Közösség

Díjazzuk a hülyeséget

3857

"Nagy megtiszteltetés számomra ez a díj. Szeretném megköszönni a családomnak, a barátaimnak és a kutyámnak..."

Íme, a tipikus mondatok, amelyek díjátvételek alkalmával szokták elhagyni az ünnepeltek száját - mégis, a gunyoros citromdíjak esetében meglehetősen ritkán hangzanak el, sőt, legtöbbször a nyertesek meg sem jelennek a ceremónián, nemhogy még köszönőbeszédet tartanának (mint látni fogjuk, vannak azért kivételek). A citromdíj intézménye kétségtelenül a 20. század szülötte, ahogy az évente zajló tudományos, zenei, filmes vagy televíziós díjkiosztók is akkortól kezdtek gombamód szaporodni. A gúnyos és rendszeres "jutalmazás" egyik legkorábbi példája a Pigasus-díj, amelyet 1979 óta osztanak ki, és eredetileg az Uri-díj nevet viselte - Uri Geller nyomán. Ebből kitalálható, hogy a Pigasus-szal (gyakorlatilag szárnyas malacot jelent) az adott év legnagyobb sarlatánját tüntetik ki, a parapszichológiával kapcsolatos tevékenysége miatt (parapszichológus, tudós, újságíró vagy egy alapítvány egyaránt megkaphatja a megtisztelő címet). Még speciálisabb az 1982-ben alakult Bulwer-Lytton Fiction Contest: a legmodorosabb, leghülyébb regénynyitó mondatokat díjazza. A Pompeji utolsó napjai-nak szerzője, Bulwer-Lytton azért szerepel a díj nevében, mert egykor így indította egyik művét: "It was a stormy and dark night..." azaz "Viharos, sötét éjszaka volt..." Hasonló ínyencség a Bad Sex in Fiction Award is, amely '90-ben indult útjára a Literary Review nevű irodalmi folyóirat jóvoltából: az Év Legrosszabb Irodalmi Szexjelenete-díjat azóta többek között Norman Mailer és Tom Wolfe is magáénak tudhatja, John Updike pedig egyenesen speciális életműdíjat kapott ez irányú munkásságáért.

A közszereplők kínosan blőd nyilatkozataira specializálódott a Foot in Mouth-díj: Richard Gere (aki kifejtette, hogy ha ő zsiráf lenne, és valaki azt állítaná róla, hogy nem zsiráf, hanem kígyó, akkor azt mondaná az illetőnek, hogy ő akkor is zsiráf), Alicia Silverstone vagy Naomi Campbell már begyűjtött egyet-egyet, ám a pálmát George W. Bush amerikai ex-elnök viszi. 2008-ban életműdíjat kapott, például azért, mert egy talkshow-ban kijelentette, hogy a Nap kering a Föld körül, vagy épp a következő, Rómában elhangzott szavak miatt: "Tudom, hogy miben hiszek. Továbbra is hangot adok majd annak, amiben hiszek és amiben hiszek - hiszem, hogy amiben hiszek, az helyes."

Ennyit bevezetőül - most pedig következzenek a citromdíjak igazi nagyágyúi.

more

Hollywood rémálma

Az Arany Málna-díjat (Golden Raspberry Award) 1980-ban alapították az Oscar-díj paródiájaként, és a filmipar legrosszabbjait jutalmazza azóta is az Oscartól megszokott kategóriákban. Nevezés és eredményhirdetés tekintetében egy nappal előzi meg az Oscart, maga a díj pedig egy szupernyolcas filmtekercsre helyezett műmálna, amelyet aranyszínű spray-vel fújnak le. Az értéke 4,97 dollár.

Az Elemi ösztön rendezője, Paul Verhoeven volt az első díjazott, aki '96-ban elment személyesen átvenni az Arany Málnát, amelyet Showgirls című filmjéért kapott. Egészen másképp járt el viszont Ben Affleck, aki 2003-ban három mozijával (többek közt A Fenegyerekkel) érdemelte ki a legrosszabb férfiszínész címét: a kiosztón nem jelent meg, ám reklamált, hogy miért nem küldték el postán a Málnáját. Erre egy héttel később váratlanul átnyújtották neki a Larry King-showban, ő viszont azonnal ripityára törte. Az Arany Málna roncsát később az eBay-en árulták, az érte felajánlott összeg pedig elég a következő díjátadók terembérletére.

Visszatérő hősünk George W. Bush: a 2004-es Málnát vihette volna haza mint a legrosszabb férfi főszereplő - a Fahrenheit 9/11-ben  nyújtott "alakításáért". 2005-ben viszont alaposan meglepődtek a díjazók: Halle Berry, aki a három Málna-kategóriában is győztes Macskanő miatt került pellengérre, nem csak elment az átadásra, hanem egyik kezében a 2002-ben elnyert Oscar-szobrot, a másikban a friss Arany Málnát tartva, szóról-szóra és könnyezve elismételte azt a köszönőbeszédet, amelyet korábban az Oscar-átadón mondott. Egyébként érdekes szempont, ha megvizsgáljuk, kiket is jelöltek ugyanabban az évben mindkét filmes kitüntetésre.

Nobellel szemben

Ha bulvárosan szeretnénk fogalmazni, akkor azt mondhatnánk, hogy a Nobel-díj a tudomány Oscarja. Nos, ebben az esetben az Ig Nobel-díj (az Ig a 'méltatlan' jelentésű, angol ignoble szó rövidülése) vagy ahogy tájékunkon hívják, az anti-Nobel-díj pedig a tudomány Arany Málnája. A Harvard Egyetemen osztják ki minden évben vicces ünnepséggel egybekötve - volt már rá példa, hogy a friss Nobel-díjasok adták át a kollégáknak -, maguk az átnyújtott díjak pedig értékelhetetlen és használhatatlan tárgyak - miképp a díjazottak által elért komoly, tudományos eredmények is meglehetősen használhatatlannak tűnnek. A kategóriák többnyire a Nobel-díj kategóriáit követik - most a teljesség igénye nélkül szemezgetünk a győztes kutatások közül.

A nyelvészeti kategóriát egy alkalommal például azok a spanyol tudósok nyerték, akik bebizonyították, hogy a patkányok sokszor nem tudnak különbséget tenni a között, ha valaki japánul beszél visszafelé, és a között, ha valaki hollandul teszi ugyanezt. Osztottak már ki táplálkozási anti-Nobelt is: a chips evés közbeni hangját módosította elektronikus eszközökkel két tudós. Hála nekik, ma már az állott krumpliszirom hangját is ropogóssá tehetjük. A biológiai kategória egyik győztes csapata fáradságos munkával bebizonyította: a heringek a hátsó nyílásukon kieresztett buborékokkal, tehát szellentésekkel kommunikálnak.

Fizikai anti-Nobelt vihettek haza azok a kutatók, akik kimerítő tanulmányt írtak az ágylepedő összegyűrődésének okairól és módjairól, ugyanebben a kategóriában máskor azok a tudósok győztek, akik matematikailag bebizonyították, hogy például a hajszálak, a hangszerhúrok vagy a drótok törvényszerűen gubancolódnak össze. Békedíjjal büszkélkedhet egész Svájc, ugyanis kiadtak az országban egy nyilatkozatot, miszerint a növényeknek méltóságuk van, és békedíjat kaptak az amerikai légierő azon mérnökei is, akik olyan vegyi fegyvert fejlesztettek ki, amely az ellenség soraiban ellenállhatatlan vágyat kelt az azonos neműek iránt. (Ez utóbbi díjat senki sem vette át.)

2003 közgazdasági anti-Nobelját Lichtenstein állam lakói nyerték: elérték, hogy országuk teljes területét bárki kibérelhesse céges rendezvény, esküvő, vagy más csoportos megmozdulás céljára. 2004-ben a Vatikán győzött ugyanebben a kategóriában, mivel rendkívül takarékos módon bevezették a e-mailben történő távmise- és távima-szolgáltatást az indiai katolikusok felé. A sor hosszan folytatható: díjazták már azt a tudományos elméletet is, miszerint a végbélmasszás elállítja a csuklást, de győzött már a pislogásmentes embercsoportfotózás matematikai képletét kidolgozó tudóspáros is, valamint a tornádók szélsebességének meghatározása a csirkekopasztási eredményességre alapozva, hogy a vadkacsák körében véghezvitt homoszexuális nekrofília-kutatásról, a köldökpiszok-szociológiai felmérésről vagy a elefántfelület-kiszámítás matematikai képletéről már szó se nagyon essék.

A leghülyébb halálok

Következő díjunk simán pályázhatna A Legmorbidabb Citromdíj címére, holott elméletileg igazi "kitüntetés". Azok kapják meg (posztumusz, így a díjátadóval nem is kell bajlódni), akik saját, rendkívül ostoba cselekedetük miatt haláloztak el, ezzel segítve a természetes kiválasztódás folyamatát: a génjeik nem hagyományozódtak tovább, tehát ők tulajdonképpen az emberiség jótevői. Az első Darwin-díjat 1994-ben osztották ki - egy férfi kapta, aki addig rángatott egy Coca-Cola automatát, hogy ingyen szódát kapjon, amíg az rá nem dőlt és agyon nem nyomta.

Persze ez még semmi. Akadt olyan ügyvéd, aki a 24. emeleten úgy szerette volna bemutatni a hallgatói előtt az iroda panorámaablakának törhetetlenségét, hogy tiszta erőből nekirohant,  egy másik győztes pedig önkéntesen bab -és káposztadiétára fogta magát, de éjszaka sajnos egy kétszer két méteres helyiségben aludt csukott ablaknál, és reggelre gázmérgezésben elhunyt. Nem nagyon kell kommentálnom azt az alkoholista díjazottat sem, aki torok- és gyomorpanaszai miatt már képtelen volt nagy mennyiségű alkoholt a száján át lenyelni, ezért beöntést végzett magán két üveg sherry-vel. Meglehetősen kellemetlenül járt az a két ittas indiai fiatal is, akik bemásztak az állatkertbe, hogy virágfüzért akasszanak egy tigris nyakába - feltételezem, hogy a folytatást mindenki el tudja képzelni. Elsöprő fölénnyel vitte el az az évi díjat ama német állatkerti dolgozó, aki huszonkét adag állati hashajtót adott be egy székrekedéses elefántnak, majd szederrel, fügével és szilvával etette. Épp beöntést akart adni az állatnak, amikor az radikális gyorsasággal kezdett megszabadulni a terhétől. Kétszáz font súlyú ürülék temette maga alá a férfit, aki halála előtt még egy óráig tehetetlenül feküdt a halom alján.

2008-ban holtverseny alakult ki: az egyik nyertes az a kezdő iraki terrorista lett, aki nem rakott elég bélyeget a feladott levélbombára, majd amikor a küldemény visszaérkezett hozzá, botor módon felbontotta azt. Az irakival megosztott díjat egy 13 éves thaiföldi fiú kapta: a thai kamaszok között elterjedt az úgynevezett "pumpálás", amely abból áll, hogy egy biciklipumpa fúvókáját mélyen a végbélnyílásukba illesztik, majd váratlanul megnyomják, ami rövid anális élvezetet okoz nekik. Az említett fiú különösen menő volt eme szubkultúrában: ő eleve kéthengeres lábpumpát használt, és egyszer csak azzal akart még jobban felvágni barátai előtt, hogy kipróbálja a közeli benzinkút sűrített gázos tömlőjét is. Éjszaka ki is mentek a helyszínre, a fiú pedig behelyezte a csövet. Amikor lepottyant a pumpa beindításához szükséges pénzérme, a kísérletező egy másodperc törtrésze alatt darabokra robbant. Egy asszony épp a kútnál tankolt - a hang hallatán először tapsolni kezdett, mert azt hitte, hogy tűzijáték van a közelben.

Végül következzék a személyes kedvencem, Larry Waters Los Angelesből. Őt hiába jelölték, sajnos nem kaphatta meg a Darwin-díjat, mivel életben maradt, ám története így is rendkívül tanulságos. Gyermekkorától repülni szeretett volna, ám rövidlátó volt, ezért nem dolgozhatott a légierőnél. Inkább idézek:

"Egy napon Larrynek pompás ötlete támadt. Elhatározta, hogy mégis repülni fog. Elment hát a helyi katonai boltba és vásárolt 45 meteorológiai léggömböt és több kanna héliumot. A helyesen felfújt ballonok több mint egy méter átmérőjűek. Otthon Larry szorosan odakötözte a léggömböket vaskos napozószékéhez. A széket dzsipje ütközőjéhez erősítette, a léggömböket pedig héliummal felfújta. Beült, hogy kipróbálja, a szék a dzsiphez kötve lebegett. Larry elégedett volt, hogy a szerkezet működik, így becsomagolt magának pár szendvicset, némi üdítőt, majd magához vette sörétes puskáját - gondolván néhány léggömböt majd kilő, ha le akar jönni - és felkészült a repülésre. Az volt a terve, hogy lassan fellebeg olyan tíz méteres magasságba a kert fölött, és ha megunja szépen leereszkedik. A dolgok végül nem egészen így sültek el. Amikor elvágta a kötelet, ami a széket a dzsiphez erősítette, nemhogy szép lassan felemelkedett pár méteres magasságba, hanem ágyúgolyóként lőtt ki a Los Angeles-i égboltba, csak emelkedett, emelkedett, egészen 3300 méteres magasságig. Ilyen magasan már nem merte megkockáztatni, hogy kilője a léggömböket. Ezért hát fönnmaradt, félt és fázott 14 órán keresztül. Aztán tényleg bajba került. A légáramlatok a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér fő légifolyosójába terelték. Először egy pilóta vette észre, aki jelezte a toronynak, hogy látott egy embert napozószékben, puskával repülni. A radar is megerősítette, hogy egy tárgy lebeg 3300 méter magasan reptér fölött. Riadóztatták a különleges alakulatokat, akik egy helikoptert küldtek ki, hogy nézze meg miről is van szó. Közben sötétedni kezdett és a légáramlatok tovább vitték Larryt ki az óceán fölé, a helikopter a nyomában. Az óceán fölött a helikopter utolérte Larryt. Amint a személyzet meggyőződött róla, hogy Larry nem veszélyes, megpróbáltak közelebb menni, hogy kimentsék, de akárhányszor közelítettek, a propellerek keltette szél mindig odébb fújta a léggömböket. Végül is a helikopter magasan Larry fölé emelkedett és egy kötelet lógattak le neki, amin sikerült felhúzniuk. A nehéz manővert ügyesen végrehajtották. Amint földet értek, Larryt letartóztatta a rendőrség a légtér megsértéséért. Amint elvezették egy újságíró megkérdezte, miért csinálta, mire Larry közömbösen azt felelte: - Az ember nem ülhet otthon tétlenül."

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások