Lélek

Hipnábilis vagyok

4236

Ha azt mondom hipnózis, sokaknak valami félelmetes, de mindenképpen titokzatos fél-, de inkább áltudományos dolog jut eszébe, amikor embereket mindenfélére lehet kényszeríteni, esetleg alaposan ki lehet őket kérdezni, vagy épp kihasználni a tudattalanságukat. Nos, néhány napja átestem életem első hipnózisán, egy szimbólum terápia bevezetése során. Tudom, hogy nem csináltam semmi olyat, amit ne akartam volna.

A hipnózis módosult tudatállapot. A hipnózis alatt történt, átélt, látott dolgok álomszerűen vannak jelen. Ezt a tudatállapotot a hipnózis vezetője és a hipnotizált alany közösen hívja elő. A tévében itt-ott látott procedúrához annyiban hasonlít, hogy tényleg egyetlen pontra kell koncentrálni, hogy elérjük azt a mély, megváltozott tudatállapotot, ami a hipnózishoz szükséges. Majd jön a szöveg, amelynek során tényleg egyre beljebb kerülsz. Szót szó követ és azt veszed észre, hogy benne vagy egy nagyon valószerű álomban, egy olyanban, amelyre ébren is emlékezni fogsz és a látott szimbólumokat elemezve egy sor nyitott kérdés megválaszolásra talál.

Nálam az első - bemérő hipnózis- a következőképpen nézett ki. A terapeuta elmondta, hogy mire lehet számítani, bármilyen kérdésem volt, azt feltehettem. Én nagyon féltem, hogy újra fogok élni olyan traumákat, amelyeket már korábban megéltem, de felerősítve, és féltem attól, hogy ez nagyon meg fog viselni. Erre azt a választ kaptam, hogy a tudatalattim nagyon jól működik, és ha olyan durva élmény merülne fel hipnózisban, amelyet nehezen vagy nem tudna elviselni a pszichém, akkor ki fogok jönni önmagamtól a hipnózisból. Nem így történt. Hipnózis alatt az egyik kép hatására elsírtam magam.

Biztosan sokatokat érdekel, hogy mégis mi volt a hipnózis folyamata. Miután laza ülőhelyzetbe helyezkedtem, a bal kezemet fel kellett tartanom, és keresnem rajta egy pontot, amelyre alaposan rá kellett koncentrálnom. Majd, ahogy a hipnotizőr mondta is, ez a pont változott, hol fényesebb, hol nagyobb, hol homályosabb lett, mígnem azt éreztem, hogy leragad a szemem, a karom elnehezül, és már lent is voltam, szememet becsuktam, kezemet leeresztettem, és megkaptam a következő utasítást. Egy lépcsőt kellett magam előtt látni, elképzelni, hogy milyen, és merre vezet. Egy rétre vezetett, természetesen ezt a helyet is alaposan meg kellett néznem, majd egy olyan helyre menni ott, ahol jól érzem magam. A rét jobb oldalán voltak sötét bokrok, amik elég félelmetesek voltak, de amikor a pszichológus kérte, hogy fedezzem fel a területet, rögtön elindultam arra, de éreztem, hogy nem lesz jó. Szerencsére a következő szuggesztió az volt, hogy épp nagyon jól érzem magam, új és kellemes élményekkel töltődök fel, ezért visszafordultam és inkább lefeküdtem a rét közepére. Amint nyugalomba helyeztem magam, rögtön furcsa, oda nem illő álomképek kezdtek el feljönni a tudatalattimból. Egy férfit láttam, tudtam ki az - most is tudom - és azt is tudtam, hogy szexuálisan szeretne velem érintkezni, én is akartam, de mivel az utasítás arra vonatkozott, hogy új élményekkel kell feltöltődnöm éreztem, hogy ez nem éppen egy kiadós szexszel érhető el, így az "álomkép" tovaszállt. Ezután a halott apámat és a nagyapámat láttam karöltve elsétálni a réten át, ami azért volt felettébb furcsa, mert a valóságban a nagyapámnak nem volt lába, hiszen amputálták. Ez már sok volt, elkezdtem sírni, itt a hipnotizőr kérdezett, válaszolnom kellett, de nagyon-nagyon nehezen tudtam csak beszélni. Ezt követően a terapeuta utasított, hogy vegyem még egyszer szemügyre a helyet, ahol vagyok, töltődjek fel, élvezzem a nyugalmat, és menjek vissza a lépcsőhöz - szépen lassan visszavezetett a valóságba...

Az embereknek csak tíz százaléka erősen hipnábilis, öt százalékukat kevésbé lehet hipnózisba vinni, míg a maradék nyolcvanöt százalékkal azért lehet boldogulni, ha nem is könnyen. Persze vannak olyan emberek, akiket egyáltalán nem szabad hipnotizálni, mert veszélyes rájuk nézve, ilyenek azok az emberek, akik súlyos személyiségzavarban szenvednek, akik erős gyógyszer, alkohol, drog hatása alatt állnak. A vak és siket emberek csak korlátozottan hipnotizálhatóak. Jogos a kérdés, hogy mire jó a hipnózis? Terápiában használható testi és lelki betegségek, pszichoszomatikus tünetek, megbetegedések kezelésére, de egészséges embereknél is alkalmazható teljesítménynövelésre. Számtalan területen használják, például szülésnél segít a fájdalmat kiiktatni, sőt a fogászati kezelésekben is egyre elterjedtem a hipnózisban való tömés. 

Minden bizonnyal a hipnózist véletlenül fedezte fel az emberiség. Az őskorban kultikus események során alkalmazták, de itt leginkább önszuggesztióról volt szó, inkább vallási háttere volt. Egyiptomban volt az első olyan hipnózis, amely irányított volt, s állatmutatványoknál használtak, a British Museum-ban található papirusztekercsen olyan írások vannak, amely azt mutatja be, hogy egy ember miként vezette "orránál fogva" a vad oroszlánt. Az ókori Görögországban gyógyító hatását használták ki a hipnózisnak, meditatív állapotnak, a kereszténységgel pedig a szerzetesek lettek a hipnotizőrök, akik szintén gyógyítottak. A sötét középkor a hipnózissal való gyógyításra is keresztett vetett, ugyanis az inkvizítorok boszorkányságnak tartották a hipnotizálást, így aki ezt művelte máglyán végezte. Tudományosan a XVIII. században kezdtek el újra foglalkozni a hipnózissal, Franz Anton Messmer szeánszokon végzett csoportos gyógyítást, ő alapította meg az első hipnózisiskolát. Messmer egyik tanítványa, Chastenet Puységur márki kezdett el verbális szuggesztiót alkalmazni. Természetesen Freud is sokat foglalkozott a hipnózissal, hisztériáról szóló tanulmánya, illetve ennek a "betegségnek" a gyógyítása is a hipnózisból indult ki. A pszichológia kutatásával leginkább a 1960-as évektől kezdve kezdtek erőteljesen foglalkozni, kifejlesztették a hipnoterápiát, és az ebben a módosult tudatállapotban lévő gyógyítást. Persze a cirkuszi mutatványok között is voltak hipnotikus számok, gondoljunk csak Thomas Mann Mario és a varázsló című írására, fene sem akarta megcsókolni Cipollát, mégis megtörtént.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások