Közösség

Ujjainkban a világháló

4285

Megfigyeltétek már, hogy rutinból internetezünk? Olyan ez, mint a reggeli tortúra, minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlik. Aztán mikor azt érezzük, hogy átnyálaztuk a Kedvencek fül összes tartalmát, tétlenül ülünk a gép előtt, de nem állunk fel.

Fájl-új lap és fájl-új lap

Reggel félkómában szokásom rögtön bekapcsolni a számítógépet, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Míg bebútol a masina, összedobok egy kávét, letelepszem a monitor elé, és minden nap végigfutom ugyanazokat a köröket. Első körben megnyitom a postafiókomat, ha akad olyan, akivel beszélnem kell, írok neki, gyakorlatilag félálomban csetelek. A folyamat persze nem akad meg itt, hiszen párhuzamosan nyitom a fülecskéket, mindig ugyanabban a sorrendben: mailbox, Facebook, híroldalak, blogok és egy fül az esetleges beérkező linkeknek. Közben nyitok minimum kettő msn ablakot, vagyis már legalább hét dologra figyelek párhuzamosan. Tekintve, hogy reggel van és alig látok, gyakran megesik, hogy félrepötyögök, még szerencse, hogy a háló túloldalán ücsörgő csetpajtásaim hasonlóan beszámíthatatlan állapotban vannak.

A blogok hajnalán, mikor még nem írt minden második ember internetes naplót arról, hogy "olyan szupi rózsaszín szoknyát vettem" nem is értettem, hogy mire ez a nagy hajcihő. Ehhez képest manapság a netes szörföléseim 70%-a blogok mustrálásából áll. Hatalmas kedvenc a californiai divat addikt, Karla blogja, mindig ez az első, amit megnyitok, ezzel viszont elindul a lavina és jön sorjában a többi: Sartorialist, Facehunter, style.com, Fashionindie, vogue.co.uk... és a nap közben befutott linkekről még nem beszéltem. Ha azt nézem, hogy milyen linkeket kapok a nap során, vagy, hogy miket osztanak meg a Facebook barátaim, azt kell mondjam, hogy a blogok durván uralják az internetet. A legviccesebb mégis az a történetben, hogy a napi internetezés korántsem ér véget a reggeli sajtószemlével, hiszen bejövök a munkahelyemre, ahol újból végigzongorázom a bevett formulákat. Ugyanabban a sorrendben, azonos felállásban -lapok, fülek- megnyitom az oldalakat és közben továbbra is tíz felé figyelek.

Nem reprezentatív felmérésem szerint az ismerőseim számottevő hányada rutinból klikkel és pötyög. Ugye nem mi vagyunk betegek és mindenki más is így csinálja?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások