Lélek

Rafkós csajok

3753

Bevallom néha-néha a kezembe veszek egy-egy klasszikus női magazint, és bizony sokszor nézek a nagy szemeimmel, hogy jesszus, ezt valaki tényleg komolyan leírja, sőt, valaki komolyan is veszi? Mire is gondolok. Ott vannak például a párkapcsolati tanácsok. Tedd ezt! Ne tedd azt! Legutóbb talán a legnépszerűbb magazinban bukkantam rá, egy olyan irományra, amely azt feszegette, hogy mit és hogyan tegyünk meg annak érdekében, hogy a románc ne röpke, hanem inkább menyegzőben végződő legyen. Tehát olyan játszmákat írnak le, amelyeknek elvileg működniük kellene. Tehát ha van egy randi, te pedig akarod a folytatást, tudsz úgy viselkedni, hogy a pasi is akarja. Végigvettem a tanácsokat, és igyekszem érdemben, mármint úgy reflektálni rájuk, ahogy az a valóságban történni szokott. Eljutunk a sziától az ágyig, aztán hogy tovább...? 

Ne feküdj le az első randin!

Ez a tanács körülbelül azóta van a tudatomban, amióta randizom. Cirka húsz éve - barokkosan túlzok -, nem tudom betartani. Azt hiszem a szenvedély jóval nagyobb bennem, minthogy azt kontrollálni tudjam. Nyilván vannak olyan csajok, sőt talán pasik is, akik hisznek, bíznak abban, hogy ha húzzák a mézesmadzagot, de nem adják a szájba rögtön, akkor nászéjszaka lesz a vége. Nos, én leginkább arról tudok nyilatkozni, hogy mi történik akkor, ha az első mámorító randi után lefekszel a pasival. Megismered, kapásból tudod, hogy jók vagytok, vagy legalább van rá esély, hogy jók legyetek együtt a szexben. Nem egy olyan kapcsolatom volt - nem egy éjszakás -, amely a szexszel kezdődött. Sőt. Két srác kérte meg eddig a kezemet, mindkettővel az első randin már összebújtam. Persze senkit nem akarok ilyen erkölcstelen viselkedésre buzdítani, de ha már így esett, hát felesleges azon agyalni, hogy ó, jaj, most már tuti csak egy kaland vagy a fiú számára, mert ez nem így van. 

Ne játszd a fejed! Ne mutasd magad másnak!

Azt hiszem egy bizonyos kor után ez nem játszik. Mármint ha már magunk tisztában vagyunk azzal, hogy kik vagyunk, mit akarunk ebben a világban, és valóban arra vágyunk, hogy minket szeressenek, eszünkbe sem fog jutni a szerénykét játszani, ha valójában vadmacskák vagyunk. Hatalmas tanács: ne tettesd, hogy hasonló az érdeklődési köröd, mint a partneredé! Kérdem én, hogy lehet ezt tettetni? Mondjuk a pasi Forma-1 rajongó, és rávágod, hogy jaj, te is imádod! Majd elkezd beszélni a versenyzőkről, kérdez ezt-azt, nyilván kapásból levágja, hogy gőzöd sincs az egészről. Ilyen mégis kinek jut eszébe?

Bizonytalan skacok

Tíz randi után kilencszer mondja azt a srác, hogy ő most nem tervez hosszú távú kapcsolatot. Ezt soha ne vedd szentírásnak. Nyilván minden pasi igyekszik megőrizni a szabadságát, ha ebből a kijelentésből nem csinálsz ügyet, tuti a férfi is elfelejti néhány héten belül, hogy mit is mondott. Nem akarok példálózni megint a saját kis tapasztalataimmal, de épp egy olyan sráccal vagyok együtt akivel: 1., lefeküdtem az első randin, 2., azt mondta, hogy neki most épp nincs ideje egy hosszú távú kapcsolatra. Ha elbűvölöd a srácot, úgysem lesz kapacitása azon agyalni, hogy mit akar! Te meghátráltál már azért, mert srác épp azt mondta, hogy nincs kedve egy komoly kapcsolathoz?

Várd meg míg kimondja!

Az a bizonyos szó: szeretlek! Na, ez óriási dilemmát szokott okozni. Mikor mondjuk, hogy szeretlek? Várjuk-e meg, míg a csávó nyilatkozik? Arra ugyan várhatunk, mondjuk. Tudva levő, hogy pasik sokkal nehezebben kezdenek el érezni, mintsem vágyakozni, így amikor mi csajok már réges-rég szerelmesek vagyunk, a pasikban még csak akkor tudatosul a dolog, hogy bizony valami van a bizsergésen kívül. Szóval szerintem egyáltalán nem kell semmire sem várni, abban a pillanatban, amikor úgy érzed, hogy na most már kibukna belőled egy vallomás, hát tessék, csak tessék kimondani azt a bűvös szót. Nem fog összedőlni a világ. És bizony a csávók nagyon-nagyon hálásak tudnak lenni egy vallomás után.

Konkretizálni!

A kialakulóban lévő párkapcsolatok egyik rákfenéje, hogy a csajok mindig konkretizálni akarják a kapcsolat jellegét. Hogy most akkor járunk? Vagy csak randizgatunk? Elveszel feleségül? Azt mondja erre a nagy női magazinok tanácsadója, hogy lehet konkretizálni, csak válasszunk megfelelő időpontot. Mondjuk egy romantikus, nyáresti éjszakai séta alkalmával kérdezzünk rá, hogy mi van, mert ilyenkor elég lazák a srácok, és nem paráznak be! Szerintem ez is hülyeség. Magadnak tedd fel a kérdést, hogy jól érzed-e magad az adott pillanatban? Ha az a válaszod, hogy jól, akkor nem tök mindegy, hogy mi van köztetek? Majd alakul. Lehet, hogy soha nem is kell kimondanotok, hogy mi van, csak lesz. Persze tudom én, hogy vannak olyan lehetetlen helyzetek, hogy egyszerűen megőrül az ember, attól, hogy van is meg nincs is. Ilyenkor van egy varázskérdés, amire vagy van válasz vagy nincs, de legalább tutira letisztázza a paramétereket. A bűvös kérdés: "Megpróbáljuk együtt?"

Te + Én = Mi

Ha úgy alakult, hogy megpróbáljátok együtt, na akkor jön a "megtartani nehezebb", duma. Egészen idáig önmagad voltál, miért kezdenél el pont most játszmázni? Ha kiveri a biztosítékot, hogy csaprészegen mászik fel hozzád, hát mondd el neki – kb. rögtön -, hogy ez bizony nagyon tré húzás volt - semmi kedved a bűzös leheletét szagolni, még akkor sem, ha ilyen cukiságokat mond. A szakértők erre azt mondják, hogy légy empatikus, meg burkold bókokba a kritikádat. De ez hülyeség. Mert ha hagyod, hogy túlmenjen a határaidon, akkor fogalma sem lesz a későbbiekben, hogy mihez tartsa magát. És azt bizony tapasztaltuk már szerintem elég sokan, hogy milyen az, amikor a pasi minden határt átlép, és mi egyre inkább vacakabbul érezzük magunkat a kapcsolatban. A legjobb, ha rögtön lecsapsz, ha valami nem tetszik, hiszen, akkor tudja csak, hogy mi az a pont, amíg elmehet.

Ne változtasd meg!

Amikor összejövünk egy sráccal, van egy lufi, amiben az összes idealizált elképzelésünk benne van, ez persze lassan leereszt, és elkezdünk egy valós férfit látni. Természetesnek kellene lennie, hogy egy kapcsolaton belül mindkét fél változik, leginkább olyan irányban, amely a szerelem, a kapcsolat építésének kedvez, ami a MI mihamarabbi kialakulásának kedvez. Nos, ha úgy érzed, hogy a pasid nem annyira odaadó, nem tesz bele annyit mint te, és még mindig fontosabbak a haverok, mint te, akkor bizony ezt szóvá kell tenni - ha nincs hajlandóság a közös élet kialakítására, akkor sokszor tovább kell lépni, hiszen nem vagyunk már tizenhat évesek, hogy járogassunk. Persze nem azt mondom, hogy változtassuk meg az emberünket, de egy kapcsolaton belül teljesen természetes, hogy mindkét fél idomul a pillanatnyi helyzethez, és nem a nőnek kell minden esetben alkalmazkodnia, megalkudnia a szituációkkal. Nyilván nem az első héten kell elkezdeni szekálni.

Légy megértő! 

Ha vita van, akkor igyekezz az ő oldalát is figyelembe venni, így megérzi az empátiádat, későbbiekben ő is hajlamosabb lesz elfogadni a te álláspontodat. Na, ez biztosan nincs így. A férfiak sokkal kevésbé empatikusak, mint a csajok és, ha nem mondod el neki, hogy mi a baj, tuti nem fog magától rájönni, rávezetni nem lehet senkit a helyes viselkedésre. Sokkal célravezetőbb, ha elmondod, hogy te éppen hogy érzed magad - rosszul -, ezzel empátiát keltesz benne, és akaratlanul is együtt fog érezni veled, és remélhetőleg abbahagyja a vitát. 

Bújj el! 

Meg ne lássa, amint épp piperészel, vagy épp pisilsz, elrontod az összes romantikus elképzelését magadról! Na ne! Szerinted a pasik úgy gondolják, hogy a lábad természetesen szőrtelen, és azt is mellé, hogy neked nincsenek biológiai szükségleteid, tehát sosem üríted az anyagcsere termékeidet? Na, ne! Sokan azt mondják - leginkább srácok -, hogy az a bizalom, amikor már púzni is lehet egymás előtt. Nem azt mondom, hogy viselkedj úgy mint egy disznó férfi, csak épp nem kell ráfeszülni, ha rádnyit a fürdőben, miközben a lábadat gyantázod!

Légy szexi... tíz év után is!

Nos, ez az a jó tanács, amitől általában a falnak megyek. Maradj szexi, vonzó! Olvastam már olyan esetről is, amikor a csaj évekig, minden reggel, kiosont a fürdőbe, feldobott egy laza sminket, hogy mire az ő élete párja is magához tér, igazán vonzó legyen, és rebegtethesse a hosszúra festett pilláit. Képzeljük már el azt a szituációt, amikor már együtt él a nő a férfival és minden reggel kimegy a fürdőbe sminkelni! Bizarr, nem? Azt hiszem természetes valónkban láttatni magunkat nem unszexi, sőt talán még jobban felcsigázza a férfitársainkat, mint az, ha állandóan valami mesterkélt máz van rajtunk. 

Nincsenek konkrét trükkök. Nem kell varázsolni. Őszintén kell szeretni, ennyi az egész.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások