Lélek

Megérte?

4342

Barátok voltak. Nem a legjobbak, de nagyon jók. Igaz, mindig vonzódtak egymáshoz, de betudták annak, hogy nagyon szeretik egymást és kötődnek egymáshoz, mint barátok. Baráti társaságuk is ugyanaz volt, ezért sokszor buliztak együtt. Szerették egymást, ehhez kétség sem fér, és ha egy kicsit gátlástalanabbak lettek egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz, de egy ponton mindig megálltak. Az első csók hosszú ideig nem csattant el. Egyikük mindig tudta, hogy az a barátságukba kerülhet.

Így aztán nem tették meg, amíg egy este csúnyán berúgtak. Nem gondoltak a barátságukra, a szépen lassan felépített kölcsönös bizalomra, csak egy őrült éjszakát akartak, így megtették. Az első csókot követte a második, majd a harmadik a Lány végül a Fiúnál aludt. Lekerült a pulcsi, majd a póló, végül a melltartó, de a nadrág maradt. Annyira fontos volt nekik a másik, hogy nem feküdtek le egymással. Másnap reggel jött a józanodás, a kínos csend, majd a csend utáni nevetés. Megbeszélték. Lazán kezelték. Nem bánták meg. A Lánynak idő kellett, hogy feldolgozza, de egy hónap után barátságuk szorosabb volt, mint valaha. Jobban szerették egymást, mint bármikor máskor.

Aztán jött a nyár. A baráti társaság elment együtt nyaralni külföldre. A Lány meg a Fiú már az odafele úton összegabalyodtak. A Lány megijedt, hiszen teljesen józanok voltak, nem volt mire fogni, de végül hagyta a dolgokat megtörténni. Kíváncsi volt, mi lesz. A többieknek nem mondták el. Kettejük titka maradt. Minden este titokban a Lány átment a Fiúhoz aludni. Szorosan összebújva feküdtek. Jókat beszélgettek. De csóknál több nem történt. A Lány féltette a barátságot. Félt attól, hogy megbántják, de még jobban féltette a barátját, hiszen önmagát ismerte. Nem az a fajta aki, könnyen szerelmes lesz, vagy akit nagyon könnyű megbántani. Erősnek hitte magát. Nem akart nagyon belebonyolódni., de valahogy megtörtént. Nem tudott ellenállni? Vagy minden este azzal a szándékkal ment át, hogy ma éjszaka megbeszélik a dolgokat? Nem tudjuk.

A nyaralás gyorsan telt. Életük egyik legjobb pár hetét töltötték el. Éjjel szeretőkként viselkedtek, nappal úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Aztán haza kellett menniük. Az úton elbúcsúztak a szeretők, és maradtak a barátok. Otthon a Fiú minden este telefonált a Lánynak. Órákat beszélgettek éjjelente. Egyik alkalommal a Fiú felvetette, hogy a Lány aludjon nála. A Lány pánikba esett. Eddig nem gondolt arra, hogy mi lesz, ha az egyikőjük többet akar majd, de most megijedt. Szó szót követett, a Lány nem aludt ott. Úgy gondolta jobb lesz így mindkettőjüknek. Ezek után az éjjeli telefonok megszűntek. A találkozások is sokkal ritkábbak lettek, szinte eltűntek. Néhány héttel később egy bulin találkoztak. Alig beszéltek. A Fiú nem foglalkozott a Lánnyal. A Lányt nem izgatta. Úgy gondolta majdcsak túl lesznek, rajta hiszen tudta, szeretik egymást és erősen kötődnek egymáshoz, mint barátok. Hazafele mentet úgy adódott, hogy egy kocsival mentek. A Lány, a barátnője, a Fiú és egy másik lány. A Lány és a barátnője ültek elől. Kellemes este volt. Épp hogy csak egy kardigánt kellett felvenniük. Ablak lehúzva, kellemes zene szólt.

Aztán megérkeztek. A Fiú kinyitotta a hátsó ajtót, hogy elköszönjenek. A Fiú vállán ott feküdt a másik lány. Szorosan átölelték egymást. A Lány szíve majd meg szakadt, amikor meglátta. Úgy érezte megnyílik alatta a föld. Nem tudta, hogy mi van vele, hiszen nem akar járni a Fiúval. Nem akarja, hogy az övé legyen. De mégis. A látvány lebénította. A Lány szenved. Nem tudja, mit csináljon. Naphosszat a Fiúra gondol, és arra, hogy hogy kerülhetett ilyen állapotba, hiszen ő egy erős lány, akit nem lehet könnyen megbántani. Sírni nem tud. Nem látja értelmét. Tudja, hogy nem akarja a Fiút. Nem akarhatja, hiszen ők barátok. Neki fontosabb a barátság, bárminél. De nem tudja, hogy akkor tulajdonképpen most mit érez.

Életük egyik legszebb hetei voltak. Nem bánták meg. De vajon megérte?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások