Közösség

Az utcasarkok mélyén

4316

Ha van téma, amiről igazán hosszú fejtegetésekbe és kultúrtörténeti kalandozásba bocsátkozhatnánk az ókori hetéráktól indulva, akkor az a – sokak szerint - legősibb mesterség, vagyis a prostitúció. Nem bocsátkozunk, mert a cikkben a mai magyarországi helyzetről lesz szó. Elöljáróban elég annyi, hogy maga a kifejezés a latin „prostere” (árul, kiáll) szóból ered, prostituált pedig az a személy, aki anyagi haszon, fizetség ellenében nyújt szexuális szolgáltatásokat. Ebbe a kategóriába persze sokan beletartozhatnak a néhány férfi által kitartott, luxus megjelenésű és magas életvitelű nőktől kezdve - akik sokszor alapvetően felsőoktatási intézmények hallgatói, vagy alacsony jövedelmű alkalmazottak - az interneten vagy telefonon házhoz rendelhető, cégalkalmazásban álló call-girlökön és a bordélyokban, masszázsszalonokban dolgozó prostituáltakon át a legalsó fokig, vagyis a több tekintetben veszélyeztett utcalányokig.

Bár Magyarországon 1950 előtt legális és törvényileg szabályozott volt a prostitúció, a Kádár-kor alatt és még a rendszerváltás után is teljesen tiltott foglalkozásnak számított, bűncselekményként, majd szabálysértésként kezelték. 1999 szeptemberében azonban elismerték a prostitúciót mint szolgáltatást és üzleti tevékenységet, így bizonyos korlátok között a közterületi prostitúció legális lett Magyarországon. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szexuális szolgáltatás nyújtása is beletartozik a munka és foglalkozás megválasztásának szabadságába, így alapvető szabadságjognak, teljes korlátozása pedig alkotmányellenesnek számít.

Vannak viszont feltételek: a prostituáltaknak egészségügyi szűréseken kell részt venniük, egyéni vállakozói igazolványt kell kiváltaniuk, és kötelesek adózni a jövedelmük után. A közterületre vonatkozólag a törvénykezés védett övezeteket és türelmi zónákat különböztet meg. A védett övezeteken (ide tartoznak többek között az iskolák, a múzeumok, a templomok) kívül az igazolvánnyal rendelkező prostituált jogszerűen ajánlkozhat fel. A türelmi zónát egy település önkormányzata jelölheti ki a prostitúció tömeges megjelenése esetén, ötvenezer lélekszám feletti településeknél pedig egyenesen kötelező, ha a tömeges jelenlét folyamatos. A zóna kijelölésének elmulasztása ebben az esetben törvénysértés – az önkormányzat részéről. A jelenlegi probléma az, hogy az önkormányzatok nemhogy türelmi zónákat jelöltek volna ki, hanem még a védett övezetek pontos határvonalát sem térképezték fel.

Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke szerint a települési önkormányzatok kivétel nélkül megsértik az irányadó rendelkezéseket, ellentétesen cselekszenek a jogbiztonság elvével. „A prostituáltakat azon nyomban felelősségre vonják, de ha nyilvánvaló és igazolt jogsértés történik a hatalom részéről, akkor az állam hallgat. A mulasztásos törvénysértést elkövető önkormányzatokat más Európai országokban fel lehet oszlatni. Nálunk ilyen szabályozás nem létezik, és az önkormányzati törvény megváltoztatása kétharmados többséget igényelne.”

A 2000-ben alapított egyesület célja, hogy a lehető legmesszemenőbbekig csökkentsék a prostituáltak kiszolgáltatottságát. Soraik között sokféle személy található. „Nem kell belépni az egyesületbe ahhoz, hogy valaki igénybe vehesse az általunk nyújtott szolgáltatásokat. Egyébként tagunk lehet minden nagykorú személy, aki egyetért a célokkal és feladatokkal, de nincs külön lista, hogy ki pártoló tag és ki szex-munkás. Jelenleg több programunk fut, többek között az ÓVD MAGAD!, amely az egészségügyi, pszichés és mentális gondokra összpontosít. Szakemberekkel együttműködve, tanácsadással kívánunk ártalomcsökkentést végezni.”

Az egyesület tagsága és ismertsége pedig nőttön-nő. ”Amíg 2000-ben, az alakuláskor az egyesület kereste és tájékoztatta az érintetteket arról, hogy igénybe vehetik a segítségünket, addig ma már maguktól fordulnak hozzánk. Ebben nagy szerepe volt folyamatos jelenlétünknek, a média is segített az érdekvédelmünk bemutatásában, és az érintettek egymás között is terjesztették, hogy hová lehet fordulniuk.” Sokféle ügyben keresik fel őket: a magánéleti problémáktól a munkát érintő gondokig szinte minden elképzelhető eset előfordul.

Földi szerint Magyarországon jelenleg kölülbelül húszezer prostituált tevékenykedik, ebből Budapesten és Pest megyében hétezer és kilencezer között lehet a számuk, de emellett rengetegen dolgoznak külföldön is. „Hollandiában az utóbbi időben jelentősen nőtt a magyar szex-munkások száma, Firenzében pedig ötszáz magyar szex-munkást közvetítő escort ügynökséget leplezett le a helyi hatóság. A svájci, konkrétan zürichi szex-munkások szervezete március tájékán kereste fel az egyesületünket Budapesten. Ennek az volt az oka, hogy egyre több magyar szex-munkás dolgozik náluk, és konzultálni kívántak velünk a segítségnyújtásról. Emellett már magyarul beszélő szociális munkásokat is alkalmazni kezdtek. Egy kérdőívünk kapcsán, amiben a ’Mely országokban dolgoztál?’ kérdést tettük fel az érintetteknek, olyan szigetek és országok neveit írták be, amelyeken mi is meglepődtünk.”

Az, hogy itthon az új szabályozás óta pontosan hányan váltották ki a vállalkozóit, nem tudható. ”A szexuális szolgáltatás a 'Máshová nem sorolt egyéb személyi szolgáltatás' megnevezésű szakmakód alá tartozik, amelyen belül nyolc szakma található. Sem a vállakozói engedély kiváltása, sem a tevékenységről kiállított nyugta vagy számla kiadásakor nem engedi, nem írja elő a jogszabály, hogy szakmák szerint bontsák szét a gyűjtőcsoportba tartozó tevékenységeket, így mind a nyolc tevékenység a gyűjtőcsoporti megnevezést használja.” Ebből adódóan nincs pontos adat arról, hogy a nyolc szakmából ki melyikkel foglalkozik.

Türelmi zónák ugyan még nem léteznek, az új törvények óta viszont több dolog is változott. ”1999-ben, a szabályozás bevezetésekor még az utcai prostitúció volt a legjellemzőbb. Míg Budapesten akkoriban nagyjából három lakásban dolgoztak szex-munkások, addig a jelenben ez az arány teljesen megfordult, mára az utcai prostituáltak száma elenyésző mértékű a hirdetések útján, magánlakásokon dolgozó szex-munkások számához képest. A struktúra is átalakult, ma már nem éri meg a prostitúcióra települt, azt elősegítő, haszonleső rétegnek, hogy egy-két prostituáltat erőszakkal kényszerítve dolgoztasson, és elvegye a teljes jövedelmüket. Anyagilag akkor jár jobban, ha több prostituálttal, megegyezés alapján dolgozik. Általában a pénz felét kérik el tőlük, ebben a formában a rendőrségtől is kevésbé kell tartaniuk.” A kitartottságot egyébként még most is máshogy ítélik meg a kívülállók, és máshogy az alávetett szex-munkások. „Mi, ahogy a közvélekedés is, stricikről beszélünk általában, a szex-munkások viszont a legtöbb esetben az élettársat, leendő gyermekük apját, életük szerelmét látják bennük.”

A legalizáció során egyre több jogot kaptak a prostituáltak, egyúttal egyre öntudatosabbá váltak. Sokkal könyebben változtatnak, tudják, hogy a tevékenységük legális, és hogy a rendőrségi eljárás során nem ők kerülnek bajba, hanem a futtatók számíthatnak börtönre. A körülmények rendezetlensége, a legális, ellenőrzött keretek hiánya miatt persze manapság is érheti bántalmazás őket, de ezek a rendezetlen körülmények nem csak az utcai, hanem a luxusprostituáltakra, call-girlökre is vonatkoznak, így a egyesület nekik is kész segíteni. „Ugyanazok a szabályok érvényesek minden szex-munkásra. A vállalkozói igazolvány kiváltása és az egészségügyi vizsgálat mindenki számára kötelező, és a jogkövető magatartás feltétele mellett egyesületünk szolgáltatásait – például ingyen ügyvéd, ingyen óvszer, ingyenes vagy olcsó vizsgálat, tanácsadás, átképzés, és a többi – ők is igénybe vehetik.”

Arra a kérdésre, hogy kivonható-e a prostitúció a szervezett bűnözés szárnyai alól, nehéz válaszolni. „Az a kérdés, hogy mit tekintünk szervezett bűnözésnek. A sztereotípiák még mindig élesen jelen vannak, az egyik például az, hogy a prostitúció egyúttal a fegyver- és a kábítószer-kereskedelem melegágya. Nem tudni, hogy akik ezt hangoztatják, azok a Magyarországra behozott vagy az innen exportált fegyverekre, netalán a Grippenekre gondolnak-e, és azt sem tudni, hogy ebben milyen szerepe lenne a szex-munkásoknak. A kábítószer-kereskedelem esetén pedig az előállítás-behozatal-eladás láncán belül hol lehet vajon szerepük? Van-e kapcsolat a például vietnamiak által magánlakásokban termesztett cannabis vagy a reptéren lebukó drogfutárok és a magyar szex-munkások között?”

Földi szerint végső soron a prostituáltak számára egyébként teljesen mindegy az elnevezés, mindegy, hogy munkaterepüket bordélynak, vigalmi negyednek vagy türelmi zónának hívjuk. „Számukra a jogfosztott és kiszolgáltatott helyzet csökkentése, enyhítése volna a legfontosabb, az, hogy létrejöjjön az élősdi, haszonleső rétegtől független munkavégzés helyszíne. Az a cél, hogy ne legyenek bűnözői környezetbe kényszerítve – ennek a jele, hogy manapság egyre többen saját maguknak bérelnek lakásokat, és saját kezűleg adnak fel hirdetést. Ha visszaemlékszünk, akkor tudjuk: a türelmi zónák körül az volt a jogalkotói félelem, hogy az önkormányzatok hiába jelölik ki a területeket, a szex-munkások nem fognak odamenni. Az élet viszont bebizonyította: a prostituáltak szívesebben jelennek meg ott, ahol kisebb a jogszabályi és egyéb fenyegetettség, tehát nagyobb a legalitás. Nem a prostituáltak, hanem az önkormányzatok érdektelensége vezetett a jelenlegi törvény kudarcához.”

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások