Közösség

Türkiztavak és patkányburger

4027

Tavaly elhatároztam, hogy minden évben elutazom legalább kétszer kipihenni a dolgos hétköznapok fáradalmait. Hogy hova és mennyi időre, azt általában a pénztárcám dönti el. Plusz a fejemben van egy igencsak hosszú lista azokkal a helyekkel, ahova egyszer szeretnék eljutni. Közeledett a tavasz, és úgy éreztem, meg fogok őrülni, ha nem megyek el valahova most rögtön. Egy olyan helyet kerestem, ami nincs messze, ahol csönd van meg sok zöld, és Magyarországon kívül esik. Tudom, sokan nem tudják megérteni, de én csak külföldön tudok igazán pihenni. Engem teljesen kikapcsol az, ha nem értem mit dumálnak körülöttem, és egyébként is érdekes új kultúrákat megismerni. Nos, nem gondolkodtam sokáig… Horvátország. Plitvicei tavak. Először egy csoportos útra próbáltunk meg befizetni a párommal, de persze nem jött össze. Utána határoztunk úgy, hogy kocsival megyünk. Jobb lett volna ketten, de végülis öten mentünk egy autóval, és így sokkal olcsóbban megúsztuk. Mondanom se kell, hogy a csomagjainkat alig tudtuk benyomákolni a csomagtartóba… még szerencse hogy csak két napra mentünk (ebből a szempontból).

Horvátországban van egy pár nemzeti park, de talán ez, a Plitvicei-tavak Nemzeti Park a leghíresebb és 1979-ben rákerült az UNESCO természeti világörökségi listájára is. Mindenféle fura nevű folyó fut össze egy helyen, melyek egy tizenhat tóból álló tórendszert hoztak létre sok év alatt. A parkot hegyek veszik körül, emiatt a tavak lépcsőzetesen helyezkednek el, és állítólag kilencvenkét kisebb-nagyobb vízesés köti össze őket. Nem hiszem hogy ezt pontosan számba lehetne venni, hiszen folyton változik a környezet is. Láttam már több képet is a tavakról, de sosem hittem el, hogy tényleg ennyire szép zöldes-kék színük van… manapság már mindent meg lehet oldani egy kis photoshoppal… Pedig de. Pont olyan színük van. Sőt még szebb is.

Interneten foglaltunk szállást egy éjszakára, és egy kicsit paráztam, mert volt egy olyan kényszerképzetem, hogy odamegyünk és majd értetlenkedve néznek ránk, idegen nyelven ismételgetve, hogy itt ugyan nincs semmiféle foglalás. Szerencsére nem így volt. Lefoglaltam, elutaltam, megjött a papír, odamentünk és okés volt.
Nem tudom ki találta ki, de reggel négykor indultunk otthonról, ami egy kicsit talán túlzás volt, de elég időt akartunk hagyni a tavakra még aznap. Azt hiszem kb. 460 km-re van a park, majdnem végig autópályán és elég egyszerű útvonalon, Zágrábon keresztül, így tízkor már ott is voltunk egy hosszabb parkolóhely keresés után. Az a legjobb az egészben, hogy belépsz a bejáraton, és amit először meglátsz, az a legnagyobb vízesés, alatta több kis tóval és a pallókkal, amin apró emberek járkálnak. Konkrétan nem jutottam szóhoz, de talán még levegőhöz sem. Annyira szép volt, hogy nem lehet elmondani, és a fényképek sem adják vissza a hely hangulatát.

A tavak körbejárásához több útvonalból választhatsz, amit táblák jeleznek, és el sem lehet téveszteni. Legtöbbször fából épült pallókon, lépcsőkön visz az út, de mentünk erdőben, betonúton, víz mellet, víz felett is. Mi a 4-6 órás „C” vonalat választottuk, ami pont 5 óráig tartott. Csak mentünk, mentünk és ámultunk. A parkban egyébként működnek kishajók és kisbuszok is, amikre nyugodtan felszállhatsz a használatuk benne van a belépő árában. Az 5 óra alatt 2 wc-vel találkoztunk, de az elég is volt. (Viszont jobb ha visztek valami inni- és ennivalót, mert iszonyat drága minden a pihenőhelyeken.) Személy szerint annyira elfáradtam, hogy az utolsó pár száz méteren már alig tudtam végigvonszolni magam; ráadásul ahhoz képest, hogy májusban voltunk, bazi meleg volt. Miután végeztünk, még bementünk egy-két ajándékboltba, ahol igazából nincs túl sok értelmes dolog, de azért gazdagabb lettem egy újabb hógömbbel.

Mindezek után megkerestük a szállást, ami nem volt messze, és szerencsére könnyen el lehet igazodni arrafele. Kicsit ledőltünk, majd meg akartuk keresni azt a boltot, ami a net szerint 50 m-re van a szállástól. Nos, az nem volt nyitva. A legközelebbi bolthoz vissza kellett menni a park bejáratához. Valamit enni is akartunk, úgyhogy megkörnyékeztünk a bolt mellet egy kajálós, büfészerű valamit. Csirkét akartunk enni, de persze az már nem volt. Akkor hamburger. Első harapás után rájöttem, hogy talán mégiscsak az otthoni agyonnyomott szendvicseket kellett volna választanom. A tesóm – aki volt már Horvátországban – csak ennyit mondott: nna, megint ez a patkányburger… Én: -Mi? Patkányburger? Tesó: -Mért, szerinted mihez hasonlít a hús íze? Csirkéhez? -Nem. -Pulykához? –Nem. –Sertéshez? –Hát.. nem. –Marhához? –Nem… -Nos, akkor patkány.

Igen, ezzel tulajdonképpen nem nagyon tudtam vitatkozni, de valószínűleg olyan fűszeres volt a hús, hogy az eredeti alapanyagot már nem tudtuk beazonosítani. Mindenesetre én inkább megettem a sültkrumplit. A boltban felvásároltuk a fél sörkészletet, amin valószínűleg a tulajdonos akár nyaralni is elmehetett, mi pedig este szépen elfogyasztottuk a ház előtti kis padon és hintaágyon. Csend volt, nyugalom és mindenhol zöld hegyek. Tökéletes. Volt ott még egy francia pasi a nőjével, horvátok és egy nemtudom-honnan-jött, de angolul beszélő pár. Bár a kis lakrészünk úgy tizenöt négyzetméter volt, egy éjszakára teljesen megfelelt. A fürdő pedig tiszta, ami nálam a legfontosabb. Másnap délelőtt indultunk haza és útközben megálltunk egy Slunj nevű faluban, ami tele van kisebb vízesésekkel és vízimalmokkal. Az egész olyan, mintha egy film díszletében lennél. Ha szeretitek a manókat, a Gyűrűk urát meg ilyesmiket, feltétlenül álljatok meg! Az út mellett van egy autós pihenő is padokkal, könnyen észre lehet venni. A kaja védelmére kelve azért el kell mondjam, hogy hazafele megálltunk egy út melletti étteremben, ahol normális ebédet ettünk és nagyon finom volt, feleannyiért, mint a patkányburgerünk.

Összességében az egész túra nem volt drága, de hogy pontos legyek, 10 000 Ft volt a szállás és a benzin egy emberre. Ebben benne van az autópályadíj is, két fizetőkapun mentünk át oda és vissza is. A parkolásért fizetni kell a park bejáratánál, azt hiszem 7 kúna egy óra, ami kb 280 Ft. A belépő 110 kúna vagyis kb. 4400 Ft. Szerintem mindenképp megéri. Az inni- és ennivaló nem olcsó, a tavaknál egy fél literes üdítő 600 Ft, a hamburger 1200 Ft körül van. Ha messzebb mentek, persze féláron beszerezhetitek az élelmiszert vagy akármit. A benzin nagyjából annyi volt, mint nálunk, de itt is nagy eltérések vannak a különböző kutaknál. 


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások