Közösség

Megy ez egyedül is

4318

A Hova? Hogyan? Kivel? Mikor? című cikkben azt firtattuk, kinek milyen nyaralási szokásai vannak. Arra a kérdésre, hogy Kivel? a legtöbb szavazatot a pasimmal/csajommal variáció kapta, míg az egyedül jelenleg mindössze két százalékon áll, pedig számtalan előnye van, ha csak magunkban vágunk neki az útnak. Teljesen más kalandban lehet részünk, ami segíthet önmagunk megismerésében is. Persze fel kell készülnünk, hogy környezetünk furcsán néz ránk, ha egyedül vágunk neki. Manapság az emberek mindent együtt csinálnak, hiszen annyira félnek a magánytól no és persze egymástól, a másik emberektől, hogy sokszor görcsösen kapaszkodunk még a nem megfelelő személybe is. És így van ez a nyaralással is, inkább társasággal, csak ne kelljen egyedül lennünk, pedig a különleges magány napjai alatt sok mindennel tisztába jöhetünk magunkkal kapcsolatban, rengeteg tapasztalattal lehetünk gazdagabbak, s olyan élmények érhetnek, amik egy családdal vagy barátokkal töltött úton nem biztos, hogy megadatik. Két élményt osztunk meg veletek.

Lilla - a véletlen műve

Szóval úgy alakult, hogy idén egyedül mentem nyaralni. Nem tudott senki velem jönni, de a repjegy már megvolt, Rómát évek óta látni akartam, így nem akartam veszni hagyni a lehetőséget, és úgy döntöttem, egymagam is nekivágok. El tudjátok képzelni, hogy a családom és a barátaim milyen furcsán néztek rám, főleg aggódtak és féltettek. És valóban nem megszokott, hogy egyedül menjen el egy fiatal lány utazgatni.

Már itthonról lefoglaltam a szállást, stílusosan egy magyar apácák által üzemeltetett zarándokházban, mi más is illene jobban Rómához, ahol a legnagyobb az egy négyzetméterre eső apácák száma. Így legalább mindenki megnyugodott egy kicsit, mert eddig én is az ahogy esik úgy puffan nyaralások híve voltam - van repjegy, van sátor, majd alszunk valahol, és ha nem tetszik, továbbállunk, de persze egyedül óvatosabb lesz az ember lánya.

Mire jó egy ilyen nyaralás?

Minden percben azt csinálhatsz, amit akarsz, nem kell senkihez alkalmazkodnod, ha napozni van kedved, napozol, ha várost nézni, vagy éppen aludni, vagy egy kávéház teraszán ücsörögni, akkor azt teheted. Van időd rendbe tenni egy-két dolgot. Gondolom már ti is tapasztaltátok, hogy a hétköznapokban, a hétköznapi problémák miatt igazán nem tud az ember magára figyelni, és könnyen összezavarodunk, a végén már azt se tudjuk, hogy mit akarunk, mit is gondolunk valójában az igazán fontos dolgokról. Nos, egy hét alatt, amit egy idegen országban töltesz, lesz időd gondolkozni. Nincs annál jobb, mint amikor minden kitisztul, és kipihenve vágsz neki újból a hétköznapoknak.

A filózás és merengés mellett egy ilyen nyaralás új barátok szerzésére is kitűnő alkalom lehet, ha éppen arra van szükséged. Egyedül hamarabb alakítasz ki barátságokat, mert jobban rá vagy utalva a helyiekre, könnyebben kapcsolatba kerülsz velük.

Egy ilyen út során persze mindent magadnak kell megoldanod. Ha eltévedtél, és a város teljesen másik pontján kötöttél ki, akkor nem vághatod magad a földhöz és kezdhetsz el hisztizni. Ezt én is megtettem párszor, amikor az exemmel nyaraltunk, mert míg én hisztiztem, mert volt kinek hisztizni, addig ő megoldotta a szitut. Ha egyedül vagy, akkor nincs idő ilyesmire, hiszen attól nem oldódik meg a probléma. Igenis erőt kell venni magadon és meg kell keresni a megoldást.

Zsófi - a szándékos

Többször is nekivágtam már egyedül a világnak, volt, hogy hirtelen felindulásból, s volt, hogy előre megfontolt szándékkal. Egy párkapcsolati hiszti után, a körúton bőgve, a telefont negyedszerre kinyomva elsétáltam egy utazási iroda mellett, és valamiért úgy éreztem, najó, lekopok. Bent a lányok összeszaladtak, mikor látták, hogy dráma van, és mikor mondtam, most azonnal szeretnék indulni. Azonnal nem tudtam, de nyolc óra múlva már zötyögtem egy buszon Görögország felé egy annyira last minute úttal, hogy szinte fillérekért hozzám vágták. A nyaralótársaim persze erre készültek hónapok óta, úgyhogy már akkor meggyűlöltek, mikor a harmadik telefonbeszélgetésem kezdődött úgy, bocs, nem tudok menni este, mert hirtelen elutaztam. Azon aztán végképp kivoltak, hogy én jöttem-mentem, robogót béreltem, helyiekkel haverkodtam, hoztak-vittek, míg ők az apartmanban főzték a lecsót. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy enni nem volt pénzem egyáltalán, nagyjából a piacon lepattanó gyümölcsökön éltem, de életem egyik legjobb döntése volt, azonnal elszállt minden, amit addig drámának láttam.

A nagyobbik falat az volt, mikor Délkelet-Ázsiának vágtam neki egy fél évre, és bár a hat hónap alatt érkeztek hozzám látogatók, de nagyrészt egyedül nyomtam. Furcsa, kettős egyedüllét volt ez, hisz annyi hátizsákos turista cirkál ott, mint égen a csillag, így mindig van kihez szólni, ám közben mégis rengeteg időt töltesz ténylegesen magadban, saját gondolataiddal, saját lényed figyelésével. Semmiért nem adnám ezeket a heteket az életemből, s érdekes módon ez kellett ahhoz is, hogy megtudjam, akárhogy utálom is néha az országot, ahol élek, olyan mélyen kötődöm hozzá, hogy azt elszakítani valószínűleg sosem tudnám. De nem csak ez tisztázódott bennem, hanem szinte minden és mindenki, miközben életemben először voltam igazán a magam ura, életemben először történt meg, hogy huzamos ideig senkihez sem kellett alkalmazkodnom. A totális szabadság egészen furcsa, olyan kincs, amivel egy ideig nem is nagyon tudsz mit kezdeni.

Menjél, ne menjél?

Naná. Egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia, aztán vagy bejön vagy nem. Csak azt tudjuk tanácsolni, hogy vágjatok neki, a világ sokkal barátságosabb, mint gondolnánk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások