Lélek

Ti jók vagytok mindannyian...

4002

Manapság talán már nehéz minden kétséget kizárólag megfogalmazni, hogy ki is számít "jó ember"-nek, hogy mik azok a tulajdonságok, amelyek mások szemében értékessé tesznek egy személyt - bár természetesen fel lehetne sorolni néhány hagyományos értéket. Becsületes, nem lop, nem csal, nem hazudik, együttérző, hűséges, békés, szerény, önzetlen, kedves, és így tovább, és így tovább.

Felvetődik viszont az a kérdés, hogy például pusztán attól, hogy valaki okos, humoros vagy akár udvarias, már jó ember-e, illetve hogy bizonyos értékek mennyire kultúrafüggők ebből a szempontból - a cikk célja azonban nem a "jóság" tudományos definíálása. Az adott emberről a társadalom szemében létrejövő kép csak egy dolog, a másik fontos elem az egyén fejében lévő kép a saját értékeiről.

Vélt érdemeink, jótetteink révén bármikor okot adhatunk magunknak egy ön-vállonveregetésre magabiztosságunk növelésének céljából, ám a másokra vonatkozó negatív ítéleteink - "Én ilyet soha nem tennék" gondoljuk valami közerkölcsileg felháborító ügy kapcsán - abból a szempontból mégiscsak ingatagok, hogy nem tudhatjuk: mi mit is cselekednénk hasonló körülmények között, minden mostani határozottságunk ellenére. Sőt, aki különösen jó embernek tartja magát, egy kiélezett helyzetben talán még többet is megenged magának, és arra hivatkozik:  "Miért is ne tehetném meg? Hiszen én mindig annyira, de annyira jó vagyok..."

Titeket kérdezünk tehát saját magatokról.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások