje némileg kompenzálja a sósságot.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások