Lélek

A férjem a feleségem

3932

Az otthon kialakítása, a háztartás, bevásárlás, főzés, mosás, takarítás, gyerekpesztrálás mind-mind tipikusan nőkhöz köthető fogalmak. Legalábbis abban a tradicionálisan gondolkodó kultúrkörben, amelyben mi is élünk. Ha belegondolunk, teljesen természetes, hogy a barlangját elhagyó férfi elmegy vadászni, a családja fenntartása céljából, eközben az otthon maradó asszony csinosítja a barlangot, gondozza az utódokat. Az evolúció, legyen az társadalmi, technikai, biológiai, pszichológiai, elért odáig, hogy a XX. században megjelent a családfenntartó nő fogalma, ami nem feltétlenül csak akkor jött létre, ha az apa elhunyt, elszökött, hanem bizony sok-sok olyan példát ismerünk, amikor a nő több pénzt vitt haza, mint a párja. Evidens lehet, hogy ilyenkor a munkamegosztás úgy változik, hogy a férfi is kiveszi a részét a házimunkából, gyermeket nevel, mos, főz, takarít? Nem, ennél azért jóval bonyolultabb a helyzet.

Tipikus férfiak

Ahogy mi, csajok sem vagyunk egyformák, és jól elkülöníthető csoportokat alkotunk - anya típus, szerető típus, akármilyen típus -, épp úgy a férfi pajtásaink csoporttulajdonságokat hordoznak. Fajtájukat megkülönböztethetjük aszerint, hogy miként viszonyulnak a család szelleméhez. Eszerint vannak a családfenntartó, apa típusok, akik a tradicionális férfi szerepet hordozzák. A magyar pasik körülbelül húsz százaléka tartozik ebbe a csoportba, akik klasszikus családfőként viselkednek, élnek, rengeteget dolgoznak, magasak az elvárásaik, bármennyit hajlandóak dolgozni azért, hogy a család biztonságosan, jól éljen. Nagyon nehéz dolguk lehet, hiszen meg kell felelni a családtagok elvárásainak is, törődést kell nyújtani, viszont a életszínvonalat is biztosítani kell, ezért a nyomás kettős. Ennek a tökéletes ellentéte az a férfi, aki nem hajlandó elkötelezni magát, nem vállal felelősséget, sem párkapcsolataiban, sem a munkájában. Száll virágról virágra, sokat bulizik, és tisztában van vele, hogy a lazaságával nem lesz egy felejthetetlen figurája az életnek, de neki ez így van jól. Mindennél többre értékeli a szabadságot. A magyar férfiak közel tizenöt százaléka él így, ami kicsit kevesebb az európai átlagnál, ahol ezen férfiak száma eléri a húsz százalékot. Van azért ennél rosszabb is - már ha a jó a családalapító típus -, az ő fajtája az igazi egoista pasi, akit tényleg semmi más nem vezérel, mint az, hogy neki minél jobb legyen. A lehető legkésőbbre tervezi a házasságkötést, leginkább csak akkor, ha már nagyon muszáj, mondjuk becsúszott egy gyerek, de ha lehet, még akkor sem. Aktív és szabad életet él, és bizony az ő csoportjában vannak a legtöbben, több, mint harminc százaléka a férfiaknak így él. Sikeresek, kiemelkedően jók a hobbijuk területén is. És azt hiszem, kijelenthetem, hogy elérkeztünk az álompasi kategóriához, ő egyesíti a másik három jellemzőit. Szerencsére kicsit még többen is vannak, mint az egocentrikus csávók, minden harmadik pasi ezt a mintát követi, legalábbis szeretné... Nem egyszerű ugyanis az ő helyzete, minden fronton meg kell találnia az arany középutat, nem ragaszkodik ahhoz, hogy ő hordja a nadrágot a családban, de munkájával gondoskodik a feleségéről, mégsem esik túlzásokba a melót illetően, egyenlően kiveszi a részét az otthoni feladatokból, a gyermekneveléséből. Sokat törődik a gyermekeivel, tisztában vele, hogy a felesége sem egy háztartási robot, fontos a közös kikapcsolódás, a közös élmények, ezért szabadidejét a családjával tölti, illetve a barátaival. Perfekt, nem?

Sztereotip szerepek

A férfiak manapság elsősorban családfenntartónak tartják magukat a klasszikus szerepek szerint. Dolgoznak éjt nappallá téve, legfeljebb esténként, hétvégén tudnak az otthoni (apa, férj) szerepekben, feladatokban részt venni, legyen szó akár a gyermekekkel való foglalkozásról, akár egy közös programról a párjukkal. Persze, amíg közösségekben éltünk, a férfiak önként és dalolva vették ki az anyák kezéből a gyermekeket, hogy bevezessék az életbe őket, megmutassák, hogy a nehézségeket hogyan kell kezelni, milyen minták szerint kell élni, milyen szabályok, törvények vannak az életben, mi a férfi dolga. Sajnos ez mára igencsak eltűnt, hiszen a tradícióknak annak ellenére nem tudnak megfelelni a férfiak, hogy felfogásukban még közelebb érzik magukat ehhez, mint a modern, feladatmegosztásban való részvételhez. A gyerekek az apát nem is értik, hiszen egész nap távol van, valami átláthatatlan, érthetetlen dolgot csinál, valami ismeretlen helyen, akit megbecsülnek, az az anya, mert látják, hogy tesz-vesz, ellátja az otthoni teendőket, gondozza, szereti őket. Nem kevés konfliktus és válás születik ezekből a sztereotip viselkedési formákból. Óriási dolog egy-egy családban egy aktív apa, nagyapa, nagybácsi, aki rendszeresen játszik a csemetével, hiszen a srácok így tanulják meg a férfiszerepeket, a lányok pedig így tudják könnyebben elfogadni a nőiességüket, a férfiak rajongásától nő az önbizalmuk. 

A másik oldal

Vitathatatlan, hogy egyre több nő helyezi előtérbe, de legalábbis nagyon fontos pontra a karriert, a szakmai sikereket a családalapítással, gyermekneveléssel szemben, illetve mellett. Én elképzeléseim szerint megszülök, és megközelítőleg egy percet sem akarok munka nélkül lenni, úgy képzelem, hogy a - tervezett - szülés előtt egy héttel elmegyek szabira, aztán szülök egyet, egy-két hónapot csökkentett üzemmódban otthonról dolgozom, de fél év után biztosan visszatérek a szerkesztőségbe... vagy az éppen aktuális munkahelyemre. Persze egy csomó opciónak meg kell felelnie az akkori életemnek, hogy ezt megtehessem, viszont, ha azok az feltételek nem lesznek adottak, akkor persze másként lesz minden. Nagyon fontos a szociális háló, a jól működő bölcsődék, de ez már egy másik fejtegetést érdemel. Maradjunk a férfiaknál. Bár a fejlődéstörténet alapján, a család, az otthon szépítése, gyermekek gondozása a nő feladata, lelki és fizikai adottságok is erre determinálják, viszont egyre több apa veszi ki a részét a gyereknevelésből, a háztartási feladatokból. Sokan aggodalmasan tekintenek erre, hiszen félnek a nemi szerepek felcserélődésétől. Azt hiszem, ettől nem kell tartani általánosságban, hiszen mindig is voltak férfiasabb anyák és fordítva. Minden család maga alakítja ki a csak rá jellemző tulajdonságokat, szokásokat, stílust, szereposztást, amelyek nagyban függnek a hozott mintáktól, a szocializációtól, a jelenlegi helyzettől.

(Házi)munka

Az International Social Survey Programme közel negyven országban végzett felmérést, a „Család és társadalmi szerep” témában, ahol a centrumot az a kérdés adta, hogy a házimunka mennyire összeegyeztethető a hivatalos munkával, tehát a kenyérkereső elfoglaltsággal. Sokat beszélgettünk már arról társaságban, főleg csajok egymás között, hogy a házimunka olykor többet kivesz az emberből, mint a hivatalos melója. A magyar csajok, akik már családot alapítottak, de legalábbis akik párban élnek, önállóan, átlagosan heti harminc órát töltenek házimunkával, összehasonlításképpen: a rendes meló heti 40 óra, tehát épp egy kicsivel dolgozunk otthon kevesebbet egy hét alatt, mint a melóban. A pasik ehhez képest megközelítően tíz órát töltenek ház körüli tevékenységekkel, ami szerintem nem is - lenne - rossz. Természetesen a városi nők kevesebbet dolgoznak otthon, mint a falusiak, és ugyanez az arány tapasztalható a magasan iskolázott és az alacsonyabb végzettségűek között. Természetesen a munkanélküliség mindkét nemnél megnöveli a házimunkával töltött órák számát, gondolnák ezt logikusan, nos, ez csak a nők esetében van így. Meglepő (?) módon a munkanélkülivé vált pasik szinte alig töltenek több időt a háztartásban fellelhető teendőkkel, mint dolgozó bajtársaik. Egy nő, ha munkanélküli, akkor éppen annyi órát tölt mosással, főzéssel, takarítással, otthon csinosítgatással, gyerekneveléssel, mintha dolgozna, tehát közel negyvenet. Ehhez képest egy pasi két-három órával fordít csak többet hetente a házimunkára, amennyiben nem ő a kenyérkereső.

Emancipáció

Ha mi, csajok egyenjogúságot akarunk, mert ugye ezt akarjuk már vagy fél évszázada, akkor bizony elkerülhetetlen hogy valóban egyenlőségjelet tegyünk a férfiak és a nők között. Értem ez alatt azt, hogy el kell fogadnunk a nevelési elveiket, nem kell folyamatos kritikával illetnünk a férfi házimunkáját, el kell fogadnunk, hogy egy esetleges gyermekelhelyezési per esetén, bizony meglehet, hogy az apának ítéli a bíróság a gyermeket. Persze nem kell ilyen szélsőségekben gondolkodni. Sokszor előfordul, hogy a nő, bár szóban beleegyezik abba, hogy mondjuk az apa maradjon otthon a gyermekkel, mégsem tudja átengedni ezt a feladatot, és rengeteg konfliktus kerekedik a versenyből, a kritikából, amit a csaj intéz a pasi felé. A férfiak aktivitásukkal nagyban hozzásegíthetik a nőket az emancipációhoz, egyenjogúsághoz, de a nőknek is sok-sok áldozatot kell hozniuk ennek érdekében. A tradicionális anya/női és apa/férfi szerepek végképp feloldódni látszanak.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások