Közösség

Nem a papíron múlik?

3838

Rengetegen vannak, akik kibuknak az egyetemekről, vagy éppen önként hagyják ott ezeket a felsőoktatási intézményeket ilyen vagy olyan okok miatt, többnyire azért, mert nem azt kapták, amit vártak vagy mert rájöttek, nem jó irányt választottak. Sokaknak, amikor a középiskola negyedik osztályában kitöltik a felvételi lapjukat, fogalmuk sincs mit szeretnénk, mik szeretnének lenni, az oktatás minőségéről, stílusáról, rendszeréről pedig halvány fogalmuk sincs az érettségizőknek. Ez persze nem az ő hibájuk, egy-egy nyílt napból, egy mintatantervből nem lehet leszűrni, hogy ténylegesen milyen minőségű oktatásban részesülnek majd az adott intézményben.

Vannak olyan szerencsések, akik elsőre jól választanak, vagy ha nem is annyira, de megalkudnak és elvégzik az iskolát, diplomát szereznek. Aztán vannak - nagy számmal azért inkább fiúk -, akik két-három iskolát is letesztelnek, aztán vagy szereznek diplomát vagy nem. Hogy kell-e a diploma, hogy társadalmi, netán szülői elvárás vagy ténylegesen szüksége eszköz, arról sokat lehetne vitázni, valamint sok pro és kontra érvet, példát felsorakoztatni... Nemrég látott napvilágot egy felmérés, amelyet biztosan pozitívan fogadnak a diplomát nem szerző diákok.

Egy kutatás, amelyet a canterbury-i University for the Creative Arts ezerötszáz huszonnégy és harminckét év közötti brit fiatal karrierjének nyomon követésével végzett, rávilágított, hogy sokkal nagyobb a karrierlehetősége az egyetemet otthagyó diákoknak, mint azon társaiknak, akik nem buknak ki vagy nem intenek önként búcsút. A jelentés arra is kitér, hogy melyek azok a szakok, amiket érdemes nem befejezni, ilyen például a politológia, a kommunikáció és a szociológia. Ezen szakok hallgatói közül mintegy huszonhét százalék nem fejezi be tanulmányait, viszont ezen tanulók ötven százaléka harmincéves korára jobban keresnek, mint diplomás társaik. Ezek a diákok az egyetem "befejezése" után öt-hat évvel harminc-negyven százalékkal jobb anyagi helyzetre számíthatnak, mint a papírral rendelkező többiek.

Hogy mi ennek az oka? A magyarázatot már Ben Sanberg megadta 1999-es könyvében, amelyben a kreatív gazdaság előtörésének fontosságát hangsúlyozta. A gazdaságban a kreativitás a kommunikációs területeken a legfontosabb, és sok, ezen a területen diplomát szerzett és dolgozó embert beszűkít a felsőoktatás. Az egyetemen, főiskolán tanult módszerek korlátozzák a felmerülő megoldások számát, így munkájuk nem olyan hatékony, mint a kibukottaké, akik kreatívabban, önállóbban, szabadabban kezelik az élet- és munkahelyzeteket. Nektek mi a tapasztalatotok?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások