Közösség

Tehetséges állócsillag

3906

Mikor lesz valaki ismert, elismert, folyamatos érdeklődésre számot tartó előadóművész? Mi kell ehhez? Évek? Évtizedek? Közönség? Szakmai respekt? Az egynyári slágereket még csak-csak megértjük, de azt már nehezebben, hogy mi szükségeltetik ahhoz, hogy valaki a tehetségét kamatoztatni is tudja. Ennek próbáltam utána járni fejben, a neten és érdeklődve illetékeseknél. Beszélgettem koncertszervezővel, befutott zenekar énekesével, promóterrel, marketingessel, stylisttal, hallgatóval, koncertlátogatóval, szóval igyekeztem a szegmens minden területéről összeszedni információkat, hogy átlássuk, milyen is a magyar popbiznisz.

A művészek

Most azokra az emberekre gondolok, akik valóban zenélnek, énekelnek, koncerteket adnak, vitathatatlanul tehetségesek, ezzel foglalkoznak, ez a hivatásuk, szakmájuk, az életük. Lehet, hogy első körben azt gondolnánk, ez elég is. De nem. Rengeteg tényezőnek, kritériumnak kell megfelelni ahhoz, hogy egy zenekar, egy énekes profivá váljon. Vitathatatlanul óriási szerepe van annak, hogy miként vélekedik magáról s az elhivatottságról az énekes, zenész. Takáts Eszterrel - kedvenc énekesnőmmel - rengeteget beszélgettem ezekről a személyes gondolatokról. Neki elég sok időbe telt, mire felfogta, hogy az a sok-sok érdekes dolog, amit megmutat, úgy hat a közönségre, mint a gyerekekre a vidámpark. Ez maga a szórakoztatás, amiben jól érzi magát egy színpadi ember, ettől nem lesz izzadságszagú, mert csak ekkor lehet azt az erőt, varázst átadni, ami a zenében, a dalokban rejlik. Sokan vannak azok a véleményen - újságírók, közönség, marketingesek -, hogy minél eredetibb egy művész, annál jobb. Ez talán külföldön igaz is, de Magyarország egy speciális színtér. Mindenkinek valamiféle libikókázást kell játszania, hogy egyensúlyban maradjanak a kiadói igények, a zenekari célok és a közönség elvárásai, ezt a három komponenst nehéz balanszban tartani. Talán azért is jelenik meg annyi szerzői kiadás, mert a kiadókkal nehéz együtt gondolkodni, hisz ők a profitra hajtanak, amiben benne van, hogy a zenész elárucikkesedik, majd szép lassan beleőrül - vagy nem adja be a derekát, és éhen hal. 

Szükség van egy karizmatikus, szerethetően züllött külsejű frontemberre, vagy egy kellően bolond, extrém csajra, akiknek magyar dalszövegek folynak ki a torkukból, enélkül esélytelen a dolog. A közönség szeret azonosulni a dalszövegekkel. Ékes példája ennek Takáts Eszter és a Gumizsuzsi koncerten történt eset, amikor az énekeslányt megkérte egy szerelmes férfi, hogy a Sanzon című dalt ajánlja a meghódítani kívánt nőnek, aki ott van a közönség soraiban. Abban a négy-öt percben Eszter annak a lánynak énekelte el az üzenetet, amit a srác küldött, és a szöveg meghatározó volt. Sírva érezték át sokan, hogy mit is jelent az a kapcsolat. Kedvencetek, a Vad Fruttik énekese – Likó Marcell - azt mesélte a profizmussal kapcsolatban, hogy nagyon fontos a zenekari kohézió, hogy minden tag egy cél felé menjen, azonos úton. Olyan ez, mint egy párkapcsolat, nem lehet különböző célokra hajtani. A célokat pedig le kell fektetni, meg kell határozni a motivációt, el kell dönteni, hogy profi lesz a banda vagy tinglitangli hobbisták maradnak. Mindebbe pedig rengeteg közös munkát kell befektetni, amibe más nem mindig fér bele - persze nem egy párkapcsolat, hanem mondjuk egy nyolc órás privát meló egy multinál. Talán itt is, mint minden emberi kapcsolatban, a legfontosabb az őszinte kommunikáció, a nagy beszélgetések. No meg az, hogy a kritikát a megfelelő emberektől bizony komolyan kell venni. 

Nem mindegy, hogy mi a célcsoport, miben lehet meghatározni azt a közönséget, akiknek énekelni akar egy művész. Fontos, hogy ne csak a fővárosban, de vidéken is felkapják a fejüket az emberek, ha meglátják a plakáton a zenekar, az előadó nevét. Budapesten könnyű ismertnek lenni, de országszerte már sokkal nehezebb. Sajnos nagyon sok zenész gondolkodik úgy - főleg, akik a fővárosban élnek -, hogy már megfelelő ismertséget értek el, de egy fővároson kívüli nagyvárosban nem tudnak olyan önálló koncertet adni, ahol a belépőjegyek is megfelelő árúak, mert nincs vidéki közönségük. Egyértelmű, hogy az ismertség nem azt jelenti, hogy bizonyos körökben befutottak.

A kapcsolatok

Sokan a kapcsolatokat szerencsének vélik, pedig nagyon tudatosan lehet ezeket építeni. Rengeteg olyan tér van, ahol ingyen meg lehet jelenni, szinte csak emberi erőforrások kihasználásával, gondolok itt olyan online felületekre, közösségi portálokra, ahol nem kérnek pénzt azért, hogy ott legyél. Sokan gondolnak arra talán, ha a kapcsolatok fogalma merül fel, hogy ismerni kell rádiósokat, tévéseket, koncertszervezőket, klubtulajdonosokat, ami igaz is. Sajnos a meghatározó, magyarországi zenei médiában - MTV (ahol már zene sincs), Viva, MR2, Rádió Café - van két-három ember, akik eldöntik, hogy te bekerülhetsz-e egy-egy listába. Ha Gipsz Jakab azt mondja, nem, akkor a fene fenét ehet, akkor sem kerülsz be, hiába van neked ott egy szerkesztő, egy újságíró, egy zene szaki ismerősöd, vagy egy olyan ember, aki szereti a zenédet és megmutatná másoknak. Takáts Eszter óriási lehetőségnek tartja, hogy bekerül a Rövidtáv lemeze az MR2 listájába, hiszen országszerte sok-sok ember dúdolja együtt a rádióval, ami a lemezeladására vitathatatlanul jó hatással van. Tehát a média szerepe szinte elsődleges egy-egy zenekar életében, sorsában.

Ha egy művésznek meghatározott célközönsége van, akkor már adottak azok a sajtófelületek, ahol meg kell jelenni. Nagyon fontos az állandó, periodikus híradás, a PR munka, hogy folyamatosan közvetítsenek az előadókról. És itt jön képbe a zenekar oszlopos tagja, aki nem is tag, a menedzser. Szükség van egy olyan emberre - akár egy egész csapatra -, aki kézben tartja a koncertdátumokat, aki heti rendszerességgel továbbítja a zenekar körüli eseményeket a média felé. És ha már a médiánál tartunk, nagyon fontos, hogy minek mutatja magát az előadó: tehetséges kezdőnek vagy vérprofinak az első perctől. Az önbizalmat mindenki megérzi, és a közönség el is hiszi azt, amit mutat magáról az ember.

Iszonyú hordereje van annak, hogy milyen kép jelenik meg az énekesről, milyen együttműködések során kerül nyilvánosságra, milyen zenekarokkal lép fel egy-egy szervezés során, esetleg kinek az előzenekara. Gondoljunk csak a 30Y-ra, akiket nem ismertek országosan, bár volt egy erős, de mégis behatárolható közönségük, leginkább Pécsett. Miután a Kispál és a Borz előzenekarává avanzsálódtak, máris sokkal több tinilány veszett meg értük. Borzasztó, de nyomulni kell. És ehhez bizony kitartás kell mindenki részéről. Kitartás és türelem, rengeteg idő, akár évek is. Ezek alatt az évek alatt összeérik a zene, a banda, rengeteg új impulzus éri a művészeket, nagyon sok új dal születhet, de nem lehet egyik napról a másikra sikeresnek lenni, mert az ilyen siker többnyire tiszavirág életű.

Külcsín

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha egy zene jó, egy hang elvarázsol, akkor mindegy is, hogy milyen göncökben vannak a zenészek, énekesek. Ez semmiképpen nem igaz, hiszen a színpadi megjelenés óriási hatással bír a közönségre, stílusteremtő lehet egy-egy banda vagy énekes megjelenése. Ha a zenéhez, a stílushoz igazodnak a ruhák, a szettek, akkor sokkal hitelesebb az egész produkció. Képzeljünk el egy rockabilly zenekart nem autentikus cuccokban, amikor nincs felhajtva a farmer, amikor nincs Sailor Jerry tetoválás a bőrön, amikor nincs Chuck Taylor Converse a lábon, nincs hátra waxozott séró. Ugye képtelenség? De hozhatnék példának egy metál bandát is, akik mondjuk neonparádéban jelennek meg. A profizmus egyik mércéje a színpadi kép. A PASO-nál ez olyan emblematikus dolog, hogy amint rájuk gondolunk, rögtön a fehér öltönyös szerájuk jut eszünkbe, nem? És a stílus ugye nem csak a színpadon kerül nyilvánosság elé, hanem a médiaszereplések, a lemezborítók, az online jelenlétek során is, ezért igen tudatosan kell megtervezni, hogy mi az, ami a zenéhez, a zenekar személyiségéhez illik. 

Nem egyszerű profinak lenni, de semmilyen területen nem az. Rengeteg munka, erő és kitartás van egy-egy népművelő, szórakoztató művész mögött, ezért ne sajnáljunk kiadni néhány pengőt a koncertekre, a lemezekre, mert nekünk készítik. És, hogy mennyire rajtunk, a közönségen múlik minden, kiderül abból, amit Singer mondott, a Mystery Gang bőgőse, a témával kapcsolatban: "Huszonegy éve állok a színpadon, és még mindig ugyanazok a kérdések, vélemények jönnek elő, mint tizenhat éves koromban. "jééé, te milyen ügyesen bőgőzöl, mióta csinálod?" Persze ez kicsit túlzás, hiszen a múlt azért kemény és céltudatos munkával telt, de egy "újszülött" nézőnek én is új, tehetséges csodabogár vagyok. Kitörni csak a közönség szavazatai alapján lehet. Ha egy PR-os, egy sajtós vagy egy stylist segítségével törsz ki akkor a tiéd lehet ez a nyár, esetleg a következő őszig valahogy kihúzod. Ami ez után jön, azt senkinek nem ajánlom."

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások