Közösség

Inspiráló társadalom

4329

Nem a ruha teszi az embert, szokás mondani. Szó sincs arról, hogy a következőkben ilyen, vagy ehhez hasonló frázisokat szeretnék puffogtatni, már csak azért sem, mert aki hallott már az Aha-effektusról, az tudja, hogy a ruházat igenis mérvadó tényező. Olyannyira fontos, hogy mára komplett társadalmi hálók szövődtek a divat köré. Na, hogy is van ez?

Meglátni és megítélni

Nem a zenekarról, de még csak nem is a híres Ilcsi pakolásról lesz szó, hanem az Aha-effektusról. Ha belépünk valahová, a jelenlevők néhány másodperc alatt eldöntik, szimpatikusak vagyunk-e. A személyészlelést persze rengeteg dolog befolyásolja, de leginkább a küllem, hiszen az első momentumban csak a külsőnkkel reprezentáljuk önmagunkat. Aztán mikor megszólalunk, kezet fogunk, az előzetes "ítéletek" vagy felerősödnek vagy redukálódnak. Ha furának hangzik, gondolj csak bele, mi mindent szűrünk le egy lagymatag kézfogásból, vagy egy koszos cipőből. Bizony, nagyon súlyos dolgokat, sőt a legelső benyomás kiemelkedő fontossággal bír, mondhatni meghatározza a kapcsolat fejlődését vagy elvérzését. Az Aha-effektus nem jelenti azt, hogy a skatulyából, amibe néhány másodperc után belepasszíroznak minket, nincs kiút. Lehet változtatni, csak épp baromi nehéz. Bizonyára már veletek is előfordult, hogy egy beszélgetés során szóba kerülő személlyel még sosem kommunikáltatok, mégis bőszen mondtátok: "Igen, tudom. Olyan fura az a csaj!". Meglehet, hogy mikor legelőször láttátok, érdekesen volt felöltözve vagy szokatlanul viselkedett, a lényeg, hogy az agyban valami kiváltotta ezt a furcsa benyomást, ami akár hónapokkal később is elevenen él. Ezek után ugye butaságnak tűnik azt mondani, hogy nem a ruha teszi az embert? Az embert valóban nem, de az első benyomást mindenképp.

Szappan a ruhák között

Képzeljétek el, hogy milyen lehetett anyáink korában élni! Ennyi évesen, ilyen háttérrel, ezzel a tudással, csak épp nem a szabad világban, hanem a dicső nyugattól elszeparáltan, a Szovjetúnió egyik tartópillérében. Engem mindig is nagyon foglalkoztatott, hogy akkoriban, mikor nem voltak divatlapok, nem volt internet sem és még a legalapvetőbb árucikkeket is kínkeservesen lehetett csak beszerezni, hogy élték ki nőiességüket a nők. Rengeteg történetet hallottam és olvastam már azokról az időkről, mikor a közönséges pipereszappant akkora becsben tartották, hogy betették illatosítónak a ruhák közé, mikor a nyugati magazinok szabásmintái kézről-kézre jártak az asszonyok között, mikor egy nejlonharisnya nem egyszerű fogyasztási cikk volt, hanem misztikum. Nekünk, a fogyasztói társadalom titánjainak szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen gyatra körülmények között a nők többsége mégis kifinomult volt, ápolt, sőt a pesti nőről egyenesen ódákat zengtek. Az ő helyzetük persze könnyebb volt, mint vidéki nőtársaiké, hiszen a nagyváros a stílus terén is többet nyújtott mint egy poros kis falu a világvégén. Biztos számotokra is ismerősen cseng a pesti nő ódája: "Este fess a pesti nő, ha kicsike száját festi ő, csak érte remeg a férfisereg...". Bizony ám, a magyar nők szépsége, még a keserves időkben is messzi földön híres volt, hiszen nagyon ügyesen bántak azzal, amijük volt. Ha azt mondom, hogy a lehetőségeik igen szűkösek voltak, akkor még enyhén fejeztem ki magam, hiszen nem voltak hatalmas plázák, divatlapoktól roskadozó újságosbódék, viszont volt valami, ami elemi szükséglet a mélyen gyökerező nőiesség kifejezéséhez: stílus. Coco Chanel mondta, hogy a divat változik, a stílus örök.

Kétlem, hogy a felmenőink ezt tudták volna, de mégis eszerint cselekedtek. Éjjelente pörögtek a varrógépek, készültek a nyugati divatlapokból indigózott szabásminták, egy rúzs akár évekig is kitartott, egyszóval a nők mindent megtettek nőiességük kihangsúlyozásáért. Mi is sokszor kifejtettük már, hogy a jólöltözöttség, a stílus sosem pénz kérdése, de hadd meséljek el egy történetet. Apai nagyanyám nem volt nagyvárosi dáma, sőt a legtöbb emlékképemben otthonkában áll a tűzhely mellett, kendő alá rejtett hajjal. Mégis vasárnaponként, mikor templomba ment, a legszebb nő volt, akit valaha láttam, holott nem viselt designer ruhát, csupán egy egyszerű szürke kosztümöt fekete magassarkúval. Őszülő haját mindig feltűzve hordta, és az egyetlen luxus, amit megengedett magának, a kék tégelyes Nivea krém volt - ennek illatáról még ma is ő jut eszembe. Kislányként csodálva néztem ezt a finom nőt, akivel sosem bánt kegyesen az élet: világháború, padlás lesöprés, rossz házasság, szegénység... mégis mindig megőrizte nőiességét. Mikor ott állok a próbafülkében, azon hezitálva, hogy megvegyem-e az ötödik kék ruhámat, gyakran ő jut eszembe, aki tényleg egy életen át horda azt a szürke kosztümöt, amit mai is nagy becsben őrzök. Tényleg azért akarok vásárolni mert szükségem van arra nyamvadt ruhára? Persze nehéz ellenállni a kísértésnek, hiszen mindenfelől csak arra biztatnak minket, hogy fogyasszunk. Nekünk, a modern kor lányainak korántsem egyszerű a helyzetünk, pedig úgy tűnhet, hogy a földi divatparadicsomban tengetjük a mindennapjainkat.

Koppintás helyett inspiráció

Próbáljuk meg kívülről szemlélni a helyzetünket: mi újság a modern nők stílusával? Egyrészt el vagyunk kényeztetve nem is kicsit, hiszen minden eszköz adott, hogy szupercsinosak legyünk az év háromszázhatvanöt napján, de valami mégis hibádzik. Kezdjük a magazinokkal! A glossy kiadványokat mindenki ismeri, ezek azok a színes-szagos újságok, amik azáltal, hogy súlyos pénzeket perkálunk értük, azt ígérik, hogy beemelnek egy elit-, felsőbb körbe. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálam ez csak ideig-óráig működik: kinyitom, átlapozom, végül konstatálom, hogy bár baromi jóleső érzés kétszázezer forintos Dior szandálokat nézegetni, én változatlanul nem engedhetem meg magamnak az efféle lábbeliket. Úgy tűnik, hogy a magazinok többsége rájött, nem elég csupán publikálni a luxust, alternatívát kell kínálni a divatéhes olvasóknak, pláne a jelenlegi gazdasági helyzetben. Egyre több megfizethető árú konfekció márka tűnik fel a luxusdarabok mellett, így semmi okunk a végső elkeseredésre. Arról nem is beszélve, hogy az okos divatfanatikus nem koppint, csupán inspirációt gyűjt. Bizony, inspiráció. Jegyezzük meg ezt a szépséges szót, mert sanszos, hogy egyre többet találkozunk majd vele a magazinok hasábjain és az internet útvesztőiben. Oké, de mit jelent inspirálódni?

Gondoltam végzek egy nem reprezentatív felmérést a munkatársaim öltözködési szokásairól. Bőszen válaszolgattak is a lánykák és bevallom, olykor elég meglepő dolgokat írtak. Alapvető ötletforrásnak kikiálthatjuk a divatmagazinokat, bár inkább a külföldi kiadványok nyerték el a lányok tetszését, ami azért nem meglepő, mert hát a honi divatszakmában csak néhány nagynevű stylist dolgozik, így mindig őket kérik fel a magazinfotózásokra. A streetfashion oldalak szintén rangos helyen végeztek az inspirálósdiban, hiszen mind a hazai, mind a külföldi oldalak remek ötletekkel szolgálhatnak a divatozni vágyó csajsziknak. Nem hagyhatjuk szó nélkül a barátnők hatását sem, hiszen legyen szó inspirációról, vagy inspirálódásról, a hozzánk közel álló nők mindig is nagy hatást gyakoroltak a külsőnkre. Biztosan a ti gimitekben is volt egy bizonyos kívülálló, rebellis lány, akit fennhangon mindenki megvetett, titkon viszont legtöbbünk irigykedett a bevállalós csajszira. Ha már mások és ha már nők, akkor ne felejtsük el a sztárokat, hiszen mindegy hogy tévézünk, vagy újságokat lapozgatunk, mindenhonnan ismerős arcok mosolyognak vissza ránk. Amíg nem kiforrott a stílusunk, addig ezek a hírességek sokkal inkább befolyásolják az öltözködési stílusunkat, később inkább csak inspirálnak, vagy egyszerűen elkönyveljük, hogy "ez a szett jól néz ki", majd továbblapozunk. Ha külföldön járunk óhatatlan, hogy az ottani emberek öltözködését is véleményezzük. A külföldi kiruccanásokról sajnos gyakran térünk haza úgy, hogy konstatálnunk kell: itthon jóval több a szürke egér, mint amennyire szükség lenne. Divatfejlődést ide vagy oda, Magyarhonban még mindig bevett öltözködési cél, hogy "jaj csak ne tűnjek ki, mert abból nem lehet baj." Nem is kell átlépni az országhatárt, elég ha egy picit vizslatjuk a nálunk fesztiválozó külföldi fiatalokat: színes, mintás, formás, merész szettekkel találkozhatunk, olyanokkal, amiket a hazai utcákon talán napokig kereshetnénk. És végül a legfontosabb tényező: az ösztön. Hála az égnek agyilag már mind eljutottunk oda, hogy teljesen tudatában legyünk annak, hogy a cipőtől a kalapig koppintott outfittek nem célravezetőek, ha nincs mögötte a saját személyiségünk. Nők vagyunk, intuitívek vagyunk, kár lenne tagadni, hogy vannak pillanatok, mikor zsigerből nyúlunk rá egy-egy színre, hiszen kimondatlanul is tudjuk, hogy az adott árnyalat milyen összképet ad majd. Erre meg kell érni, ahhoz, hogy idáig eljussunk túl kell esni a szokásos punk, hippi, rocker korszakokon, hogy végül tényleg önmagunk lehessünk. Azt mondom summázzunk!

Inspirálódni annyit tesz, mint kreatív ötleteket átformálni saját ízlésünkre, ügyelve arra, hogy az ötlet fő motívuma megmaradjon. Elég jól hangzik, nem? Úgy lehetünk divatosak, hogy közben nem kell görcsösen figyelnünk a szabásvonalakra, a színkombinációkra, a fazonokra. Ha valami izzadtságszagú és erőltetett, az lehet akármennyire trendi, a kívánt összhatást sosem éri el, hiszen süt az illetőről, hogy belefeszül a próbálkozásba. Hála az égnek, a mi generációnknak már nem kell messzire mennie néhány jó divat tippért. Példának okáért itt van a spanyol Zara története: a cég azzal lett világsikeres, hogy a kifutók szezonális divathullámait kivitelezte, csak épp a saját ruháiban. Megalakulása után viszonylag gyorsan robbant a Zara-bomba a spanyol nők körében, akik már nem divatlapokból tájékozódtak, csupán bementek az egyik csillogó-villogó üzletbe és beszerezték a legtrendibb darabokat. Tehát ha inspirációra van szükségünk ott vannak a divatlapok, a konfekció üzletek, de a legfontosabbról még nem beszéltünk. Naná, hogy az internetre gondolok. Ideje elfogadnunk, hogy ami nincs fent a neten, az nem is létezik. Hát, nagyon úgy tűnik, hogy ez a tendencia egyre csak erősödik, hiszen már a divatnak sincs olyan szegmense, amit ne tárnának elénk divatspecifikus oldalakon, no meg a blogokon. Ma már úgy lehetünk önjelölt "divatdiktátorok", hogy mellette teljes inkognitóban maradunk: bárki blogolhat, bárki összegyűjtheti a neki tetsző ötleteket, bárki postolhat fotókat a saját szettjeiről. A divatos oldalak pedig egyre csak szaporodnak, köztük pedig találhatunk olyan unikumokat, mint a Lookbook, vagy a Polyvore. Ezeknek a remekbeszabott oldalaknak nem titkoltan az a fő céljuk, hogy inspirálják a divatra, és az újdonságokra nyitott fiatalságot. Érdemes körbenézni, szetteket vizslatni, hiszen jó eséllyel találkozunk olyan ruhakombinációkkal, amik a mi szekrényünkben is ott lapulnak, csak épp külön-külön. Mert tudjátok, a divatos generáció korántsem olyan különböző mint gondolnánk: egy valami így is, úgy is összeköt minket. Igen, ahogy Chanel néni mondta: az a bizonyos stílus.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások