Közösség

Nők és újságok! Ébredjetek!

3909

Azt hiszem, öregszem, vagy az értékrendszeremben zajlik minőségibb átalakulás, ki tudja. Ahogy mostanság lapozgatom a női magazinokat, már nem elégülök ki mentálisan. A vizualitás szintjén persze remek, hozzák azt, mi kell, digitalizáció, a papírok nyomtatása egyre professzionálisabb, glossy újságok, fényes meg csillog meg minden, de engem a kivitelezés kevésbé érint meg, a tartalomért fizettessenek!

Nincs többletélmény, új információ, kevés az elgondolkodtató és eredeti témaválasztás, az olyan cikk, melynek hatására elindul bennem valami, gondolatok ébrednek, esetleg tettre is késztetnek. Úgy érzem, hogy a nőknek szánt lapok többsége tele van közhellyel, felesleges és unásig-rogyásig ismételt mondattal, cikkel. A témák választása inkább csak trendszerű, divatot követő. Ha az egyik magazinban feltűnik valaki, akkor a következő hónapban egy másik magazin hasábján is tuti találkozni fogunk vele, ha készül vele interjú, akkor nagyjából ugyanazokra a kérdésekre is lehet számítani. Analógiák garmada=unalom.

Ha felkapnak valamit, fő alapkövetelmény, hogy a neve lehetőleg külföldi legyen, annak jobban örülünk, hitelesebbnek és igazibbnak érezzük. Sebtiben átsiklottam egy kedvelt női lap tartalomjegyzékét: trendi kis menedzserbetegségek, művészi szintre fejlesztett art-deco kertészkedés, antioxidáns gyökvonás, szexpozitív szemlélet tantrális síkon, idegen hangzású, beszerezhetetlen alapanyagú receptek pl.: yakisoba – mi? ). A kétoldalankénti reklámoktól meg úgyis csak kisebb leszek.

De miért kell a nőkhöz szóló médiákból kiirtani a valódi értéket? Az igazi kultúrára való tömegigényt ki figyeli? Egyáltalán, mi a kultúra, ha van kultúra? Mit hiszünk annak, és amit annak vélünk, az tulajdonképpen ma micsoda? Megfogalmazódik bennem a kérdés. Tényleg kell ez nekünk? Ilyenek vagyunk, vagy azt akarják, hogy ilyenné váljunk? Címlaplányokként funkcionáljunk? Működik-e ilyen formában a női nem manipulációja, vagy ha valaki egészséges énképpel, kellő intellektuális vérrel, emocionális fejlettségi szinttel rendelkezik, ezeket meg sem veszi, vagy ha mégis, akkor kiválóan filterezi?

Kik írják a cikkeket, kik adnak nekünk tanácsot? Ők tényleg kompetensek vagy fantáziájukat mozgatva nyomják a karaktereket? Hozzánk hasonlóak és ők is hibáznak vagy ultra motiváltak, sikeresek, szétduzzadva önbizalommal, pozitív energiával, a lehetőségek sűrű halmazában aknázva csak karjukat kell nyújtaniuk egy jó állásáért, pasiért, ruháért? Ha nekünk írják, rólunk írnak, a cikkek miért nem hozzánk szólnak?

Világjelenséggé vált a ma nőképe: a média kiölte a maradék kultúrszomjat, az alkotási vágy, a kreáció felesleges. Az érdeklődés kizárólag a maximálisan kiszolgáló, gondolkodásra nem késztető bulvárra fókuszál. A női lapok általában a hagyományos női attitűdre építenek, de a női társadalom csak kisebb része tradicionális felfogású. Ezt a fajta szemléletet közvetítik a minőségileg lepukkant lapok, a napi tőszavas sorozatok, az amerikai csöpögő-rózsaszín sikerfilmek, a bestsellerek. Játszom a gondolattal, és kíváncsi lennék, mások mit tennének, ha egy napra egy szerkesztői székben ülhetnének?

Én biztosan nem futtatnám ugyanazokat a közszereplőket/celebkéket minden magazinban. Nem igaz, hogy csak híres, ismert arcokkal lehet egy újságot eladni. Miért ne szerepelhetne a címlapon egy figyelemfelkeltő, provokatív reklám, egy kampány egy cél érdekében? Ha én szerkesztő lehetnék, megismertetném és megszerettetném az olvasókkal a klasszikus irodalmat, a világirodalmat, a magyar történelmet, mert szégyen, de sokunknak ezzel kapcsolatosan szelektívek már és homályosak az ismeretei, bezzeg egy celeb élettörténetét, szexuális szokásait, párkapcsolati kríziseit kívülről ismeri.

Az olvasók interaktivitását, közösségi vénáját más módon szerepeltetném, írhatnának, szerkeszthetnének, sokkal nagyobb teret kaphatnának. Nézzük csak: a világhálón egy-két blogger írását górcső alá véve, hajaj, egyesek iszonyúan tehetségesek, őket is előtérbe helyezném. Az utazási ajánlókat nem a megszokott formában tálalnám, hisz mindig ugyanazokat a klisés mondatok ismétlik, hova utazzunk, és mit tegyünk és vigyünk, nincs benne semmi újdonság, vagy figyelemfelkeltés, inkább specifikusan lebontva, autentikusabban mutatnám be az idegen világot… Idealista vagyok és álmodozó. Ki vagyok én, hogy megmondjam? Csak egy, egy olvasó…

Lehet, hogy nem is kell a tartalom, az is lehet, hogy elég lesz nekünk, nőknek csak ennyi, a gondolatokat színes, fényes, csillám képekkel átmosni, hinni, azonosulni, gyönyörködni. És egyszer talán, a lapok perfekt, rövid útmutatói mentén, instant életreceptekkel, a hálivúdi sztárok életvitelét könnyedén reprodukálva pikk-pakk álom-szupernők leszünk, mert ez a cél, nem?


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások