Közösség

A bringázás az ördögtől való?

3898

Tanulás helyett/után megnéztem a tv-ben egy riportot, ami nagyon érdekelt, már vártam. A tv2-ről, azon belül egy naplós riportról van szó, a téma egészen pontosan az, amit az okosok mesterséges dugónak neveznek. Azért érzem úgy, hogy erről feltétlenül írnom kell, mert felháborítónak tartom, hogy egy ilyen jelentős médium oly mértékben szubjektíven nyilatkozik a dologról, hogy még a látszat kedvéért sem igyekezett megszólaltatni senkit az érem másik oldaláról.

Értem én a másik oldalt, hogy borzasztó és idegőrlő dugóban állni naphosszat, és hogy van, aki semmiképpen nem úszhatja meg a dolgot, mert ez a munkája stb. De könyörgöm, összefacsarodik a szívem, mikor látom a riportban, hogy szinte kivétel nélkül minden egyes megkérdezett sofőr egyedül ült az autójában. Mibe tellene megszervezni, hogy az emberek ne egyenként, hanem teli kocsival járjanak a munkahelyükre? Ott a San Fransiscói példa, hogy pl. belső sávban csak három vagy több embert szállító jármű közlekedhet, és vannak kifejezetten arra épített várakozó helyek, ahol az emberek stoppolhatnak, és így a sofőr megtöltheti az autóját.

Igen, a másik oldal véleménye is hiányzott a riportból. Kevésbé gyakorlott bringásként – napi rendszerességgel nagyjából két hónapja biciklizem a városban – is próbálom elkerülni a gyalogosok által – jogosan – olyannyira utált járdán-biciklizést, ezért az utakra kényszerülve szembesültem azzal, milyen is, amikor egy furgonos lélekszakadva dudál rád, úgy, hogy te ijedtedben majd’ leesel a bicikliről, hogy mit képzelsz magadról, amiért az úton tekersz – hozzátenném: a kreszt betartva, sőt talán túlzott figyelmességgel is. Oly sokszor esik szó arról, hogy igenis bringázzunk, mert jó, mert egészséges, mert ha sokan csinálják, egyszer talán nem egy megtűrt, hanem egy előnyben részesített közlekedési mód lesz. De kérdem én, hol és hogyan, ha senki nem tesz semmi értelmeset?

A bicikliútról le – bicikliútra fel című manőver végrehajtása és ezáltal a-ból b pontba eljutás pontosan annyi időbe telik, mintha ugyanezt bkv-val tenném meg, és tekerés közben sokszor kérdem magamtól, vajon miért csinálom mégis ezt? Miért jobb, ha izzadtan és csapzottan érem el az oly viszontagságos módon megközelített célpontot, mintha inkább magassarkúban tipegve, frissen és üdén libbennék le az aktuális buszról?

Azért, mert mikor egy nagy tekerés után hazafelé tartok, egyedül vagyok, fújja az arcomat a dunai szél, és a fejemben épp levelet fogalmazgatok a szerelmemnek, vagy a délelőtt eseményeit pörgetem újra végig, arra gondolok, hogy igen, ma is tettem valamit azért, hogy egyszer, lehet majd csak a gyerekeim számára, de élhető lesz ez a város, ha nem is amszterdami színvonalon, de nyugodtan és kellemesen lehet majd tekerni. És az emberek nem a biciklisekre, hanem az autósokra fognak úgy nézni, mint a földönkívüliekre.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások