Lélek

A szerelem rabja lettem

4310

1997.szeptember 2-án mikor is a hetedik osztály tanévnyitóján tömörültünk az iskolaudvaron, megpillantottam Ő-t! Nem volt érthető számomra, mit keresett a mi osztályunkban, hiszen előző évben ballagott… bár erről csak a többi lánytól szereztem tudomást. Valószínűleg kismilliószor mehettünk el egymás mellett én még sem vettem észre. Addig! Gyorsan felgyorsultak az események,  pár nap telt csak el, mire arra eszméltem: beleestem! Hivatalos első randink szeptember 12-én volt. Ó! Édes Margitsziget!!!  Gyerekszerelem? Remegő lábak, reszkető porcikák, piruló arc, heves szívdobogás és még sorolhatnám… A következő majd' két év együtt! Fantasztikus volt! Ennek ellenére ahogyan közeledett a ballagás, úgy romlottak a dolgok közöttünk… én voltam a hibás, nem tagadom. Így hát szépen lapátra kerültem, onnan meg teljesen a padlóra. Megérdemeltem! Bár szakítottunk a kapcsolat megmaradt, és én annak is örültem, s persze még mindig fülig szerelmes voltam. A mai napig nem hiszek benne, hogy szerelemből tényleg lehet barátság, mert nekem nem ment…

Két év „teljesen” külön következett: akkor is tartottuk a kapcsolatot…

Elmondhatatlanul fájt, mikor szakításunk után egy héttel már egy új lánnyal büszkélkedett… de ugye nem szólhattam semmit! Valahogyan próbáltam megszokni, és igyekeztem megelégedni a már csak barát voltam felállással… mindeközben persze teljesen meg voltam őrülve érte! Amit talán sikerült lepleznem. Nem is lett volna gond! Már kezdtem beletörődni, és próbálkoztam elengedni… Mikor is a lánnyal kezdtek elromlani a dolgaik… miattam! Pedig nem is csináltam semmit, csak még mindig a képben voltam. Egy „véletlen" találkozásunk alkalmával, mikor a lány beszélni akart velem, a következőt mondta: „Szállj ki az életünkből! Nem akarom, hogy találkozz vele soha többé! Nem akarom, hogy amikor unokáink lesznek, te akkor is ott legyél!” Erre csak annyit válaszoltam, hogy talán ezt nem ő hanem Ő fogja eldönteni! És kinevettem… Eltelt még egy pár hónap… aztán csak-csak szakítottak. Persze én mindvégig ott voltam mint barát… mivel kénytelen voltam ezzel beérni. Nagyon nem kell sajnálni! Nálam is jöttek-mentek a „szerelmek”, persze módjával… Én is éltem, elvégre tini voltam, mit kellett volna tennem, nem igaz?

Nem vagyok büszke rá amit tettem/tettünk!

Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy együtt voltunk… de csak titokban! Sokszor volt olyan, hogy neki is volt valakije és nekem is, mégsem foglalkoztunk csak magunkkal vagyis egymással… Ezek után - mert persze én ennyivel nem akartam beérni- számtalan szakítás következett, amit számtalan békülés követett.

El akartam engedni!

Különváltunk: majdnem 17 voltam, mikor is jött a lehetőség: egy balatoni munka a barátnőmmel, amit boldogan elvállaltunk! A nyár alatt is tartottuk a kapcsolatot, de csak telefonon. Egyszer meglátogatott Ő, illetve meglátogatott a barátnőm akkori - szintén se veled se nélküled - pasijával. Persze, hogy bementünk Siófokra bulizni egyet! Rendesen meglepődtem, mikor egy váratlan pillanatban megcsókolt… de nem foglalkoztam vele! El akartam engedni! Nem beszélve arról, hogy szinte kivétel nélkül a nyár minden éjszakáját Siófokon töltöttük és buliztunk, na meg persze pasiztunk is kedvünkre a barátnőmmel!Amit nagyon élveztünk!!! Eltelt a nyár, mikor megint azon kaptuk magunkat, hogy együtt vagyunk… újabb pár hónapot töltöttünk együtt akkor már csak kettesben. Természetesen szakítás lett a vége… Ezen viszont én tettem magam túl rövidke egy hét alatt!!! Beköszöntött életembe megint csak a szerelem!!! A srác jóképű volt! Félig olasz… (sóhaj:) vicces, kedves minden, ami kellett akkor nekem! Persze eközben is tartottuk valamilyen szinten a kapcsolatot de már inkább csak Ő keresett… El akartam engedni! (Akkor!) Szerencsémre külföldre ment dolgozni két hónapra, ha jól emlékszem, és ez őszintén megkönnyebbülés volt és segítség! Azt hittem, sikerül végre elfelednem!

El akartam engedni de nem sikerült!!!

Emlékszem! Pontosan mindenre! Azzal az ürüggyel állított be hozzám, hogy ajándékot hozott… Annak ellenére, hogy az akkori aprócska szobámban a lehető legmesszebbre ültem tőle, és próbáltam arra koncentrálni, hogy el kell engedni, újból rám talált a szerelem… Egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy már megint: remegő lábak, reszkető porcikák, piruló arc, heves szívdobogás és még sorolhatnám… Megint visszaestem! Közben óriási lelkiismeret-furdalás gyötört, hogy megint mit tettem! Annak ellenére, hogy tudtam, sokáig nem lehetünk/lehettünk együtt szakítottam az új szerelemmel és Ő-t választottam! Újból pár hét boldogság következett aztán pár hónap szenvedés… de ekkor már a szerelem kínzott, és annak hiánya, mert nem lehettünk együtt! Külföldre ment…

Hazajött

Ekkor már majdnem 18 voltam. Megint együtt. Boldogok voltunk semmi sem számított, csak MI és a szerelem!!! Többé nem volt szó a múltról, a múltunkról, a réges-régen elkövetett hibákról sem a jövőről! Csak a pillanatnak éltünk! Gondoltam…

Meglepetés:

Ekkor már 2003-at írtunk, s első Franciaországi nyaralásunkat töltöttük… 2003.08.25-én több órás sorban állás és várakozás után csak-csak sikerült felküzdenünk magunkat az Eiffel torony tetejére. És jött a kérdés! Pontosabban úgy csapott belém, mint derült égből a villámcsapás. „Leszel a feleségem?” Kérdezte. A mai napig, és tudom, örökre emlékezni fogok minden pillanatra! Remegő lábak, reszkető porcikák, piruló arc, heves szívdobogás és még sorolhatnám… ezek semmik sem voltak ahhoz képest amit akkor éreztem! Igent mondtam! Sikítoztam! Az emberek megálltak és csak tapsoltak nekünk, mint a mesében! Az én valóra vált mesémben!  Ettől függetlenül nem álltunk tüstént az oltár elé… de valami még is megváltozott!!! Attól a pillanattól kezdve tudom, hogy soha többé nem akarom elveszíteni.  2007.08.25-én mikor már negyedik éve hogy együtt is éltünk… megtartottuk a mi kis mesebeli Hetedhét országra szóló lakodalmunkat!!! A mai napig: remegő lábak, reszkető porcikák, piruló arc, heves szívdobogás és még sorolhatnám… 

Szerelmes vagyok!!!

Ihlet: trapphenci: Újrahasznosított szerelmek 


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások