Közösség

Megtáltosodunk

3950

Valószínűleg sokaknak egy szilaj, vágtató csodaparipa képe ugrik be a táltos szó hallatán, amelynek a lábai hozzá sem érnek a földhöz, míg másoknak a honfoglalás előtti magyar nép sámán-vonásokkal bíró papja jelenik meg a lelki szemei előtt.

Több történész és kulturális antropológus szerint gyakorlatilag egyenlőségjelet tehetünk a magyar táltosok és az "általában vett" sámánok között - ez utóbbiak területi szempontból Ázsia, valamint Észak- és Dél-Amerika népeinél töltöttek/töltenek be jelentős szerepet, de ezt a vallási szerepet sem lehet minden esetben teljesen egységes módon szemlélni. Ami közös a sámánokban, az az, hogy központi jelentőségük van a népek szertartásainál, és zene (esetenként füst vagy hallucinogén főzet) által esnek révületbe a rájuk bízott feladatok (jóslás, az időjárás befolyásolása) ellátásához. A samanizmus köré szerveződő hitvilágok szintén eltérnek egymástól: közös pont, hogy a sámán az ősök szellemeivel lép kapcsolatba a transzállapot során, és minden természeti jelenségnek, élőlénynek és élettelen dolognak lelke van a nép hite szerint. A sámán a transz révén "társaloghat" ezzel a természeti világgal.

A sámán-táltos azonosság ellenfelei szerint viszont az ősi táltos több szempontból különutas jelenségnek tekinthető: bár rendszeresen révületbe esik, alapvetően nem varázslással foglalkozik, hanem valódi tudós pap és gyógyító, aki természettudományos ismeretekkel bír, a csillagászat letéteményese, magas fokon ért a gyógyfüvekhez, és általában a közösség tagjairól való gondoskodás, a gyógyítás számít a legfőbb feladatának. Már születésének körülményei természetfölöttiek: vagy a megszokottnál több ujjal, vagy foggal, vagy burokban jön a világra, hétéves korában az öreg táltosok elragadják magukkal, hogy megtanítsák a táltos-"mesterségre". Darabokra szedik, majd újra összerakják a csontjait - csak ekkortól számít majd teljes értékű táltosnak.

Magának a táltos szónak és a paripának az összefüggése a néprajztudósok szerint abból adódik - az akkori magyarság lovasnép-volta mellett -, hogy a táltos révület közben a dobját "lovagolja" meg, azon járja végig a hét szintes Világfát vagy Életfát, amely az ég tetejéig ér. A táltosló tehát tulajdonképpen nem más, mint a sámándob. 

Táltosok a folklórban

A táltosok szerepe a honfoglalás után és a kereszténység felvételével hanyatlani kezdett a magyar vallásban, ám mégis olyan erős hatása volt, hogy a hagyományok továbbéltek a folklór különböző területein: a népmesékben (lásd az égig érő paszuly és az Életfa hasonlóságát), a bábaasszonyok, a halottlátók és a jövendőmondók szokásaiban, a földművesek-állattartók termékenységrítusaiban (például busójárás), a regős énekekben, a vidéki falvakban pedig bizony előfordultak olyan személyek is, akiket konkrétan táltosnak hittek a közösségben. Tájegységenként változóak voltak viszont az erejükről, táltossá avatásukról szóló hiedelmek. Gyógyító és kincskereső képességük mellett elterjedt volt az a hit, hogy esőt, jégesőt, vihart és árvizet tudnak támasztani és megszüntetni, illetve hogy csődör vagy bika alakját öltve rendszeresen más táltosokkal viaskodnak az égben.

A nagy összeurópai boszorkányüldözések idején a táltosok természetesen nem úszhatták meg a vádat, hogy az Ördöggel cimborálnak. Még a 18. század folyamán is ítéltek el Magyarországon olyan nőket és férfiakat, akik nem boszorkányoknak, hanem gyógyfüvekkel foglalkozó táltosoknak tartották magukat, és akik tudásukat nemhogy Lucifertől, hanem egyenesen Istentől eredeztették. A jelenség egészen a 20. századig fennmaradt - bizonyos helységekben még ekkor is lehetett találkozni olyan egyénekkel, akik ezt az archaikus foglalkozást űzték. Ilyen volt például a link alatt látható Pénzásó Pista, akit Tiszafüreden táltosnak tartottak, mert azt állította, hogy látja a földbe rejtett kincseket.

Újtáltosok és a samanizmus reneszánsza

A 20. század hetvenes évei aztán magának a samanizmusnak adtak új lökést nemzetközi szinten. A New Age-mozgalmakkal, a keleti vallások terjedésével és a kereszténységben való hit megroppanásával párhuzamosan Európa és az USA lakosai új típusú vallási közösségek után kutakodtak, és végül ráakadtak az úgynevezett neosamanizmusra is, mint a természetfelettivel való kapcsolattartás ősi, ám modernizált módjára. Ez a sokágú irányzat a New Age elemei mellett egyrészt az adott nemzetek hagyományaiból, a hatvanas évek pszichedelikus kultúrájából és a ökomozgalmak természetközeliségéből táplálkozott, és táplálkozik máig.

Bár Deák Bill Gyula táltos-figurája az István, a királyban popkulturálisan talán már megelőlegezte, illetve a nyolcvanas évek során a Vágtázó Halottkémek és Waszlavik Gazember László zenei kísérletei is egyfajta előszeleknek tekinthetőek, Magyarországra csak a rendszerváltás után szivárgott be igazán a neosamanizmus - vagy ahogy egy friss keletű szakkifejezés tartja, feltűntek az „újtáltosok". Az általuk vezetett vallási közösségek szintén nem tekinthetőek egységesnek, ám annyiban mindenképpen hasonlítanak egymásra, hogy egyrészt a néprajztudósok táltosokra vonatkozó eredményeire támaszkodnak, másrészt különböző mértékben alkalmazzák emellett a "klasszikus" ezoterikus/New Age tanokat és gyógyítási módszereket is. A harmadik legfontosabb közös vonás a nemzeti múlthoz, a nemzeti identitáshoz való erős kötelék, amely mindegyik "újtáltos" közösségben központi elem - tulajdonképpen az ősi hiedelemrendszeren  keresztül feltámasztott nemzettudat ezeknek a csoportoknak az egyik alapvető összetartó ereje.

Hogy hány táltosiskola található Magyarországon, arról némi képet kaphat az olvasó, ha idekattint, zenei aláfestésnek pedig ajánlott az ex-Vágtázó Halottkémek-énekes, "civilben" csillagász Grandpierre Attila lenti előadása a Vágtázó Csodaszarvas nevű, újabb formációval.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások