Közösség

Szia fogyasztói társadalom!

3724

Alternatíva van, csak nem olyan kényelmes - nagyjából így foglalhatnánk össze a freegan és a hagyományos társadalmi betagozódás viszonyát. Világunk a termelésre és fogyasztásra épül, ez tartja mozgásban a szerkezetet, s ez tartja életben az embereket - a gazdaság pörgetésében való részvétel elemi szükségletünk egészen addig, amíg azt nem mondjuk, na hagyjatok békén. A szakítás azonban bizonyos csoportok szerint csak akkor ér valamit, ha radikális, a félmegoldás, a lelkiismeret elcsöndesítése, a kicsit odafigyelés sokaknak már kevés. Ők a freeganek, az igazi antikapitalisták.

Hogy mi?

A New Yorkból eredő mozgalom alaptétele a kapitalista kizsákmányolás elleni tiltakozás, a hisztérikus fogyasztásból való kiugrás, a mérhetetlen mennyiségű, még haszonosítható hulladékból való gazdálkodás, az ökológiai lábnyom csökkentése, a jelen gazdasági berendezkedés teljes bojkottálása és az állati eredetű termékek teljes mellőzése morális okokból. Ez utóbbira utal nevük is, hisz a free+vegan összetétel adja a freegan kifejezést. A vegánság mellett tehát ott a szabadság is, mit a rabságból való kitörés, az anyagi javak okozta szorongástól való megszabadulás ad.

Freeganek mára szép számmal akadnak nem csak az Egyesült Államokban, de Európában is, bő egy évvel ezelőtt a Magyar Narancsban egy londoni freegannel olvashattunk derűsen elgondolkodtató interjút. Életmódjuk középpontjában az áll, hogy ha lehet, nem vásárolnak. Abból élnek, ami nekünk már nem kell, élelmiszerhez pedig a szemétből jutnak. Nem hagyományos kukatúrók azonban, a nagyobb élelmiszerláncok szemeteseit böngészik át nap mint nap, ahol legtöbbször nemhogy még tűrhető, hanem egyenesen kifogástalan állapotban lévő termékekhez jutnak. Tudjuk jól, a szavatossági idő lejárta igen sok élelmiszer esetében nem jelenti annak ehetetlenné válását, s tudjuk azt is, hogy a készlethalmozás micsoda pazarlást eredményez.

Hajmeresztő számok keringenek különböző kimutatásokban arról, hogy a megvásárolt és megtermelt élelmiszereknek hány százaléka kerül a szemétbe a különböző országokban, de az adatok közül mindig kiemelkedik Amerika. Becslések szerint itt az élelmiszerek harminc-ötven százaléka landol a kukában. Teljesen logikusnak tűnik, hogy lázadó és egy más társadalmi normában hívő csoport fennmaradási lehetőséget lát abban, hogy felhasználja ezt a tonnányi élelmiszert. De nem csak azt. A freegenek egészen jól élnek, nem ritka, hogy (sokszor önkényesen foglalt) lakásuk minden szükséges kényelmi cikkel felszerelt, vannak bútorok, híradástechnikai cikkek, televízió, DVD lejátszó, rádió, mp3 lejátszó, számítógép, konyhai kiseszközök. S mindezt nem lopják, hanem az utcán találják. Van bringájuk, utaznak, stoppolnak, szabadon élnek.

Logikus...

Az ide vezető út pedig nem is olyan elvetemült és távoli, mint elsőre gondolnánk. Gondolkodó, tudatos, szociálisan érzékeny és társadalomkritikus emberek milliói ismerték már fel, hogy az, amiben élünk sok szempontból hazug, álszent és a kizsákmányoláson alapul. Kizsákmányoljuk a Földet, az erőforrásainkat, az állatokat, s még egymást is. Ezen felismerésekkel együtt érkezik meg egy tudatosabb életre való törekvés. Ekkor veszel bringát, ekkor kezdesz el szelektíven gyűjteni, ekkor mondasz le a húsról, a digitális kajákról, a vegyszerekről, a kozmetikumokról. Törekszel arra, hogy amit veszel és használsz, ahogy élsz és amilyen eszközöket használsz, ez az egész halmaz, amit te mozgatsz, egyre kevésbé legyen ártó környezeted egészének. Igen ám, de ha belelendülsz, egy idő után tovább forog a kerék, és rájössz, ez még mindig nem jó, hisz a biciklid minden valószínűség szerint kizsákmányolással készült, esetleg gyermekmunkával, szintúgy ruháid, részt veszel a temelésben, amivel pedig te is hozzájárulsz ahhoz a világhoz, amit nehezen fogadsz el. Ekkor két út van: vagy azt mondod, nem tudsz társadalmon kívüliként élni, s megteszed, amit lehet, vagy végképp szakítasz mindennel, és azt mondod, szia fogyasztói társadalom, hello freeganek. Oké, persze még lemehetsz tanyára is termelni, de az más tészta.

Ha most nem kezdünk el rögtön jéééézusomozni, meg nemnormálisozni, érdekes párhuzamot vonhatunk az állatvilággal. Mintha a freeganek olyanok lennének, mint a keselyűk vagy éppen a csontkukacok. Segítenek felhasználni, eltakarítani, újra a körforgás részévé tenni a szemetet. Tulajdonképpen igen hasznos munkát végeznek, hiszen csökkentik a szeméttelepekre kerülő kupac nagyságát, tartózkodnak a károsanyag kibocsátástól, nem vásárolnak föl előlünk semmit, és így tovább. Persze elítélhetjük őket azért, ahogy élnek, gondolhatjuk, hogy élősködők, merthát mégiscsak illegálisan laknak sokan, az áramot is lopják, a szemetet is illegálisan túrják szét, nem tesznek a közért. Másik oldalról szemlélve azonban visszakérdezhetnénk - miért ne élősködnének egy olyan társadalom hulladékán, ami ész nélkül termeli azt? Szinte logikus, hogy ezt teszik, arról nem is beszélve, hányan hányféleképpen károsítják meg az államot, a közt vagy éppen egymást azok közül, akik tisztességesnek gondolják magukat. A keselyű és a hiéna is vadászhatna, de miért lenne az tisztességesebb, mint elpusztítani a dögöket?

A gyakorlatban

Nézzük, hogyan is élnénk, ha mi is freeganek lennénk! Tegyük fel, hogy van egy lakás, ahova bekuckóztuk magunkat. A mozgalom szellemisége értelmében a lakhatás nem privilégium, hanem alapvető emberi jog, így ami üres, az használható. Egyébként squattereknek nevezzük a lakásfoglalókat, akik azt vallják, s erről nem nyitnak vitát, hogy a fedett hajlékhoz való jog sokkal erősebb és indokoltabb, mint az ilyen-olyan magántulajdonra való hivatkozások és az ingatlannyerészkedések. Később aztán sokszor az ilyen házfoglalásokból idővel egyfajta kulturális közösségi tér alakul ki, gyakran még programokat is szerveznek, ahol bemutatkoznak, ahol zenélnek, alkotnak, s ahol még gyerekeket is foglalkoztatnak.

Felkelünk, és elkezdődik a munkanap. Akkurátusan végijárjuk a tuti lelőhelyeket, ahol arra számítunk, hogy használható holmikra bukkanunk. Mivel egy közösség része lettünk, ahol az információirigység ismeretlen fogalom, valószínűleg már elláttak új haverjaink a tudással, hogy merre érdemes kutakodni. Idővel szép számú ingóságra tehetünk szert - gondoljunk bele, csak mi mennyi olyasmit hajítottunk már a kukába, ami még bőven használható volt. Így aztán lesz szőnyegünk, bútorunk, könyvespolcunk, újságaink, könyveink, mindenünk, amit csak akarunk. Másik feladat a napi betevő megszerzése. Erre is tuti helyeink lehetnek, olyan szupermarketek, amiknek konténereiből akár még koktélrákot is bányászhatunk, de jut bőven pékáru is. A vegaság egyik előnye és haszna ebben a közösségben, hogy ha állati eredetű élelmiszereket nem szedsz össze, akkor kikerülsz egy csomó olyan fertőzést, amit a nem friss hús, tejtermék vagy tojás okozhat. De ott van a lehetőség a termelésre is, hisz megannyi park és kert áll rendelkezésre. Sokak - és nem csak freeganek - ismerték fel és látták be, hogy az évszakonkénti táplálkozás egészségesebb, vitalizálóbb mint a szupermarketek egységesített kínálata, ahol még januárban is vehetünk epret. Ez egyáltalán nem egészséges, és nem csupán a vegyszerek miatt nem az. Sokan tehát kis konyhakerteket alakítanak ki, s onnan szüretelik a napi tányérravalót.

Elképesztő, de vannak emberek, cégek, vállalatok, amik még a szemetükre is irigyek, így időnként megesik, hogy valamelyik addigi tuti lelőhely használhatatlanná válik, mert a jóindulatú alkalmazottak vegyszerrel öntik le saját szemetüket, hogy azt más már ne használhassa fel. Érthetetlen. Egyébként az elvi turkálók nem lehetetlenítik el például a hajléktalanok helyzetét, mindig hagynak minden kukában annyi élelmiszert, hogy abból más is jóllakhasson. Fontos továbbá, hogy saját hulladékunkat is csökkentsük, tehát nem eldobunk, hanem megszerelünk. Nem eldobunk, hanem kicserélünk - erre sokszor pénzmozgsá nélküli piacokat szerveznek, azaz a cotcot bazár is egy nagy freegan akció, ha úgy vesszük. Közlekedésre természetesen egy freegan nem használ repülőgépet, hisz az az egyik legdurvább szennyezés, de autót sem vásárol. Ha messzira mész, stoppolsz, így nem adsz a károsanyag kibocsátáshoz pluszt, csak a meglévő üresjáratot használod ki.

Ha pedig már jóllaktál, szereztél ruhát, bútort, könyvet, ha megvan a közösséged, ahol még programokon is részt vehetsz, logikus, hogy dolgoznod sem kell már annyit. Hisz miért is dolgoztál eddig? Hogy kifizesd a számlákat, hogy vehess dolgokat. De ennek vége, így feleslegessé válik az is, hogy szellemi és fizikai egészségedet roncsold valamilyen irodában ahelyett, hogy újonnan választott életed hasznos tagjává válj. Sok freegan helyi aktivistává válik, a helyi ügyekért tesz, kampányokban vesz részt a gigavállalatok pusztító és felelőtlen magatartása ellen. Életforma ez tehát ugyanúgy mint a hagyományos, csak pontosan az ellenkező póluson áll a technikai megvalósítást illetően. Számor interjút és fórumot böngészve úgy tűnik, a kiugrottak maximálisan elégedettek életükkel, boldogok, stresszmentesek, hatalmas családban élnek. (Egyébként ez minden elvi alapon formálódó szubkultúrára igaz - ha úgy gondolkodsz barát vagy mindenkinek, s sose leszel egyedül.) Kérdés, hogy milyen egy freegan családmodell, hogy az oktatás hogyan tolerálja mindezt, s hogy mi a helyzet, ha például egészségügyi probléma van. És a baj pontosan ez. Élhetsz te szabadon, csak eljön egy pillanat, mikor a rendszer lenyom, mikor megmutatja, ha rendetlenkedsz, megjárod. Esélyt sem adunk arra, hogy más legyen a világ.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások