Közösség

Megőrülünk a sztárokért

3790

Gondolkodtatok már azon, vajon mi lehet az oka, hogy virágzik a bulvársajtó, hogy naponta millióan olvasnak bulvár blogokat és még többen utánozzák fanatikusan a hírességeket? Én megtettem, elmerültem a bulvár lélektanában és nagyon érdekes indokokkal találkoztam. Mielőtt nekizuhannánk a kemény okfejtegetésnek, nézzük, hogy igazából kik is azok a sztárok!

A sztárság hajnala

Azt ugye mindenki tudja, hogy a star, vagyis a híresség angol megfelelője csillagot jelent. Oké, de miért? A hírességek azok az égi magasságokba emelt személyek, akik az életet annak teljességében élik meg, akik olyan csillagászati magasságokban szárnyalnak, ahová mi, földi halandók talán sosem jutunk el. Nem árulok el hatalmas titkot, mikor azt mondom, hogy a sztárság intézménye -nevezzük így- Amerikából, azon belül pedig Hollywoodból származik. A filmipar hajnalán a filmkészítő stúdiók még nem tudták, hogy mekkora lavinát is indítottak el azzal, hogy übervonzó férfiakat és nőket vetítettek a vászonra. Kezdők voltak a színészek, a stúdiók és persze a nézők is. Ma szinte hihetetlen, de mindennek a kezdetén a színészeket azonosították a szerepeikkel. A filmtörténészek ezt több módon is magyarázzák: a stúdiók féltek a színészek túlzott reklámozásától, mert attól tartottak, hogy az egyre nagyobb nyilvánosság a színészeknek profitál majd. Másik magyarázat, hogy a stúdiók egyszerűen nem voltak tudatában annak, hogy a színész lehet szimpla árucikk, aki tömegtermékként is funkcionálhat. Ez a gyakorlat az 1910-es évekre megszűnt, ennek egyik jele a stáblista megjelenése volt. A nézőkkel tudatosították a film végén, hogy a karakter akit láttak, teszem azt Peter Smith a valóságban nem Peter Smith, hanem Jason Carpenter. Gondoljatok bele, hogy ma mekkora bajban lennénk, ha folyton azonosítanánk a színészeket a szerepeikkel: szerencsétlen Tom Cruise egyszerre lenne a világ megmentője, ripacs igazgató és csalfa férj. Mindemellett ráadásul még a bulvárlapokban megjelent Tom Cruise fotókat is el kellene könyvelünk, amiken feleségével és gyerekével látható. Bonyolult lenne, tekintve, hogy ma már filmes tömegtermelés van, vagyis annyi híresség arca és neve kavarog a fejünkben, hogy simán belehülyülnénk a kuszaságba.

Híres vagyok, mert híres vagyok!

A sztár azért lehet már-már isteni lény, mert valamiben kiemelkedőt alkotott- ezt már a legelső definíciókban is leszögezték. A kiemelkedő alkotás lehet művészeti tevékenység, sportteljesítmény, de akár a politikai szerepvállalás is kreálhat valakiből ikont. Persze ez így logikus és így érthető, de ma már bármi lehet kiemelkedő. Valaki nagy nyilvánosság előtt hosszú távon hülyét csinál magából, valakiről "puszta véletlenségből" felkerül egy pornóvideó a netre vagy épp házasságot köt egy közéleti személyiséggel. A listát még jó hosszan lehetne sorolni, de a lényeg ugyanaz: valaki csak azért ismert, mert közismert. Ez a jelenség annyira friss, hogy a kutatók is csak most kezdenek mélyebben foglalkozni a témával, de a definíciót már megalkották: celebrity. Daniel Boorstin így magyarázza a jelenséget: "well-known for their well-knowness". Ha veszünk egy Paris Hilton kaliberű celebet, akkor ez a megfogalmazás tökéletesen illik rá, hiszen mitől is híres ő? Azért, mert egy patinás szállodalánc örökösnője. Ezért és nem másért. A celebek persze hülyék lennének nem kihasználni a nyilvánosságot, ilyenkor születnek a cédék, ilyenkor lesznek epizódszereplők valamelyik szappanoperában és ilyenkor ülnek minden reggel valamelyik beszélgetős műsor stúdiójában. Nem kell túlzottan szkeptikusnak lenni ahhoz, hogy kétkedve figyeljük ezen emberek pályafutását, na meg persze a médiagépezet működését, ami úgy nyomul előre, hogy közben a saját maga kreálta hírességeket nyomatja orrba-szájba - és ezáltal emészti föl. A folyamat iskolapéldája a nemrég lecsengett Celeb vagyok, ments ki innen című műsor. Felmerül a kérdés, hogy a műsor szereplői azért kaptak felkérést, mert híresek, vagy azért lettek híresek, mert szerepeltek a műsorban? Nem is olyan egyszerű, ugye? Én például nem értem, hogy Bárdosi Sándor miért celeb? Bárdosi Sándor nem celeb, hanem birkózó, többszörös magyar bajnok, aki Sydneyben ezüstérmet nyert. Szóval nem egy botcsinálta híresség, aki a tizenöt percnyi hírnevén élvezkedik éppen. Persze az már mindig az adott közszereplő döntése, hogy egy ilyen felkérést elvállal-e és önként lesz-e a bulvármédia bohóca. A határvonal sokkal ingoványosabb, mint azt mi kívülállóként gondolnánk.

A bulvár lélektana

Az emberi élet egyik alapvető célja, hogy kiteljesítse a földi létet, hogy az egyén megélhessen minden jót, ami boldoggá teszi. Ez csak az igazán kiváltságosoknak adatik meg, vagyis a sztároknak. Az kiteljesedés hajszolásából fakadó frusztrációt kénytelenek vagyunk kompenzálni, így elolvassuk a bulvárlapokat. Lesarkítva így áll össze a történet, persze nagyon változó, hogy ki és hogyan "dolgozza fel" a sztárhíreket, hogy ki mennyire akarja a mocsokban látni a hírességeket ahhoz, hogy elviselje saját középszerű életét. Ahhoz, hogy megértsük miért vonzódunk mérhetetlenül a hírességekhez és miért faljuk a magánéletükről szóló híreket, át kell eveznünk a pszichológia vizeire, hiszen a válasz az emberi lélekben keresendő. Kíváncsiságunk határtalan, ahhoz, hogy kielégítsük az efféle szükségleteinket össze kell szednünk, hogy melyek azok a momentumok, amik beteljesítik a pletykaéhségünket. Ha megnéztek bármilyen bulvár címlapot, láthatjátok, hogy a hírek többsége katasztrófáról, bukásról, betegségről és szexről szól. Bár a sztárok felettünk állnak és isteni életvitelt folytatnak, mégis olyan esendőek mint mi. Baromi szórakoztató válásokról olvasni, hiszen mit érzünk ilyenkor? "Az ő élete mennyire tökéletes, mindene megvan és mégsem boldog, akkor még jó hogy én is folyton rinyálok, hiszen nekem még a gázszámla kifizetése is gondot okoz."

Hankiss Elemér Az ezerarcú én című könyvében arról ír, hogy a mai bulvármesék az ókori mítoszok modern formái. Hatos felosztása arról szól, hogy a bulvárhírek mitologikus történetekre épülnek, mint például az istenek bukása, a tündöklő női szépség vagy az imitatio dei, vagyis az istenek utánzása. A bulvár fogyasztása a sztárkultusz gyakorlati része, de mi a helyzet az elmélettel? Kapaszkodjatok meg, hiszen a megoldáshoz egészen az ősemberig kell visszanyúlnunk, aki végtelenül hitt a mágiában. Az emberi gondolkodás egyik szintje, a mitologikus gondolkodás, ami azt szolgálja, hogy a racionális érvekkel meg nem magyarázható történéseket valahogy elfogadjuk és megértsük. Ilyenkor álracionális érveket gyártunk, ezek a mítoszok, amikkel élhetőbbé és elviselhetőbbé válik a világ. Ez az a típusú pótcselekvés az, ami megvéd minket a belátás következményétől, és ami mindaddig veszélytelen, amíg a megfelelő kontextusban tudjuk kezelni. Hogy mit jelent ez? Addig nincs ok aggodalomra, amíg emberként tekintünk a hírességekre és felfogjuk, hogy nem sokban különböznek tőlünk. Itt persze figyelmen kívül kell hagynunk a materiális tényezőket vagyis a pénzt és az azzal járó csillogást. Gond akkor van, ha ész nélkül próbálunk hasonlítani és hiú ábrándokat kergetünk, mikor a végtelenségig próbálunk megfelelni az aktuális trendeknek. Manapság sajnos ez a gyakoribb, az pedig még aggasztóbb, hogy a média ezt teljességgel normális viselkedésként kezeli. Biztos ti is láttatok már olyan műsorokat, amikben hétköznapi embereket alakítanak át egy sztár mintájára. Kész káosz, hiszen miért is lenne valaki önmaga, mikor már a külsőségeiben valaki alteregója? A kreált idolkép mögül elvész az én és nem marad más, csak azon kényszeres cselekvések összessége, amik alátámasztják a hasonlóságot. Emlékeztek az MTV My own című műsorára? Mikor futott a képernyőn még közel sem vizsgálódtam ennyit a témában, de már akkor is eldobtam az agyam, hogy ilyen van. Hogyan jut el odáig egy tizenéves, hogy a hőn szeretett sztárjára hasonlító párt válasszon magának? Hogyan lehetne egy kapcsolat tiszta és őszinte, mikor már a legelején nem szól másról csak a külsőségekről? Gondoljunk bele annak a szerencsétlennek a helyébe, akit azért választott ki egy Justin Timberlake rajongó, mert félig-meddig olyan a fizimiskája, mint Justinnak?! Utána vajon mindig keservesen ügyelt arra, hogy úgy nézzen ki, mint a pop hercege? Ez azért kőkemény meló lehet.

Mi jöhet még?

Szintén Az ezerarcú énben olvashatjuk, hogy az emberi személyiség még sosem látott vagy csak a reneszánszban tapasztalt kultuszát éljük ma. Jó példa erre a modern nők szerepköre: legyél sikeres, legyél jó anya és legyél mindig vonzó! Rendben van, de mégis hogyan? Hát úgy, hogy megveszed mindazt amit eléd tesznek, a lényeg, hogy fogyasszál, fogyasszál és még egy kicsit fogyasszál. Ez ideig-óráig működik, hosszú távon viszont állandó elégedetlenkedést szül, mégis úgy tűnik, hogy emberek millióinak jelent megoldást a hírességekre való hasonlítás ideája. A sztárokról pedig a bulvár kiadványokból értesülhetünk: napilapok, hetilapok, magazinok és az egyre népszerűbb blogok. Ismeritek Perez Hiltont? Az ő pletykablogját naponta tízmillióan olvassák, így nem csoda, hogy a hírességek próbálnak összehaverkodni a terebélyes latin fiatalemberrel, hiszen bár a negatív reklám is reklám, mégis jövedelmezőbb egy pozitív médiahájp. Perez is felismerte azt, ami a bulvárlapok egyik sajátossága, már egészen a kezdetektől: egy kép felér ezer szóval. Bár saját állítása szerint napi tizenhat-tizenhét órát dolgozik, gyanítom, hogy a munka nagy része abból áll, hogy különböző fotóügynökségek oldalain képeket vadász. Ha van egy jó fotó, van post is, hiszen Perez nem csinál mást, mint paint-ben a nyers képekre applikálja saját megjegyzésit és már mehet is az oldalra. Aki még nem olvasott perezhilton.com-ot ne számítson Élet és irodalom szintű írásokra. Három-négy soros megjegyzés, hozzá az általában pofátlanul kritizáló kép és már özönlik is a tízmillió olvasó. Így működünk, ez a sztárkultusz, ilyen természetű a kíváncsiság. A média elitistái puffognak, a megszállott rajongók klikkelnek és olvasnak, a nem kis számú szemlélődők csak állnak elképedve: vajon lehet még ennél is rosszabb?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások