Étel+Ital

Egy pikolót lesszíves

3702

A sör, eme közkedvelt ital egyesek szerint a bornál is régebben keletkezett, szinte egyidős az emberi civilizációval. A régészek a legrégebbi sörnyomra egy hétezer éves szudáni edény alján akadtak rá, az ókori egyiptomiak is főzték már az időszámításunk előtti ötödik évezredben, és a nagy babilóniai uralkodó, Hammurapi törvényoszlopán szintén megtalálhatjuk a sörkészítésre vonatkozó szabályokat. Az ókori gabona(árpa)levekből azonban még hiányzott a komló, ami a mai sörök színéért, ízéért és illatáért felelős - ezzel a növénnyel állítólag a középkori kolostorok szerzetesei egészítették ki az addigi recepteket.

Ők azért fogyasztották az erjesztett nedűt, mert a böjtök időszakai alatt nem volt tilos inniuk, és a sör tápanyagban gazdagnak bizonyult. Nem véletlen, hogy sok sörmárka viseli szerzetesrendek nevét, mint például a Paulaner, és valószínűleg az sem véletlen, hogy az első, 1152-es magyar írásos "söremlék" a Pannonhalmi Főapátság levéltárában található. A folyékony kenyér mai értelemben vett, klasszikus összetételét pediglen az 1516-os bajor tisztasági törvény határozta meg, amely kimondja, hogy az igazi ser az árpa vagy búza felhasználásával készített malátából, komlóból, élesztőből és nagy mennyiségű vízből áll. (Némileg ezért is szokás Németországot és az akkori Németalföldet a mai sör egyik őshazájának tekinteni, bár az a történelmi adat szintén beszédes, hogy az 1888-as év Münchenében zavargások törtek ki, amikor egy icipicit emelkedett a kesernyés ital ára.) A tisztasági törvényben felsorolt hozzávalók mostanság már természetesen kiegészíthetőek egyéb anyagokkal is.

Alapfokú sörológia

Elemzett innivalónk sokféleképpen kategorizálható, de az egyik legelterjedtebb osztályozás az erjesztés módja szerint történik.

1. Spontán erjesztésű sörök. Ebben az esetben az adott tájék vadonélő, a levegőben található élesztőtörzsei végzik az erjesztést. Ezek a sörök harmadrésznyi búzát is tartalmaznak, és tölgyfahordóban érlelik őket, ha kell, akkor több évig is - manapság már csak Belgiumban találkozhatunk velük.

2. Felső erjesztésű sörök. Az ital erjesztése során az élesztő a sörlé tetején lebeg, ez a kategória erről kapta a nevét. A brit ale a legismertebb felső erjesztésű sörfajta, világos és sötét színű alkategóriái egyaránt akadnak.

3. Alsó erjesztésű sörök. Ez a módszer a 19. században jelent meg, és ma már az így készítettek alkotják a legnagyobb, a Föld bolygó sörtermelésének 90%-át adó csoportot. Az élesztő az alacsony hőfokú erjesztés közben lesüllyed a sörlé aljára, de emellett az is lényeges eleme az alsó erjesztésű fajtának, hogy a főzéséhez csakis a komló olyan nőivarú virágát használják fel, amely még nincs megtermékenyítve. Ezeket hívják lager söröknek, általában aranysárga színűek, és a maláta nagyrészt árpából készül. Híres fajtája a Csehországból származó pilseni, de a magyar gyártású sörök között is ez a leggyakoribb típus.

A söruniverzum felosztható volna még szín alapján is, hiszen világossárgától vörösön és barnán át a majdnem szénfeketéig terjed az italok palettája. Nos, a sör színe alapvetően a maláta színétől függ - minél sötétebb az ital, annál sötétebb az a maláta is, amiből készült. A vörös sört például úgy hozzák létre, hogy erjesztés előtt a malátát egy kis ideig pörkölik - a feketét pedig úgy, hogy sokáig teszik ugyanezt.

Külön kategóriát alkotnak a különböző, gyümölcsös pótanyagokkal megbolondított típusok: ilyen például a citromos radler vagy a ritka, de kifejezetten érdekes ízű ribizlisör. Ez utóbbi szerintem azért mégiscsak inkább nőknek ajánlott.

Csináld magad!

Végezetül néhány hasznos link: készíthettek otthon többfajta sört, vagy akár sörkoktélt is, ha pedig már nagyon belelendültetek, és van kertetek is, akkor itt az ideje, hogy nekilássatok a házi komlótermesztésnek...

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások