Divat

Klakkban-frakkban

3703

Az öltöny és annak viselése ha nem is sokakat érdeklő, de sokakat érintő téma, hiszen a legtöbb korunkbeli fiú az érettségi óta legfeljebb a diplomaosztón feszengett az anyu által választott darabban, ám lassan mindenki felnő.  Bárki hirtelen olyan munkahelyen találhatja magát, ahol igenis elegánsnak kell lenni nap, mint nap. Vagy legalábbis néhanapján... Utánanéztünk, hogyan is alakult ki a mai elegáns férfi öltözködési stílus, és néhány tippet is adunk, amiket ha követtek, biztosan nem lövöldöztök mellé! Csajok is figyeljenek, úgyis nekik kell segíteni a vásárlásban, s úgyis nekik kell ráimádkozni a kedvesre a gyűlölt darabokat.

Történet

Érdekes, hogy egészen az ezernyolcszázas évekig a divatban inkább a férfiak öltözködésén volt a hangsúly, csak ekkor kezdett tolódni a figyelem abba az irányba, hogy inkább a nő az, aki divatozik. Ez volt az az időszak is, amikortól kezdve már nem munkaruhájában járt mindenki, hanem napszaktól függően változott a viselet. Ezen változások okai a felvilágosodásban, az ipari forradalomban és a mindenféle forradalmakban keresendőek.

Az angol dandy-k az 1800 és 1830 között jelentek meg, megteremtve egy új férfi öltözködési stílust, ami a mai napig alapjait képezi az erősebbik nem divatjának. A dandy-k viseletében fontos hangsúlyt kapott az egyszerűség, a tisztaság és a minőség, s jellemző volt rájuk az élénk színek mellőzése is. Ez volt az az idő is, amikor a férfiaknál a térdnadrágot felváltották a hosszú szárak, azaz megszületett az úgynevezett pantalló. Mivel térdnadrág az arisztokráciára utalt, amivel a polgárság mindenféle módon szakítani akart a forradalom idején, kézenfekvő volt, hogy a nadrágnak mennie kell. (Nem mellesleg a jobb oldali közlekedésre is ekkor álltak át hasonló okok miatt, s Napóleon volt az, aki minden meghódított területen kötelezővé tette azt. Mi is balra tartottunk egykor.) A ma is divatos élére vasalt, hosszú szövetnadrág állítólag 1905-ben egy figyelmetlenül csomagoló inasnak köszönhetően született meg.

A zakó ősének a matrózkabát tekinthető, hiszen ennek mintájára készül a felsőruházat ezen darabjának régi változata - elkészítése nem túl sok szabászati tudást igényelt. A beidermeier idején fokozatosan eltűntek a frakkos szárnyak, és így megszületett a zakó ma ismert formája. A zakó megjelenése után alakult ki, hogy a felsőhöz anyagban, színben passzoló nadrágot kell viselni.

A nyakkendő az a ruhadarab, amelynek kizárólag esztétikai funkciója van a férfi szettek esetében. A nyakkendő atyjának XIV. Lajost tartják, aki állítólag elirigyelte horvát katonái díszes nyakravalóját. A ma ismeretes nyakkendő formáját a huszadik század elejére érte el, előtte csomóra kötött sálakat viseltek az úriemberek. A nyakkendő azóta is elengedhetetlen kiegészítője az úrias megjelenésnek, bár a hanyag elegancia vonala ettől már elzekint sokak örömére.

Persze Magyarországon mindez kicsit másképpen történt, hiszen a forradalommal és a kiegyezéssel felébredő nemzeti öntudat egy időre visszahozta a tradicionális, hagyományos viseletet, így csak később terjedt el a zakó-nadrág-nyakkendő hármas. Egészen az első világháborúig jellemző volt, hogy a férfiak a napszaknak megfelelően voltak felöltözve, ez a harcok után megváltozott. A nappali viseletet csak különleges, esti alkalmakra cserélték le.

Tippek öltönyösöknek

Öltönyvásárlásnál van egy-két apró dolog, amit ha megfigyelünk, megtudhatjuk, hogy tényleg minőségi darabról van-e szó. Az egyik legfontosabb a gomblyukak kidolgozottsága, nézzük csak meg, mennyire igényesen vannak megvarrva. Az igazán menő öltönyöknél a gomb természetesen nem műanyagból, hanem szaruból készül. Ha az öltöny bélését kézzel varrva dolgozták az anyaghoz, akkor biztosak lehetünk a minőségben. Érdemes megfigyelni a szegélyeket is, azok legyenek szép keskenyek, hiszen ez is a kidolgozottságra utal.

Az öltöny készülhet flanelből, selyemszövetből, gyapjúszövetből, pamutszövetből, vászonból, valamint tweed anyagból is, persze mindegyik más és más alkalmakkor viselhető. Az anyagok mellett az öltönyök még abban is különböznek egymástól, hogy lehetnek két vagy három részesek, és ott van még a szmoking is. Jaj.

A zakónál fontos, hogy begombolva ne ráncolódjon, a mellkasra simuljon, de kellő mozgásszabadságot biztosítson viselőjének. Egy jól szabott, méretre készült zakó a fenék kerekedésénél ér véget. Érdemes megjegyezni, hogy az etikett szerint a felső gombot néha, a középsőt mindig, a legalsót pedig sosem szabad begombolni. Az ingnek a zakó alól a csuklónál másfél centiméterre kell kilógnia, és a gallérból is a pont megfelelő mennyiséget kell látattni. A protokoll szerint az ingnek mindig világosabb színűnek kell lennie, mint magának az öltönynek, egy sötét ing nem sok jót sejtet. A nyakkendő színben harmonizáljon az inggel, és pont az övkorcig érjen, ne legyen se hosszabb, se rövidebb. Bár manapság a széles nyakkendők a divatosak, azok inkább az úgynevezett cápanyakú ingekhez javasoltak. A széles nyakkendők mellett a vastagabb csomók trendjét is éljük, érdemes tudni, hogy a csomó mérete nemcsak a szélességtől, hanem a bélés típusától, vastagságától is függ. És persze a csomót is megköthetjük vagy ezerféleképpen. Érdekel?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások