Lélek

Bánatos közhelyek

4107

Biztosan mindannyian száz és száz olyan közhelyes, vigasztaló mondatot fel tudtok sorolni, amit már megkaptatok, amikor a barátaitok, szüleitek vállán sírdogáltatok épp szívfájdalmatokban. A közkeletű vélekedés, hogy "Az idő minden sebet begyógyít." Igen ám, de nem végez plasztikai műtétet, a hegek megmaradnak, talán örökre. Én legalábbis nem éltem át még olyan szerelmi bánatot, amely ha évek múltán eszembe jutott, ne hozta volna ugyanazt a szívfacsarást. És miután összefacsarodunk, begörcsölünk a lelki gyötrelemtől, jönnek azok a megtévesztő vigasztalások, amelyekbe sokan szeretünk kapaszkodni: "Majd rájön, hogy csak téged szeret!" vagy "Figyeld meg, a küszöbödet fogja rágni, hogy visszafogadd!", és még ez is: "Majd akkor jönne vissza, amikor téged már nem is érdekel!" Persze soha nem jönnek rágni a küszöböt, sőt van, hogy nem is hallunk felőlük soha többé. Aztán van a fitymálló mentő öv: "Mind a tíz ujjadra találsz másikat!" Persze, és ezt pont akkor vágják a fejedhez, amikor semmi kedved arra gondolni, hogy még egyszer az életben kikezdj valakivel!

Egyébként meg "...úgysem volt elég jó elég jó hozzád!" és "Jobbat érdemelsz", tehát duzzadjon az egód, te jó vagy! És különben is "Annyi hal van még a vízben!", "... sok cipőt fel kell próbálni, mire megtaláljuk az igazit!" Nos, ezzel teljes mértékben egyetértek, bár van olyan ismerősöm - és pont ő kapta mindig ezt a bölcsességet -, aki nem érezte magáénak ezt a frázist. De, ha tényleg igaz, hogy "Túl jó voltál hozzá!" és neki "Fogalma sincs mit veszített!", akkor még néhány cipellőt fel kell próbálni. Vagy lehet, hogy "Rossz időben, rossz helyen találkoztatok.", és hiába is agonizálsz, "Felesleges olyan szekér után futni, ami nem vesz fel!" Ha idáig eljutottunk, akkor egyetlen megoldás marad: "Kutyaharapás szőrével!"

Van még néhány jó tanácsod?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások