Lélek

Látlak!

4017

Természetfeletti képességekből rengeteg létezik. Vannak olyanok, melyekkel csak a mesékben találkozhatunk (pl.: emberek repülése, osztódása, stb.), és vannak kicsit reálisabbak (megérzések, gondolatátvitel, stb.), melyek létezése heves vitákat szít az emberek közt.

Ezen képességek sokféle megítélés alá esnek. A vallásos emberek zsigerből, mereven elutasítanak minden olyan esetet, amiben ilyen képességet tulajdonítanak egyszerű, halandó embereknek. Akik nem vallásosak, azok közt is megoszlanak a vélemények a természetfeletti képességek létezéséről, és az azokkal rendelkező emberek hitelességéről. Mint minden másra, erre is hatalmas iparág épült, főleg Amerikában jellemzőek az olyan műsorok, melyben "médiumok" (halottakkal kommunikálni képes személy) keltik azt a látszatot, hogy a közönség tagjainak halott szeretteivel felveszik a kapcsolatot. Ezek miatt a szélhámosok miatt (is) kételkednek sokan a paranormális képességekben. Az ilyen csalókról, felismerésükről szól Popper Péter Óvás a hamis tanítóktól című könyve is. Ha kicsit jobban belegondolnának, rájönnének, hogy mindez talán mégsem csak üres fecsegés. 

Vegyük alapul a telepátiát (amely témában kiváló regényt olvashatunk: Stephen King Holtsáv-ját, ami nem az itt leírtakról, de a telepátiáról is szól), vagyis a két ember közötti mentális kapcsolatot6 kommunikációt: ajon honnan tudja egy anya, akinek gyermeke még nem tud beszélni, hogy mi baja a kicsinek? Honnan tudja az anya, aki kilométerekre van gyermekétől, hogy a gyerek épp rosszkedvű, netán történt vele valami? Vagy fordítva: hogyan képes a kisbaba megérezni anyja hangulatát? A válasz minden kérdésre ugyanaz: telepatikus kapcsolat van köztük. Méghozzá nagyon különleges, életen át tartó. Csecsemő, majd kisgyermekkorban a legerősebb ez a kapcsolat, mivel az emberek gyermekként a legfogékonyabbak a paranormális jelenségekre, akkor produkálnak természetfeletti képességeket, eseteket is. 

Vannak olyanok, akik látják mások auráját - a testet körülvevő energiamező -, kiemelkedő értelmükkel kitűnnek a többi gyerek közül, saját aurájuk, pedig indigókék, innen kapták nevüket is, ők az indigógyerekek. Gyakran fordul elő, hogy a gyermekek ezt mondják szüleiknek: „Anyu, látom a bácsi gyomrát!”- vagy más, hasonszőrű megjegyzést tesznek egy ismeretlenre. Több esetben, mikor egy gyermeknél sokszor fordult ez elő, később kiderítették, hogy az alany gyermek által látni vélt szerve beteg volt. Kicsik körében az sem ritka, hogy egy napon így szólnak édesanyjukhoz: „Egy bácsi ül a fotelben a nappaliban”. Legtöbb esetben ilyenkor a gyerek negatív visszajelzést kap, hogy ne mondjon ilyeneket, mert ez butaság. Ezeknek a negatív visszajelzéseknek köszönhető, hogy a gyerekből kinevelődik ez a paranormális érzékenység, egyre kevésbé törődik effajta dolgokkal, még ha tapasztalja is őket- hiszen ez „butaság”.
Pedig a fotelben ülő bácsi akár egy itt ragadt holt lélek is lehet - ehhez persze hinni kell a szellemek létezésében, ami pedig mindenkinek szuverén joga, hogy teszi-e, vagy sem.

Vannak azonban olyan természetfeletti képességek, melyek megéléséhez, birtoklásához, gyakorlásához a felnőtt módon gondolkodó agy szükségeltetik.
Ilyen a gondolatátvitel, a saját gondolatunk, akaratunk közlése egy másik személlyel, bármilyen segédeszköz vagy verbális/nonverbális kommunikáció mellőzésével, csupán mentálisan is. Ennek létezésére teljesen hétköznapi példát hozhatunk: hányszor fordult már elő bármelyikünkkel, hogy gondolt valamire, vagy gondolkodott valamin, és percekkel később valaki arról a témáról kezdeményezett beszélgetést, előzetes ismeret nélkül? Velem sokszor.
Ha ilyen szinten működik a gondolatátvitel, miért ne működhetne magasabb fokon is! Ki tudja…

A jövőbe vagy épp múltba látás képessége olyasvalami, amit sokan szeretnék. Hogy valóban létezik-e, azt nem tudni. Tény, hogy vannak olyan emberek, akik nagy százalékarányban éreznek meg később bekövetkező dolgokat, s el is tudják ezeket mondani. Ezek azonban csak megérzések.
A tényleges jövőbelátás létezése azonban meglehetősen ellentmondásos. Régi nagy gondolkodók között akadtak olyanok, akik előre „megjósoltak” háborúkat (Cassandra, aki bár csak mondaköri alak, de ki tudja?!) természeti katasztrófákat, tragikus eseményeket - ezeket talán nevezhetjük jövőbe látásnak. Napjainkban azonban nincs hitele a jövendőmondóknak. Megérzései mindenkinek vannak. Persze kérdés, hogy milyen mennyiségben és pontossággal. Nem tudom, ezt nevezhetjük-e egyáltalán természetfeletti képességnek, hiszen sokunk rendelkezik vele.

A fentiekben csak néhány képességet emeltem ki a paranormális képességek/ jelenségek sokaságából. Annyi mindenképpen megállapítható, hogy ez meglehetősen ingoványos talaj. Bizonytalan feltételezések, furcsa esetek, pénzhajhász csalók- a paranormális jelenségek velejárói. Hogy elhisszük- e mindezt, vagy nem, az pedig már saját döntés…


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások