Közösség

Psszt, nem hallom, mit mond!

4181

Eleinte bájosnak találják, idővel megszokják, végül az őrületbe kergetem a köröttem levőket folyamatos hallgatózásommal, a városi ember legolcsóbb és legkedvesebb hobbijával. Akik már ismernek, pontosan tudják, mikor van az a pillanat, amikor nem szólnak hozzám akár egy egész vacsora alatt, mert annyira leköt a szomszéd asztalnál folyó párbeszéd. Ismerős, ugye?

A hallgatózás egyrészt kikerülhetetlen, másrészt kitűnő unaloműző vagy éppen szociológiai tanulmány, s legtöbbször akaratlanul is teszi az ember. Nem is jó szó erre a hallgatózás, hisz annak pejoratív tartalma nem fedi az akaratlanul elcsípett beszélgetéseket, eszmecseréket, életbölcsességeket. Ülsz egy étteremben, kávézóban, és helygazdaságosság miatt egészen közel ül hozzád pár vadidegen - naná, hogy hallod őket, és naná, hogy oda-odakap a füled, eszed, ha valami érdekes, bizarr, intim vagy bosszantó történik náluk. Nincs ebben semmi különös és szégyellnivaló.

A város hangjai

Ha egy átlagos nagyvárost veszünk, ahol pár millió ember él, de elég persze pár százezer is, menthetetlen, hogy folyamatosan egymás életében vájkáljunk - látjuk, halljuk, ki mit vesz a közértben, a drogériában, a patikában, hogy ki mit eszik, mit iszik... Halljuk az utcai, kávézói, éttermi beszélgetéseket, halljuk ugyanezeket a villamoson, a buszon, s a mobilozás óta még annál is többet hallunk. Ma például megtudtam egy erős orgánumú úszóedzőtől, hogy Kata mamája nem átallott panaszkodni az edzések minőségére, miközben a drágalátos Kata az ötször négyszázat se tudja időre leúszni, s végig húzza magát a kötélen. Ráadásul Kata folyton pisilni jár ki edzés közben, az utolsó órán pedig sírva rohant ki. Oké, a Tomi rácsapott a fenekére, de ez akkor sem járja.

Tegnap egy kerthelyiségben azzal lehettem bölcsebb, hogy infláció és munkanélküliség nem azért van, mert valaki kitalálta, hanem mert az van. Nemrégiben pedig a Balaton partján jó hosszan merülhettem bele két nagymama életébe. Az egyiknek a lánya hülye, a másiknak az unokája. Az a büdös kölök egész nap zenét hallgat ugyanis, délben kel, és csak a zene, a zene. Nem érdekli semmi, és azt mondja, majd lemezlovasságból él. De hát ahhoz is kell egy diploma - na ez volt az a pont, ahol annyira belefolytam volna a beszélgetésbe, hogy megvitassuk, elmúltak már a papírfüggő idők.

Egyetlen olyan alkalom volt, mikor valóban muszáj volt beavatkozni, hogy az alanyok végre túllendülhessenek egy problémán. Kissé ittas lány és fiú vacsorázott ekkor a Szieszta pizzériában - aki ismeri, ezzel mindent elmondtam - és azon rágódtak, vajon mi is lehetett a Karthago Elefántdübörgés című számának története, mert valami rémlik nekik. Hát megmondtuk, és szinte hallatszott a feszültség lufijának szétpukkanása. De ez a ritka eset, többnyire természetesen nem szólunk bele csak unottan hallgatjuk az okoskodásokat, az üresfejű locsogást, az érdekes élettörténeteket vagy bármit, amit a fülünkbe tolva élnek és mondanak az emberek.

Pofátlanul

Tény, hogy én sajnos hajlamos belefeledkezni a kagylózásba, és volt, hogy rám kellett szólni, vegyek már vissza, de istenem, olyaaaan érdekes volt éppen, és alig hallottam, mit válaszol a csaj a barátnőjének arra a szuperizgi kérdésre, mert zörgött a pincér, akit ilyenkor legszívesebben leintenék, hogy csendesebben már, na. Borzasztó vagyok, de felettébb érdekesnek találom mindezt, hisz saját környezetem és közegem nyilván bizonyos szempontok alapján akaratlanul is szűrt, így ezek a lopott pillanatok azok, mik alkalmat nyújtanak arra, hogy egy icipici kukucskálólyukon keresztül belepillanthassak abba, hogyan gondolkoznak, hogyan beszélnek, hogyan vélekednek mások mindarról, ami az élet. Hogy egyáltalán mi az, ami beszédtémává válik náluk.

Persze aztán ott vannak az olyan zsíros fogások is, amikor egy első randi mellett sikerül helyet foglalnod, na ez az egyik kedvencem. A feszengős fázistól eljutni a pillanatig, ahol kiderül, lesz-e az egészből valami vagy becsületből végigcsinálják, az roppant izgalmas és szórakoztató. Szakítást végignézni és végighallgatni azonban már egyáltalán nem az, és nem is értem soha, hogy ezt miért kell nyilvános helyen csinálni. Ilyenkor a lányok többnyire sírnak, egy idő után már az sem érdekli őket, hány ember látja, a pasik pedig többnyire szótlanul várják, legyen már vége ennek az egész rémálomnak.

Overheard in a világban

Túlnyomórészt azonban közömbös vagy vidám pillanatokat szerezhetünk magunknak ezzel, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a világ számos pontján már komoly gyűjteményük van az elcsípett ostobaságoknak, furcsa helyzeteknek vagy éppen életbölcsességeknek. Mindez overheardin... néven fut a neten, és elnézést minden angolul nem beszélőtől, de sajnos ezen a nyelven virágzik ez a műfaj, mint minden más is az interneten. Amire először rákattantam, az az overheardinnewyork, ahol külön celeb, strand és irodai szekció szerint is szűrhetünk. Ugyanezt megtaláljuk Londonból. Dublinból, Liverpoolból, Nairobiból vagy éppen mindenhonnan. Ha vérbeli hallgatózás-fetisiszták vagyunk, előbb-utóbb az overheardin oldalak a kedvencek között landolnak, és a szokásos e-mail, hír és közösségi oldal csekkolás mellett ezekre is felcsúszunk, hogy a reggeli kávélöket mellé némi emberi ostobasággal is felturbózzuk magunkat. Igen, ostobaság, hiszen ezeknek az oldalaknak a többsége nem szól másról, mint az idióta emberi megnyilvánulásokról.

Van itt minden: részegek, drogosok, hajléktalanok, duhajkodó ifjúság... Ha már igazi megszállottak vagyunk, óhatatlanul kategorizálunk, és persze ilyenkor születnek meg az efféle kijelentések: "Ezek az amerikaiak milyen hülyék", vagy "Hát az írek valóban rengeteget piálnak". Mély szociológiai okfejtésről persze szó sincs, de annyira vicces szembesülni, hogy a gyerekek beszólásai a világ többi részén is nagyon szórakoztatóak, hogy a tinik előszeretettel vitatják meg szexuális tapasztalataikat nagy nyilvánosság előtt, sőt, az egyetemi tanárok nemcsak nálunk szarkasztikusak. Az pedig már tényleg csak sluszpoén, hogy olykor visítva röhögünk ezeken a nemzetközi elszólásokon, holott minden bizonnyal mi sem folytatunk Hegel-i magasságú csevejeket, mikor éjjel kapatosan zötykölődünk az éjszakain. A rendszer egyszerű, hallasz valamit, beküldöd, az oldalra pedig kikerül. Ugye akarunk ilyet magyarul is, ugye?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások