HotCot

Ismét álmokkal ismerkedtünk

3698

Megint klubban voltunk, a gyerekkori álmok klubjában. Ismét két eléggé különböző emberrel beszélgetett Szily Nóra Randy Pausch Utolsó tanítás című könyve kapcsán. Az egyik vendég a magát csak szabad szóművesnek aposztrofáló pszichoszínház alapító Bácskai Júlia volt, míg a másik beszélgetőpartner a lányok többsége szerint igen sármos színész, Fenyő Iván volt.

A beszélgetés érdekes volt, még többet megtudhattunk a különleges Bácskai Júliáról, aki író, pszichológus, népművelő és "színházcsináló" egy személyben, no és még ki tudja mi minden más. Bácskai Júlia csak annyit tudott kisgyermekként, hogy ha egyszer felnő, mindenképpen emberekkel akar foglalkozni, persze oda, ahol most tart, hosszú és akadályokkal teli út vezetett. Beavatott bennünket abba is, hogy akár dalszövegíróként is végezhette volna, ám egy furcsa eset miatt mégsem úgy alakult. Történt ugyanis, hogy az Ifjúsági magazin dalszövegíró pályázatot hirdetett meg egy ismert számra. Az akkor tizenhat éves Júlia beküldte Szappanbuborék című munkáját, de az eredményhirdetéskor az újságban megjelent nyertes Szappanbuborék című dal mellett nem az ő neve szerepelt. Az eset körülményei a mai napig tisztázatlanok... A pszichoszínház szervezők legismertebbike tulajdonképpen bármit is csinál életében, azt teljes erőbedobással és lelkesedéssel teszi, szeret újító lenni, mindegyik szakmájában mindig külön utakon járt, gyakran évekkel megelőzi korát.

Fenyő Ivánnal kapcsolatban sok, a magazinokból és a sajtóból sugallt és sejthetően nem a valóságnak megfelelő állításról hullott le a lepel. Iván sokáig nem tudta, hogy milyen úton is szeretne elindulni. Jóideig orvos akart lenni, a színházi pálya ehhez képest későn, csupán tizenöt éves korában ötlött fel benne először. Érdekes, hogy az édesanyja eredetileg zárkózottsága miatt íratta be a színitanodába, akkor még nem is sejtette, hogy ezzel indította el fiát később oly sikeres pályáján.

A színész úgy gondolja, hogy az életben mindennek oka van, így annak is, hogy csak harmadszorra vették fel a színművészetire. Ma már érti, s osztja a véleményt, hogy mikor először felvételizett, de még másodjára is, túlságosan fiatal volt a feladathoz. Persze akkor ezt ő is tragédiaként élte meg, de most visszatekintve érti az ok-okozati összefüggéseket, s szervesen beépítette életszemléletébe is mindezt, hisz az életben nincsenek véletlenek, tudja ezt mindenki, aki élt már egy keveset.

A szabadság akárcsak Júliának, Ivánnak is fontos, és nem szeretné, hogy a média, vagy az emberek akármilyen skatulyába is betegyék, így nem kíván a ráhúzott macsó figurában sem tetszelegni. A sármos színész elmesélte a hallgatóknak azt is, hogy a Made in Hungária kapcsán több magazinfotózáson is részt kellett vennie mostanában, és egy alkalommal mikor keresztbe tette a lábát a kamera előtt, rászóltak, hogy ezt ne tegye, ez nem férfias. Üljön rendesen, hisz ő egy macsó... A sztereotípiákat senki nem kedveli, se a szőke nők, se Iván, akinem ugyanolyan joga van keresztbe tett lábbal ülni, mint bárki másnak. A beszélgetés azért is volt izgalmas, mert megcáfolta a médiában a színészről kialakított képet. Az ígéretek szerint májusban két álomklub is lesz, a vendégekről még nincs hírünk, de biztosan ugyanolyan érdekes párbeszédeket hallhatunk, mint eddig.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások