Közösség

Egy falat kenyérre se futja

3715

A címben szereplő mondat valóban képes volt elhagyni a minap egy olyan ember száját, kinek havi nettó jövedelme bőven meghaladja a háromszázezer forintot. Sokat beszélgettünk már a csajokkal arról, hogy vajon miféle nemzeti hobbink nekünk A. folyamatosan egymás pénztárcájában kutatni, B. folyamatosan tragikusnak vélt anyagi helyzetünkről siránkozni. Mert vagy az egyiket vagy a másikat, de valamelyiket biztos, hogy mindnyájan űzzük. Ki amatőr szinten, ki profiként.

Rinyálunk mi is, ha épp nem futja karibi nyaralásra vagy tonna új ruhára, de alapvetően köszönjük jól vagyunk, és eszünk ágában sincs az anyagi felemelkedést a napi jóérzés elé helyezni. Nem akarjuk elpuffogtatni azokat a közhelyeket, hogy a pénz nem boldogít, de adja magát a kérdés, hogy a siránkozás vajon boldogít-e, s hogy vajon miért mindig felfele nézünk, miért az fáj, amink nincs, miért nem azt nézzük, mennyivel jobban élünk, mint az emberek igen nagy százaléka. (Ugye emlékeztek erre?)

Jobb lesz-e vajon az illetőnek, aki minden buliba invitálás után hosszasan kifejti, hogy épp éhen halni sincs pénze, nemhogy szórakozni? (Tegyük hozzá, hogy emberünk az éhhalál szélén vagyonokat költ hobbijaira.) Vajon mi célja van ezzel? Hogy adjunk neki pénzt? Hogy szégyelljük magunkat amiért máshogy csoportosítjuk költőpénzünket mint ő? Hogy csak úgy szimplán érezzük magunkat szarul? Hogy ne menjünk el mi se? Hogy kezdjük el faggatni, és hallgassuk végig ezredszer siralmas anyagi helyzetét? Fogalmam sincs. És vajon ők nem érzik, hogy ez kínos? Vagy vegyük azt az embert, aki köztudottan jól keres, mégis folyamatosan mindenkit anyagi nehézségeivel traktál. Ja, hogy drága két autót fenntartani? Tény. De nem kötelező. Miért fókuszálunk mindig arra, amire nincsen pénzünk, és miért adunk ennek hangot? Tulajdonképpen kit érdekel ez rajtunk kívül?

És ott van a másik pont, az egymás zsebében való kutatás. Honnan volt pénze elutazni? Miből vette a cipőjét? Vagy kicsit máshogy. Hova tűnik hó végére az összes pénze, ha kb. ennyit keres, a párja kb. ennyit, az összesen ennyi és ennyi. Mire költik? Nem teljesen mindegy ez tulajdonképpen nekünk? Nem beteges, hogy erre pazaroljuk energiáinkat, hogy egymással erről beszélgetünk? Hogy kinek mennyi pénze van és azt mire költi? Nem bizarr, hogy itt, a cotcoton is oly sokszor ez az első reakció? Nekem erre nincs pénzem/neki erre honnan volt?

Szerintetek miért csináljuk ezt?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások