Könnyen elmész?

A minap találkoztam egy ismerősömmel, aki egy telefontársaságnál dolgozik hosszú évek óta. A fizetése erős közepes, mivel a munkáját jól végzi, akár nyugdíjas állásnak is tekinthetné a jelenlegit. Talán emiatt is, tavaly vásárolt egy lakást hitelre, aminek törlesztőrészleteit, hónapról hónapra pöccre befizeti, hiszen nyolcadikáig rendesen csenget a multi. Igen ám, csakhogy ez a multi most költségcsökkentés miatt azt találta ki, hogy áthelyezi a vállalat bizonyos részeit Miskolcra, mert ott "valamiért" olcsóbb a munkaerő. Ez a Budapestről Miskolcra való költözés több száz embert érint, olyanokat, akik már kialakították az életüket is Budapesten, esetleg mindig fővárosiak voltak, de ha mondjuk Miskolciak, akkor sem vágynak vissza, sokak számára érthető okok miatt (vízfejű ország). Két választása van tehát a dolgozóknak: költöznek, felmondanak és keresnek másik munkát, ami persze a jelenlegi helyzetben - meg egyébként sem - egyszerű, de muszáj, ha a hiteleket továbbra is nyögni szeretnék, és ez nem kedv kérdése. A másik opició, hogy költöznek Miskolcra. A magyarok híresek arról, hogy nagyon nehezen mozdulnak meg, még országon belül sem szívesen hurcolkodnak arrébb. Ezért is okozott némi meglepetést a Fanta Trend Ripot ötödik felmérése, ami a magyar fiatalok külföldre költözését, más országokban való munkavállalását, illetve az ehhez való kedvet mérte fel.

Manapság már sokkal flexibilisebbek a fiatalok, mint néhány évvel ezelőtt, arról pedig felesleges beszélni, hogy húsz éve, mi volt, mert akkoriban mindenkinek itthon kellett maradnia, kötelező jelleggel. Persze közben igen hosszan tartó hatásai vannak annak a bizonyos negyven évnek: Dr. Kunsay Gyula, pszichológus szerint mivel a családi minták nagyon sok esetben azt mutatták, hogy nem lehet utazni, ezért még ma is él egy olyan fiatal generáció, főleg a harmincon felüliek, akik nehezen mozdulnak, hiszen nem láttak olyat, ahol ez természetes lett volna. Na, de a mai húszasok már sokkal inkább elképzelhetőnek tartják a külföldi tanulmányokat, munkavállalást, sőt még a letelepedést is. 

Kultúra? Ugyan már!

A 18-25 év közötti magyar fiatalok kétharmada (67%) elképzelhetőnek tartja, hogy huzamosabb ideig külföldön vállaljon munkát. Ez a fajta munkavállalás nem a tapasztalatszerzésről, az idegen kultúrák megismeréséről, hanem a többnyire magasabb fizetésről és a jobb munkakörülményekről szól. A válaszok mögött számos esetben a magyarországi helyzettel kapcsolatos vélt vagy valós negatívumok húzódhatnak meg, azaz a magyarországi, sokak által kedvezőtlennek ítélt állapotokkal összehasonlítva jelenik meg a külföld az „ígéret földjeként”. A fiatalok 85%-a inkább vagy teljes mértékben egyetértett azzal az állítással, hogy „manapság Magyarországon egyre kilátástalanabb a fiatalok helyzete, ezért egyre többen mennek külföldre”. A felmérésben részt vevő fiatalok fontosnak tartották a külföldi munkahelyeken a jobb szervezettséget és precizitást, illetve többen úgy érezték, hogy demokratikusabbak voltak a vezetők és beosztottak közti viszonyok. Amennyiben a felmérésben résztvevőket a Magyarország és a külföld összehasonlításakor a hazájukra nézve pozitív vonásokra kérdezünk rá, szinte alig említenek valamit. A generáció igen mobilisnek mutatkozik: a csoportokon résztvevők igazi „kozmopolitáknak” mondhatók.

Hazám, hazám, te mindenem?

A külföldi tanulás és munkavállalás az esetek döntő többségében csak ideig-óráig tart, majd az ember tapasztalatokkal és/vagy pénzzel feltöltekezve térhet vissza Magyarországra. Felmerül ugyanakkor a kérdés: el tudnák-e képzelni az általunk megkérdezett fiatalok, hogy valamikor végleg külföldre költözzenek? Egy kérdőíves kutatás egyetlen kérdésére adott válaszok eredményeiből természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, azonban adataink azt mutatják, hogy a megkérdezett fiatalok 45%-a nem veti el annak gondolatát, hogy külföldre költözzön. Kizárja ennek lehetőségét 37%, míg egyelőre nem tudja eldönteni 18%. Mielőtt azonban, megnéznénk, miért nem akarnak sokan külföldre menni, lássuk, hova mennének, akik mennének?

"Elutazunk ketten Angliába!"

A riport felmérte azt is, hogy a kortársaink hova utaznának hosszabb-rövidebb időre a legszívesebben, de nem feleletválasztós kérdések formájában, hanem mindenki beírta a saját választottját. Szerintem senkinek nem okoz majd egy fikarcnyi meglepetést sem az első helyre juttatott ország! A válaszokból kiderült, hogy a listát Nagy-Britannia vezeti. A ország elhagyását tervező fiatalok 29%-a választaná a szigetországot lakóhelyéül. A második helyen Németországot (23%), míg a harmadikon az Amerikai Egyesült Államokat (19%) találjuk. A „képzeletbeli dobogóról” éppen lecsúszott Ausztria (15%) és Olaszország (14%). A lista elején található országok sajátos csoportot alkotnak. Szinte kivétel nélkül olyan helyekről beszélhetünk, amelyek az elmúlt néhány évtizedben is célpontjai voltak a magyaroknak. Közös bennünk, hogy mindegyik a hazainál magasabb életszínvonalú, gondtalanabb, stresszmentesebb élet ígéretét hordozta, hordozza magában.

Nyelvi analfabéták országa

De mi a helyzet a fiatalok azon harmadánál, akik saját bevallásuk szerint nem tartják elképzelhetőnek, hogy külföldre menjenek dolgozni? Az okok esetükben két fontos tényezőre vezethetők vissza: a legjellemzőbb válasz a családhoz és a barátokhoz való ragaszkodásban keresendő. A külföldi munkavállalást nem tervező fiatalok közel 60%-a nem tudná itthagyni a családját, míg közel 40%-uk a barátaitól sem szakadna el hosszabb-rövidebb időre. Az érzelmi kötődés mellett a kemény korlátot egyértelműen a nyelvtudás hiánya jelenti: a magukat „immobilnak” tartó fiatalok közel fele a nyelvtudás hiányát is okként jelölte meg. De ide kapcsolható a megfelelő szakképzés, szakismeretek hiánya is, amelyet a válaszadók 19%-a jelölt meg marasztaló okként.

Ég és föld

Az ég jelöli a külföldet, a föld Magyarországot. Lesújtó eredmények következnek. Vajon mi vonzza ezt a generációt a határokon túlra, és mi az, ami eltaszítja őket Magyarországról? A fókuszcsoportokon olyan fiatalok vettek részt, akik rendelkeznek közvetlen tapasztalatokkal: vagy tanulóként vagy munkavállalóként töltöttek már hosszabb időt Magyarországon kívül. Általánosságban elmondható, hogy a fiatalok pozitívan emlékeznek a külföldi tartózkodásra, akár tanulásról, akár munkáról volt szó. Sokan életük nagy élményének tartják az otthontól távol töltött hónapokat, éveket. A külföldi úttal kapcsolatban felmerülő alapélmények két részre oszthatóak. Természetesen egy ilyen utazás nem csupán egy másik ország megismeréséről szól, hanem komoly személyiségfejlődési elemekkel jár. Sokaknak ugrik be rögtön az első alkalommal megtapasztalt önállóság, annak a kényszere, hogy „az ember egyedül is megállja a helyét”. Az idegen környezetben való sikeres eligazodás, a beilleszkedés óriási élmény, és legtöbbször a magabiztosság növekedésével, az önbizalom erősödésével jár. Az élmények másik fontos csoportja a más, az eltérő megtapasztalásához köthető. A legtöbben kifejezetten pozitív élményként élték meg egy másik kultúra, életmód, szokásrendszer megismerését. És ez nem pusztán arra vonatkozik, hogy számos olyan dologgal találkoztak, ami szimpatikus volt számukra. Ez ugyanúgy a másság, a különbözőség mint olyan megismerésére, addig ismeretlen helyzetek, szerepek kipróbálására is érthető. Ez az élmény abban az esetben is fontos, ha az elsődleges motiváció (főként a külföldi munkavállalás esetében) anyagi jellegű volt. Sok esetben történt, hogy a pénz mellett a más kultúra megtapasztalása végül fontosabb tanulságként, tapasztalatként csapódott le. A pénz azonban csak az egyik, bár gyakori motiváció, de legalább ilyen fontos a kalandvágy, a megismerés öröme, a változás utáni vágy, vagy a nyelvtanulás igénye. A fenti élményeken kívül olyan konkrét dolgok is szóba kerültek, melyek kifejezetten vonzónak tűntek fel a csoportokon résztvevők számára. Ha a kérdés úgy merült fel, hogy melyek azok a dolgok, amik Magyarországhoz képest eltérően működnek, a résztvevők legtöbbször olyan területeket emeltek ki, amiket pozitívabbnak találtak a hazai tapasztalatoknál. Ezek közül az egyik legfontosabb a nyugodtabb élettempó, a kevesebb stressz, idegeskedés. Szinte mindenki kiemelte, hogy abban az országban, ahol járt, az emberek „lazábban” veszik a dolgokat, sokkal kevesebbet stresszelnek, még akkor is, ha amúgy többet dolgoznak.

Szabályos

A másik nagy különbség Magyarország és a „külföld” között a szabálykövetés, a szabályok tisztelete. A fiatalokat általában lenyűgözte, hogy a vendéglátó országokban az emberek nemcsak betartják a szabályokat, hanem valóban magukévá is teszik azokat: nem a büntetéstől való félelem, hanem a szabályok helyessége és közösségi haszna az, amiért a szabálykövető magatartás az általános. Ezt a viselkedést a résztvevők nagy többsége kifejezetten vonzónak találta, és hiányolta Magyarországról. Vagyis ennek a generációnak nem szimpatikusak az apró szabálykerülések, a kiskapuk keresésének mentalitása: a kiszámíthatóság, a rend betartása és a becsületesség sokkal fontosabbnak mutatkoztak a megkérdezetteknél. Ehhez a témához köthető az a terület, amit szinte kivétel nélkül minden egyes résztvevő megemlített: a közlekedés. A legtöbbjüknek szó szerint óriási élmény volt az általuk megismert országokban tapasztalható közlekedési morál. Az előzékenység, a KRESZ betartása, a gyalogosokkal és a biciklistákkal kapcsolatos feltétlen figyelem és udvariasság szinte lenyűgözte a csoportokon résztvevő fiatalokat, akik igen kiábrándító tapasztalatokról számoltak be a magyarországi helyzettel kapcsolatban ezen a területen. Ha kifejezetten a munka, a munka világának jellemzőire kérdeztek rá, a fiatalok szintén a szabálykövetés (munkavédelem, előírások betartása, stb.) erőteljesebb jelenlétéről számoltak be. Fontosnak tartották még a jobb szervezettséget és precizitást, illetve többen úgy érezték, hogy külföldi munkahelyükön demokratikusabbak voltak a vezetők és beosztottak közti viszonyok. 

Nincs exportcikkünk

Szomorú és elgondolkodtató, hogy Magyarország és külföld összehasonlításakor a hazánkra nézve pozitív vonások felsorolásakor szinte semmit nem tudtak mondani az alanyok. Hosszas unszolásra végül olyan közhelyszerű dolgok kerültek megemlítésre, mint a magas szintű oktatás, vagy a „magyar kreativitás”Mindazonáltal elhangzott két érdekesség is: az egyik az egyéniség magasabbra értékelése, ami az egyik csoportban kialakult, csaknem egyöntetű vélemény szerint sokkal jellemzőbb Magyarországon, mint külföldön. A másik a sok helyen érzett „Big Brother effektus”, vagyis, hogy az állampolgárok megfigyelése - térfigyelő kamerák, reptéri ellenőrzések - sok országban zavaró mértékeket öltött, míg Magyarországon ez nem jellemző. Ám olyat, amit „szívesen” exportálnának Magyarországról külföldre alig-alig említettek a megkérdezettek a túrórudin meg a lángoson kívül. Arra a kérdésre, tervezik-e, hogy újra hosszabb időt töltenek külföldön, a legtöbb résztvevő igennel felelt, és sokan azt sem tartották kizártnak, hogy végleg más országba költöznek. Főként a „dolgozó” csoportban akadtak olyanok, akik már tervezgették következő útjukat, vagy akár költözésüket. Vagyis ez a generáció igen mobilisnak mutatkozik: a csoportokon résztvevők igazi „kozmopolitáknak” mondhatók. Sokan mennek és mennének külföldre, és egyáltalán nem ijednek meg egy olyan élettől, ami nem Magyarországon zajlik. Nehéz azonban megmondani, hogy ez inkább vonzó vagy taszító hatásnak köszönhető-e. Annyi azonban bizonyos, hogy ezek a fiatalok nem sok jót tudnak elmondani szülőhazájukról: az általános negatív hozzáállás és kiábrándultság ebben a körben is tetten érhető, különösen, ha a hazai viszonyokat van mivel összemérni.

Milyenek vagyunk?

Arra a kérdésre, hogy milyen személyiségbeli vonások, illetve tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki nekivágjon a nagyvilágnak, a legfontosabbként említették a kíváncsiságot és a merszet vagyis a bátorságot ahhoz, hogy valaki elinduljon egy teljesen idegen környezetbe, idegen emberek közé úgy, hogy esetleg még a nyelvet sem beszéli. Emellett szóba került a nyitottság és rugalmasság, ami feltétlenül kell más közösségek megismeréséhez, továbbá a másik ember és kultúra tisztelete, ami lehetővé teszi az ismerkedést és a beilleszkedést. Ehhez tartozik még az alkalmazkodási készség is, ami szintén fontos szerepet játszik abban, hogy valaki jól érezhesse magát az idegen környezetben. A beszélgetések során gyakran felmerült a másutt tapasztalható sokszínűség, mulikulturális közeg, ami szintén vonzó a fiatalok számára. Különös tekintettel arra, hogy tapasztalataik szerint az együttélés igen magas toleranciával is párosul, amit Magyarországról nagyon hiányolnak. A tolerancia mellesleg nem csak más népcsoportokkal, kultúrákkal kapcsolatban került említésre, hanem az eltérő életvitellel, viselkedéssel szembeni türelem megjelenéseként is. Szintén ehhez a területhez köthető az összetartás, az összefogás megtapasztalása is, ami megint olyan jelenség, amelynek pozitív megnyilvánulásait a fiatalok erősen hiányolják hazánkból.