Lélek

Gyere konfrontálódjunk!

3795

A konfliktusok már-már szükségszerűen vannak jelen az életünkben. Legyen szó akár szerelemről, munkahelyi kapcsolatokról, bármilyen társas érintkezésről, ahol legalább két ember kommunikál valamilyen formában. Sokszor kell ellentétes véleményeket kifejtenünk, visszautasítanunk ajánlatokat, kritizálnunk, s ilyenkor több lehetőségünk is adódik, hogy miként viselkedünk, kommunikálunk az adott helyzetben. Lehetünk passzívak, amellyel azt fejezzük ki, a másik igényei fontosabbak, mint a sajátjaink, neki joga van valamihez, amihez nekünk nincs, mi nem tudunk hozzájárulni a megoldáshoz, így hallgatunk és kerüljük a konfliktusokat, ami nem célravezető, sőt felőrli az ember lelkét és idegeit. Ráadásul a konfliktus nem múlik el, nem oldódik meg, hanem egyre több keserű kis csepp kerül abba a bizonyos pohárba. A másik véglet az agresszív viselkedés, amikor saját véleményünket, álláspontunkat, célunkat fontosabbnak tartjuk a másikénál. Ekkor célunk az, hogy mindenáron győzzünk, figyelmen kívül hagyva a másikat. És van egy arany középút. Az asszertivitás, amikor az önérvényesítés úgy valósul meg, hogy saját érdekünket harmóniába hozzuk a másik fél igényeivel, akaratával, elképzeléseivel. 

Biztos megoldás

Amennyiben arra törekszünk, hogy hosszú távon szociálisan hatékonyak legyünk, hogy tudjuk konfliktusok nélkül érvényesíteni az akaratunkat, és a konfliktus szó ne feltétlenül negatív jelentéstartammal bírjon, akkor érdemes elsajátítani ezt a fajta kommunikációt, viselkedést. Ez a problémamegoldó módszer, amely mindenki számára biztos megoldást jelent. Ez az önérvényesítő magatartás kifejezi az érzelmeinket, gondolatainkat, segít elérni céljainkat, és közben figyelemmel kísérjük mások érdekeit, jogait, érzéseit is. Amennyiben szóban nyilatkozunk meg, akkor határozottan kell megfogalmazni céljainkat, nyíltan ki kell fejezni érzelmeinket, és világos állításokat kell tennünk. Itt tényleg nincs kertelés, mellébeszélés, tehát a lehető legőszintébb formákat kell hoznunk. Természetesen kevés szóban asszertívan viselkedni, ha a testünk teljesen mást mutat. Hiába mondunk  határozott kijelentéseket, ha a testbeszédünk nem mutat magabiztosságot, ha a hangunk nem nyugodt, ha nem tudunk a másik szemébe nézni. Fontos, hogy gyakoroljunk! Beszéljünk mindig jól érthetően, nyugodtan, nézzünk a másik szemébe, húzzuk ki magunkat és legyünk higgadtak. Olyan könnyű ezeket leírni, de megcsinálni annál nehezebb. Érdemes kitűzni egy célt: mit akarok elérni? Ha azt, hogy békességben tudj együttműködni a partnereddel, akivel épp konfrontálódsz, akkor érdemes erőt venni magadon. 

Például

Használj én üzeneteket! Ezáltal feltárod az érzéseidet, amelyekkel nem lehet vitába szállni, hiszen csak te tudod, hogy mit érzel. Lehet akár pozitív, akár negatív ez az érzelem, amennyiben kifejezed, máris közelebb kerül hozzád az illető. "Szeretek veled dolgozni!" Fontosak még a megelőző én üzenetek, ezekkel konkrétan el lehet kerülni a súrlódásokat: "Szeretnék együttműködni veled, de szükségem lenne arra, hogy te is nyitottabb legyél!" Ilyenkor feltárjuk a saját céljainkat, és közöljük, hogy a másik mit tehet értünk. Mivel ez konkretizálja a helyzetet, a konfliktus már nem jön létre, hiszen azok a félreértésekből generálódnak. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen az összecsapás. Ilyenkor a legjobb, ha kifejezzük nemtetszésünket, elmondjuk, ha zavarónak tartunk valamit a másik viselkedésében: "Nagyon rosszul esik, amit mondasz, ezért most elmegyek." Ilyenkor az érzelmeinket is kifejezzük, önkéntelenül is empátiára kényszerítjük a másikat, hiszen az érzelmeink hihetőek. És végül nemet is mondhatunk, ha a velünk kapcsolatos elvárások már teljesíthetetlenek, nem elfogadhatóak. Fontos, hogy ilyenkor megindokoljuk a döntésünket, mondjuk ki az érzéseinket.

A másik oldal

Az asszertív kommunikáció azért nagyon jó dolog, mert úgy tudjuk közölni a vágyainkat, hogy közben nem tiporjuk el a másikat, nem fenyegetjük, nem hibáztatjuk őt. Kinyilvánítjuk az érzelmeinket, ezzel teljes felelősséget is vállalunk. Hatalmas gubancokat tud okozni az ember lelkében, testében és a környezetében az elfojtás, hiszen ingerlékenyebbek, feszültebbek leszünk, gyakoribbak lesznek körülöttünk a veszekedések, és nagyon megnehezítjük a saját dolgunkat, mert minduntalan beleütközünk elfojtott érzelmeinkbe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások