Közösség

A férfi

3962

Mitől boldog egy férfi? Miért van a férfiaknak szüksége pótmamára? Milyen az érzelmi intelligenciájuk? Miért nem képesek udvarolni? Miért nem képesek pihenni és egyedül is jól érezni magukat? Miért szűnt meg bennük a bátorság? Miért hasonlít a legtöbbjük egy papucsállatkára? Egy nyúlra? Egy majomra? Egy vörösboros marhaszeletre… Miért nem mernek felnőni? Miért nem merik megmutatni, amit éreznek? Miért hazudnak? Miért ültetnek fel minket, nőket hullámvasútra, visznek fel a csúcsra és engednek lezuhanni a mélybe?

Rengeteget agyalunk ezeken a kérdéseken. Nos, vannak válaszaink, de most Dr. Csernus Imre A férfi című könyvét kaptuk elő, valamint magát a dokit a válaszokért. Mint minden könyvnél, Csernus legújabb köteténél is a borítótól indultam el befelé. Sokszor kellett megvizsgálnom a borítót, ahhoz, hogy ne folyamatosan a Firefox rókája jusson eszembe, de legalábbis ne valami tüzes. Szerencsére volt alkalmam beszélgetni magával a szerzővel, így meg is kérdeztem tőle, mit látok. Meglepett, ez egy férfi szem egy könnycseppel, szimbolizálva ezzel azt, ami a férfiakban nincs meg. Bár érzelmeket persze csomagoltak beléjük is, de az ezek kimutatásához szükséges bátorság már nincs meg. A nők című könyvben is jelen volt a bátorság szükségessége, ám talán most kissé hangsúlyosabb ez a vonal. Adódik a kérdés, hogy a bátorság maga vajon valóban megoldás az emberiség lelki gyötrelmeire? Csernus szerint igen, a bátorság, a valódi mersz az, ami hiányzik belőlünk, nőkből és a férfiakból egyaránt. Ne gondoljátok, hogy A nő-re reflektál A férfi, a kettő szorosan kapcsolódik ugyan egymáshoz, de ez sokkal több, sokkal összetettebbé teszi a problémát, a lélek problémáját. A két könyv összetartozik, egyik a másik folytatása, előzménye és befejezése, ahogy a nők és férfiak közötti kapcsolatok. 

Már sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy miért kell egy huszonhatodik könyvet megírni az őszinte viselkedésről, a bátorságról, a tiszta érzelmekről, a szeretetről, hogy mi újat tud adni ez az embereknek, és hogy mi motiválja azokat az írókat, akik sokszor nem is író emberek, hogy leírják azt, amit amúgy is érzünk, tudunk, tisztában vagyunk vele vagy legalábbis kapiskálunk. Jó, hogy megkérdeztem! Csernus válasza egyszerű és kijózanító: mert nagy a nyomor! Már a gyerekek szét vannak esve lelkileg, és akik felnőtt korúak, ami közel sem jelenti azt, hogy felnőttként is viselkednek, még inkább szét vannak esve. Csernus hisz benne, és tapasztalja, hogy ezek a könyvek, azok a mély beszélgetések, amelyeket ő is folytat, valóban hasznosak, minőségileg változtathatják meg az embereket. Elszomorító, hogy milyen apaképek, anyaképek, szülői minták élnek a mai tinédzserek előtt, nem kell csodálkozni azon, hogy rengeteg olyan fiatal van, akikről nehéz eldönteni, hogy lány vagy srác van a ruhák alatt. És a beszélgetésnek ezen a pontján Csernus megkért, hogy nézzek ki az ablakon, és figyeljem meg az ablak előtt elhaladó férfiakat. Egymás után két olyan férfi baktatott Budapest üzleti negyedében, öltönyben, nyakkendőben, talán épp egy hatalmas autóból kimászva, talán felső vezetők voltak, kiknek tartása görnyedt volt, hátuk hajlott, minden tartást nélkülöző. El lehet képzelni, hogy ezek a férfiak, milyen példát, mintát mutatnak gyermekeiknek. Nincs önbizalmuk, nincs tartásuk. Ha mélyebben is érdekel a nyomor oka, lapozgass Csernus A férfi című könyvében, ami a június 4-én nyíló könyvhétre jelenik meg!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások