Lélek

Az a fránya egoizmus

4214

Mi az? Egy hatalmas folt az emberiség paplanján, amely képes elnyelni a valódi értékeket és összetörni egy szempillantás alatt a lelkünket? Lehet. Kézzel nem érinthető, jelzőként negatívan értendő fogalom? – Egoista. – Mondják sokan sokaknak, pedig mindenki az, kivétel nélkül. Emberi ösztön, lételem, tulajdonság. Szükség van rá, ám akadályoz. Folyamat vagy puszta önzés? A bennünk dúló háborúk önmagunkkal és a külvilággal szemben befolyásolnak minket. Nem egyszer gondoltam, arra hogy megbolondultam. Egyszer felhőtlen vidámság jár át kívül, belül, aztán hirtelen elromlik minden, és arra eszmélek, hogy „verem a földhöz” magam? Milyen „szemétség”, hogy tegnap még minden rendben volt, ma meg már mindenben csak a rosszat látom. Badarság. Ugyanaz a színpad, ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanabban a korban és mégis belülről hat rám valami, ami miatt negatívan látom azt, ami tegnap még csodálatos volt… Hajlamosak vagyunk beleképzelni dolgokat dolgokba. Ezzel remekül el tudjuk rontani saját kedvünket és a környezetünkét is. Átadjuk a negatív energiánkat dühvel, hisztivel, önsajnálattal a másiknak, aminek következményeként a másik is idegbeteg lesz és visszapasszolja nekünk… Akár egy labdát folyamatosan dobáljuk egymásnak a feszültséget. Ráadásul ehhez még szavak sem kellenek. Elég, ha egymás közelében intézzük a dolgainkat és az arcunk hirdetőtáblaként funkcionál, amire az van kiírva: „ rühellek mindent”. Jó játék, de nagyon fárasztó és véget nem érő úgy hogy inkább próbáljunk meg uralkodni magunkon és az érzéseinken.

Nem vagyunk ám könnyű helyzetben. Egoizmusunk teljes kibontakozásához a világ elegendő lökést, ötletet ad (nehogy már a végén elkezdjünk gondolkodni). Birkatársadalom. Megmondják mit tegyél és te azt teszed, mert az biztos úgy jó. Bizonygatják, hogy mennyire jó lesz neked, aztán ha baj van, mentik a bőrüket.
Minden arra megy ki, hogy megtanítsák neked Te vagy a legfontosabb, Te egyedi vagy, már csak egy kis ez kell hozzá, meg egy csomag az. Te meg szaladsz, rohansz, nehogy kifuss az időből, hogy megvehesd a legújabb limitált kiadású terméket, hisz már csak egy hajszál választ el attól, hogy általa tökéletes ember legyél. A dolog keserédes szimfóniája, hogy nem leszünk különbek másoknál. Így legalábbis nem.

Felesleges hagynunk, hogy a világ ránk erőszakolja azt amik nem vagyunk. Nem véletlen, hogy őseink mindig azt mondogatták „mindig hallgass a szívedre”. Tényleg ezt kéne tennünk nem pedig saját eltorzult nárcizmusunkban gyönyörködni nap mint nap, vagy azon tűnődni hogy mi az, ami még nincs meg a boldogságunkhoz. Az életünket mi irányítjuk, nem holmi mosóporok, ruhamárkák és a többiek. Miénk a testünk, lelkünk és az egonk. Egészséges egoizmusra szükségünk van, de tudnunk kell különbséget tenni bizonyos dolgok között. Lehet, hogy éppen abban a pillanatban nem magunkra kéne gondolni, csak néha bele kéne éreznünk magunkat mások helyzetébe, lehet az a szeretőnk, a gyermekünk, a családunk, mindegy. Lényeg, hogy törjünk ki abból a tudatalattinkból kiinduló tudatból, miszerint: mindegy mi történik csak nekem jó legyen… Ha nem mindig magunkkal foglalkozunk a világot is szebbnek fogjuk látni, nem lesz szükségünk többre, mint amink van. Persze céljaink lehetnek, de alapvetően az a lényeg, hogy megtaláljuk a boldogságot. Amikor végre elfogadjuk azt a színteret, amit az élet rendelkezésünkre bocsátott és megtanulunk játszani benne, megtaláljuk a harmóniát, ami mindig is ott lakozott bennünk, csak éppen a jin-jang egyik felének túlsúlya által kiváltott egyensúlyzavarok közepette…


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások