Étel+Ital

Borissza nemzet?

3778

Boros nemzet vagyunk, mondjuk is ezt magunkról eleget, dacára annak, hogy a nyári estéken az asztalokon inkább gyöngyöznek a sörök a műanyag poharakban mint a minőségi magyar nedű. Hogy mi ennek az oka, hogy milyen a magyar bor, hogy egyáltalán hol tartunk most - ezekről és sok más érdekességről hallhattunk okosakat a junibor által nemrégiben megrendezett kerekasztal beszélgetésén.

Azt mindnyájan jól tudjuk, hogy a borászatot az a biznyos negyven év alaposan tönkretette, a silány minőség és a hagyományos módszerek eltűnése hatalmas hátrányt jelent a magyar bornak a mai napig. Már az is szép teljesítmény, hogy egyáltalán felmutathaunk olyan neveket mint Gere, Frittman, Dúzsi... A szőlészetnek és borászatnak tehát magához kellett térnie itthon, újra kellett tanulni a technikákat, újra ki kellett találni, mi is az a magyar bor. Mindezt pedig meglehetősen mostoha helyzetben, hisz szinte ezzel egy időben öntötték el az európai piacokat az újvilág borai. Nem nagyon tudunk úgy bemenni egy-egy bevásárlóközpontba, hipermarketbe, hogy ne roskadoznának a polcok az ausztrál, dél-afrikai, chilei borokat kínáló palackoktól, mik nem ritkán olcsóbbak is mint egy minőségi magyar adag.

A beszélgetésen részt vevők (Gere Attila, Kovács Ákos, Bíró Lajos, Rigler Zsolt, Csorba Gábor és ifj. Gál Tibor) mind egyetértettek abban, hogy az említett konkurens borok hatalmas előnnyel indulnak. Ezekben az országokban tőkés befektetésként működnek a borgazdaságok, nem a paraszti hagyományon alapulnak, így uralkodik a piaci szemlélet és a tökéletes marketing. Ott ez befektetés, nagybetűs üzlet tökéletesen átgondolt és kitalált koncepcióval, semmit nem bíztak a véletlenre. Persze ehhez még szerencséjük is van, hisz a napsütéses órák száma ezeken a területeken hihetetlenül magas, s a tőkeinjekciónak köszönhetően még olyan luxusra is futja, mint az öntözőberendezések. Segít persze az is, hogy megteremtették mindennek jogi, gazdasági, törvényi hátterét, s hogy megfelelő bortörvényekkel és profi marketinggel bíró országokról beszélünk.

Ehhez képest itthon csak borászati szintű marketing van, nincs olyan, hogy "magyar bor", s ez nincs kommunikálva, bemutatva a világ felé sem. Függetlenül attól, hogy mennyire tartjuk - méltán - nagyra saját borászainkat és saját borainkat, jó ha tudjuk, a külföldi piacokon a magyar bor értéke elég alacsony, az a negyven év alaposan elvágta a jó hírünket, meglehetősen hátul kullogunk a sorban. Hogy ezt a nehézséget leküzdjük, elsősorban a minőséggel tudunk versenyezni, miközben nem ártana komoly mennyiségeket letenni az asztalra. Palackmilliókat ha úgy tetszik, ez pedig igen nehézkes, pedig komoly feltétele lenne annak, hogy meg tudjuk mutatni szerte a világban, mink van, mit tudunk.

Szerencse, hogy a magyarok többnyire magyar bort fogyasztanak, patrióták vagyunk ebben is és a gasztronómiában is. Üröm az örömben azonban, hogy a minőségi, ínyenc borok mellől hiányzik a jó minőségű asztali bor, amitől a spanyol és portugál, no meg francia éttermek, fogadók, bárok asztalai roskadoznak folyóbor gyanánt. Itthon ezzel szemben mi van? Egy fiatal elmegy egy bárba, és tízből kilencszer minősíthetetlen lőrét kap a csapostól, amit másnap alaposan meg is bán. A kínálat borból sokszor nem igazodik az igényekhez, de tény, hogy nem is mindig tud, hisz egy fiatal, egy egyetemista nem áldoz több ezer forintot egy üveg jó minőségű borra. Ez az a vákuum, amit be kellene tölteni, jó minőségű, olcsó, asztali bort kínálni, ami nem az asztali bor hagyományos értelmét hordozza.

Szóba került mindezek mellett a magyar gasztronómia helyzete is, ami a borászatnál sokkal nagyobb gondokkal küzd. A kilencvenes éveket megelőző évtizedek ennek a szektornak sem kedveztek, s a helyzet látszólag nem sokat javult azóta sem. A minőségi szakemberképzés nem létezik, létezik azonban csak a fővárosban mintegy hétezer étterem, s ezek többnyire kevéssé hozzárértő, alacsonyabb színvonalú produkcióra képesek csupán. De nem csak ez gátolja a magyar konyha világhírűvé való robbanását és a Michelin csillagos éttermek megjelenését, hanem a magyar közönség zárkózottsága, konzervatív hozzáállása és az alapanyagok gyenge minősége és az elhibázott törvények is. Pedig a mezőgazdaságunk jó, a terményeink jók, mi pedig szeretünk jókat enni és inni, összeállhatna hát a kép. Egy jó bor és egy jó tál étel - ez tesz teljessé minden élményt, ha külföldre mész, a látvány mellé ez adja a hangulatot, ami benned marad. Itthon is készen állhat mindez, ha mi is emeljük saját igényszintünket.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások