Közösség

Fertőből Fertődre

4042

Szeretem a városi pörgést, eleve városban élni. Éltem kisebb városban is, rengeteg időt töltöttem falun is, összehasonlítási alapom tényleg van. Mindentől függetlenül időről időre megkívánja az agyam a falusi nyugalmat, a természet természetes közelségét, a szmogtalan, zajtalan terepet. Kora nyári, első meghosszabbított hétvégém a Fertő-tóhoz vezetett, méghozzá felbátorodva barátnőm tavalyi élménybeszámolóján, bringával! Na ne úgy képzeljétek el, hogy Budapesten felpattantam a nyeregre és eltekertem a tóhoz, nem! Igénybe vettem a MÁV csodálatos szolgáltatását, ami külön fejezetet érdemel!

Hív a vasút, vár a MÁV

Mielőtt utazom a közelbe - Európa ezen területe-, és tervezgetek, akkor a vasúti közlekedés menetrendje a kiindulópont, mikor, mivel, hogyan, ugye fontos. Mivel egy ideje nem használok autót - bár néha elbizonytalanodom, hogy vajon ez helyes döntés volt-e részemről -, a vonat és a busz a opcionális jármű, ha elhagyom Budapestet. Internet, menetrend, részletes keresés. Mivel biciklivel szerettem volna tekerni a Fertő-tó körül, egyértelműen olyan vonatot kerestem, amin lehet bringát szállítani, lehetőleg kényelmesen, átszállás nélkül elérni a célállomást, ami Fertőszéplak volt. Nos, a menetrend szerint ez átszállás nélkül kivitelezhetetlen, viszont Fertőszentmiklósig lehetséges, onnan pedig már csak öt kilométer tekerés, és célt is érek. Hát legyen! A vonat, amit megjelölt az online menetrend, alkalmas kerékpár szállításra - gondoltam, akkor van egy vagon, ahova betehetem a bringát -, és átszállni sem kell. Nos, vagon nem volt és Győrött bizony át kellett szállni. A bringát az utolsó vagonban lehetett elhelyezni, és Győrött pontosan három percem volt megtalálni a vonatot, leszaladni az aluljáróba, majd le és feltenni a bringát az utolsó vagon, hátsó traktusába, mindezt egy hatalmas hátizsákkal tarkítva. Budapest fele már sokkal okosabb voltam, felhívtam a MÁV tudakozót és huszonhatszor rákérdeztem, hogy biztosan nem kell átszállni-e! Nem, nem kell. Remek. 

Kár, hogy az illatot nem tudom megmutatni...

Tehát visszafelé azért indultam 18.20-kor - gyakorlatilag későn -, mert ez volt az egyetlen vonat, ami egyenesen Budapestre vitt. Kicsit aggódtam, hogy miként készülök fel a hétfőre, ha ilyen későn - 21.20-kor - érkezem a Keletibe, de hát megemésztettem, vártam a vonatot, ami be is futott pöccre. Mivel megint nem volt bringaszállító kocsi, már automatikusan irányba vettem a leghátsó vagon fenekét, amikor a kalauz rám ripakodott, hogy húzzak a legelsőbe a bringámmal együtt! Rohanás, cipekedés, fenn a bringa, hopp a táska lenn maradt, hopp leugrom, aztán fel, ajtó csukódik, és start! Kallernél még csekkoltam, hogy valóban nem kell átszállnom és nyugodtan ültem a vonaton a bingám mellettem. Elértük Győrt, gondoltam már csak uszkve két óra és végre lezuhanyozhatok, megpihenhetek. A fenéket! Ember tervez, a MÁV végez. Már vagy húsz perce állt a vonat Győrött, amikor egyszer csak figyelmes lettem egy ismerős hangra: "Tájékoztatjuk a tisztelt utazóközönséget és a vonatra várakozókat, hogy a Győrből, Budapest Keleti Pályaudvarig közlekedő gyorsvonat, műszaki okok miatt előreláthatólag ötven percet késik. Türelmüket és megértésüket köszönjük!" No comment! Este tizenegy után értem haza. Utálom a MÁV-ot! Ráadásul nekem, a bringámnak, a pasimnak, a bringájának a vonatozás kicsit több, mint tizenhatezer forintba került. Tényleg olcsóbb a benzin, és akkor mindenki gondolkodjon el rajta, hogy pénz vagy szmog!

Tiszta udvar, rendes ház

A MÁV-os sztorival be is fejeztem a feszülést, a nyugodt hétvégémnek ugyan halvány kellemetlen keretet adott, de a lényeg a lényeg, közben nagyon jó volt! Fertő-tó környéki települések csodálatosak! A nyugati határ melletti településeken látszik a "nyugat" közelsége. Minden porta - kivétel nélkül - gondozott, szépen vakolt, virágos, tiszta. Nagyrészt a faluturizmusból élnek, illetve van a környéken néhány nagyobb korporésön. A Bundás vendégház - itt volt a szállás -, is egy nagyon szépen rendben tartott, felújított parasztház, autentikus bútorokkal, ódon miliőbe helyezkedő új asztalos munkákkal, a kert nagy, a fű zöld, a diófa alatt árnyas, a bringatároló zárt, mi kell még? A környezet igazán impozáns, a levegő tiszta, a madarak csicseregnek és másfél méter széles bringaút vezet körbe-körbe a Fertő tó melletti falvakon. Ezen felbuzdulva, és persze azon, hogy a bringa eleve velem volt, szombaton fel is pattantam a széles vörös csíkra, tehát a kerékpársávra.

Ez a Bundás

Nyeregre fel!

Szombat reggel a vendéglátóm által készített kiadós reggeli után tele energiával és nem kisebb elhatározással nyeregre pattantam, és irány a huszonöt kilométerrel odébb lévő Fertőrákos. Cél a strand, persze a kötelező nevezetességeket is meg kell nézni. Na, jó, csak strand lett belőle, sétahajókázás, húsz fokos víz és hekk, de megérte. Útközben számtalan kis falu, Fertő-Hansági Nemzeti Park és a vadon termő gyümölcsök varázsoltak el. Majdnem tíz percenként le kellett ugrani a bringáról, hogy egyek egy kis cseresznyét vagy szemezgessek az eperfáról - a pasim még nem is látott eperfát!!! - vagy épp befeküdjek a búzatáblába. Imádtam az egészet. Balfra érve megálltam a csodakútnál, hogy megkóstoljam a híres balfi vizet. Mondanom sem kell, köze nincs az ásványvízhez - szerencsére. Iszonyú kénes, savanyúan keserű, de annyira jót tesz a testnek, hogy csak legurítottam belőle egy-két pohárral, mondván jó az emésztésnek, lúgosít. Aztán az arcomat is alaposan megmostam, mert mindenféle bőrbetegségre ajánlják a balfi vizet, és ha gyógyfürdőbe mentem volna, talán a csípőm sem sajogna, ha front van. 

Romantikus képek

Mielőtt visszautaztam volna a hétköznapokba, mindenképpen látnom kellett az Esterházy-kastélyt. Az ország egyik leggazdagabb főúri családja, az Esterházyak 1720-66 között építtették ragyogó kastélyukat, a "magyar Versailles"-t. Pazar. Engem leginkább a kastely udvaraként funkcionáló park, arborétum és egészen Fertőszentmiklósig tartó erdő nyűgözött le. Valahogy mindig olyan furcsán érzem magam, amikor ilyen régi, főúri helyekre vetődöm, szinte megelevenednek előttem az akkori képek. Elképzelem, ahogy a kisasszonyok bújócskáznak az úrfikkal, elbújnak, pajzánkodnak, szerelmes leveleket olvasnak fel a szökőkút káváján... igen romantikus gondolatok ezek, de valahogy így lehetett. A XVIII. századi kulturális központ nem egyszerű túristalátványosság, érezhető benne az élet még ma is.

Egyszerű részlet az Esterházy-kastélyról

Maga a Fertő tó lehet, hogy nem nagy durranás, de két-három napig csudajól el lehet tölteni az időt. Arra figyeljetek, hogy szombat délutántól semmilyen élelmiszerbolt nincs nyitva. A nagyvárosi stressz, a zajártalom és a mindennapi görcsök elől néha el kell menekülni, és egy ilyen rejtekhelynek tökéletes példája a Fertő-tó.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások