Lélek

Jó, akkor szakítsunk!

4164

Annyira könnyen és sokan mondjátok a kommentekben, hogy "Hagyd ott!", "Válj el!", "Lépj tovább!", amikor valaki panaszkodik, tanácsot kér szerelmi ügyben. Pedig lehet, hogy olyan kapcsolatokat rombolnánk szét könnyedén, amelyek valójában megérnének némi melót, hogy ne kelljen szakítani és boldogok legyünk, végleg. Vannak problémák, s persze van, hogy a szex sem jó, nyilván előfordulnak még nagyobb drámák is. De a drámák, amelyeket együtt éltek túl, közösen oldotok meg, azok csak megerősítik a kapcsolatot. Persze olyan jó az a mese, aminek az a vége, hogy "Boldogan éltek, míg meg nem haltak." De olyan a legritkább esetben van, hogy mindenféle probléma, gond, konfliktus nélkül lehessen lavírozni egy kapcsolatban.

Váló ok

Annyi rengeteg példát fel tudok hozni, ami barátaim, sőt korábban az én életemben is meghatározó volt. A legblődebb, amelyet mára sikerült átértelmeznem, az a következő: minden kapcsolatban vannak kompromisszumok, ugye ez evidens, mindenki így vélekedik? Na, nem. Én hosszú-hosszú éveken keresztül hittem abban, hogy az igazi, valódi, minden feltételtől mentes szerelemben, két ember kompromisszumok nélkül képes egymás mellett, együtt szárnyalni. Ezt a badarságot hittem, és e szerint is éltem, és persze csodálkoztam, hogy nem tudok tartósan párkapcsolatban lenni. Hogy ez mitől változott meg? Valószínűleg a szeretettől és attól, hogy tapasztaltam egy csomó rossz dolgot, saját makacsságomból fakadóan. 

Ő az igaz!

Nem hiszek az igazi létezésében, viszont az örökké tartó szerelemben igen. Felesleges kergetni egy idealizált képet, ezáltal folyamatos csalódásba taszítani önmagunkat. Az a szerelem, ami összehoz két embert, amiből kialakul egy párkapcsolat, egy család, az nagyon-nagyon sok munkával érhető csak el. Biztosan kellenek olyan stabil pontok, amelyek biztosítják az érzelmeinket, amelyek által érezhetünk kellő erőt és energiát a munkához, ami a párkapcsolat megvalósítását, fenntarthatóságát teremti meg. 

Add oda magad!

Anélkül, hogy magunkból kicsit visszavennénk - természetesen az egónkból, az akaratunkból -, nem működhetünk együtt egy másik emberrel. Figyelni kell a mellettünk lévőre, talán még jobban, mint saját magunkra. Amikor meglátunk a másikban egy kijavíthatatlannak tűnő hibát, akkor igyekezzük megkeresni azt a pontot, amiért nekünk ez a rossz tulajdonság mégiscsak szerethető. Sok csaj panaszkodik, hogy a pasik olyanok, mint a gyerekek. Nem képesek még enni sem nélkülünk. Valamiért mégis szeretjük ezt bennünk - s ez talán nem más, mint az irányíthatóságuk.

Felmelegített káposzta

Gondoljuk végig, hány olyan ismerősünk van, akik újra együtt vannak a régi szerelmükkel, de valahogy már nekünk sincs bizalmunk benne, hogy együtt maradnak végérvényesen, hiszen egyszer már szakítottak. Mennyire más lenne a helyzet, ha mondjuk úgy alakult volna a dráma, hogy közösen jönnek ki belőle, és egy irányba folytatják a közös útjukat? Akkor a környezetük sem nézne rájuk bizalmatlanul, és a munka által nyilván ők is értékesebbnek, stabilabbnak éreznék a kapcsolatukat. Nagyanyáink sem rohantak rögtön az ügyvédhez, hanem így-úgy igyekeztek megoldani a problémájukat.

Erény

Vannak olyan közhelyszámba menő, ezért valóságalappal rendelkező kapcsolati tulajdonságok, amelyek betartása, használata, magunkévá tétele biztosítja, hogy hosszútávon is jól működjenek a szerelmi viszonyaink. Varázsszavak: alkalmazkodás, megértés, tisztelet, bocsánatkérés, megbocsátás. Egyszerűnek tűnik, de ha végiggondoljuk, hogy egy-egy veszekedés során ezek közül melyiket szoktuk alkalmazni, azt hiszem legalább magunknak beismerhetjük, hogy egyiket sem. Legalábbis az első fél órában...

A valóság

Huszonévesen simán elhisszük, hogy létezik az igazi, akihez nemhogy alkalmazkodni nem kell, de minden döccenő nélkül tudunk együttműködni - aztán idősödünk, tapasztalunk, pofára esünk, illúzióink odavesznek, majd házasságot kötünk kompromisszumok árán. Ha lusták vagyunk, nem dolgozunk együttlétünk tökéletesítésén, akkor rájövünk, hogy ez - így - nem működik, és a közös életünk, gyerekeink romjain ücsörgünk, csak azért mert ostobák voltunk, lusták változtatni.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások