| 2009.04.23 - |
| címkék: hadkötelezettség katonaság |
A laktanya az a hely, ahol a régi felfogás szerint a hímnemű egyén "férfivá érik", ahol végre "rendet, tisztaságot, fegyelmet tanul", ahol "embert csinálnak a majomból". Egyesek szerint nagyszerű buli, mások szerint életük legértelmetlenebb időszaka volt az az év (sőt, egykoron még három év), amit a honvédség állományában töltöttek. Persze ennek már vége: Magyarországon a NATO trendjeinek megfelelően 2006-ban teljesen megszűnt az általános hadkötelezettség, azóta itt is önkéntes alapon működik a sereg.

Magát a sorkatonaság intézményét egyébként a franciák találták ki még a nagy forradalom idején, a 18. század végén, és kétszázkilenc éven át, 2001-ig folyamatosan így is működött a gall haderő. Ma - például Németországot és Ausztriát kivéve - az európai NATO-országok nagyobbik része szintén az önkéntes modellt követi, az USA pedig még régebben, 1973-ban, a vietnami fiaskó után megszüntette a hadkötelezettséget. Bevallom, én már épp kimaradtam a hadgyakorlatokból, a kötelező tiszelgésből, a vécépucolásból és az eltávból, melynek során tipikusan a vonatablakból fütyülnek a peronon álló nőneműek után a hazafelé tartó bakák.
Az az érdekes ebben, hogy vajon mi a helyzet mostanság ama klasszikus, közkeletű felfogással, miszerint a nők legfontosabb dolga a szülés, a férfiaknak meg ennek megfelelően egyenruhát kell ölteniük, és abban védeni a hont? Hagyományosan már a gyerekkori játékokban megmutatkozik ez a párhuzam: amíg a lányok babáznak, a fiúk fedezékbe bújva lövöldöznek egymásra (meg a lányokra).
Szerintetek érvényes még ez az összehasonlítás? Vagy ha nem a szüléshez, akkor mihez hasonlítható a katonai szolgálat?
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
23
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
24
25
25
25
25
27
28