Közösség

Lásd az összefüggéseket!

3805

Minél több évet töltünk el demokráciában, minél inkább kinyílik a világ, megismerünk számtalan dolgot, annál világosabban látjuk, hogy az élet számtalan területén van olyan alternatíva, ami esetlegesen hatékonyabb mint a megszokott. Nincs ez másként az oktatásban sem. Mindannyian megtapasztalhattuk már a hátrányait és az előnyeit a porosz-utas oktatási rendszernek. Személy szerint büszke vagyok arra a lexikális tudásra, amelyet fejembe vertek iskolás éveim alatt, elkeserít viszont, hogy nem látom teljességében, összefüggéseiben a dolgokat, és gyakorlatilag nagyon kevés esetben tudom az életben alkalmazni az intézményekben megtanultakat. Mivel szeretek tudatosan élni, elgondolkodni a jövőmről, ennek szerves része az is, hogy egyszer születendő gyermekemet milyen módon akarom nevelni, milyen oktatási rendszerben szeretném tudni. Aminek most utánanéztem az a Waldorf-módszer, illetve az ilyen jelzővel ellátott iskolák, óvodák oktatási módszerei.

Filozófia

Rudolf Steiner (1861–1925) a Waldorf oktatási módszer megalkotója. Ő hívta életre azt a filozófiai irányzatot, amelynek célja a XX. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberkép feltárása. Ez az antropozófia (antropos: ember + sofia: bölcsesség) egy modern szellemi tudomány, amely az emberben lévő szellemiséget fejleszti. Tehát nem adnak irányelveket, nem dogmatikusak, egyszerűen megismertetnek mindennel, és megadják a szabad választás lehetőségét. Az emberekre úgy tekintenek mint a test, a lélek és a szellem egységére. A vallást oly módon közelítik meg, hogy elismerik Buddhát, Jézust és minden olyan megnyilvánulást, amely az emberek hitéhez kapcsolódik. A módszer nem ítélkezik, nem kritizál, liberális elveket vall. Biztosítja a szellem szabadságát, az egyenlőséget jogilag és testvériséget, tehát egymás segítését a gazdasági életben. Rudolf Steiner filozófiáját, a Walldorf pedagógia lényegét a következő Steiner idézet mutatja meg leginkább: "Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk."

Sztori

A legfontosabb alapköve a Walldorf-módszernek, hogy az óvodákban, iskolákban tanuló gyermekeket tiszteletben tartják a nevelők, tehát felnőttként, önálló identitásként kezelik őket. A diákok és a szülők vallási meggyőződését, nemi, faji, gazdasági hovatartozását maximálisan tiszteletben tartják. A Waldorf-intézményeket világszerte a szülők igénye hívja életre, megegyezően az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és az Európa Parlament határozatában megfogalmazott alapelvekkel. Legfőbb cél a gyermekek érzelmi biztonságának megteremtése, és a szellemi szabadság biztosítása - mindennek politikai és gazdasági kényszertől mentesen kell létrejönnie. Szép gondolat, és hagyománya is van a világ számos pontján ennek az oktatási módszernek, mi mégis kénytelenek voltunk még a merev, porosz-utas oktatási módszerben részt venni, hiszen a Waldorf-oktatás elterjedését a diktatórikus rendszerek nem engedélyezték, túlságosan szabadszelleműnek gondolták, az antropozófia művelőit, alkalmazóit is üldözték, börtönbe vetették, száműzték, néhány esetben halálra ítélték. Így történt ez 1945 után a szocialista országokban, köztük Magyarországon is. Magyarországon az első Waldorf-iskola – Németország után elsőként – 1926 szeptemberében kezdte meg működését, majd 1945 után ez megszűnt, és 1989-ben a volt szocialista országok közül elsőként hazánkban, Solymáron nyílt újra Waldorf-óvoda és iskola.

Kicsiknek

Már az oviban úgy tekintenek a kisgyermekekre a pedagógusok, mint egyenrangú, szellemi individuumra. Az óvoda olyan burkot alkot a gyermekek körül, ahol a sajátos képességek érvényesülhetnek: teljes figyelmet kap az érzékelés, utánzásos tanulással sajátítanak el fontos ismereteket, fantáziadús játékok veszik körül őket. Az óvodapedagógia legfőbb célja a gyermek fejlődő belső világát védeni, ápolni és erősíteni, hogy testileg egészséges, lelkileg szabad, szellemileg kreatív legyen, képessé váljon arra, hogy környezetét emberségesebbé tegye. A Waldorf óvodákban a kölykök vegyes csoportokban vannak, ami azt jelenti, hogy négy évesek vegyesen az idősebbekkel. Akárcsak egy családban, itt is megvannak az életkorbeli különbségek, az egy-egy korosztályra vonatkozó jellemzők, ezek kiegészülnek az idősebbek tapasztaltaival, mintát mutatnak. Az idősebb gyermekek át tudják adni a tudásukat, szokásaikat megfigyelhetik, és olyan szociális készségek is kifejlődnek, mint a védelmezés, együttműködés. A gyermekeket legkorábban négy évesen lehet Waldorf-oviba adni, a kérdés csak az, hogy addig mit kezdjen a szülő, amennyiben szeretne dolgozni, és mit kezdjen a gyerek, ha már közösségbe vágyik?

Iskola

A Waldorf-pedagógia szem előtt tartja az életkori sajátosságokat, az oktatási módszer mindig a gyermekek fejlettségi szintjéhez, életkori sajátosságaihoz igazodik. A Nemzeti Alaptantervtől eltérő, önálló tanmenet alapján oktatnak. Fél év helyett három év alatt tanulnak meg írni és olvasni, stresszmentesen, figyelembe véve a kézfej még nem teljesen kifejlődött létét. Számtalan kutatás bizonyította ugyanis, hogy a hat és hét évesek - sőt még az idősebbek - kézfeje, nem elég fejlett arra, hogy a ceruzát három ujjal kezelje. Így ezt lassabban, körültekintőbben sajátítják el. Az érettségiig tizenhárom év alatt jutnak el a diákok. A tanulók nyolc éven keresztül ugyanazzal az osztálytanítóval tanulnak együtt, így sokkal szorosabb kötelék tud kialakulni köztük. Epochális rendszerben folyik az oktatás, ami azt jelenti, hogy korszakokat tanulnak, tehát egy időben tanulják a reneszánsz művészeteket, és a szintén ebben a korban történt földrajzi felfedezéseket. Ez lehetőséget ad arra, hogy egy-egy korszakot összefüggéseiben lássanak, és biztos, hogy nem kell lázasan kutakodni a lexikális tudásukban - úgy, mint mondjuk nekem -, ha meg kell határozni egy kultúrtörténeti korszakot, és egy ugyanabban az időben zajló történelmi eseményt.

Mi a baj?

Ha arra gondolunk, hogy a "mi időnkben" is működött a pedagógia, nem is rosszul. Igen ám, viszont ez ma már nem mondható el. A porosz utas oktatási rendszer, ha nem is teljesen, de csődöt mondott, arról nem beszélve, hogy elég nagy mennyiségű szorongást és stresszt gyűjtöttünk magunkba ezekben az években. Elképesztő, hogy jogászok marketingesnek mennek, a töri szakosok újságírónak, a kommunikáció szakosok meg az idegenforgalomban helyezkednek el. Hatalmas káoszt okozott az egy teljes generáció fejében, hogy a tehetségeket hagyták elkallódni, hiszen mindenkinek ugyanazt kellett megtanulni - megközelítőleg mindent - és a kitörésre még csak lehetőségük sem volt legtöbbjüknek. Én már általános iskolában sem, gimiben meg pláne nem értettem, hogy miért kell épp olyan keményen tanulnom a fizikát, mikor az nem is érdekel, mint az irodalmat, vagy a történelmet, amelyekért éltem-haltam? Nem is szakosodásról beszélek, de legalább egy kis pluszt kapnánk azokból a tárgyakból, témákból melyek érdekelnek, és kicsit lazább lenne az elvárás azoknál a tantárgyaknál, amelyeket nem érzünk a mi asztalunknak. Jogos a feltevés, hogy egy gyerek nem tudja eldönteni, hogy mi a jó neki? Szerintem nem. Minden bizonnyal egy jó nagy adag egyéb vonzata is van annak, hogy miért nem ilyen tudatos az oktatás, hiszen az anyagi lehetőségek sok mindent beszabályoznak.

Pénz

El is érkeztünk a téma legkényesebb részéhez. Mármint Magyarországon ez egy sikamlós kérdés, nevezetesen az, hogy ezek a Waldorf-intézetek, ovódák, iskolák államilag nincsenek finanszírozva, tehát fizetni kell. "A szülők anyagi hozzájárulásának a mértékét, az iskola mindenkori gazdasági helyzetének és saját anyagi lehetőségeik ismeretében maguk a szülők határozzák meg. Anyagi okok miatt egyetlen gyereket sem utasítanak el a Waldorf-iskolákban." Ez áll egy Waldorf-iskola kérdezz-felelekjében. Valójában úgy néz ki a helyzet - intézménye válogatja -, hogy havi hozzájárulást tesznek a szülők az alapítvány felé. Amennyiben az anyagi hátterük nem teszi lehetővé, akkor ezen az összegen az iskola csökkenthet, esetleg a szülő vállalhat munkát, tegyük fel takarítást, renoválást, bármit, amire az iskolának vagy óvodának szüksége van. Az alapítványi hozzájárulás - nem tandíj - tízezer forint körül kezdődnek, az átlag havi harmincezer forint, de ezek változhatnak egyéni elbírálások mentén.

Kiknek jó?

Erre a kérdésre, hosszas gondolkozást követően is rá lehet mondani: mindenkinek. Lehet a család gyermeke szegény, buddhista, gazdag, ateista, problémás, eminens, művész, fizikus, úgy tűnik, hogy a Waldorf-pedagógia mindenkiből kihozza a valódit. Biztos néhányotokban, akik mondjuk nem éppen liberális elveket vallanak, felötlik az a kérdés, hogy ez a nevelési módszer nem egyenlő-e a túlzott szabadsággal? Amikor nincs fegyelem, amikor nincs morál, nincs tisztelet. A Waldorf intézményekben tanulók, tanítók és a szülők is pont az ellenkezőjét állítják. Mivel az iskola erős kapcsolatot tart fenn a szülőkkel, és maximális teret enged nekik, részt vehetnek a iskola életében, ezért egy olyan kommunikáció alakul ki a pedagógusok, szülők és persze a diákok között, aminek során mindenkinek sikerül az érdekeit érvényesíteni, és így a legjobbat kihozni egymásból. Mivel nyolc éven keresztül egy osztálytanító foglalkozik a diákokkal, így olyan szeretetteljes és tisztelettel övezett kapcsolat alakul ki közöttük, amely egy állami iskolában elképzelhetetlen. Rémes visszagondolni arra, amikor negyedikes lettem általánosban, és bevezették a labor rendszert, minden órán más teremben, más pedagógussal voltunk. A negyvenöt perces óra alatt alkalma sem nyílt a tanárnak megismerni bármelyikünket, és hiába is ismétlődtek periodikusan ezek a találkozások, nem sok pluszt hagytak bennünk. Az állandóság, a ritmikusság, a kiszámíthatóság biztonságot ad.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások