Közösség

Más világok

4150

A művészet egy-egy ember világának a tükröződése. Néha annyira jó belenézni más fejébe, szívébe, és ezt a legszabadabban műalkotásokon keresztül tehetjük meg. Körülnéztünk, hogy milyen kiállítások vannak jelenleg, amelyeket semmiképpen nem hagynánk ki, de legalábbis a kíváncsiság odaterel minket.

Budapesten járunk

Májusban újranyílt a tavaly nyáron bezárt Dorottya Galéria, jóllehet, nem az eredeti elképzelések szerint. Az egész épületre kiterjedő korszerűsítési munkálatok, amelyek a galéria átalakítását, felújítását is jelentették volna, az épület jogi státuszában bekövetkezett változás következtében sajnálatos módon elmaradtak. A kiállítótérben az év végéig a Műcsarnok az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel együttműködve rendezi meg a "Köztes idő" címet viselő kiállítássorozatot, az épület és a galéria jövője azonban egyelőre bizonytalan, ezért igyekezzünk ellátogatni ide! A 2009-es kiállítási program is erre a bizonytalan helyzetre reflektál, amelyben még nem lehet tudni, hogyan alakul a kiállítóhely jövője. A program célja a várakozási időszak értelmes felhasználása, illetve az, hogy a galéria státuszának jövőbeli alakulását pozitívan befolyásolja. Az öt kiállítás és a kapcsolódó események öt gondolatcsomag köré szerveződnek. Ezek a galéria jelene és emlékezete, az álmok/ideálok/tervek, művészet és közönség viszonya, design és művészet, valamint a továbblépés lehetőségeit hordozó erőforrások. A Köztes idő kiállításai: A terv - Lia Perjovschi kiállítása, 2009. június 24-től július 30-ig; Jöjj! - A SZ.A.F. (Fischer Judit és Mécs Miklós) kiállítása 2009.09.07. - 2009.09.27-e között, Tipo-pass - Tipográfia a művészet és a design között - A Société Réaliste, Fogarasi András és mások kiállítása, 2009.10.14. - 2009.11.15-e között; és Erhardt Miklós kiállítása 2009.11.25. - 2009.12.20-a között. Részletek még itt

Sztárok a falon

Anton Corbijn Retrospektív kiállítása a Ludwig Múzeumban az év kiállítása. Jöhet már bármi, ez az. Ismert arcok, ismeretlen megvilágításban. Reflektor és manír nélkül. Meg kell nézni! Kötelező és kultikus! Anton Corbijn holland fotós, rendez videóklippeket, játékfilmeket, de most maradjunk a fotográfiáknál, és leginkább a monochromoknál. Másként fotóz sztárokat, mint ahogy azt megszokhattuk. Ezek a képek nem kerülnek a fel a People magazin címlapjára, hiába vannak rajta ikonok, sztárok, Hollywood-i rendezők, színészek, még akkor sem, ha még oly híresek is. Ha kapásból nem tudod hova tenni Anton Corbijn, akkor gondolj a U2-ra, a Depeche Mode-ra, és asszociálj! A fotós ugyanis bőven hozzájárul, ezeknek a bandáknak a vizuális sikeréhez. A Ludwig Múzeumban július 5-ig látható kiállítása a holland fotográfus több mint harminc éves munkásságát mutatja be, van kép bőven, és nem is akármekkora méretben! A vizuális kultúra, a fotográfia utóbbi évtizedeihez jelentősen hozzájárul munkássága. Ma, ha egy fejlődő fotós rocksztárokat megy fotózni, tuti átlapozza Anton Corbijn munkáit. Rengeteg művésszel dolgozott együtt, ez a LUMU-ban is látható, szerencsére nem csak néhány kép van kiállítva. A fényképeken - bár a legtöbb fekete-fehér, és talán pont emiatt - olyan arcok vannak, amelyek láthatóan elindítottak valamit a fotósban. Nem feltétlenül azt lehet érezni, hogy kedvelte az illetőt, hanem az, hogy az exponáló emberre hatással van. Minden fotóban benne van a fotóművész, a zenész, színész, rendező, festő, bárki, és a kettejük munkája. Egy darab mindannyiukból. A valódi én mutatkozik meg a képeken, nem a reflektorban úszó, pózba vágott emberek. Különlegesek ezek a képek, ahogy nézed, érzel valamit a rajta levők kisugárzásából, a miliőből, ami körül veszi őket, libabőrt okozó projekt, tényleg. Záróparty!

Keresem a vidéket

Debrecenben a MODEM-ben, a Modern és Kortárs Művészeti Központban, augusztus 13.-december 31. között Messiások tárlat lesz. A közel két éve szerveződő kiállításra tizenhat ország több mint nyolcvan múzeumából - például a párizsi Musée D'Orsay-ból, az amerikai Andy Warhol Múzeumból vagy a moszkvai Tretyakov Képtárból -, illetve magángyűjtőktől érkezik mintegy 200 munka a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központba. A világ megválthatóságával és a messianizmus gondolatával foglalkozó modern és kortárs alkotásokat ilyen átfogó, ugyanakkor számos értelmezési lehetőséget felkínáló kontextusban még sehol nem láthatta a közönség. A művek tematikusan kapcsolódnak egymáshoz. A kiállítás témája a messianizmus és a megváltás vallásos, illetőleg profán szférája a nyugati kultúrában. A tárlat a témát nem kronologikus rendben kívánja bemutatni s nem akar semmilyen történeti, teológiai vagy pszichológiai nézőpont illusztrációja lenni. A modern és kortárs vizuális művészeti alkotásokban megjelenő árnyalt közelítéseket, katartikus elbeszéléseket olyan új összefüggésrendben mutatja be, amely képes arra, hogy aktualizálja és a látogatók számára egzisztenciálisan fontossá tegye a megváltás gondolatát.

Vissza Pestre

Swimmingpool elnevezésű csoportos kiállítás lesz a Ferenczi és Tsai Aukciósház és Galériában, a Falk miksa 3-ban, július 1-jétől 30-ig, ahol Dobos Réka, Elek Judit Katalin, Dennis Michael Beviz, Jahoda Réka, Szabó Klára Petra, Szunyoghy Viktóri és Verebics Ágnes műalkotásait pillanthatjuk meg, persze, hogy a medencével, vízzel, stranddal, nyárral kapcsolatban. Egy hűsítő, üdítő tárlat a nyári kánikula közepén - vagy inkább monszun. A kiállítás ötlete még ezen esős június vég előtt, a negyvenfokos kánikulában született meg. A hőség, a víz iránti vágy és a művek hirtelen egymásra találtak egy „egyszerű” koncepció ürügyén. Könnyű nyári kiállítás, első ránézésre: bájos strandi, vízparti, úszómedence melletti, víz alatti csendéletek, akár…
De erre az egyszerűségre már maga a technikai sokszínűség is rácáfol: fotó, videó, digitális print, festmény, akvarell látható a kiállító térben. Jobban körbenézve szembetalálja magát az ember egy-két kevésbé bájos, nem éppen nyári emlékképpel. Legkirívóbbak e tekintetben Verebics Ági kis „szocio” víz alatti videói – ahogy maga a művész nevezi őket - , mind hangilag, mind képileg eltávolítanak a közhelyes, a kiállítás címéből fakadó első asszociációnktól. Akárcsak a Felhajtó erő című képe, mely nem egy idilli, de annál hétköznapibb víz alatti strandélményt idéz meg. Dobos Réka Jelentésváltozás című fotósorozata a megszokott környezetből áthelyezve, elkülönítve jeleníti meg a medencét, ezáltal megváltoztatva, illetve átértékelve eredeti jelentését. Elek Judit Katalin uszodájában egy guminő lebeg a vízben, ironikus módon emlékeztetve, rájátszva tárgyak és helyek furcsa, szokatlan találkozására. A játékosság a kevésbé bizarr, elvont művekre is jellemző. Jahoda Réka balatoni, labdázós fotómontázsa, Szunyoghy Viktória Kis vizes című olaj-vászon sorozata, illetve Szabó Klára Petra medencés akvarelljei a játékos, könnyed témaválasztás mellett, technikai kivitelezésükkel hívják fel magukra a kitüntető figyelmet.

És ti? Jártok kiállításokra? Ajánljatok bármit!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások