Lélek

Zöldülj

3830

X-generáció, y, most már zé is. Néhány év eltelt és már teljesen természetes, hogy online is élünk. Míg 86-ban anyáink el nem tudták volna képzelni, hogy egyszer a lányukkal úgy tartják a mindennapi kommunikáció a skype legyen, úgy ma mi sem tudjuk elképzelni, hogy a gyerekein valóban tudatosan fognak gondolkodni a környezetükről, és nem lesz kérdés, hogy ki zöld, mert mindenki oda fog figyelni. Ami az X generációnak még újdonság volt, az Y generációnak pedig kötelesség, az számukra már természetes lehet. A szociológusok által Z generációként meghatározott mai tinédzser korosztály tagjai okosak, rendkívül gyakorlatiasak és nyitottak a világra. Gyors tempót diktálnak, és az előző generációknál bevált pedagógiai módszerek gyakran csődöt mondanak esetükben.

Az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. már közel egy évtizede keresi azokat az eszközöket, amelyek segíthetnek közelebb hozni hozzájuk a környezetvédelemmel és a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos kérdéseket. A szervezet munkáját idén áprilistól Tari Annamária, a korosztály lélektani vonásait jól ismerő pszichológus támogatja. A kft a szelektív hulladékgyűjtés országos szintű koordinációjáért felel. A hulladékhasznosítás megszervezése mellett kiemelt feladata a szelektív hulladékgyűjtés elterjesztése, oktatása a lehető legszélesebb körben. A szervezet 2008-ban új programmal bővítette kommunikációs eszköztárát, és kísérleti jelleggel országos turnéra indította „Mi van?” című interaktív drámapedagógiai előadását, majd egy tanéves teszt időszak után most a sajtó nyilvánossága előtt is bemutatta, hogy a drámapedagógia eszköze a fiatalok környezeti felelősségének kialakításában is hatékony módszer.  Az Apáczai Kiadó színháztermében tartott május 9-i országos sajtóbemutatón ezt az előadást tekinthették meg a média képviselői, sőt a vállalkozó kedvűek – a százhalombattai Széchenyi Gimnázium diákjaival együtt – részt is vehettek a darabot elemző kiscsoportos beszélgetéseken.  

Te vagy a néző és a szereplő

A bemutatott környezetvédelmi drámajáték egy olyan tizenéves kamasz szempontjából láttatja a világot, aki feltűnő érzékenységet, nyitottságot mutat a környezeti kérdések iránt. A történet további szereplői a globális problémákkal nem sokat törődő családtagok, és a környezetrombolást megtestesítő „sárkány”. A cselekmény a felnőtté válás során előkerülő mikrokörnyezeti és individuális problémákat ötvözi a globálisakkal, melyek kapcsán a felelősségvállalás kérdése kerül központba. A színdarab megkísérli áttörni a generációs önvédelem falait: szándéka nem csak futólag megszólítani, hanem megdöbbenteni, elgondolkodtatni és cselekvésre késztetni a diákokat. A produkció érdekessége, hogy történetét a társulat színészei és a diákközönség együtt alakítják, és beszélik meg. A foglalkozáson résztvevő gyerekek szabadon nyilváníthatják ki véleményüket, és ütköztethetik az előadás során vázolt nézőpontokat.

Kik ezek a srácok?

A mai 12-25 évesek, akiket gyakran Y – illetve a fiatalabb tinédzser korosztályt – Z generációnak is neveznek, a bébi-harcosok vagy egyszerűen: a következő generáció. Szociológiai és oktatási felmérések szerint okosak, rendkívül gyakorlatiasak, és miután szimultán több médium felhasználói, gyakran felületes és megosztott figyelem jellemzi őket. Legfogékonyabb éveikben a technológia és a média a valóság és a fantázia határán mozgott már; az ezredfordulósoknak már igen korán saját mobil telefonjuk volt, és nemcsak a számítógépet tudják használni kicsi gyerekkoruktól kezdve, hanem az interneten is teljesen otthon vannak. 10 évesen website készítők, olyan felhasználói tudással rendelkeznek, ami jellemzően tovább mélyíti a szülőktől és olykor tanároktól való távolságot, akik ezt a sebességet és tanulási folyamatot követni is alig tudják. A tinédzsereket körülvevő felnőtt környezet így néha lemarad, szóhasználatában, érzelmi reakcióikban egyfajta kommunikációs zavar támad, mert egy mai tizenéves képes úgy beszélni, hogy a XXI. századi szókincsnek csak apró részleteit értsék a szülők. Új szleng és stílus alakult, a rövidítések és az olykor infantilis, vagyis gyermeki érzelmeket tükröző jelölők használatát látjuk. Ez egyrészt a kortárs csoport kohéziós erejét jelzi, másrészt azt is, hogy nyelvi távolságot kell tartani. Sokszor hangzik el, hogy „otthon nem értenek meg, anyám, apám teljesen elmaradott, fogalmuk sincs a mai világról, csak mondják a magukét”… Ezek a mondatok akár harminc vagy ötven évvel ezelőttiek is lehetnének, a különbség elsőre csekélynek látszik, de instrumentális értelemben a felnőttek tényleg lemaradtak. A mai negyvenes szülő értetlenül és hitetlenkedve fogadja, hogy miközben neki annak idején legkésőbb éjfélre otthon kellett lennie, a mai tinik akkor indulnak el bulizni. Mindeközben ugyanazt a merev szülői magatartást mutatja, amit annak idején látott, csak ez esetben teljesen indokoltnak érzi a sajátját, mert még a régi időszámításban gondolkodik, és aszerint értelmezi napjait.

Környezetvédelemről, közhelyek nélkül

Az Y és Z generáció tagjai már döntően egy vizuális korszak szülöttei, akik nem trendekben, hanem szcénákban gondolkodnak. A kulturális tartalmak sokszínűsége és az ebben való szabad bejárás gyors egymásutánban formálja az ízlésüket. Fontosak lehetnek számukra az olyan információk és értékek, amik mellett a felnőttek gyakran már fásultan továbbhaladnak – ilyen a környezetvédelem és a „Föld nevű bolygó” állapota, pl. az ózonlyuk és az új betegségek, fertőzések megjelenése. Ők már jóval tudatosabbak lesznek az életforma kialakításnál, vélhetőleg jobban törekszenek majd egy jobb világra. Ez azonban csak akkor elérhető cél, ha közben nem maradnak magukra, vagyis a felnőtt társadalom megtanul velük, az ő nyelvükön kommunikálni, és megértést mutatni. Az ő életükben a személyes hatékonyság, a jó kommunikáció és a nyílt érzelmek sokkal fontosabb szerephez jutnak, mert kemény terepen kell majd megtalálni a saját útjukat. A drámapedagógia módszereinek köszönhetően anélkül beszélhetünk velük globális problémákról, hogy úgy éreznék, rájuk erőltetjük álláspontunkat. Vitára, érvelésre, együttgondolkodásra késztethetjük őket – nem útmutatással, tanáccsal, hanem kérdésekkel segíthetünk nekik válaszokat találni kérdéseikre. Ha a szokásos „zöld” közhelyeket, elcsépelt frázisokat mellőzve a saját nyelvükön szólunk hozzájuk, biztos, hogy sikert érünk el.

Az országban bárhol

A darabot előadó Kacskaringók Virtustársulat tagjai mindezt nagyon hasonlóan látják. Drámapedagógusként legfőbb céljuk, hogy értő és érző, egyénileg és társadalmilag is felelős fiatalokat neveljenek. A 2002-ben alakult társulat tagjai gyermek- és diákszínjátszással, színházzal foglalkozó, országosan elismert szakemberek. 2008-ban az ÖKO-Pannon felkérésére írták meg a darabot és fejlesztették ki azt a módszert, amellyel a produkció akár a legkisebb vidéki iskola szűk osztálytermében is bemutatható. 

Szerinted hogyan lehet környezettudatosságra nevelni?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások