Közösség

Inspiráló társadalom

4329

Nem a ruha teszi az embert, szokás mondani. Szó sincs arról, hogy a következőkben ilyen, vagy ehhez hasonló frázisokat szeretnék puffogtatni, már csak azért sem, mert aki hallott már az Aha-effektusról, az tudja, hogy a ruházat igenis mérvadó tényező. Olyannyira fontos, hogy mára komplett társadalmi hálók szövődtek a divat köré. Na, hogy is van ez?

Meglátni és megítélni

Nem a zenekarról, de még csak nem is a híres Ilcsi pakolásról lesz szó, hanem az Aha-effektusról. Ha belépünk valahová, a jelenlevők néhány másodperc alatt eldöntik, szimpatikusak vagyunk-e. A személyészlelést persze rengeteg dolog befolyásolja, de leginkább a küllem, hiszen az első momentumban csak a külsőnkkel reprezentáljuk önmagunkat. Aztán mikor megszólalunk, kezet fogunk, az előzetes "ítéletek" vagy felerősödnek vagy redukálódnak. Ha furának hangzik, gondolj csak bele, mi mindent szűrünk le egy lagymatag kézfogásból, vagy egy koszos cipőből. Bizony, nagyon súlyos dolgokat, sőt a legelső benyomás kiemelkedő fontossággal bír, mondhatni meghatározza a kapcsolat fejlődését vagy elvérzését. Az Aha-effektus nem jelenti azt, hogy a skatulyából, amibe néhány másodperc után belepasszíroznak minket, nincs kiút. Lehet változtatni, csak épp baromi nehéz. Bizonyára már veletek is előfordult, hogy egy beszélgetés során szóba kerülő személlyel még sosem kommunikáltatok, mégis bőszen mondtátok: "Igen, tudom. Olyan fura az a csaj!". Meglehet, hogy mikor legelőször láttátok, érdekesen volt felöltözve vagy szokatlanul viselkedett, a lényeg, hogy az agyban valami kiváltotta ezt a furcsa benyomást, ami akár hónapokkal később is elevenen él. Ezek után ugye butaságnak tűnik azt mondani, hogy nem a ruha teszi az embert? Az embert valóban nem, de az első benyomást mindenképp.

Szappan a ruhák között

Képzeljétek el, hogy milyen lehetett anyáink korában élni! Ennyi évesen, ilyen háttérrel, ezzel a tudással, csak épp nem a szabad világban, hanem a dicső nyugattól elszeparáltan, a Szovjetúnió egyik tartópillérében. Engem mindig is nagyon foglalkoztatott, hogy akkoriban, mikor nem voltak divatlapok, nem volt internet sem és még a legalapvetőbb árucikkeket is kínkeservesen lehetett csak beszerezni, hogy élték ki nőiességüket a nők. Rengeteg történetet hallottam és olvastam már azokról az időkről, mikor a közönséges pipereszappant akkora becsben tartották, hogy betették illatosítónak a ruhák közé, mikor a nyugati magazinok szabásmintái kézről-kézre jártak az asszonyok között, mikor egy nejlonharisnya nem egyszerű fogyasztási cikk volt, hanem misztikum. Nekünk, a fogyasztói társadalom titánjainak szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen gyatra körülmények között a nők többsége mégis kifinomult volt, ápolt, sőt a pesti nőről egyenesen ódákat zengtek. Az ő helyzetük persze könnyebb volt, mint vidéki nőtársaiké, hiszen a nagyváros a stílus terén is többet nyújtott mint egy poros kis falu a világvégén. Biztos számotokra is ismerősen cseng a pesti nő ódája: "Este fess a pesti nő, ha kicsike száját festi ő, csak érte remeg a férfisereg...". Bizony ám, a magyar nők szépsége, még a keserves időkben is messzi földön híres volt, hiszen nagyon ügyesen bántak azzal, amijük volt. Ha azt mondom, hogy a lehetőségeik igen szűkösek voltak, akkor még enyhén fejeztem ki magam, hiszen nem voltak hatalmas plázák, divatlapoktól roskadozó újságosbódék, viszont volt valami, ami elemi szükséglet a mélyen gyökerező nőiesség kifejezéséhez: stílus. Coco Chanel mondta, hogy a divat változik, a stílus örök.

Kétlem, hogy a felmenőink ezt tudták volna, de mégis eszerint cselekedtek. Éjjelente pörögtek a varrógépek, készültek a nyugati divatlapokból indigózott szabásminták, egy rúzs akár évekig is kitartott, egyszóval a nők mindent megtettek nőiességük kihangsúlyozásáért. Mi is sokszor kifejtettük már, hogy a jólöltözöttség, a stílus sosem pénz kérdése, de hadd meséljek el egy történetet. Apai nagyanyám nem volt nagyvárosi dáma, sőt a legtöbb emlékképemben otthonkában áll a tűzhely mellett, kendő alá rejtett hajjal. Mégis vasárnaponként, mikor templomba ment, a legszebb nő volt, akit valaha láttam, holott nem viselt designer ruhát, csupán egy egyszerű szürke kosztümöt fekete magassarkúval. Őszülő haját mindig feltűzve hordta, és az egyetlen luxus, amit megengedett magának, a kék tégelyes Nivea krém volt - ennek illatáról még ma is ő jut eszembe. Kislányként csodálva néztem ezt a finom nőt, akivel sosem bánt kegyesen az élet: világháború, padlás lesöprés, rossz házasság, szegénység... mégis mindig megőrizte nőiességét. Mikor ott állok a próbafülkében, azon hezitálva, hogy megvegyem-e az ötödik kék ruhámat, gyakran ő jut eszembe, aki tényleg egy életen át horda azt a szürke kosztümöt, amit mai is nagy becsben őrzök. Tényleg azért akarok vásárolni mert szükségem van arra nyamvadt ruhára? Persze nehéz ellenállni a kísértésnek, hiszen mindenfelől csak arra biztatnak minket, hogy fogyasszunk. Nekünk, a modern kor lányainak korántsem egyszerű a helyzetünk, pedig úgy tűnhet, hogy a földi divatparadicsomban tengetjük a mindennapjainkat.

Koppintás helyett inspiráció

Próbáljuk meg kívülről szemlélni a helyzetünket: mi újság a modern nők stílusával? Egyrészt el vagyunk kényeztetve nem is kicsit, hiszen minden eszköz adott, hogy szupercsinosak legyünk az év háromszázhatvanöt napján, de valami mégis hibádzik. Kezdjük a magazinokkal! A glossy kiadványokat mindenki ismeri, ezek azok a színes-szagos újságok, amik azáltal, hogy súlyos pénzeket perkálunk értük, azt ígérik, hogy beemelnek egy elit-, felsőbb körbe. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálam ez csak ideig-óráig működik: kinyitom, átlapozom, végül konstatálom, hogy bár baromi jóleső érzés kétszázezer forintos Dior szandálokat nézegetni, én változatlanul nem engedhetem meg magamnak az efféle lábbeliket. Úgy tűnik, hogy a magazinok többsége rájött, nem elég csupán publikálni a luxust, alternatívát kell kínálni a divatéhes olvasóknak, pláne a jelenlegi gazdasági helyzetben. Egyre több megfizethető árú konfekció márka tűnik fel a luxusdarabok mellett, így semmi okunk a végső elkeseredésre. Arról nem is beszélve, hogy az okos divatfanatikus nem koppint, csupán inspirációt gyűjt. Bizony, inspiráció. Jegyezzük meg ezt a szépséges szót, mert sanszos, hogy egyre többet találkozunk majd vele a magazinok hasábjain és az internet útvesztőiben. Oké, de mit jelent inspirálódni?

Gondoltam végzek egy nem reprezentatív felmérést a munkatársaim öltözködési szokásairól. Bőszen válaszolgattak is a lánykák és bevallom, olykor elég meglepő dolgokat írtak. Alapvető ötletforrásnak kikiálthatjuk a divatmagazinokat, bár inkább a külföldi kiadványok nyerték el a lányok tetszését, ami azért nem meglepő, mert hát a honi divatszakmában csak néhány nagynevű stylist dolgozik, így mindig őket kérik fel a magazinfotózásokra. A streetfashion oldalak szintén rangos helyen végeztek az inspirálósdiban, hiszen mind a hazai, mind a külföldi oldalak remek ötletekkel szolgálhatnak a divatozni vágyó csajsziknak. Nem hagyhatjuk szó nélkül a barátnők hatását sem, hiszen legyen szó inspirációról, vagy inspirálódásról, a hozzánk közel álló nők mindig is nagy hatást gyakoroltak a külsőnkre. Biztosan a ti gimitekben is volt egy bizonyos kívülálló, rebellis lány, akit fennhangon mindenki megvetett, titkon viszont legtöbbünk irigykedett a bevállalós csajszira. Ha már mások és ha már nők, akkor ne felejtsük el a sztárokat, hiszen mindegy hogy tévézünk, vagy újságokat lapozgatunk, mindenhonnan ismerős arcok mosolyognak vissza ránk. Amíg nem kiforrott a stílusunk, addig ezek a hírességek sokkal inkább befolyásolják az öltözködési stílusunkat, később inkább csak inspirálnak, vagy egyszerűen elkönyveljük, hogy "ez a szett jól néz ki", majd továbblapozunk. Ha külföldön járunk óhatatlan, hogy az ottani emberek öltözködését is véleményezzük. A külföldi kiruccanásokról sajnos gyakran térünk haza úgy, hogy konstatálnunk kell: itthon jóval több a szürke egér, mint amennyire szükség lenne. Divatfejlődést ide vagy oda, Magyarhonban még mindig bevett öltözködési cél, hogy "jaj csak ne tűnjek ki, mert abból nem lehet baj." Nem is kell átlépni az országhatárt, elég ha egy picit vizslatjuk a nálunk fesztiválozó külföldi fiatalokat: színes, mintás, formás, merész szettekkel találkozhatunk, olyanokkal, amiket a hazai utcákon talán napokig kereshetnénk. És végül a legfontosabb tényező: az ösztön. Hála az égnek agyilag már mind eljutottunk oda, hogy teljesen tudatában legyünk annak, hogy a cipőtől a kalapig koppintott outfittek nem célravezetőek, ha nincs mögötte a saját személyiségünk. Nők vagyunk, intuitívek vagyunk, kár lenne tagadni, hogy vannak pillanatok, mikor zsigerből nyúlunk rá egy-egy színre, hiszen kimondatlanul is tudjuk, hogy az adott árnyalat milyen összképet ad majd. Erre meg kell érni, ahhoz, hogy idáig eljussunk túl kell esni a szokásos punk, hippi, rocker korszakokon, hogy végül tényleg önmagunk lehessünk. Azt mondom summázzunk!

Inspirálódni annyit tesz, mint kreatív ötleteket átformálni saját ízlésünkre, ügyelve arra, hogy az ötlet fő motívuma megmaradjon. Elég jól hangzik, nem? Úgy lehetünk divatosak, hogy közben nem kell görcsösen figyelnünk a szabásvonalakra, a színkombinációkra, a fazonokra. Ha valami izzadtságszagú és erőltetett, az lehet akármennyire trendi, a kívánt összhatást sosem éri el, hiszen süt az illetőről, hogy belefeszül a próbálkozásba. Hála az égnek, a mi generációnknak már nem kell messzire mennie néhány jó divat tippért. Példának okáért itt van a spanyol Zara története: a cég azzal lett világsikeres, hogy a kifutók szezonális divathullámait kivitelezte, csak épp a saját ruháiban. Megalakulása után viszonylag gyorsan robbant a Zara-bomba a spanyol nők körében, akik már nem divatlapokból tájékozódtak, csupán bementek az egyik csillogó-villogó üzletbe és beszerezték a legtrendibb darabokat. Tehát ha inspirációra van szükségünk ott vannak a divatlapok, a konfekció üzletek, de a legfontosabbról még nem beszéltünk. Naná, hogy az internetre gondolok. Ideje elfogadnunk, hogy ami nincs fent a neten, az nem is létezik. Hát, nagyon úgy tűnik, hogy ez a tendencia egyre csak erősödik, hiszen már a divatnak sincs olyan szegmense, amit ne tárnának elénk divatspecifikus oldalakon, no meg a blogokon. Ma már úgy lehetünk önjelölt "divatdiktátorok", hogy mellette teljes inkognitóban maradunk: bárki blogolhat, bárki összegyűjtheti a neki tetsző ötleteket, bárki postolhat fotókat a saját szettjeiről. A divatos oldalak pedig egyre csak szaporodnak, köztük pedig találhatunk olyan unikumokat, mint a Lookbook, vagy a Polyvore. Ezeknek a remekbeszabott oldalaknak nem titkoltan az a fő céljuk, hogy inspirálják a divatra, és az újdonságokra nyitott fiatalságot. Érdemes körbenézni, szetteket vizslatni, hiszen jó eséllyel találkozunk olyan ruhakombinációkkal, amik a mi szekrényünkben is ott lapulnak, csak épp külön-külön. Mert tudjátok, a divatos generáció korántsem olyan különböző mint gondolnánk: egy valami így is, úgy is összeköt minket. Igen, ahogy Chanel néni mondta: az a bizonyos stílus.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
júl
29
Csillagszem írta:
Nekem nem működik egyik link sem.
09:14
2
júl
29
Csillagszem írta:
Amúgy meg tök jó a cikk, nagyon tetszik. Hozzátenném, én lehet, hogy hülye vagyok, de a ruháim közé el-el rejtek egy-egy szappant, mert nagyon szeretem, hogy amikor kinyitom a szekrényemet, jó illat árad ki belőle.
09:16
3
júl
29
marosvolgyirita válaszaCsillagszem írására:
na, majd most
11:54
4
júl
29
ismeretlen írta:
Én egyáltalán nem klasszikus módon inspirálódom. Azt hiszem, hogy az, hogy miként öltözöm, hogyan alakítom ki a stílusomat, nem táplálkozhat a kirakatokból, divatlapokból, trendekből. Ez valami sokkal mélyebb dolog. Nem tudom pontosan meghatározni, mert ugye ott vannak a színek, a formák. Az, hogy milyen színek kedvesek épp számomra, azt a hangulatom határozza meg. Nagyon beszédes szerintem, hogy végletes színeket hordok: fehéret, feketét, pirosat. Aki ismer tudja, a személyiségem is épp ilyen szélsőséges, a viselkedésem hullámzó, hangulatom hektikus. Épp olyan nehéz ezeket elviselni, mint az állandó feketét, pirosat és fehéret rajtam.
A formákkal az van, hogy nagyban meghatározza az alakom. Mivel kicsit nagyobb a farom - szerencsére nem látom - és némi pocakkal is rendelkezem, bő keblekkel, így próbálom a derekamat kiemelni, meg dekoltálni, mert ezek jó elterelők a - másnak esetleg - problémás területekről. Szeretem az egyenes vonalakat, a határozott szabásokat, a minimált. Tehát a formai inspirációt a külsőm adja, a színekre a belsőm hangol.
12:04
5
júl
29
saakena írta:
"Rengeteg történetet hallottam és olvastam már azokról az időkről, mikor a közönséges pipereszappant akkora becsben tartották, hogy betették illatosítónak a ruhák közé, mikor a nyugati magazinok szabásmintái kézről-kézre jártak az asszonyok között, mikor egy nejlonharisnya nem egyszerű fogyasztási cikk volt, hanem misztikum."
nagymamám(aki már több mint 80 éves:) illetve anyukám is annyira megszokta ezt az állapotot, hogy amikor én 5-6 éves voltam még mindig kicsi illatos szappankák voltak a ruhák között, zoknis és bugyis fiókokban. helyenként nem is teljes szappan volt, hanem egy félbetört, hogy több helyre jusson. és finom tiszta illata volt tőle a ruhának. szerettem. anyum varrónő volt, úgyhogy gyerekként rengeteg szabásmintával találkoztam. néha elcsentem egyet és egy nagy anyagon körberajzoltam. vagy a csuklómra gumizott tűpárnából szurkodtam bele a tűket. imádtam. a harisnyához pedig csak annyi jut eszembe, hogy nagyi mindig kimosta őket és nagyon sokáig egy szem sem futott fel rajtuk. aztán elkezdtem csúzlinak meg mindenfélének használni őket, úgyhogy magasabbra tették száradni, hogy ne zsákmányolhassak egyet sem :D
12:26
6
júl
29
pannacotta írta:
én pl nem nagyon szeretem a mintás anyagokat.
nem tudom miért alakult ki ez, de az tény hogy a szekrényemben több mint 90%-ban egyszínű (főként fehér, sötétkék, piros és télen lila és fekete) darabok vannak, néha persze bele-beleszeretek mintás ruhákba de sokkal kevesebbszer kelek úgy fel reggel, hogy nah ma mintás ruhában jövök, mint szépen összeválogatott egyszínűekben...
de pl van egy két ízléses minta amit nagyon szeretek, de csakis letisztult színekből: a csíkos és a pöttyös:) (szerintem ezekből áll a maradék 10%:))
12:59
7
júl
29
neloora írta:
nagyon jó a cikk, s valóban jobban kéne értékelnünk h manapság mi már szinte 'bármit bármikor bárhol' megvehetünk...
13:54
8
júl
29
Csillagszem írta:
Na, tessék, kreáltam magamnak egy outfit-tet.....:P
Ezt elfogadnám élőben is.

http://www.polyvore.com/cgi/app
15:03
9
júl
29
Csillagszem írta:
JA, hogy ezt így is lehet, na akkor tessék: (gyenge próbálkozás, tudom):
http://www.polyvore.com/like_it/set?id=10783534
15:23
10
júl
29
Devalyn írta:
Az alkatom úgyis annyira meghatározza, hogy mi áll jól nekem, hogy igazán nem érdemes nézegetnem ilyesmiket. A divat inkább bosszant, mert ha épp nincs divatban az a bizonyos fazon, a 22. boltban sem fogok megfelelő ruhát találni...
15:41
11
júl
29
Devalyn írta:
Viszont annak örülök, hogy legalább nem nekem kell megvarrni. Kézimunka, házimunka, fujj. Még jó, hogy mostanság élek, a fentiek nagy részét megúszhatom.
15:44
12
júl
29
tein írta:
a külföldi divatlapok nálam első helyen vannak az inspirálódásban. meg a kirakatok próbababái is. meg egy-két kedvenc sorozatom kedvenc női főszereplőjének outfitjei (ilyen például rachel a jóbarátokból, akinek az utolsó évadokbeli majdnem minden cuccáért a tűzbe tettem volna a kezem. mondjuk az alakjáért is :).

nem tudom, mennyire vagyok divatos, szerintem nem nagyon. viszont van egy kialakult stílusom, ami mondjuk nem feltétlen trendi, de az enyém. néha előfordul, hogy nagyon a magamévá akarok tenni egy-egy új divathullámot, aztán csak feszengek, az egész izzadságszagú és jó esetben a próbafülkénél tovább nem jön velem semmi, ami hiába divatos, ha egyszerűen hülyén nézek ki benne. :) meg mondjuk pénzem sincs folyton a boltokat járni és megvenni a legutolsó darabokat.

de nem tudom, néha marha nevetséges is tud az lenni, mikor látok mindenféle egyenembereket az utcán, akik annak teljes tudatában vonulnak, hogy ők egyediek, mert megvették az x meg y által diktált, trendinek kikiáltott cuccot, aztán közben meg mindenféle jelzőt lehet rájuk mondani, csak az egyedit nem. szerintem úgy a legjobb, ha az ember magáévá tesz valamiket az adott trendből, olyat, ami hozzá közel áll, a többit meg hagyja a fenébe és nem erőlködik. attól lesz stílusos meg szép valaki, ha a külseje és a belseje harmóniában van. az látszik, kisugárzik.

az én ruhatáramban sem tengenek túl a mintás cuccok, inkább az egyszínűt kedvelem, esetleg a vicces feliratos, figurás pólókat. színekben meg nagyjából sejtem, hogy mi áll jól a haj- és szemszínemhez, miben vagyok önazonos, így azokra szoktam koncentrálni. hiába mondja az anyukám, hogy már a negyvenedik sötétkéket, feketét és szürkét ne... :)
17:30
13
júl
29
Betuka írta:
Én most jutottam el odáig, hogy egyszerűen elegem van a női magazinokból. Mióta elmúltam 18 (és ennek már hat éve), egyre csak csökken az önbizalmam, és ezt többek közt a női magazonoknak is köszönhetem. Mert egyszer ez a trendi, most amaz, most ezt vedd fel, most azt, most így hordd a hajad, most amúgy, a sminkdivatról nem is beszélve... egy olyan bizonytalan ember, mint pl. én, ilyenkor az összeset kipróbálná, mert azt hiszi, majd attól szebb és jobb lesz minden, de a nagy francokat! Csak rájön, hogy sok dolgot nem neki találtak ki, s így rögtön magában keresi a hibát. Hogy miért nem tud megfelelni a trendeknek!
Na ezért döntöttem úgy, hogy hanyagolom mostantól ezeket a magazinokat. Rita írja jól: rengeteg pénzbe kerülnek, és tulajdonképpen nem adnak semmit. Inkább maradok az ösztönösségnél, az ápoltságnál és az igényességnél, abból nem lehet baj. :)
18:56
14
júl
30
NAnna írta:
hát elég pocsék dolog de én - elkerülve a kesergést hogy mennyire nem vagyok jó nő a magazinban leírtakhoz képest - egyetlen Elle, Marie Claire vagy Vogue magazinomat sem olvastam el. olyan vagyok mint egy kisgyerek, aki nem tud olvasni és csak a nagy színes képek érdeklik :)
01:17
15
júl
30
Csillagszem írta:
Inspiráció: például ezért is utálom a szex és new york sorozatot. Szerintem egyáltalán nem emberközeli az, hogy Chanel meg mittudoménmilyen cuccokban rohangászik Carrie. Ilyet én a büdös életben nem engedhetnék meg magamnak, nem is érzem magaménak. A másik meg, hogy amilyen ruhákban az a nő hétköznap flangál, ha én ilyet vennék fel itthon az utcára, hát száz, hogy nem néznének százasnak. Ki a fene hord már ilyen ruhákat az utcán? Szerintem időnként nagyon röhejes.
08:19
16
júl
30
csiberopi írta:
szekrény... az enyémben mindenféle fajta ruhák vannak, nem mondhatnám egy tulajdonságra sem, hogy abból van több. Különböző helyeken vásárolok, de azt nagyon szeretem mikor azt mondják egy.egy ruhámra, hogy "jaj, de jó. ez olyan te vagy!" akkor örülök :) de mondjuk elég nhéz volt magamra találni. nem is gondolok bele középsuliban mikben jártam... pff

alapból ruhatervezőnek tanultam, de rájöttem lassan hogy utálom a divatot.. mármint imádom a ruhákat, cipőket, táskákat, de annyira utálom amikor kinéznek valajonnan, mert nem vagy divatos vagy - mint ahogy Devalyn írta - körbejárom a fél országot, demindenhol ugyan az van. ilyenkor gondolok arra, hogy meg kéne varrnom, de nem szeretek varrni és ehhez az egyhez türelmetlen vagyok.

valahogy olyan, mintha a mai nőknek kicsit elveszett volna a tartásuk... a régi korokból én sokkal büszkébb nőkre emlékszek. most pedig nagyon sok izléstelen, igénytelen embert látok. az újságokat amúgy utálom, mert elveszik az ember önbizalmát, amit olyan nehezen sikerült összeszedni.... nekem inspirációra se jó... az valahonnan máshonnan jön... nem tom honnan. :)
10:04
17
júl
30
miujsag válaszaCsillagszem írására:
Én ilyen kis fa golyókat szoktamvenni amire lehet csepegtetni mindenféle illatosolajat stb :o)
nekem is mániám, hogy amikor kinyitom akkor finom illat áradjon abból a szekrényből :o)
12:05
18
júl
30
Kleopatra írta:
Én a mai napig a sok-sok éves rocker, majd gótikusba hajló rocker múltamból inspirálódom. Nem nehéz, mert mindig is imádtam a feketét (télen-nyáron, nekem a preferált színeim nem szezonális jellegűek), a farmert (klasszikus kék színek és fazonok, nem pedig a mai mesterségesen szénné-szarrá koptatottak, kopjon csak el magától, bulizás, kirándulás közben), a fehéret, a szürkét és a különböző árnyalatú bíbor színeket. Meg a szegecseket, láncokat, gyöngyöt, csipkét.
Aztán hatnak még rám a régi nagy filmek és díváik, a mindenféle deviancia, sokszor egy-egy minta, amikor csak úgy beugrom egy méteráru boltba nézelődni, tapogatni az ezer féle kelmét, és hirtelen beleszeretek egy anyagba. Amit nem biztos, hogy én varrok meg, mert sajnos annyira még nem megy a varrás, de több varrónőhöz is járok, mert egyet sem ismerek, aki minden fazonnal és anyaggal egyformán jól bánna, de mára már kitapasztaltam, hogy melyik ötletet kihez érdemes vinni...
A magazinokból is elleshető 1-1 ötlet, ami nem az aktuális trenddel kapcsolatos, hanem vmi örök dolog, női misztikum. Akármennyit is foglalkozom magammal, a külsőmmel, egy élet nem lenne elég arra, hogy mindent ki/felpróbáljak. Így viszont meg tudok figyelni pl. olyan modelleket, akik az enyémhez hasonló formákkal, arccal, hajjal rendelkeznek. Hogy rajtuk hogyan mutat vmi. Vagy csak egy hangulat...
Lehet, kicsit furcsa, de lakberendezési magazinból is kaptam már ihletet. (Szép Lak, Otthon.)
Biztos van még, de hirtelen ennyi jutott eszembe. Így is jó hosszúra sikeredett...
14:41
19
júl
30
whitetulip írta:
érdekes, én nem veszem észre az inspirációt..szívesen nézegetek szép ruhákat, és magazinokat, és tetszenek is a csini egyberuhák magassarkúval, de ha ilyesmiben vagyok még nem érzem az önazonosságot..de tudom hogy majd megkomolyodom...
valahogy olyannak érzem magam mint Rory a Szívek szállodájában...csak nekem kevesebb lehetőségem van olyan csinosan kiöltözni...és még nem szoktam meg..de az ő csini, és hétköznapi ruhái általában nagyon tetszettek..
15:35
20
júl
30
whitetulip írta:
na jó így belegondolva mondjuk Allie ruháiért a Szerelmünk lapjaiban megőrülök..:D
ja, és Hayden Panettiere öltöközése is tetszik..csak nincs elég pénzem, hogy olyan ruhákat is megvegyek, ami még nincs hova felvennem..de ha majd nem diákként tengetem a napjaim, és csinin kell dolgozni menni...:P
nahát mégis csak eléggé inspirálva vagyok, csak eddig nem tudtam róla..:D
15:48
21
júl
30
Ramiii írta:
engem inspirálnak a divatlapok, a méteráruboltok kirakatai, és néhány külföldi sztár, ilyesmi.
19:23
22
júl
30
Ramiii írta:
ja...és nekem nem valószínű hogy csinosan kell mad dolgozni mnennem. inkább kényelmesen. érdekes lenne magassrakúban rohangálni a gyerkőcök után:D
19:24
23
júl
30
ismeretlen írta:
Most a szappan gáz?Basszus akkor most szaladok és kiveszem a szekrényből,mer nekem is az van bent meg levendula golyók.:D
Én az utcáról inspirálódom.Ha látok valakin valamit,ami tetszik még akár meg is kérdezem,honnan van.Szerintem nem ciki.Na meg néha elmegyek csak úgy szétnézni a kedvenc helyeimre.Ha tetszik valami felpróbálom,ha jól áll és magaménak érzem,akkor meg is veszem.Ennyi.:)
23:10
24
júl
31
nagyon jó a cikk, az eleje meghatott:) nálunk is mindig volt szappan a ruhák között, amikor kicsi voltam:)
nálam az a nagy helyzet a ruhák terén, hogy minden szezonban van olyan hűdedivatos cucc, ami tetszik, de leginkább csak másokon. ha elmegyek bevásárolni, baromi nagy szó, ha egy boltban 2 felsőt találok.. sajnos nem úgy állok anyagilag, hogy bemegyek, és egy kicsit tetszik, akkor megveszem, mondván, hogy egyszer csak felveszem talán... általában csak akkor veszek meg valamit, amibe beleszeretek, az meg elég ritkán van. a legeslegnagyobb szívfájdalmam, hogy megtaláltam Szentpéterváron életem boltját, a New Lookot, és nálunk nincs ilyen! (turiból ismerem, de boltban még nem voltam, mivel nem voltam még Angliában)
bementem, és azt éreztem, mintha a saját gardróbomban lennék... komolyan mondom, ha valaki azt mondta volna, hogy ha összeállítok 15 különböző szettet magamnak, akkor vihetem ingyen, de ha nem, akkor levágják a fejem, simán bevállaltam volna. ja, mi a ciki? utolsó előtti nap mentem be a barátnőmmel, aki pulcsit keresett magának, addigra minden filléremet elköltöttem... szóval most várnom kell egy évet, de az tuti h üres bőrönddel megyek és telivel jövök:D addig meg marad a turi, párszáz forintot nem sajnálok valamire, amit csak 1x-2x veszek fel, de többezret már csak a nagy szerelmekre költök...
00:11
25
júl
31
ismeretlen írta:
En altalaban varratom a ruhaim persze vasarolni is jo:)
Nekem sokaig volt az almom par Gucci cipo es taska,most h megvannak bar valoban szepek valahogy nem erzem azt amit vartam a dologtol.
Viszont sportruhakra,sportcipokre nem sajnalom a penzt,minoseget kapok es nem foszlik le a cipo a labamrol fel ev utan es valoban kenyelmesek.
00:52
26
aug
01
Kleopatra írta:
Ha legközelebb ajándékozni támad kedved, nyugodtan szólj nekem! :-)
11:59