Közösség

Egy állat lakik benned

4069

Ha tetoválás, akkor a törzsi kultúrák jutnak először eszünkbe - a csípő feletti, „ledér nő rendszáma” után -, pedig királyok, nemesek, államfők is tetováltatták magukat. Ferenc Ferdinándtól kezdve Kossuth Lajoson át egészen Sissiig és Horty Miklósig sokan viseltek bőrre festett jeleket magukon. A Lelke rajta című könyvben nagyon sok olyan adalékot olvastam a tetoválás kultúrájáról, történetéről, amelyek a klasszikus törzsi funkciók gondolatkörén túlmutatnak. Szendi Gábor részéből például megtudhatjuk, hogy az eszközhasználó kultúrákkal együtt alakult ki a test olyan szimbolikus használata, amibe a tetoválás is tartozik. Az emberek olyan jeleket kezdtek magukon viselni, amelyekkel mindenki számára jelezték identitásukat, hierarchikus helyüket a társadalomban, de kifejezték vele a felnőttséget, a nemi érettséget is. Egyetlen fontos funkciójuk volt és van a testmódosításoknak, mégpedig az, hogy az üzenetek befolyást gyakoroljanak másokra. Az ipari forradalom által megszületett individuum, és egyre erősebb lett a vágy a különbözőségre, az egyediségre.

De hogy jutottunk el a XXI. századi normákig, mintákig, stílusokig? Milyen plusz szerepe lehet a tetoválásoknak, mint a különbözőség? A legrégebbi ismert tetoválást az 1991-ben, az osztrák-olasz határon előkerült régészeti lelet, Ötzi viseli. Emberünk körülbelül ötezer-háromszáz éves. Érdekes, hogy az ő testére valószínűsíthetően gyógyászati célból kerültek fel a varratok. Ezt azért gondoljuk, mert a térdén, bokáján és gerincének alsó szakaszán található pontok és keresztek alatt súlyos elváltozások mutatkoznak. Ízületi panaszokra őseink eze szerint inkább tetováltattak, mint gyógyfüvet rágtak. A tetoválás, mondhatni egyidős az emberiség kultúrájával, már i. e. 3300-ból találtak olyan emberi maradványokat, amelyek szén alapú festékkel voltak megjelölve, tehát rajzos lábakat, tetovált karokat. Az ókori keleten pedig olyan hatalmas tetoválások dívtak, amelyeken még ma is elámulunk - nem egyszer akár az egész testfelületet kidekorálták. Egyiptomból pedig egy olyan módszer terjedt el, amit még ma is sokan szeretnek, itt Európában is, ez pedig nem más, mint a henna, aminek kezdetben gyógyítóhatást tulajdonítottak. Később már inkább csak szépészeti célokra használták, főleg a nők. 

Érdekes, de a történelmi emlékek, főleg az újkor előttiek azt bizonyítják, hogy leginkább a gyengébbik nem képviselői tetováltatták magukat. A borneói csajok egész alkarjukat díszítették, mintha valamiféle csipkekesztyű lett volna rajtuk, ezzel mutatva, hogy eladósorba kerültek. Egyes népek abban hittek, hogy a csukló és az ujjak körüli, láncszerű tetoválás megvéd a betegségektől. Ősi hit, és még ma is sokan hinni vélik, hogy az emberre rajzolt állat lelke benne él a viselőjén, tehát azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, mint a tetkón viselt állat. Láthatjuk tehát, hogy európai térhódítása előtt sok ezer évig fejlődött a testformálás ezen változata. Az öreg kontinensre természetesen hajóval érkezett ez is, mégpedig James Cook segédletével, aki egy tahiti expedíciójáról hozta magával a tudást. Egy másik felfedező, William Dampner is felelős azért, hogy Európában olyan divatos lett a testfestés, megjelölés: szintén hajóval magával hozta Giolo-t, Polinézia hercegét, és a bőrén lévő díszes mintákkal ámulatba ejtette a londoni népséget. Innentől kezdve nem volt megállás. Bár eleinte - természetesen néhány úri kivételtől eltekintve -, tengerészek, bányászok és más kemény foglalkozást űző emberek tetováltattak, leginkább amulettként használatos mintákat, amelyek talán megvédik őket a tragédiáktól. 

Az 1890-es évekig törzsi hagyományoknak megfelelően készítették a tetoválásokat, csupán tű és festék segítségével, természetesen szabad kézzel. Majd Samuel O'Reilly feltalálta a tetováló gépet, ami kísértetiesen hasonlított Edison elektromos tollához. innentől kezdve pedig nem volt megállás, gombamód szaporodtak a tetovált emberek a tengeren innen és túl. A XX. század elején némileg csökkent a varrások népszerűsége, a művészek a nagyvárosok lepukkant negyedeiben éltek, és olyan korszak is volt, amikor tevékenységük illegálissá vált. Az 1920-as években elkezdett terjedni a kozmetikai tetoválás, arcpírt, szemhéjvonalat rajzoltattak maguknak a csajok, majd később eljött a háború, s ekkor a pasik testét díszíttették inkább: hősi motívumok, védelmező jelek kerültek a harctérre vitt bőrökre. A bátorság és a háború jelképei dívtak a II. világháború idején is, viszont ezt követően erősen megcsappant a tetováló kedv, ugyanis 1961-ben felfedezték a hepatitist, amit érdekes módon nem a szabad szerelemnek, hanem a tetoválószalonoknak tudtak be, borzasztó rémtörténeteket hoztak le az újságok azzal kapcsolatban, hogy ki hogyan halt meg, keservesen, természetesen a tetoválása miatt.

Talán napjaink egyik legizgalmasabb testi megjelenése a bandatetoválás, amely az összetartozást, a feltétlen hűséget jelképezi. Egyetlen emblematikus példát szeretnék ebből csak kiemelni a Mara Salvatrucha - MS-13 - banda történetét, létét, a tetoválásainak a jelentőségét. A közép-amerikai banda alapítói El Salvadorból származnak, az egyesülést azok hozták létre a 80-as években Los Angelesben akik a több mint tíz évig tartó polgárháború elől menekültek Amerikába. Ez a polgárháború a baloldali ellenállók és az USA által pénzelt, jobbos hatalom között folyt, amelynek több mint százezer áldozata volt, sok esetben az embereket saját rokonaik ölték meg az összetűzések során. Az MS-13 tagjainak többsége már ölt embert, s a csoport ma már az Egyesült Államok harminc nagyvárosán kívül jelen van Kanadában, Mexikóban, Guatemalában, Hondurasban, El Salvadorban, sőt európai sejtjei is fellelhetőek Spanyolországban, Olaszországban és Belgiumban is. A banda tagjai ékes, és hasonló témájú tetoválásokkal vannak kivarrva, ez nem csak az összetartozást, de a megkülönböztetést is szolgálja. Jellegzetes díszítőelemeik a tizenhármas szám, különböző feliratok, amelyek nemcsak a felsőtesteken, de sokszor az arcon is megjelennek. Ezekkel a tetoválásokkal azt is vállalják, hogy ha a polgárháború utáni halálosztagok valamelyike felfedezi ezeket a testükön, súlyos hajtóvadászat indulhat meg ellenük, akár elkövettek valamit, akár nem.

A XXI. századra a tetoválás olyan divattá vált, amit már nem a bűnözők, a stigmatizált szegények, veszélyesen élők viselnek, hanem mindenki, legyen orvos, tanár, sportoló, világhírű zenész, pék, vagy diák. Olyan divattá vált, mint a hajviselet vagy az öltözködés, vannak trendek, stílusok, irányzatok, sőt már tévéműsorok is készülnek a tetoválószalonokról. A magaskultúra tiltakozása ellenére a tetoválás is művészeti ággá nőtte ki magát. A média és az ipar is rácsapott a jelenségre, egyre újabb és újabb technikai háttérrel és nyilvános produktumokkal kerülhet bárki közelebb ehhez az ősi jelbeszédhez.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások