Közösség

Élet a rács mögött

3979

K. harmincas évei elején járó, tetovált punk. Mindig is indulatkezelési problémákkal küzdött, de dühe általában tárgyak ellen irányult. Saját megfogalmazása szerint azon az estén, amely végül a négy hónapnyi fogházhoz vezetett, inkább nem a barátnőjébe szeretett volna mérgében belerúgni, ezért végül egy kirakat lett az áldozat. Pénzbírságot kellett volna fizetnie garázdaságért, állítása szerint azonban egyetlen csekket sem kapott meg a bíróságtól. "Két év után az egyik reggel megjelentek nálam a rendőrök, és közölték velem, hogy már régóta köröznek. Először a Markó utcába, majd onnan a Gyorskocsi utcába vittek." A telefonját, fülbevalóját elvették, őt magát orvosi vizsgálat alá vetették, és hamar meg is kapta a - szürkés-feketés színe miatt - "mákos ruhának" nevezett börtönöltözetet.

"Négy-öt órát töltöttem el egy váróteremben, ahol rajtam kívül épp aznap szabadulók és a börtönből bírósági tárgyalásra kihozott rabok voltak. Az első pár órában és az első pár napban még azt hittem, hogy valahogyan befizetem a büntetést, és hamarosan kiszabadulok, de erre akkor már nem volt lehetőség. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel." Amikor bevonult, minden elítélt azonnal arról kérdezősködött nála, hogy van-e valami házias étele vagy rendes cigarettája, ugyanis ezekből nagy hiány mutatkozik. Nemsokára a "Csurmába" vitték (ez a Kozma utcát jelenti, ahol a különböző intézetek között "szétosztják" a rabokat), onnan pedig a Nagyfai Büntetésvégrehajtási Intézetbe került. Egy - hét darab háromszintes ággyal ellátott - zárkában tízen-tizennégyen ültek, fogházasok és börtönbüntetést töltők vegyesen. "Sokféle ember volt benn, akadt, aki ittas vezetésért, zsebtolvajlásért vagy csalásért ült, és akadt, akit súlyos testi sértésért ítéltek el. Hamar kiderült, hogy azokat, akik pénzbírság miatt kerültek be, a többi elítélt nem igazán kedveli. Azt mondják: minek bűnözöl, ha nem tudod a bírságot kifizetni?"

Az őrök K. szerint normálisan viselkedtek, bár az elején, amikor beviszik az elítéltet, egy ideig folyton piszkálják, de ha az illető nem provokálja őket, nem beszél vissza nekik, akkor gyorsan felhagynak ezzel. A rangjukat ugyanúgy tudnia kell minden rabnak, mint a katonaságnál a tisztekét. K.-t egyetlen őr sem ütötte meg a büntetés során, bár, ahogy ő értesült, előfordult, hogy egy-egy túl pimasz elítéltet megvertek - de csakis úgy, hogy ne látszódjon rajta semmilyen sérülés. "Amúgy, ahogy a rabok között, úgy a smasszerek között is vannak romák. Én alapvetően előítéletes vagyok a cigányokkal szemben, de azt kell mondjam, hogy a börtönön belül a legtöbbjük emberségesebb, mint a fehér rabok nagy része. Közvetlenek, és ha rokonszenves vagy, segítenek neked mint friss elítéltnek. Adnak valami munkát, nekem például először a kezembe nyomtak egy csomag dohányt, hogy tekerjek meg húsz cigit, amiből négyet eltehettem".

Ezzel szemben a fehérek többsége K. szerint barátságtalan, magának való, és semmiben sem segít a másiknak. "Volt bent egy skinhead fiú is. Ő végül levetkőzte a fajgyűlöletét, teljesen jól kijött a cigány rabokkal." Előbb-utóbb minden rab talál magának a régebbi elítéltek közül egy pártfogót, afféle "apukát". Ez utóbbi megnevezés nem az életkorra vonatkozik, a pártfogó lehet fiatalabb is a pártfogoltnál, a lényeg, hogy az előbbi mennyi ideje van bent, illetve hogy rokonszenvesek-e egymásnak.

K., mivel fogházas volt, és így nyílt rá lehetősége, szeretett volna külső munkát kapni. Budapestre jelentkezett fűkaszálásra, ami azért lett volna jó, mert néha hazamehetett volna, és ilyen esetekben a büntetés ideje is lerövidül. "Az engem vizsgáló orvosnak szerintem nem voltam szimpatikus, másrészt egy feltett kérdésre azt is elárultam, hogy volt korábban balesetem. Fizikailag alkalmatlannak nyilvánítottak." Végül az intézeten belül takaríthatott 173 forintos órabérért. Egyébként viszonylag sokféle külső munkalehetőséget biztosítanak az elítélteknek, el lehet szegődni például állatgondozónak vagy "parkosnak", ez utóbbiakat a szabad állampolgárok is láthatják közterületeken, természetesen nem rabruhában. "Valamit mindenképpen dolgoznod kell, különben megőrülsz odabent."

Az élelmezésre nagyon odafigyelnek a börtönben. Minden rab mindig megkapja a rendes adagját, azonban ha hozzászokott az ember, hogy akkor és annyit eszik, amikor és amennyi jólesik neki, úgy mégis adódnak nehézségek. A reggelre kapott hideg ételt például nem árt beosztani. "Ha ügyesen csinálod, akkor egy idő után tele lesz a szekrényed konzervvel. Ez azért jó, mert lehet vele kereskedni, elcserélheted például cigire. Egyébként eleinte egyáltalán nem volt dohányom, napokig a hamutálakból sodortam." A börtönbéli cserekereskedelem három pillére K. szerint a kávé, a cigaretta és - talán meglepő módon - az édesség. "Ezzel a három dologgal gyakorlatilag bármit elérhetsz odabent. Az én fő üzleti profilom viszont a rajzolás volt. Egy-egy rab megkért, hogy valamiért cserébe rajzoljak a hazaírt levél szélére egy kis virágot, vagy hogy címezzem meg a borítékot szép betűkkel, de olyan is akadt, akinek a zárkafalra kért tőlem valami ábrát. Értékelték, ha valaki értett valamilyen művészeti tevékenységhez. Akadt olyan rab, akinek bent volt a gitárja vagy a szintetizátora is, de ahhoz már nagyon régóta börtönben kell lenned, hogy hangszereket engedélyeztethess a börtönparancsnoksággal."

A napi rendszerességű fürdés természetesen a szabályzat szerint is kötelező, ám a rabok számára valamiért egyébként is különösen fontos a higiénia. "A zárkatársak simán beszólnak, hogy büdös vagy, hiába fürödtél félórája. Érdekes, de sok konfliktus az elítéltek között épp az ilyen hétköznapi dolgok miatt támad, mint a tisztálkodás vagy akár a horkolás." Melegvíz csak este van a zuhanyzóban, napközben mindenki kénytelen merülőforralót használni a vízmelegítéshez. A borotválkozás szintén kötelező, mivel a raboknak ugyanúgy kell kinézniük, mint amikor behozták és lefotózták őket. Csak később lehet fényképváltoztatást kérni, és szakállat, borostát vagy bajuszt növeszteni.

Tévét mindenki nézhet, de este fél tizenegykor ki kell kapcsolniuk, teletextes tévét pedig szándékosan nem tartanak odabent, mert állítólag létezik valamilyen technikai trükk, amely révén üzenet küldhető vele. Hasonló célra egyébként a délutáni talkshow-k sms-csíkját használják a rabok családtagjai, barátai, a hétfő esti Kékfény pedig a másik fő információforrás az elítéltek számára. "Minden egyes adásban van egy riport vagy legalább néhány vágókép valamelyik börtönrészlegről, lehet látni, hogy aki korábban itt ült, az most hová került át, vagy azt, hogy kit csuktak le mostanában, aki eddig szabadlábon volt. Persze vigyázni kell, nehogy elszóld magad, mert az őrök közben figyelnek arra, hogy felismersz-e valakit. Bár odabent amúgy is ügyelned kell, hogy kinek mit árulsz el, mert visszaélnek az információkkal. Egy-két emberen kívül senkinek sem érdemes semmit elmondanod."

A rabok változatos módokon próbálják lefoglalni magukat: sokan járnak hittanra és istentiszteletre, különösen a romák közül, mások pedig sűrűn látogatják a börtönkönyvtárat. A szeszesital tiltott odabent, kizárólag alkoholmentes sört ihat az, aki megteheti. Marihuána és egyéb kábítószer titokban szintén beszerezhető, ám ez ritka jelenség, mert nagyon drága, és igazából csak néhány kivételezett juthat hozzá. "Inkább a gyógyszerezés a jellemző, nyugtatót sokkal könnyebb szerezni, mint más drogot. Egy doboz Marlboro például már elcserélhető egy csomag Rivotrilra. Persze nem árt vigyázni... Körülbelül félévente ellenőrzést tartanak minden zárkában. Váratlanul bejönnek az őrök, és szétpakolnak, tüzetesen átvizsgálnak mindent, megnézik, hogy nincs-e nálad bármilyen dolog, aminek a szabályzat szerint nem kéne ott lennie."

A börtönbeli homoszexualitás körül K. szerint túl sok a legenda. Öt-hat év folyamatos szabadságvesztés után van állítólag egy lélektani határ, amikor a család, a barátnő hiánya miatt kiütközhetnek a raboknál ezek a hajlamok, de igazából még csak ez sem törvényszerű. "A nemi erőszak tudtommal egyáltalán nem jellemző, legfeljebb poénkodtunk a zuhanyzóban a szappanleejtésen. A benti melegek tapasztalataim szerint inkább próbálnak meggyőzni, hogy ez mindenkinek jó lesz, szóval nem testi erőt alkalmaznak. Én nem nagyon álltam szóba velük."

Természetesen a rabok közötti összetűzéseket általában verekedés oldja meg. "Úgy kell rendezni a vitás kérdéseket, hogy ne lássák meg az őrök, mert akkor minden résztvevő mehet a fogdába. Ha valaki folyton beszól és szívat téged, de még friss vagy az intézetben, akkor eleinte, amíg nem vagy tisztában a benti viszonyokkal, nem érdemes neki visszaszólni. Később azonban már semmiképp sem szabad hagyni az ilyesmit, mert akkor rád szállnak, és sosem hagynak békén. Azért viszont senkit sem érdemes megsajnálni, mert folyamatosan szívatják, nem érdemes segíteni neki, ha egyedül nem tudja megoldani a baját. Csak problémák adódnak a dologból, és a legtöbben ráadásul hálátlanok is lesznek a későbbiekben." Mivel farkastörvények uralkodnak, az őröknek K. szerint igazából nincs is sok dolguk az elítéltekkel. Kialakult valamiféle önszabályozás: mindenhol vannak zárkafelelősök, akinek személyéről a zárkában lévő rabok maguk döntenek. A rabok tudják, hogy ki alkalmas közülük erre a feladatra, hiszen jól ismerik egymást: valaki kisebb megszakításokkal, de a fél életét mégiscsak bent tölti el.

A visszailleszkedés K. szerint is nagyon nehéz, az úgynevezett börtönszindróma létező jelenség. K. "csak" négy hónapot töltött fogházban, de szabadulása után a vonaton már komolyan elgondolkozott a továbbiakon. "Mihez kezdek az életemmel? Mit fognak szólni az emberek? Teljesen össze voltam zavarodva. A szomszédom ráadáaul azzal a kérdéssel köszöntött, hogy 'Na, jó volt?'. Rengeteg előítélet tapad az emberhez, ha börtönviselt, és egyébként önmagában is súlyos lelki sérülést okoz, sokan pedig a család hiánya miatt kattannak meg, mire kiszabadulnak. Szóval nagyon szar bent - emellett ott legalább pontosan tudod, hogy ki vagy, tudod, hogy hol a helyed, ismered az erőviszonyokat, és kevesebb az előítélet. Egészen kis dolgok tesznek sokkal boldogabbá, mint odakint, és kínodban röhögsz ugyan, de akkorát, amekkorát szabadlábon még soha. Azt kell mondjam, hogy ilyen szempontból néha megváltás lenne a börtön."

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások