Lélek

Ölelni jó!

3853

Biztosan senki sem fogja azt mondani, hogy még nem ölelkezett. Nem a pasitokkal – párotokkal, szerelmetekkel, kedvesetekkel -, hanem csak úgy egy félismerőssel, a barátotokkal, egy idegennel. Az ölelés az egyik legprofibb kifejező módja érzelmeinknek. Meg sem kell szólalnunk, egyszerűen a másik megérintésével áttoljuk belé az érzelmeinket. Olyan furcsa érzés, mintha megszűnnél te és megszűnne ő, csak egy nagy testmassza van néhány pillanatra.

Neurológusok tudják, hogy egy-egy ölelés során az agyban oxitocin szabadul fel, ami pedig feszültségoldó, és boldogság érzetet kelt. A rendszeres testi kontaktus csökkenti a vérnyomást, ennek pedig az az egyszerű fizikai oka, hogy a fizikai gyengédség csökkenti a vérben a stresszhormonok szintjét. Az állatvilágban is tettek olyan megfigyeléseket, amelyek ezt bizonyítják. A pókmajmoknál, amikor két csapat majom találkozik, durva agresszivitás tör ki rajtuk, ennek megelőzése érdekében a két majomcsapat vezetői összeölelkeznek, ezzel mutatják meg a falka többi tagjának, hogy nincs para. 

Nem csoda, hogy pihent agyú embertársaink kitalálták a névtelen ölelő falat - ha a két kesztyű részébe beledugjuk a karunkat, csak úgy megölelhetjük a fal túloldalán álló illetőt. Némi boldogsághormon és viszonzás reményében.

Egy kutatás rámutatott, hogy azok a férfiak, akik kisgyermekként sok ölelésben részesültek, felnőttként higgadtabbak, magabiztosabbak és érzékenyebbek voltak, és kevesebb agresszióval kellett, hogy szembenézzenek. Az ölelés olyan egyszerű, mindennapos esetekben is hatásos lehet, mint például egy-egy megmérettetés. Idén a magyar érettségit követően, a Kodolányi János Főiskola hallgatói az ország több gimnáziumához elmentek, és a kijövő maturálókat megölelték. Bár néhány furcsának találták az akciót, mégis sikeres volt, hiszen jó napot szereztek az érettségizőknek, és további erőt adtak a későbbi próbatételekhez.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások