Étel+Ital

Kidobott pénz!

4117

Inkább főzök, mint rendelek, de ha éjszakába nyúló a programom, bizony megesik, hogy másnap rendelnem kell valami ennivalót a munkahelyemre, mert az éjszakai főzésről leszoktam, aludni jobb. Mivel elég sokszor előfordul újabban, hogy nem kotyvasztok, kipróbáltam szinte minden rendelési lehetőséget, minden ételfutárt, amelyik a III. kerületbe szállít. A megközelítőleg húszból két irtózatos élményem volt.

Sushi

Néhány hónapja rápattantam a sushira, korábban is szerettem, de nem voltam függő. Volt egy-két olyan hónap, hogy hetente többször is rendeltem nigirit, makit, szendvicset, épp mihez volt kedvem. Kollégáim már gyanakodtak, hogy valami addikt cuccot tehetnek a kajába a japók, mert konkrétan függő lettem, és a szerkesztőségben nem én voltam ezzel így egyedül. Egészen addig tartott ez a sushi őrület, míg egy szép májusi délután nagy sietségemben be nem faltam két makit, három nigirit, és rá három órára öt-hat egymást követő alkalommal kísértem ki a rókát a mosdóba! Borzalmas volt! Úgy éreztem magam, mint akinek mérgezése van. Már amikor ettem a sushit, akkor is éreztem, hogy valami nem frankó az étellel, mintha nem lett volna friss. A nyers hal vagy bármilyen tengeri herkentyű, amennyiben nem friss eléggé toxikus hatásokat tud generálni a szervezetben. Azóta nem rendelek a Wasabitól, és legközelebb valószínűleg úgy vagyok csak hajlandó nyers halból készül ételt enni, ha a szemem láttára csinálják meg. 

Gyorsan valami borzasztót!

A legutóbbi undorító élményemet a Taco Expressz szolgáltatta. Rendeltem egy rukkolasalátát, potom 1290 forintért. Nem kevés pénz egy salátáért... Egy óra alatt meg is hozták, majd leültünk enni. Kibontottam a dobozt, és a meglepetéstől köpni, de leginkább nyelni nem tudtam. Ha láttatok már döglesztett salátát, ami össze van fonnyadva, szinte már rothadásnak indult, akkor ezt képzeljétek el, valami egészségtelen színű barna lötyivel leöntve, ráadásul még fél adagnak sem beillő mennyiségben mindezt. A belem fordult ki a látványtól. Persze nekem sem kellett több, máris hívtam a rendelési számot, hogy akkor most némi magyarázatot kéne adniuk erre a malőrre. Az alkalmi süket telefonos kisasszonytól nagy nehezen ki tudtam könyörögni, hogy egy kompetens emberrel beszélhessek, aki viszont nagyon készségesen felajánlotta, hogy küld egy másik példányt a rukkolasalátából. Öröm és elégedettség. A saláta húsz percen belül megérkezett, amit természetesen még a futár előtt szemrevételeztem, és rendben találtam a látványt és a mennyiséget. Megkérdeztem a futárt, hogy szeretné-e visszavinni az előző ételnek épp nem nevezhető szállítmányt, és persze bőszen igenelt, mert bent nagyon kíváncsiak, hogy mi lehetett a probléma. Mutatom a futárnak, erre azt mondja: "Háh, ennek megetted a felét!" Na, itt azt éreztem, hogy most kéne lepofoznom a fazont, de persze nem tettem meg, helyette az egész szerkesztőség felállva elkezdte osztani a jó embert, hogy hozzá sem nyúltam, így érkezett a kaja. Döbbenet. Azt képzelte, hogy hoztak egy csodálatos kaját, összetrutyiztamm és felhívtam őket passzióból, mert unatkozom!? Na, jó csávó el, nekem még kellett fél óra, hogy megjöjjön az étvágyam, fogtam a villát, feltűztem a friss, ropogós rukkolaleveleket az evőeszközömre, számba vettem és abban a pillanatban köptem is ki a kukába. A fene sem tudja, hogy viccből, heccből, mi végre, de cukorsziruppal és balzsamecettel volt dresszingelve a salim. Hát, aznap nem ebédeltem.

Persze elgondolkodhatnék hosszasan azon, hogy vajon Magyarországon miért így működik a szolgáltatóipar, de az egy sokadszor felcsapott gondolatmenet lenne és eddig még nem jutott eszembe értelmes válasz, így bele sem kezdek. Viszont, ha valamelyikőtöknek van egy jó és lehetőleg konstruktív ötlete, hogy miként lehetne változásra bírni azokat az embereket, akik elvileg belőlünk élnek, akkor szóljatok!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások