Test

Beteges nyaralás

3946

Utazni szuper, nyaralni jó, és a legidegesítőbb, mikor mindenféle nyavalyával riogatják az embert útnak indulás előtt. Megjártam már mindenféle országot, voltam kórházban Ázsiában, jött hozzám ügyeletes orvos Spanyolországban, mégsem vagyok hajlandó parázni egy-egy út előtt. Most azonban igen csalódott vagyok, mert egy alig két napos horvátországi kiruccanásnak komolyan meglett a böjtje egy szalmonellagyanús bélfertőzés formájában, így muszáj átvennünk az alapvető szabályokat. Na nem a megelőzés szempontjából, hisz elkerülni az utazó betegségeket többnyire nem lehet, így inkább az elcsomagolandó minipatikával fogalkozunk.

Kellett volna egy napkalap

Hagyjuk most a maláriát, a fertőző májgyulladást és egyéb izgalmas betegségeket, szorítkozzunk a leggyakoribb esetekre, a napszúrásra és a különböző fincsi bélfertőzésekre. A napszúrás az egyik legbunkóbb tünetegyüttes, sajnos a napsütés egyre erősebb, és pillanatok alatt felforrhat a fejünk, ha nem figyelünk oda. Nekem egy tengeri kajakozás alkalmával volt szerencsém összeismerkedni vele, és eltelt pár óra, mire kiderült, baj van. Délután még szunyókáltam egyet, sőt, jógáztam is a parton, ám az esti vacsoránál hirtelen émelyegni kezdtem, s szédülés fogott el. Föltápászkodtam, hogy elmegyek a mosdóba kis hideg vízbe lógatni magam, de az úton már nem bírtam végigmenni, minduntalan le kellett ülnöm pihenni kicsit. Innentől a helyzet vészesen romlott, s bár negyed órán belül ágyba dugtak, az alatt is kétszer estem össze. A fejem hasogatott, a takaró alatt a kinti negyven fok dacára is vacogtam, szó szerint rázott a hideg, félig öntudatlan állapotban nyöszörögtem, és simán a halálomra készülődtem. Szerencsére pont anyám volt velem, így a beteg ember anyaaaa nyöszörgésére volt ki cserélgesse a borogatást a homlokomon, és volt ki megnyugtasson. Reggelre nagyjábóé összekapartam magam, de érdekes módon hányingerem lett, ha napra néztem. A napszúrás kezelése tehát tulajdonképpen csak pihenés, árnyék, rengeteg folyadék és nyugalom - ezt nagyszerűen jelzi is az ember szervezete. Fejfájás ellen vehetünk be fájdalomcsillapítót, az egyébként is mindig van nálunk, ugye?

Kaja, pia, klotyó

A napszúrásnál is jóval gyakoribb, hogy emésztőrendszerünk lázad fel a nyaraltatás ellen. Sok oka lehet ennek, történhet egyszerű figyelmetlenségből, ha olyan helyen járunk, ahol tilos a folyó víz fogyasztása, de mégis beleszaladunk jégkocka vagy bármi más formájában. Legtöbbször azonban önhibánkon kívül támadnak a kis gonoszok, mint ahogy történt ez legutóbb is, mikor valószínűleg egy nem túl friss fagylalt volt a bűnös. Hogy pontosan milyen kórokozót nyelünk be, az szinte mindegy is, tüneteink szinte minden esetben ugyanazok: heveny hasmenés és/vagy hányás, rossz közérzet, hőemelkedés, netán láz, esetleg gyomorfájdalom, fejfájás. A legtöbb esetben orvosi beavatkozásra nincs szükség, de azért figyeljünk az intő jelekre. Mindenképp vizsgáltassuk meg magunkat, ha nagyon magas a lázunk, ha a kiszáradás fenyeget, ha véres a székletünk vagy ha panaszaink nagyon elhúzódnak. A köznyelven csak ételmérgezésnek nevezett fertőzések számtalan kórokozótól eredhetnek, ezek lehetnek baktériumok (Staphylococcusok, Salmonella-fajok, Coli baktériumok, Clostridium botulinum, Shigella stb.), vírusok (entero-, adeno- és rotavírusok stb.), bélrendszeri paraziták (pl. Crystosporidium).

A víz mellett veszélyként leselkedik ránk a nem megfelelő higiénés körülmények okozta fertőzés is, minek elkerülésére azt javasolják, ne együnk nem kellően tiszta helyen vagy utcán. De ott van az akadály, hogy a konyhába nemigen látunk be, s sok olyan ország van, ahol a csillogó vendégtér mögött egy balkáni konyha húzódik, tehát sajnos ilyen jellegű óvatosságra hiába intenek. Utcán enni pedig jó, ott az igaziak a helyi ízek, így a bátrabbak úgyis megpróbálják a teljes élmény érdekében. Én hat hónapos délkelet-ázsiai tartózkodásom alatt gyakorlatilag folyamatosan az utcán étkeztem, s hamar kiderült az is, hogy semmi különbség sincs egy utcai bódé és egy biztonságosnak mondott étterem konyhája között. Úgy a második hónap végén aztán kórházban kötöttem ki súlyos kiszáradással, hisz három napig egyedül fetrengtem bungalómban, mire el bírtam vánszorogni a rendelőig, s ezt a három napot többnyire ürítkezéssel töltöttem - már amennyire emlékszem az egészből. Innentől kezdve azonban többé semmi bajom nem volt, a szervezetem átállt az ottani bacikra és mikroorganizmuskra. Ez álltólag mindenkivel megesik idővel - mellesleg hazajövetelem után enyhébb formában ugyan, de ismét megtörtént.

Mit lehet ilyenkor tenni, ha nem túl vészes az eset? Ilyenkor a szén a legjobb barátunk, amiben az a nagyszerű, hogy ha lennénk olyan balgák, hogy nem vittünk magunkkal, akkor is, még a legelmaradottabb helyen is nagy eséllyel beszerezhetjük, ha van egy patika a közelben. Az orvosi szén alap. A víz mellett a kórokozókat is megköti, így segít kitisztítani a kuplerájt. A baj csak az vele, hogy van, akit nagyon megfog, így a tisztulási folyamat is lassul. Szóba jöhet még a gyomorfertőtlenítő tabletta, itthon ez is vény nélkül beszerezhető, igen hasznos jószág, vigyük csak magunkkal szépen. Hasmenés, hányás esetén fontos az ásványi anyagok pótlása, erre régen remek készítményt lehetett vásárolni, amolyan iható infúziót, ám már csak receptre kapható, kénytelenek vagyunk hát házi megoldáshoz folyamodni. Ez pedig a cukros-sós víz, ami azért is remek, mert háborgó gyomorra igen könnyű kihányni. Apró kortyokban legyűrhető. Lázcsillapítással nem érdemes foglalkozni, csak ha már magas, de akkor úgyis orvoshoz megyünk. És mindezek mellett persze igyunk, igyunk, amennyit csak lehet. Idősek, legyengült szervezetűek, gyerekek és terhesek a biztonság kedvéért mindenképp látogassanak el egy rendelőbe, a többiek szervezete többnyire legyűri a kórt magától. Fontos azonban, hogy alaposan fertőtlenítsünk magunk után, a fürdőszobát ugyanúgy mint kezünket, mert a kórokozók sokáig ürülnek belőlünk, s fertőzőképesek. A szalmonella például a 100 Celsius fokos hőmérsékletet is több percig bírja.

Herkentyűpara

A koszos helyek és a romlott ételek mellett ott van még egy lesben álló ellenség, a tengeri herkentyű mérgezés, ami aztán egyáltalán nem vicces. Köszönöm, ehhez is volt szerencsém, méghozzá Barcelona egy felkapott és melegen ajánlott éttermében elfogyasztott mennyei lakoma után. A tányéromon volt minden a kagylótól a csigáig, tehát kinyomozhatatlan, hogy melyikük volt a bűnös, de ez egyébként is orosz rulett, néha becsúszik egy-egy nem teljesen friss vagy kicsit beteges darab a szánkba észrevétlenül is. Bizonyos herkentyűk tényleges mérgezést okozhatnak, amit bizonyos ostoros-egysejtű szervezeteknek köszönhetünk, ezek pedig a planktonokkal kerülnek az általunk elfogyasztott állatba.

A baj akkor van, ha ezek elszaporodnak, mivel neurotoxint, azaz idegmérget termelnek, és higgyétek el, ez egyáltalán nem vicces. Viszonylag hamar, az étkezés után egy-két órával jelentkeznek a tünetek, ami végtagzsibbadást, izomgyengeséget jelent, szédüléssel, s akár ájulással, emésztőrendszeri tünetekkel kísérve. Hozzám akkor hívtak orvost, mikor fél óra alatt kétszer ájultam el, és úgy rángatóztam, mintha acid partin lennék. A kezelés viszonylag egyszerű, doktor jön, szurit ad, és pillanatok alatt jól is leszel. Ez viszont elengedhetetlen, mert a mérgezés akár bénulással is járhat. Más típusú tengeri mérgezés az úgynevezett hisztaminmérgezés, ez akkor jelenik meg, ha a hal nem friss vagy rosszul tartósított. A bomló szövetekben felszaporodik a hisztamin, ami egyfajta allergiás reakciót vált ki az emberben. Azonnali arcpír, csalánkiütések, gyomorfájdalom, hányás - az orvosi beavatkozás itt is fontos.

Csomagba vele

Összefoglalva tehát egy gondosan megválasztott útipatika a következőket tartalmazza: fájdalomcsillapító - ez egyben lázcsillapító is az újabb termékek esetében. Széntabletta, gyomorfertőtlenítő, fertőtlenítő törlőkendő - minden drogérában beszerezhető, de folyadékot is vehetünk -, csípés és égés elleni készítmény. Hipochonderek és paranoiásak nyilván kétszer ennyi cuccot visznek, de alapnak ez bőven elég. Az élet pedig nem biztonságos...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások