Közösség

Mit melózol?

3873

Tegnap ültünk egy bisztróban, s egyszer csak megjelent egy évek óta nem látott ismerősöm. A kezdeti örömöt gyorsan felváltotta egy igen kínos beszélgetés. Hello! Hogy vagy? De rég láttalak! Első kör után a második téma - pontosabban az első, hiszen az előző csak egy bővített köszönési formula volt -, ami előkerült: MIT DOLGOZOL? Elmondta, hogy még mindig ugyanott, én meg rávágtam, kicsit szánakozóan, hogy ja, a multi... Ő visszakérdez, mondom cotcot-nál írok, meg az antroposnál. Mi az a cotcot? Betanult bővített mondatot kiköptem és itt be is fejeződött a társalgás. Talán annyit még megtudtam, hogy néha több a munka, néha meg kevesebb, és kábé három havonta van némi változás a projektjeiben. Aha. És egyébként van csaja? Pasija? Mi a kedvenc színe? És miket gondol úgy általában? Boldog? Minden oké? Bármi mást is megkérdezhetnénk egy félismerőstől, de nem! Mi rögtön arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi a melója! Mi lenne, ha azt mondaná valaki, hogy benzinkutas vagy takarító vagy pénztáros egy butikban? Nyilván erőltetni kéne, hogy ne nézzünk sajnálkozva, pedig lehet, hogy neki tökre jó az, amit csinál, mert mondjuk nem terheli le szellemileg, így munka után dolgozhat a regényén. Vagy mit tudom én! De miért mindennek a fokmérője, alfája és omegája a munka? 

A munka én vagyok! 

Nekem nagyon kevés ismerősöm van, akinek a munkája a hobbija és viszont. Tudom, hogy nagyon-nagyon sokat kell kepeszteni azért, hogy az ember tényleg elérje az áhított melót, ami kielégíti szellemileg, és az egész életére nagyon jó hatással van. Vajon mit várunk, amikor megkérdezzük a másikat, hogy "és a meló"? Azt, hogy azt mondja, hogy nagyon jól érzi magát épp, és ez álmai munkája, vagy az a megszokottabb, hogy kiömlik a másik száján egy panaszáradat? Az utóbbi, sőt nem is nagyon tudunk mit kezdeni azzal, ha valaki elkezd áradozni a munkájáról, ha panaszkodik, akkor már sokkal érdeklődőbbek vagyunk. Sajnáljuk, elmeséljük, hogy jajj, nekünk is milyen gyötrelmes hétköznapjaink vannak.

Privát

Vajon miért nem kérdezünk mondjuk a párkapcsolatáról? Az annyira magánügy? Ha igen, akkor az miért nem, hogy valakinek megkérik a kezét? Emlékszem, amikor én így jártam hosszú hónapokon keresztül mindenki gratulált, ami néha nagyon zavarba ejtő volt. Nem éreztem azt, hogy ennek ilyen nyilvános örömforrássá kellett volna válnia. Aztán még azt is megkérdezhetnék: "És sok pénzed van?"; "Pasid van vagy csajod?"; "Él minden családtagod?"; "Egészséges vagy?" 

Most őszintén, miről lehet beszélgetni a futó ismerősökkel, rég nem látott volt munkatársakkal?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások