Közösség

Ízlésterrorizmust!

4215

Néhány hete Európa legnagyobb telekommunikációs cég sajtótájékoztatóján voltam, ahol egy világhírű énekes is jelen volt. Hemzsegtek a médiaarcok az eseményen, fiatalok, idősebbek, csajok, pasik vegyesen. Felfigyeltem rá, hogy nagyon sokan - még akkor is, ha nyilvánosan szerepelnek - igénytelen, ízléstelen, ápolatlan testtel és szettben jelennek meg. Zsíros, lenőtt haj, koszos, hosszú köröm, széttaposott cipő, rojtos nadrágalj, izzadtságfolt, és sorolhatnám sajnos sok ezer karakteren keresztül. Az tűnt fel, hogy leginkább a negyvenes pasik, akik a világ legtermészetesebb módján viselik az igénytelenségüket. Ezt követően a szerkesztőségben is felmerült ez a téma, és addig-addig csűrtük csavartuk a témát, hogy arra jutottunk - most sokatoknak ki fog nyílni a bicska a zsebében, de vállalom -, hogy a magyarok összességében mindenre igénytelenek, ízléstelenek, slendriánok! Igen, mindenre. A környezetükre, az otthonukra, a küllemükre, a beszédjükre, a olvasmányaikra, a kultúrájukra.

Jogosnak tűnhet a klasszikus kérdés: "Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy? "Nem, a divatnak ehhez semmi köze, most szeretném nagyon kategorikusan kijelenteni. A trend nem számít, amennyiben ízlésről van szó. Az ízlésesség, az esztétikumra való alapvető vágy, valószínűleg alapvető igénye egy ép lelkületű, normális - értem ezalatt, hogy nyitott gondolkodással rendelkezik -  embernél. Számtalan olyan ízléses példát tudok hozni, ami nem, hogy nem a legutolsó divat szerint készült, de már vagy öt-tíz éves darab. Nem kell feltétlenül ruhára gondolni. Mindenesetre, amikor egy gyors közvélemény-kutatást végeztem a témában, leginkább az embereken lévő külső jegyekbe tudtak a válaszadók belekötni. Az első nagy kategóriát a higiéniai követelmények be nem tartása adta. Ilyenképpen megjelentek a következő felháborító, létező dolgok: izzadtságfolt, lenőtt, festett köröm, csipa, maradék rúzs a szájszegletben, hónaljszőrön himbálózó izzadtsággátló maradvány, lenőtt, zsíros haj, elhanyagolt bőr. Belátható, hogy ezeknek a megléte nem azon múlik, hogy kinek mekkora a jövedelme, mi az aktuális divat, és mennyire vagyunk elfoglaltak. Lehet, hogy annyira elfoglaltak vagyunk, hogy hónapokig nem jutunk el a kozmetikushoz, de egy kamillás arctisztítás, illetve egyéb konyhából megoldható arcpakolással tisztán és egészségesen tudjuk tartani a bőrünket, nem? Az emberek megjelenésével kapcsolatos második nagy kasztot, az öltözködési problémák jelentik. Szépérzékkel megáldott megkérdezettjeim a következőket utálják látni: papucsról lelógó lábujjak - tehát kisméretű lábbeli -, szilikonpánt - a nagy klasszikus -, túlságosan mély dekoltázs, nyitott ingben leledző turista, barna, férfi szandál zoknival, vagy akár zokni nélkül is, bluetooth füles, fehér vászonnadrág férfiakon, lábszárközépig érő nadrág - férfiakon és nőkön is kikészítő -, barna műszálas zokni pasikon, krepp, testszínű harisnya csajokon.

Nagyon tanulságos a következő levélrészlet, amit arra kérdésemre írt egy kedves ismerősöm, hogy milyen igénytelenség készítette ki legutóbb: "Elmentem a Fashion Extasy nevű sokszereplős divatbemutatóra, ami ilyen másodvonalbeli dolog, de gondoltam érdekes lehet. Volt benne pár jó ötlet, de volt, amin tökre kiakadtam, hogy a fiatal tervezők a saját divatbemutatójukon olyan ruhákban jönnek ki a bemutató végén, mint amit a bénább gimis osztálytársaimon láttam legutóbb nyolc évvel ezelőtt. Nem kötelező talpig Stella McCartney-ben nyomulni, de szerintem, ha az a szakmád, hogy ruhákat tervezel, akkor nem jöhetsz ki trapézfarmerben a kifutóra! Turiból és leértékelt Zarából is lehet normálisan öltözni. (...) Nemhogy a fogyasztók, de konkrétan a tervezők - forgalmazók - sincsenek tisztában a mércével. Azzal, mi folyik külföldön és ők mit tesznek le az asztalra ehhez képest. Tanulságos ez az egész." És tényleg, hogyan is várhatnánk el, hogy az átlag ember, aki sose tanulta meg sehol, hogy mi az esztétikus, mi a szép, mi az ízléses, a stílusos, mindezeknek megfeleljen? És egyáltalán meg kell-e felelni?

Igen, meg kell. Azért, mert az ember hangulatára, életérzésére van hatással a csúnyaság, az igénytelenség, a ízléstelen környezet. Rengeteg olyan problémával kell nap, mint nap szembe néznünk, amelyek hatalmas stresszt okoznak bennünk. Gondolhatunk is egyéni , társadalmi problémákra, anyagi nyomorra, betegségre, halálra, és ilyenkor szokták nagy bölcsen azt mondani, hogy próbáljuk meg észrevenni az élet, a minket körülvevő környezet, apró szépségeit, mert az bizony jó hatással van a pszichénkre. De mit figyeljünk? A gondozott, rendben tartott városi környezetünket? Az útszélén szépen nyírt füvet, vagy annak az illatát? A házak szépre festett homlokzatát? Az utcán tucatszámra szembejövő, csinosan felöltözött nőket, férfiakat? De hiszen ilyenek nem léteznek Magyarországon vagy, ha elvétve igen, akkor is nagyon kicsi az esély arra, hogy pont a mi utunkba kerülnek. És ennek köszönhető az, hogy mindenki savanyú pofával ül a metrón, gorombán, mogorván kommunikál, néz, és viszonyul, és egy semmi gyönyört fel nem fedező szomorú társadalomban kell élnünk.

Még az olyan alapvető dolgoktól sem kapjuk meg az igényességet, esztétikumot, amelyeknek eleve az lenne a feladatuk, hogy azt közvetítsék. A rögtönzött közvélemény-kutatásomban megszólaló egyik ismerősöm például ki nem állhatja a városban fellelhető kirakatok minőségét, milyenségét: "Magyarországon még mindig az a menő, ha minél nagyobb betűk vannak keresztbe feltoszva a kirakatra lehetőleg neon színekben. Alig látni normális üzletportát, aminek igényes cégtáblája van. Ráadásul aggasztó a neonvilágítás burjánzása a kirakatokban. És még megemlíteném a kirakatrendezés siralmas jelenségeit is, mindent ugyanúgy csinálnak meg, ahogy tizenöt évvel ezelőtt, kivéve a nemzetközi üzletláncokat, azokat viszont mindenhol ugyanúgy rendezik be." Az egyéniség elveszett, a konformizmus teret nyert! Mindenhol! Legyen szó öltözködésről, hajviseletről, reklámokról, plakátokról, újságokról, házakról, lakberendezésről, utcaképről, bármiről, sehol nem találkozunk egyedi, szép megoldásokkal Magyarországon. Nem szeretek a "nyugattal" példálózni, nem is teszem. Ha valaki Csehországban, Krakkóban, Lettországban, Szlovéniában, Horvátországban jár, meg fog döbbenni az ott élők nyitottságán, mintha nem is északra vagy keletre, délre mennék, hanem egyenesen "nyugatra". A nyugat ebben a szövegkörnyezetben már nem égtájat jelent sajnos, hanem egy nyitottabb, fejlettebb, modernebb világot. És, ha valóban nyugati irányba tekintünk, Britannia, Németország, Hollandia, Franciaország irányába, akkor egyenesen úgy érezhetjük, hogy egy másik bolygóra látunk rá. Az van, hogy Magyarország a kakukktojás.

Hogy ennek mi lehet az oka? Mármint a kollektív igénytelenségnek... Nos, sokat agyaltam ezen, miközben ezt az eszmefuttatást írtam, és sok-sok dolog eszembe jutott. Meggyőződésem, hogy a kommunista éra hatalmához van köze ennek is, mint annyi más dolognak, ami rosszul működik ebben az országban. Ha csak a divatot vesszük, mi volt abban a negyven évben? Konfekció, egyforma ruhatár, egyforma bútorok, egyforma házak, egyforma városok, egyforma gondolatok. Ízlés? Egyéniség? Semmi esetre sem! Szóba sem jöhettek egyéni elképzelések, mindenkit betereltek a csordába és a birkaszellemet átvették az ott lévők. Jogos lehet a felvetés, hogy az ég szerelmére, húsz éve megtörtént a rendszerváltozás!? Nos tény, de a szüleink, a nagyszüleink, akik hatással voltak ránk abban az érában nőttek fel, szocializálódtak. Semmit nem tudtak a világról, kerítéssel körbevett világban éltek, itt-ott ki lehetett kukucskálni, de csak arra volt energiájuk, hogy ámuljanak, a gondolatoknak, a tetteknek, a szavaknak már nem lehetett helyük. Az általános esztétikai igénytelenség oka egyértelműen történelmi-társadalmi, a mi nemzedékünk tétován keresi az útját, bizonytalanul kóborol. És sokaknak az irányadó a média, akiknek órási felelőssége van - újraélesztett téma, nem vesézzük ki - abban, hogy merre tereli az embereket, és milyen értékeket közvetít.

Zárkózottak vagyunk, nem figyelünk oda a másikra. A nyitottság egyenes következménye a befogadás, tehát a ismeretek megszerzése. Viszont ez megköveteli azt, hogy gondolkozzunk, hogy diskuráljunk, és ne megszóljunk, kitaszítsunk, lenézzünk. Nehéz embernek lenni, és emberek között élni, ezek szerint. Nekünk már bőven meg van a lehetőségünk arra, hogy a karosszékben ülve bejárjuk a világot. Sokunk beszél nyelveket, angolul minimálisan, szerintem a kilencven százalékunk. Elég néhány street fashion-höz hasonlatos blogot megnézni, akik megmutatják nekünk a külföldi utcák emberét, máris olyan ízlésformáló élményben lehet részünk, amit egyetlen haza divatlapból sem sajátíthatunk el. Teljesen felesleges tucatszámra, hónapról hónapra felhalmozni a kozmót, a joyt, és egyéb magazinokat, mert akármilyen jó kis szettek is jelennek meg azokban, nem nekünk szánják. Nem százhatvan centis, itt-ott kerekebb, máshol meg laposabb csajoknak, hanem nyurga modelleknek, akik egy pillanatig viselik csak, tehát nem futnak benne a zöldségeshez, nem nyomorognak a BKV-n, csak egy pillanatot mutatnak be adott összeállításban. Ha elszakadunk az öltözködéstől, akkor is számtalan olyan online platform van, ahol szét lehet nézni a nagyvilágban. Nem kell feltétlenül a dizájnépítészetre rákeresni, vagy a japán kertépítészetre elég, ha fotókat nézegetünk más városokról, rögtön feltűnik a különbség.

Az igénytelenség oka az információ hiány. Egy terrorista csoportot szeretnék, akik az ízlés bombáját felrobbantják hazánkban!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások